2009. szeptember 30., szerda

Charlaine Harris: Club Dead (Holtak klubja)


Amilyen gyors tempóban haladok, úgy tűnik, hogy a negyedik részhez már nem lesz sem magyar címem, sem magyar borítóm, de nem baj. Majd frissítek idővel. Ez a rész magyarul várhatóan december elsején fog megjelenni, viszont ami jó hír a rajongóknak, hogy a második rész magyar megjelenésére már csak kicsit több mint két hetet kell várni.



Szerencsére még mindig nem sikerült kiábrándulnom a sorozatból, sőt ez a rész még jobban is tetszett, mint az előző. Biztos azért, mert szerencsére nem volt benne semmi orgia. :D De ami a lényeg, hogy Sookie egy picit megpróbál távolságot tartani majd mostantól a vámpíroktól, és hátha egyszer majd felszed egy lélegző pasit is, olyasmit, mint az újonnan megismert Alcide Herveaux-ot. Mondjuk azt érzem, hogy vele nem fog semmi sem összejönni, de a könyvbeli Sookie megérdemel egy normális melegvérű pasit, az egyszer fix. A sorozatbeli párjával még teljesen nem békültem ki (vagyis azóta sem néztem több részt), de könyvben még mindig nagyon szeretnivaló.



Mivel sosem sikerül spoilermentesen írnom, ezért lassan abba is hagyom. A lényeg, hogy ez a sorozat még mindig nagyon jó, és hamarosan jön a folytatás. Áh, viszont az nekem ebben a részben esett le, hogy kicsoda Bubba! Mindig csak azt láttam, hogy nem szabad kimondani a valódi nevét előtte, de nekem fogalmam sem volt a valódi kilétéről, csak most vettem észre. Kicsit meglepetés volt, de vicces. 



Na végezetül, azaz inkább elöljáróban még annyit, hogy most egy picit vámpíros időszaknak nézünk elébe itt a blogon, mivel a közeljövőben írok a Megjelölve második részéről is, az Elárulva című könyvről, mert hiába mondtam, hogy nem fogom elolvasni, mégis megtettem. Illetve pár napon belül várható lesz egy Sookie Stackhouse negyedik rész is, meg talán még egyéb meglepetések is - de utóbbi még egyáltalán nem biztos.

2009. szeptember 28., hétfő

Kanamemo


Először is szeretem a kellően beteg ötleteket, márpedig itt azzal állunk szemben. Mármint olyan szinten, hogy ki a fene csinálna sorozatot az újságkihordásról? Ugyanis ez pontosan az: egy anime, aminek a hátterében egy újságkihordó cég áll. Itt talál új otthont Kana, miután meghal a nagymamája, és nincs hová mennie. A cégnél dolgozó lányok azonban hamar befogadják az új jövevényt, inkább Kanának esik viszonylag nehezére megszokni az újságnál dolgozó lányokat, egészen pontosan a loli-imádó Harukát, a kicsit vadós Hinatát, a yuri párosunkat Yumét és Yukit, és persze a szintén loli főnököt, akin néha kicsit nehéz kiigazodni.



A sorozat elsősorban vicces és vidám, kiváltképpen a negyedik epizód, ami egyfajta rögtönzött musical-epizód, hiszen a lányok tulajdonképpen minden helyzetben véletlenszerűen dalra fakadnak, amit Kana nem mindig tud mire vélni. De azért akadnak szomorúbb és komolyabb epizódok is, mivel Kana még csak nemrég vesztette el a nagymamáját, ráadásul meglehetősen kevés az önbizalma, és azt gondolja, hogy mindenkinek csak a terhére van. Mindenekelőtt azonban az aranyosságát kell kiemelnem a sorozatnak, mert az az ami minden helyzetben jelen van, a szomorú és a vidám jeleneteknél egyaránt.

2009. szeptember 27., vasárnap

I Hate Valentine's Day


Genevieve mindig boldog, mert elhatározza, hogy mindig boldog lesz. Legkevésbé a férfiak nem fogják elrontani a boldogságát, ezért szigorúan csak ötször randizik egy pasival, és ezzel a jelöltek is tisztában vannak. Ám amikor Greg lelép az ötödik randi után, ami Genevieve szerint még csak a negyedik volt, a nőnek rá kell jönnie, hogy a szerelemben márpedig nincsenek szabályok.



Akár még jó film is lehetne, de nem az. És ennek Nia Vardalos az oka. Egyrészt meglehetősen brutális belegondolni, hogy ez a nő tulajdonképpen annyi idős mint az anyukám és itt pont úgy viselkedik, mintha minimum 20 évvel fiatalabb lenne. Arról nem is beszélve, hogy a film rosszabbik fele azzal megy el, hogy az idióta fogvillantós mosolyát produkálja. A Bazi nagy görög lagziban szerintem oltári aranyos volt, itt meg annyira mű, hogy az valami elképesztő. Ettől függetlenül egyszer nézhető film. Ja, és ha már említettem a görög lagzit, még egy kapcsolat van a két film között: a partner ugyanis itt is John Corbett, aki egykoron Ian-t játszotta.

2009. szeptember 26., szombat

Philippe Petit: Felhőkkel táncoló


Azaz drótkötélen az ikertornyok között. Amolyan lélegzetelállító élménybeszámoló arról, hogy miként jött az ötlet, és miként hajtotta végre az elhatározását ez a 24 éves francia kötéltáncos, hogy átsétáljon a World Trade Center ikertornyai között. Mindez képekkel dokumentálva.



Mit ne mondjak, bámulatos volt olvasni. Igazából egészen odáig, amíg a levegőben nem volt, le sem bírtam tenni a könyvet. Elképesztő, hogy mekkora elhatározás, mennyi tervezgetés, mennyi munka, mennyi álmatlan éjszaka állhat egy ilyen tett végrehajtásának a hátterében. Szinte végig izgultam, hogy mi lesz, vajon hogyan fogják megoldani a nagy tettet. Igazán élvezetes volt olvasni. Aztán onnantól, hogy Philippe rálépett a kötélre, már egy kicsit máshogy éreztem. Megpróbálta leírni, hogy milyen érzés lehetett többszáz méterrel a föld fölött a semmiben, a felhők között, meg a madár... És én ezt nem tudtam átérezni. Persze mondhatnám azt, hogy az író egyébként is csak egy kötéltáncos, meg egy utcai zsonglőr, és mit ért ő az irodalmhoz. De nem teszem, mert egészen odáig, amíg a tények talaján mozog, teljesen érdekes az olvasmány. És éppen ezért ajánlom azoknak, akiket érdekel, hogy miként lehet kivitelezni egy ilyen mutatványt.

2009. szeptember 24., csütörtök

True Blood


Mint az várható volt, elkezdtem nézni a sorozatot. Általában ha tetszik valami, akkor kíváncsi vagyok a különböző feldolgozásokra, illetve fordítva, ha a feldolgozást látom előbb, akkor érdekel az eredeti. Mivel egyelőre még csak két részt láttam, csak nagyon az első benyomásokról tudnék írni, és ezeket most még hanyagolnám, hiszen sok minden változhat. Inkább majd az lesz, hogy az első évad után írok néhány sort kicsit bővebben az összképről.



Az mondjuk itt is zavar, mint mindenhol, hogy átírtak bizonyos dolgokat, de egyelőre egyáltalán nem tűnik rossznak, arról nem is beszélve, hogy például a kezdő képsorokat imádtam. A benzinkútnál a True Blood-vásárlást. Tetszik ez a világ nagyon. Azt mondjuk nem igazán vágtam, hogy ki a szar ez a Tara, és minek bele, főleg mert nagyon idegesítő, és igaz hogy a könyv második részében már szerepel, na de ott se sokat. Szóval kár bele. Főleg hogy tulajdonképpen csak azért van, hogy Sookie-nak legyen barátja. Mert egyébként nincs neki túl sok.



A többiekkel nincs bajom. Lafayette itt is a legjobb, Bill nagyon tetszik, Sam szintén (mondjuk nem tudom miért olvasta Sookie annyira gond nélkül a gondolatait egészen a második rész végéig, és máris miért szerepel.. máshogy is), Jasont körülbelül hasonlónak képzeltem, a lányok meg sajnos túl átlagosak. Mármint akit eddig láttam. Sookie első részben egyáltalán nem volt szimpatikus - hát mit mondjak, teljesen másmilyennek képzeltem, a második részben azért már nem volt annyira szörnyű. Remélem megszeretem.

2009. szeptember 22., kedd

The American Mall


Egyesek azt állítják, hogy ez az új High School Musical. Hát nem tudom, mindenesetre én azért néztem meg, mert a vámpíros naplós Nina Dobrev szerepel benne, akit... hát nem kéne csak azért elítélni, mert egy unalmas vámpíros cuccban játszik. Hát nem is, itt ugyanis nagyon jó. Sokkal jobb a High School Musicales csajnál, ha már úgyis említettem az "elődöt". De amúgy tényleg nevezhetnénk elődnek is, mert valószínűleg csak azért nincs benne a címében a "high school", mert kivételesen nem egy iskolában játszódik, hanem egy plázában.



A Nina Dobrev által alakított Ally ugyanis lényegében egy plázában nőtt fel, mert van ott egy kis üzletük. Ally mindenképpen a zenével szeretne majd a későbbiekben foglalkozni, ezért a plázában szokott gyakorolni éjszakánként, mikor egyszer csatlakozik hozzá egy titokzatos hang is (hívhatnánk az áruház fantomjának is :D). Nem tart sokáig, míg Ally megismeri a hang tulajdonosát is, Joey-t (Rob Mayes), egy áruházi mindenest, és kezdenek egyre inkább összemelegedni. Azonban közéjük áll az áruház tulajdonosának a lánya, Madison (Autumn Reeser), aki amellett hogy Allyék bolthelyiségére pályázik, nem nézi túl jó szemmel a kettejük között kibontakozó szerelmet.



Egyrészt ki kell emelnem, hogy Nina Dobrev itt tényleg jól játszott, de már a Vampire Diaries-ben is tetszett, de az meg történetileg nem tud megfogni. Joey sajnos elég tutyimutyi volt amikor Madison rászedte, de arról igazán nem ő tehet, hanem a történetírók, tehát azt kell mondjam, hogy ő is igazán jó volt. És különösen azok voltak a jó jelenetek, amikor ők ketten együtt énekeltek. A többi betét valahogy nem tetszett annyira, de a közös számok nagyon jók voltak. Egyedül a történet végét tudom csak kifogásolni, mert szerintem túl hosszúra nyújtották az énekelgetést, és igazából nem lett semmi sem megoldva. Vagy csak én gondolom így?

Vampire Diaries


Ma még úgyis többnyire pozitívat írtam, be kell tartanom az arányokat is. Vagyis nem mondhatnám, hogy ez a cucc nagyon bejövős lenne. Ez most egy vámpíros (ki gondolta volna?) sorozat, amolyan középiskolás maszlag. Olyan merengős. Tényleg, sok benne a merengés, ugyanis ketten is naplót írnak. A főszereplő átlagcsaj, Elena, meg a főszereplő jóvámpírunk, Stefan is. Szerintem ez egy kicsit uncsi. Bár lehet hogy ezt az egysíkú szereplők miatt érzem így.



A történet szerint az iskolába új diák érkezik, ő lesz majd a vámpírcsávó, Stefan, akiért körülbelül az összes lány oda meg vissza van már az első pillanatban. De neki csak egyvalaki kell, Elena. Az érdeklődés okát már sejtjük, ugyanis annyi kiderül, hogy Stefan múltjában volt egy lány, Katherine, akinek Elena a kiköpött mása. Azonban mielőtt bármi is kibontakozhatna kettejük között, feltűnik a színen Stefan testvére, Damon (szintén vámpír), aki valószínűleg azért van itt, hogy bekavarjon, és újra rossz útra kényszerítse Stefant - mármint hogy újra együtt öljenek, vámpírkodjanak, meg a többi.



Tulajdonképpen az a hatalmas problémám, hogy ez nekem túl átlagos. Mármint történetileg sem túl nagy eresztés, de egyelőre a szereplőkkel van a legtöbb problémám. Nekem valahogy mindenki teljesen egyforma, az első, de néha még a második részben is komoly problémát okozott, hogy megkülönböztessem a szereplőket (a lányokkal nem annyira volt probléma, de a pasikkal nagyon). Körülbelül annyi volt biztos, hogy az egyik szőke, a vámpírcsávónk pedig végig ugyanolyan fejet vág. Sőt, még a második részben is. Egyedül akkor van változatosság, ha bedühödik / vér közelében van, mert olyankor befigyel a szemfesték - vagy a számítógépes technika, és akkor nagyon sötééét. És nem, szerintem Damon sem jó pasi. Ő ugyan nem játssza a középiskolást, de öreg... Mondjuk ilyen szempontból Stefan sem panaszkodhat.



Egyébként a főszereplő lány, Nina Dobrev, szerintem nagyon aranyos, hamarosan megnézem majd az egyik filmjét, a The American Mall-t. Remélem az nem ilyen unalmas.

Lawrence Block: Az apák bűnei


Nemrég nagyjából végigolvastam az Agave 100 című kiadványt, ami az Agave kiadó 100. kiadott könyve, amit az Agavés szerzők (Laurell K. Hamilton, Lawrence Block, Neil Gaiman, Ian M. Banks stb) novelláiból állítottak össze. Itt olvastam először Lawrence Block-tól bármit is, de talán az tetszett legjobban az egész kötetből. Úgyhogy mikor legutóbb a könyvtárban jártam, kicsit utánakerestem az írónak, és ezt a kötetet találtam.



Meggyilkolnak egy lányt, ám a gyilkosa pár napon belül felakasztja magát. Ezzel tulajdonképpen lezártnak tekintik az ügyet, ám a lány édesapját ez nem hagyja nyugodni. Lányával nem tartották a kapcsolatot az utóbbi néhány évben, ezért úgy érezte, hogy szüksége van arra, hogy megtudja hogyan élt a lánya, és mi vezetett ehhez a szörnyű gyilkossághoz. Az egykori zsarut, Matthew Scuddert bérli fel, hogy tudjon meg minél többet a lányáról, és úgy tűnik, hogy Scudder többet is megtud annál, mint amit az apa szeretett volna.



Szeretem az ehhez hasonló krimiket, de valószínűleg pont azért, mert a hátam mögött van már egy teljes Agatha Christie, illetve Arthur Conan Doye életmű, kevés dolgon tudok már meglepődni. Tehát azért, mert én elsőre levágtam mindent, azért még lehet hogy nem mindenkinek lesz teljesen kiszámítható. Az külön pozitívum, hogy meglehetősen könnyű olvasmány, valószínűleg a szokatlan tipográfiája miatt még gyorsabban is olvasható, mint a könyvek nagy része; nekem is körülbelül egy óra volt végezni vele, annak ellenére, hogy megvan 200 oldal is.

Charlaine Harris: Living Dead in Dallas (Élőhalottak Dallasban)


Jó lenne, ha jutna heti egy True Blood-kötet is a felhozatalba, egyelőre elolvastam a második részt is, aztán pedig ki tudja mit hoz a jövő. Egyelőre még mindig tetszik, tehát folytatás mindenképpen lesz, aztán majd meglátjuk. Azért előre szólok, hogy a lenti meglehetősen sefüle-sefarka írás lesz...



Ami részemről pozitívum, hogy bár vámpíros könyv (és bár én nem lelkesedem túlságosan a vámpírokért), de itt mégsem kapnak akkora hatalmas hangsúlyt. Mármint na, oké vámpírok vannak mindenhol bőven, meg azon már igazán nem lehet segíteni, hogy a főszereplő lánykánk éppen egy vámpírral jár, és még van másik vámpírjelölt is, meg egy alakváltójelölt is, de azért az mégiscsak jót tesz nekem, hogy azért nem minden mögött a vámpírok, sokkal inkább az emberek állnak. És még csak nem is az, hogy a vámpírok jók, az emberek rosszak, hanem teljesen vegyes. És egyelőre még jók az arányok.



Aztán a negatívumok: meghalt az egyik legjobb szereplő. Elmondhatnám ki az, végülis körülbelül a legelső oldalakon annyi neki, de nem akarok nagyon spoilerezni. Aztán nekem egy kicsit logikátlan volt az a maenad-dolog (nem vagyok otthon görög mitológiában, ezért nem tudom, hogy magyarban egy micsoda), mármint az elején Eric miatt bántja Sookie-t, aztán meg találkozik is Eric-kel és semmi reakció. Meg hogy Sam-et minek belekeverni. Kicsit sefüle-sefarka volt az egész lénye. Mármint azon kívül, hogy sikerült a végén lerendezte a gyilkosokat, nem sok értelme volt szerepeltetni ezt az izét. Mert gondolom ez lett volna az egész szerepe, hogy a végén valahogy be lehessen bizonyítani a gyilkosságot, de akkor meg minek kellett Sookie-t megtámadnia?



És engem komolyan idgesít a túlzott szexualitás. Ha erre van szükségem olvasok Anita Blake-et, vagy másik Hamilton könyvet, de az már kicsit sok, hogy lassan kezdenek alakulni a sokszögek, mármint Bill-en kívül ugye ott van Eric, meg Sam is (akit ebben a kötetben egyáltalán nem értettem). Örülök, hogy Sookie-nak egyelőre még vannak elvei, remélem meg is tartja őket még egy jó darabig.



Az meg végülis nem volt rossz, hogy egyszer kirándultak Dallasba, de azért remélem többnyire maradnak a vidéken, mert ennyi erővel egész Amerikát bejárhatnák, hiszen akkor tengernyi új karakter bevonására lenne lehetőség, csak kérdés hogy erre van-e szükség. Szerintem nincs. Megmaradhatnának kisvárosi bűntényeknél, kevesebb orgiával és természetfelettivel.

Glee


Már nem is tudom mikor akartam írni a Glee-ről. Hónapokkal ezelőtt, mikor még nem is volt blog. Vagy valamikor szeptember elején egy rövidke kis felhívást, hogy lesz Glee nézzétek, mert nagyon jó. Aztán mégiscsak most jött el az ideje, 3 rész után (holnap startol a negyedik rész!), tehát mégha kicsit megkésve is, de törve nem.



Ugyanis a Glee-nek nem csak az első része volt olyan, hogy "te jó ég, ez nagyon jó, néznem kell", hanem a második és a harmadik rész is ilyen volt. Olyan érzése van közben az embernek, mintha nem is sorozatot nézne, hanem egy nagyon kidolgozott filmet, ami épp csak egy kicsit rövidebb az egészestés filmeknél a maga részenkénti 40 percével. Egyrészt mivel időnként dalra fakadnak, ezek az olykor klipp-szerű szerintem oltári jól meg vannak csinálva, a szereplők is abszolút szerethetők, és a párbeszédek is nagyon jók. Magyarán abszolút nincs az az érzésem, hogy egy sorozatot néznék, nekem sokkal inkább valami nagyszabású filmet. De eddig még egyáltalán nem csalódtam, és bízom benne, hogy a 22 részes évadban sem esik vissza a színvonal.



A sorozat egy középiskolai klubról szól, vagyis egyfajta kórusról, amibe így elsőre a suli lúzerei jelentkeznek (ez talán látszik is a mellékelt képen), de később talán többen is, mert ahogy haladunk előre a történetben, szépen lassan mindenkiről kiderül, hogy tud énekelni, mégpedig nem is akárhogyan. Aztán a felnőtt szereplők sem elhanyagolhatók, egyrészt Matthew Morrison, mint idealista tanár, a Glee klub vezetője. Aztán a kedvencem Jane Lynch, aki pedig abszolút a klub ellen van, ugyanis az ő költségvetését faragták le a klub fenntartása miatt. De a kedvencek között van még a nagyszemű és tisztaságmániás Jayma Mays, illetve még majdnem a teljes tanári kar is, beleértve az igazgatót. Mondjuk kicsit zavaró, hogy időnként ők nagyobb hangsúlyt kapnak, mint magának a klubnak a tagjai, de egyelőre még aranyosan teszik, szóval nekem egy csepp ellenvetésem sincs.

Dr Szöszik


Ki ne látta volna egykoron Reese Witherspoon és Luke Wilson főszereplésével a Dr Szöszi című filmet, mely annyira sikeres lett, hogy készült belőle második rész, musical, sőt még ez a kis maszlag is, aminek aztán tényleg semmi köze nincs az eredetihez. Mindössze annyi, hogy a főszereplő ikerpár (Milly és Becky Rosso) szintén szőkék, buták, de ha a szükség úgy hozza, akkor mindenre képesek. Ja és nem mellesleg a Reese Witherspoon által játszott Elle Woods unokahúgai.



Na és ez az a dolog, amit úgy ahogy van, ki kellett volna hagyni. Ha egy jó filmet akartak volna csinálni, akkor nem kellett volna hozzá semmilyen nagy név (gondolok itt a film címére, illetve az unalomig ismételt Elle Woods-dolog), hanem meg kellett volna oldaniuk saját maguktól is, és akkor talán egy szórakoztató filmet kapunk. De így állandóan csak az járt a fejemben, hogy ez a film miért is akar ennyire hasonlítani egy másikhoz, főleg hogy egyáltalán nem sikerült neki. Mert ez még az eredetinél is sokkál butácskább. És igen, tudom hogy Reese Witherspoon producerkedett kicsit, azért van a neve a plakáton. Egyébként nem szerepel, ne várjátok.



Van ugyanis ez a bizonyos ikerpár, Annie és Izzie Woods, akik édesapjuk áthelyezése miatt új iskolát kezdenek, ahol érvényben van egy 1000 oldalas kódex, aminek minden egyes szavát be kell tartaniuk. De mivel a lányok egy kicsit több jogi érzékkel vannak megáldva mint a többiek, ezért átlátnak a kódex sorai között, és rájönnek, hogy a kötelezően egyszínű harisnya bizony lehet rózsaszín is, illetve hogy a nyakkendőt igaz, hogy kötelező viselni, de az már nincs megszabva, hogy mégis hol. És éppen emiatt tökéletesen meg tudják védeni magukat, mikor csalással vádolják őket, amit egyértelműen nem ők követtek el.



Az meg csak engem idegesít, hogy ezeknek a lányoknak teljesen egyenesre volt vágva a hajuk? Ilyen egyszerűen nem létezik, vagyis de, egy béna paróka fodrász kell hozzá, aki azt hiszi, hogy az egyenes haj divat.

2009. szeptember 19., szombat

Joanne Harris: Partvidékiek


Azt hiszem mondtam már, hogy Joanne Harris az egyik legfrissebb kedvencem, és most szerencsére most sem sikerült csalódnom. Igazából már az Ötnegyed narancsnál azt írtam, hogy ez jobban tetszett, mint az összes többi, de most megint így vagyok vele. Valószínűleg csak az emlék frissességén múlik, ugyanis mindegyik története lenyűgöző. Azért most volt egy olyan rész, ami nekem nem kifejezetten tetszett, vagyis szerintem meglehetősen logikátlan, de attól még elképzelhető.



Joanne Harris most egy franciaországi kis szigeten az eddigiektől teljesen eltérő, de ugyanolyan lenyűgöző világot mutat be, leírásai alapján teljesen magunk elé tudjuk képzelni a környezetet. A sziget tulajdonképpen két részre oszlik, Les Salants-ra és Le Houssiniéré-re, és a két közösség között már egy örökkévalóság óta versengés folyik. Úgy tűnik azonban, hogy mindig a salantsiak húzzák a rövidebbet. Ide tér vissza 10 év után Mado, és próbálja megfordítani a salantsiak szerencséjét. A megérkezése azonban nem bonyodalmaktól mentes, és úgy tűnik, hogy mogorva édesapja akarja őt legkevésbé visszafogadni, ám Mado szövetségesre lel egy vöröshajú idegen személyében, és együtt próbálják felrázni a falusiakat.

2009. szeptember 15., kedd

Disney Channel


Nem nagyon szoktam tévét nézni, és általában csak utólag szoktam észrevenni, hogy valami jóról lemaradtam. Például nemrég volt a film+-on az Elátkozott Ella Anne Hathaway-el a főszerepben, és eszembe jutott, hogy milyen régen is láttam azt a filmet, és mennyire imádtam. Ezért szólok, hogy akik esetleg lemaradtak, nem kell bánkódniuk, mert most vasárnap (szeptember 20.) megint lesz a Film+ műsorán 17:45től. Ha valaki esetleg még nem látta, feltétlenül pótolja a lemaradást!



Aztán most csütörtökön 21:25-től lesz a Tv2-n az Egy bébiszitter naplója Scarlett Johanssonnal, ami szintén egy aranyos film. Sajnos Scarlett ebben a filmben túlságosan is átlagos, arról nem is beszélve, hogy a könyvváltozata mennyire sokkal jobb ennek a filmnek, de azért még tudom ajánlani. Nekem legalábbis nagyon tetszett, és ha esetleg nektek is, akkor a könyvet is érdemes elolvasni, ugyanis Emma McLaughlin és Nicola Kraus személyes élményeikből merítkeztek a könyv megírásakor - persze bárminemű hasonlóság a valósággal pusztán a véletlen műve :)



A harmadik dolog, amit szeretnék még itt megosztani, az egy rövidke cikk lenne a múlt csütörtöki Metropolból: Szeptember 19-től hazánkban is elindul a Disney csatorna, mely két megkülönböztetett korcsoportot céloz majd meg: a 2-5 éveseket, illetve a 6-14 éveseket és a szüleiket. A csatorna a műsorát az élő szereplős Hannah Montana sorozattal indítja, de műsorra kerül a Phineas és Ferb, illetve a JONAS, a többszörös platinalemezes Jonas Brothers szereplésével. Később olyan filmeket is sugároznak majd, mint a Rocktábor, vagy a High School Musical. Az óvodások számára naponta a Playhouse Disney műsorblokk is bemutatásra kerül majd szórakoztató és tanító-nevelő műsorokkal, mint a Miki egér játszótere és a Manny mester.



Hát erre nem sokat lehet mondani, mert a Jetixen eddig is körülbelül ez volt, és szerintem Disney Channel ide vagy oda, nem sokat fog változni, de ami lényeg: szombaton 17:30tól és vasárnap reggel 8-tól a Jetix műsorán a Hercegnő védelmi program (azaz az általam sokat emlegetett Princess Protection Program). A blogról az ajánló sajnos lemaradt, mert később született a blog, mint ahogy a filmet megnéztem volna, de attól még remélem, hogy aki még nem látta, szombaton vagy vasárnap reggel a tévé képernyője előtt fog gubbasztani. Azt hiszem elég csak két nevet említenem: Selena Gomez és Demi Lovato.



 



A fentieket különösebb tévéműsor böngészés nélkül írtam, sajnos lehet hogy még így is sok jó filmről nem tudok :(

Charlaine Harris: Dead until dark (Inni és élni hagyni)


Ha már ennyire a vámpírozás a divat mostanság, akkor gondoltam beleolvasok a mostanság igencsak népszerű (vagy csak agyonreklámozott?) True Blood könyvsorozat első részét. A történet egy picit Anita Blake-re hajaz, ugyanis van egy Sookie nevű pincérnő, aki úgy nem mellesleg gondolatolvasó (most nekromanta, vagy gondolatolvasó, igazából nekem egyre megy), aztán felfigyel rá egy vámpír, majd egy másik is, meg egy alakváltó is. És aztán lehet hogy később még lesznek jobban kifejtett sokszögek is, de egyelőre nem ez a lényeg, hanem egy sorozatgyilkosság. Valaki lelkesen öldösi és előtte/utána megerőszakolja a vámpírok barátnőit. Úgyhogy körülbelül ez a történet a mostani kötetben. És igazából ez a része a dolognak nem volt rossz.



Csak az van, hogy én egyáltalán nem értem, hogy mi olyan nagy szám a vámpírokban, meg az alakváltókban, vérfarkasokban és hasonlókban, mert ugye mostanság már a csapból is ők folynak. Mert például ezt a könyvet szerintem simán meg lehetett volna írni minden vámpírdolog nélkül is, és egy ugyanolyan történetet kapunk, csak persze az a kutyát sem érdekelné. Vagy talán engem mégis. Ugyanis nekem az kell, hogy beleéljem magam egy történetbe és együttérezzek a főszereplővel, ami jelen esetben kicsit nehezemre esik, ugyanis nem esek hasra attól, hogy egy vámpír, a vámpírom, belép a bárba. Ezek után kérdéses is, hogy vajon elolvasom-e a folytatást, de valószínűleg igen, mert azért annyira nem volt rossz. Mármint tényleg, eltekintve a vámpírságtól, egészen szórakoztató/izgalmas volt.



Egyrészt valamilyen szinten mégis átlagos, elvégre a különleges képességétől eltekintve hősnőnk egy egyszerű pincérlány, ráadásul a különleges képességét is igyekszik nem használni, tehát abszolút pozitív. Aztán a vámpírunknak sincs szerencsére mindenféle flancos neve, mint a Jean-Claude például, hanem egyszerűen csak Bill. Esküszöm, ez tetszett benne a leginkább. És még az is pluszpont, hogy a bűntények hátterében sem valami misztikus dolog áll, hanem egy viszonylag normálisabb (de azért kellőképpen morbid) megoldásra lehet számítani. Ezek miatt az apróságok miatt úgy gondolom, hogy azért egynek mégiscsak elmegy ez a sorozat is. Majd pár rész múlva megutálom, mint Anita Blake-et :)

2009. szeptember 12., szombat

Doris Lessing: A fű dalol


2007-ben irodalmi Nobel-díjat kapott Doris Lessing, de enélkül is nagyon szeretik őt az egyetemi berkekben, ezért is vettem rá magam, hogy elolvasom az egyik regényét. Fogok még mást is olvasni tőle (Az arany jegyzetfüzet már tervbe is van véve, de múltkor Az ötödik gyerek is szemezett velem a könyvtárban, de akkor inkább ezt választottam). Nagyon tetszett, mert egy nagyon különleges történetről van benne szó, mármint így lélektani szempontból, de hozzáteszem, hogy nem szívesen államvizsgáznék belőle, mert szerintem elég nehéz is. Akkor már inkább Kazuo Ishiguro-t választanám a kortárs írók közül.



Fülszöveg jön: Zimbabwe. Kíméletlen hőség. A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat.



Mint mondtam, ez egy lélektani regény, tehát egyáltalán nem maga a gyilkosság a lényeg, hiszen már az első oldalakon megtudjuk, hogy ki halt meg és ki a tettes, hanem ami igazán számít, az az, hogy mi áll a dolog hátterében, mi juttathatta el hármójukat egy ilyen végkifejletig.

2009. szeptember 9., szerda

Joanne Harris: Ötnegyed narancs


Szeretem az olyan történeteket, amiben egyszerre van jelen a múlt és a jelen, ezért is szeretem például Kazuo Ishiguro regényeit is. De Joanne Harris mostani regénye is ilyen, ezért is tetszett annyira, talán még jobban is, mint a csokoládék, vagy mint a Rúnajelek. Egyelőre még csak ennyi az összes regény, amit olvastam tőle, de Joanne Harris szépen lassan mászik egyre előrébb a kedvenceim listáján. Hamarosan olvasok még tőle, mert eddig még egyszer sem csalódtam.



Az Ötnegyed narancs főszereplője és narrátora egy Framboise Dartigen nevű idős hölgy, akinek gyerekkorában bizonyos okok miatt el kellett hagynia a szülőfaluját. Ám időskorában úgy gondolja, hogy már nem fogja senki sem felismerni, ezért a múltját gondosan eltitkolva visszaköltözik a régi házukba, azt szépen felújítja, majd pedig beindítja az üzletét, egy kis éttermet. Azonban az egykori otthonában, édesanyja örökségét, egy régi titkokat örző albumot lapozgatva lassan felidéződnek benne a múltjának emlékei, és többek között megtudjuk azt, hogy miért kellett egykor elhagyniuk az otthonukat, hogy milyen sötét titkokat őriz a családjuk, illetve hogy miért éppen ötnegyed narancs a könyv címe.

Marley meg én


Na ez elé a film elé körülbelül úgy ültem le, hogy biztos egy jó kis vígjáték lesz, annak ellenére, hogy tudtam mi lesz a vége. A barátaim is többnyire ajánlották, persze azt is elmondták, hogy mi lesz a vége, de ezt most itt nem szeretném az orrotokra kötni. Lényeg a lényeg, biztos nem lesz majd unalmas.



Hát tévedtem, megint. Ez a film annyira álmosító, nem is tudom megmondani, hogy ez mégis miről szól, vagy hogy mi egyáltalán az értelme. A barátommal néztem, aki a film végén közölte, hogy ez a film azért készült, hogy a lányok egy jót sírjanak rajta, csak aztán elszúrták. Hát ja. Én normális esetben egy ilyen film végét végigkönnyeztem volna, de itt egyszerűen annyira nem lehetett.



Tehát ez a film megbukott, mint kutyásfilm, mert ennél ezerszer szebb, jobb, viccesebb, meghatóbb kutyás film is van, ami sokkal életszagúbb ennél. Másrészt megbukott, mint családi-párkapcsolati-akármilyen film, ugyanis Jennifer Aniston és Owen Wilson nagyon nem meggyőző, ahogy családot alapítanak, és közben folyamatosan veszekednek. Ilyen jellegű filmekben is vannak sokkal jobbak, és igen, nagyon unalmas, hogy a film fele csak az, hogy ők ketten veszekednek egymással, vagy a kutyával. Más cimkét nem tudok rá aggatni, de az biztos, hogy abban is megbukott volna.

Keith


Natalie éltanuló, élsportoló, a lehető legjobb egyetemre fog bekerülni, és éppen összejött az iskola leghelyesebb srácával. Vagyis tökéletes az élete. Egészen addig, míg ezt az idilli állapotot meg nem bolygatja egy különös fiú, Keith, aki Natalie tanulótársa lesz kémián, és egy különleges barátja iskolán kívül.



A történetre így első hallásra én nem túlságosan voltam kíváncsi, amolyan könnyed kis limonádénak gondoltam, aztán pedig hatalmasat tévedtem. Szóval azt már most le kell szögeznem, hogy ez a film egyáltalán nem olyan volt, mint amit a fenti alapján várni lehetne, hanem ez igenis egy elég komoly dráma. Ám annak ellenére, hogy valamilyen szinten csalódtam, azért még örülök is, hogy így történt, mert most ez jobban is illett a hangulatomhoz. 



Színészi alakításilag nekem Keith valamiért nem tudott tetszeni, de Natalie meg nagyon. Ezért is ért kisebb meglepetésként, amikor láttam, hogy Elisabeth Harnois, a Natalie-t játszó színésznő, 79-es születésű, azaz idén már betöltötte a harmincadik(!) életévét. Akkor meg miért néz ki 17-nek? Valaki elárulhatná, hogy ezt mégis hogy csinálja.

2009. szeptember 6., vasárnap

Igor


Oh, I have an idea! Is it about this situation? No. Is it even an idea? Is french fries an idea?



Abszolút nem voltak nagy elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban, főleg az olyan infók után, hogy a "szinkronra sokat költöttek, a film meg nagy sz..", de nekem ez a film körülbelül hasonlóan nagy meglepetés lett, mint amit a Meet the Robinsons-nál (A Robinson család titka) éreztem, amit szintén ismeretlenül néztem meg, és végül nagyon jó lett.



Egy Malaria nevű országban, ahol honol a sötétség, az egyedüli lehetőség a fennmaradásra, ha mindenki gonoszabbnál gonoszabb találmányokat kísérletez ki. És ezeknek a gonosz feltalálóknak a szolgái az Igorok, egyfajta aljanép. Ám az egyik Igor gonosz feltaláló szeretne lenni, és már évek óta készíti a találmányait... most pedig ő akarja megnyerni a díjat a leggonoszabb találmányért. És el is készíti a legfélelmetesebb találmányát, aki azonban nem hogy nem Evil, hanem egy Eva. Tele pozitív gondolatokkal, ráadásul egy sikertelen agymosás után még színésznő is szeretne lenni.



És szerintem ez oltári jó alap! Arról nem is beszélve, hogy Igornak van két nagyon jófej segítője (találmánya), egy befőttesüvegben levő agy, akinek a neve BRAIN helyett BRIAN lett, illetve egy öngyilkos hajlamú nyuszi, aki úgy mellesleg halhatatlan. Azaz nagyjából hiába próbálkozik... :D Elsősorban ők adják a poénok nagy részét, a másik poénforrás pedig egy kicsit még morbidabb: árva vak gyerekek. Persze csak pozitívan :)

Philip Pullman: A Borostyán Látcső


Tudom, a harmadik ilyen borító már egy kicsit unalmas, erre lehet hogy a kedves kiadóknak is hamarabb rá kellett volna jönniük... egy kicsi fantázia lehetne, ha már egy ilyen könyvről van szó! Mindenesetre borítótól függetlenül a sorozatot nagyon ajánlom, annak ellenére, hogy helyenként nem kicsit logikátlan, azért szerintem tanulságos és izgalmas kis történet.



A harmadik részről már nem akarok sokat írni, itt is újabb világokat ismerhetünk meg, de azért a régieket nem sikerült überelniük, illetve folytatódik Lyra és Will története is, és végre eldől a világok sorsa. A benyomásaimról akartam még néhány dolgot, de azt már spoileresen:



Ez a könyv tetszett eddig a legkevésbé, főleg a befejezés. ^^" A mulefák világa, meg a Mary-s cucc egyáltalán nem értem miért kellett, ez az egész megkísértés úgy ahogy van, nagyon gagyi volt. Könyörgöm, ezek még csak 12 évesek, nem kéne rögtön egymásnak esni... Meg minek egy életet szentelni annak, ami már megvan, és amivel semmit sem jutnak előre? Semmi bajom azzal, hogy mindenki hazamegy, de ne ilyen béna szöveggel.

2009. szeptember 4., péntek

P. C. Cast - Kristin Cast: Megjelölve


Ezt a könyvet még valamikor nyár elején kezdtem el olvasni, és igyekeztem befejezni még a magyar megjelenés előtt... de ez a könyv valami borzasztó volt. Nem véletlenül. Már abba is rossz belegondolni, hogy a sorozatot ketten írják, egy anyuka, meg a lánya. Ez olyan... nem tudom, hogy ilyenkor ki jut előbb eszembe, Britney Spears és az anyukája, vagy Kiszel Tünde az ő kis Donatellácskájával. Mert most így hirtelen ők ugrottak be, és ebből is látszik, hogy abból nem sül ki semmi jó, ha egy anyuka ennyire nyomatja a kislányát. Vagy hát nem tudom ők hogy csinálták, de nem is érdekel.



Azt mindenesetre jól átlátják, hogy mi kell a népnek: vámpírok, vámpírok és megintcsak vámpírok. Mekkora szerencse, hogy vérfarkasok (még) nem szerepeltek. De amennyire rámentek az ilyen sablon-dolgokra, még azt sem zárom ki, hogy a későbbiekben előkerülnek. Ugyanis ez is egy könyvsorozat, egyelőre 5 résszel, de készülőben van a 6., sőt talán már a 7. könyv is. És mivel mindegyik résznek a címe egy ige, gondolhatjátok, hogy esély sincs arra, hogy egyszer a végére érjenek, elvégre igék vannak bőven. A mostani rész címe Marked, azaz Megjelölve. Később leszünk még Elárulva, Kiválasztva, Megégetve, meg ki tudja hogy mi jön még?



Na de térjünk vissza az előzőre, mármint hogy mennyire tudják mi kell a népnek. Ugyanis sikerült egy elég zagyva egyveleget összegyúrniuk a mostanság divatos dolgokból. Egyrészt szépen meglovagolják a vámpírságot, akárcsak Meyer az Alkonyatával, de ez még mind semmi, mert ki ne emlékezne a Harry Potter sikerére? Hát ők aztán biztosan. Ugyanis itt a vámpírok vámpíriskolába járnak (khm, Roxfort), ráadásul mindegyiküknek a homlokán van egy jel. De ez még mind semmi, ugyanis a főszereplő lánykánknak (amúgy Zoey) másmilyen a jele, mint a többieké, és az iskolában mindenki megbámulja a homlokát. (Ez sem rémlik? Kicsit sem HP-s) Ezáltal rögtön talál is magának egy ősellenséget (khm, Malfoy), meg néhány bénább barátot. És mert hogy tudjuk, hogy a homokos szereplők mennyire divatosak, az egyik barátja történetesen meleg.



És van még néhány nagyon fontos dolog, mint a vallás, a szexualitás, a drogok, vagy a divat, mert mint tudjuk, nagyon fontos minden helyzetben közölni, hogy ki milyen ruhát visel, és mi az, ami jól áll nekünk, vagy másoknak. Aztán persze mindenki nagyon up-to-date, Gossip Girl-t olvasnak, sőt, még az is kiderül, hogy az összes híres ember vámpír, Shakespeare-től kezdve egészen a modern sztárokig. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy a vámpírok vonzóak. A világ legsikeresebb színészei és színésznői, táncosai, zenészei, írói és énekesei mind vámpírok voltak. Nem véletlen, hogy a vámpíroknak ennyi pénzük van.



Ezek után a történetről nem kell semmit sem mondanom. Mert nincs neki. Persze előfordulhat, hogy mégis van, csak valószínűleg a sok zagyva miatt nem sikerült észrevennem.

2009. szeptember 3., csütörtök

Négyen egy gatyában 2


Van négy barátnő, akik mindent megosztanak egymással. És van egy nadrág, ami különös módon mind a négyükre passzol, akármennyire különbőznek is. Ezért elhatározzák, hogy megosztják azt is a nyár során, amit mindenki máshol tölt. Mindannyiuknál egy bizonyos ideig van a nadrág, aztán küldik a következőnek. Ez volt az első részben is, és most a második részben egy újabb nyár történetét láthatjuk meg. A négy lány pedig Lena (Alexis Bledel - Gilmore Girls), Tibby (Amber Tamblyn - Joan of Arcadia), Carmen (America Ferrera - Ugly Betty) és Bridget (Blake Lively - Gossip Girl).



Amit máris le kell szögeznem, hiába második rész, ez a film is volt legalább olyan jó, mint az első. Persze nem mondom, hogy sokat kell várni tőle, egy könnyed nyári film, négy imádnivaló lánnyal. Nekem most elsősorban Tib és Carmen nyara tetszett legjobban, de mindegyikük nyara tanulságos volt most is. Amit Lenával és Kostas-szal műveltek az például annyira nem tetszett, de végülis ezt is feledtetni tudta velem Alexis Bledel szépsége. Tehát végeredményben jó kis film volt, csak ajánlani tudom (az első résszel együtt).

2009. szeptember 2., szerda

Napsütötte Toszkána

Nem akartam erről a filmről írni, de annyira pozitív érzést hagyott bennem, hogy egyszerűen kell írnom legalább egy rövidke bekezdést. A filmet anyukám ajánlotta, de tipikusan olyan film, ami egy elvált nőnek tetszhet, ezért is gondoltam, hogy ez nem lesz az én filmem. És mégis. A történet annyi, hogy egy frissen elvált nőt elküldenek a barátnői Toszkánába, mert remélik hogy jót fog tenni neki az utazás. Aztán hirtelen elhatározásból, vagy csak mert hisz a sorsban és a jelekben, de vesz egy házat, amit elkezdenek felújítani néhány újdonsült ismerősével. És végül nemcsak hogy új otthont, de egyben családot és rengeteg barátot is talál. Azt hiszem el fogom olvasni a könyvet is, mert ez így egynek nagyon tetszett, és azt hiszem hogy a könyv is fog.

Philip Pullman: A titokzatos kés


Elég hamar elolvastam a második részét is a sorozatnak, valószínűleg azért, mert ez tűnik a három közül a legrövidebbnek a maga csekély 330 oldalával. Itt már nem csak Narniában, izé Lyra világában játszódnak az események, hanem tulajdonképpen még másik kettőben is. Az előző rész ott fejezdőtött be, hogy Lyra elhatározza, hogy márpedig be fogja bizonyítani, hogy a Por, aki után mindenki kutat, az tulajdonképpen nem rossz, mint ahogy hiszik, hanem igenis jó. Azonban a Por utáni kutatása eléggé elakad néhány napra, ugyanis egy olyan világba érkezik, ahol nincsenek emberek. Vagyis vannak, csak azok elmenekültek a városban garázdálkodó, gyerekek előtt láthatatlan fantomok elől.



De erre már nem egyedül jön rá, hanem egy újabb világból érkező fiútól, Willtől. Will világa tulajdonképpen nagyon hasonlít a miénkre, pontosabban akár a miénk is lehetne. Will otthon elég nagy bajban van, de szerencséjére talált egy nyílást pont abba a világba, ahol éppen Lyra is időzik. Willről az is hamarosan kiderül, hogy ő a kiválasztott, aki a következő hordozója lesz annak a titokzatos késnek, mely a címben is szerepel, és amivel bármit el lehet vágni, még világok közötti átjárokat is minden gond nélkül vagdoshat. Azonban ez csak még bonyolultabbá teszi az eseményeket, hiszen eddig is sokan voltak Lyra nyomában (például Mrs Coulter), és most már a fiút is egyre többen keresik, hiszen nála van a sorsdöntő fegyver, mely eldöntheti a világok jövőjét.



Tulajdonképpen az egész könyv alatt azon gondolkoztam, hogy milyen lenne belőle a film. Igaz, hogy nem olyan látványos, és kalandokban bővelkedő, mint az első rész, de én ebből a könyvből sokkal szívesebben megnézném a filmverziót. Sajnálom, hogy valószínűleg erre már nem fog sor kerülni. Pedig akkor lehet hogy a könyv borítóján sem Iorek Byrnison üvöltene ránk (elvégre ő ebben a kötetben még csak nem is szerepel), hanem valami sokkal jobb lenne. De film nélkül is lehetett volna azért sokkal jobb a borítón, mert ez így elég unalmas, főleg majd a harmadik kötetnél lesz az.

Wizards of Waverly Place: The Movie


Már annyira vártam ezt a filmet, és egyáltalán nem csalódtam. Egyedül a varázslós részek nem tetszettek, de csak mert nagyon gagyin voltak megoldva. Egyébként valami hihetetlenül jó volt. Igazi disney-s. Magyarán nagyon-nagyon tetszett.



A történet a következő: Alex hozza a sorozatban is megismert formáját, és most is olyasmiket csinál, amit nem kéne: tiltott varázslatok, nem tartja be amit a szülei mondanak... Ezért a szülők elhatározzák, hogy a tervezett vakációjuk teljesen varázslás-mentes lesz. Persze ezt nem sikerül mindegyikőjüknek betartani, sőt. Igazából mindhárom gyerek varázsol, hiszen varázslat nélkül nem lehet élni. Alexnek ez nemkicsit nem tetszik, ezért azt kívánja, hogy bárcsak a szülei ne is találkoztak volna. És ami még rosszabb, ez valóra is válik. És ha a szülők nem találkoznak, akkor a három gyerek sem születik meg. Vagyis körülbelül 48 órájuk van, hogy mindent visszacsináljanak, mielőtt végleg eltűnnének.



Ami különösen tetszett, hogy a Hannah Montana filmjével ellentétben, itt teljesen jók voltak a családi viszonyok. Senki sem volt elnyomva, hanyagolva, nem voltak logikátlan részek, és a kapcsolatokat is nagyon jól bemutatták. Különösen a szülő-gyerekek, illetve Alex-Justin kapcsolatokat. Ami mondjuk kicsit idegesítő volt, hogy Justinnak és Alexnak pont egy eléggé veszélyes helyzetben, lebegő, bármikor lezuhanható sziklákon kellett megvitatniuk a problémájukat. És miután több perc azzal telt el, hogy bemutatták azt, hogyha nem koncentrálnak a sziklákra, akkor lezuhannak, de mikor átértek, akkor a sziklák valamiért mégsem estek azonnal le a szakadékba.



A kedvenc beszólásom pedig az volt, mikor Alex erősködött az esőerdőben, hogy szeretne ő menni elől, mire Justin közli, hogy a probléma csak annyi, hogy Alex nem tud térképet olvasni. Sem iránytűt. Sem spanyolt. Nem is értem, hogy engedhette mégis Alexet irányítani. :D

2009. szeptember 1., kedd

Valentine's Day


Azzal kezdeném, hogy idén Valentin-nap tájékán jelent meg a Nem kellesz eléggé című film. Én ugyan nem láttam, de biztosan sokan vannak, akik nem maradtak le róla. Mindenesetre én magáról a filmről nem tudok sokat mondani, mindössze a filmplakátot láttam, és úgy nagyjából leesett az állam. Mármint hogy vagy 9 személy van magán a plakáton, ráadásul olyan nevek, hogy Jennifer Aniston, Drew Barrymore, Scarlett Johansson, Ben Afleck, és még sorolhatnám...



Jövőre a valentinnapi film ugyanilyen lesz, olyan sztárparádét sikerült összehozniuk, hogy az állam leesik, miközben olvasom: Taylor Lautner (Twilightos/Alkonyatos Jacob), Anne Hathaway (Neveletlen hercegnő), Jessica Biel (Hetedik mennyország), Jessica Alba (a kis pingvinimádó a A kabalapasiból - bár kétlem hogy más is ezt a szerepét jegyezte volna meg... inkább a Fantasztikus Négyes), két Roberts: Julia Roberts (micsoda nő!) és Emma Roberts (Nancy Drew), Ashton Kutcher (Punk'd), Jennifer Garner (Majdnem 30), Patrick Dempsey (Boldogító talán), Shirley MacLaine, Queen Latifah és még sorolhatnám... Sőt még azt is beszélik, hogy Joe Jonas is fel fog tűnni a filmben. Hát én fel nem tudom fogni hogy tudtak ennyi hírességet összehozni, de már most kíváncsi vagyok a filmre, és még a valentinnapi nyálasság sem tud ebben megakadályozni.

Jonas


Mivel mostanság azt tapasztalom, hogy meglehetősen nagy a felhajtás Jonasék körül (a blogra is legtöbben a "jonas" keresőszóval találtak rá), gondoltam belenézek a sorozatukba is, mely hihetetlenül ötletesen a Jonas nevet viseli. Ami mondjuk azért is érdekes, mivel a sorozatban igaz, hogy a fiúk önmagukat játsszák, de nem Jonasként, hanem mint Kevin, Joe és Nick Lucas. Mármint oké, az együttes neve Jonas, de ez akkor is abszolút logikátlan. Vagy csak szerintem? Persze minden bizonnyal azért van ez így megoldva, nehogy valami hülye valóságshownak tűnjön, mert ez egyértelműen nem az.



Na tehát én most, megelőzve a magyar premiert, ami ha jól tudom valamikor szeptember közepén lesz a Disney Channel-ön, csekkoltam az első részt. És rá kell jönnöm, hogy még mindig nem értem azt a hatalmas felhajtást körülöttük. Főleg hogy nem csak Amerikában, hanem itt is van jónéhány elvakult rajongó példány, és még nem is csak a tinédzserek között. Hát szerintem még mindig nem túl meggyőzőek. Egyrészt ott van Kevin, akit az első részből nem sikerült valami nagyon megismerni (sem a Camp Rock-ban), de szerintem ő nem is túl látványos (nem akarom azt mondani, hogy ronda, de.... az), meg egyelőre nem is tűnik valami nagy számnak, mármint így alakítás terén. Joe ugye Camp Rock-ban hozott egy átlagosat, vagy még annál is gyengébbet, és itt sem tudtunk meg róla többet, csak hogy neki a legbénább a haja. És nem azért, mert egyenes, mert egyébként a göndör sem tetszik. Nick pedig úgy csak-csak okés volt, egyelőre nem tűnik rossznak, de tulajdonképpen a rész is róla szólt, tehát neki már megvolt az esélye, hogy valamelyest kibontakozzon - a másik két sráccal ellentétben.



Aztán van még kettő leányzónk is, akik így fontosabb szereplőknek tűnnek, de első rész alapján nagyon retardáltnak tűnnek. Szóval nem igazán értem, hogy miért kell arra rámennie a sorozatnak, hogy "fúfúfúúúúú, itt a Jonas", és miért nem lehetett normális szereplőket kitalálni. Egyelőre van egy irritáló fangirlünk és egy amolyan legjobb barátnőnek tűnő csaj, de egyelőre még ez sincs nagyon kibontakoztatva, hiszen most még csak rajongó-álló ruhát készítettek a fiúknak.



A történet is meglehetősen lapos volt, Nick beleszeretett egy lányba, és a másik két srác ezt eléggé rossz szemmel nézik, hiszen ez nem az első eset. Az első 5-6 alkalommal is az történt, hogy Nick túl gyorsan szerelmes lett, majd a lány szakított vele, neki pedig összetört a szíve, és ilyenkor a többieknek kell pátyolgatni szegényt. És most is nagyon úgy tűnik, hogy ez fog történni, tekintve hogy a kiszemelt lány ellopja azt a dalt, amit Nick írt neki. Tényleg, azt sem említettem még, hogy az a bizonyos dal sem volt valami meggyőző. Nem ismerem az együttest, szóval nem tudom, hogy valójában milyenek, de remélem nem ennyire gyengék.



Most gondolom azt lehetne hinni, hogy ezek után nem fogok több esélyt adni a sorozatnak, de valószínűleg fogok. Egyrészt mert kíváncsi vagyok, hogy a másik két tesó mit művel, meg a negyedik srácra is kíváncsi vagyok, hiszen ő is fel fog majd tűnni a részek során. De egyelőre a folytatásra még várni kell, mert túl élénken él még bennem a tudat, hogy 22 percet vesztegettem el a srácokra, mikor nézhettem volna annyi minden mást is.

Philip Pullman: Északi fény (Az arany iránytű)


...mivan? Kicsit össze vagyok zavarodva könyvcímeket illetően, mert most hogy így jobban megnéztem a borítót: "nemzetközi bestseller ÉSZAKI FÉNY nicole kidman és daniel craig főszereplésével már a mozikban is. a film címe AZ ARANY IRÁNYTŰ". Eddig nem gondolkoztam el nagyon rajta, úgy gondoltam, hogy Az arany iránytűt olvasom, de akkor ez lehet hogy most Északi fény. Tökmindegy, a sorozat címe az Úr sötét anyagai, mint a borító hátoldaláról megtudtam...



Tehát most ezt olvasom, egyelőre még csak az első rész van befejezve, de majd szépen sorban jön a többi is. Azért kezdtem el olvasni, mert még valamikor tavaly megnéztem a filmet, amiről úgy kb nem tudtam semmit. Van benne kislány, van benne Nicole Kidman, biztos jó. És abszolút pozitív élmény volt; magyarán nagyon tetszett. Néhány hónappal később megláttam egy barátnőmnek a könyvespolcán, és említettem, hogy ennek láttam a filmjét, annyira jó volt. De szerinte ezt csak azért gondolom így, mert még nem olvastam a könyvet, hiszen az még sokkal jobb (ahogy ez lenni szokott). Szóval valahogy így jutottam el most, sok-sok idővel a film, és a barátnős beszélgetés után, hogy megtudjam, miről is van szó.



És hogy igaza van-e annak a bizonyos barátnőnek? Az a probléma, hogy nem tudom, ugyanis már csak halványan emlékszem a filmre. A történet az úgy nagyjából stimmel: van egy világ, ahol az embereknek van egy elválaszthatatlan társuk, az úgynevezett daimónjuk, mely valamilyen állat alakját ölti fel. Persze gyerekkorukban még nincsen meghatározott alakjuk, és bármilyen alakot felölthetnek, de a későbbiekben már csak egy bizonyos állat képében jelennek meg. Az oxfordi Jordan kollégiumban nevelkedő Lyra daimónját Pantalaimon-nak hívják, és egy csínytevésüknek köszönhetően kihallgatnak néhány fontos beszélgetést, sőt még azt is megakadályozzák, hogy megmérgezzék Lyra nagybátyját. Azonban hiába kéri ezek után Lyra, hogy vigye el magával az északi sarkra, ez a bizonyos nagybácsi hajthatatlan.



Nem sokkal később egy bizonyos Mrs Coulter érkezik a kollégiumban, aki viszont szíves-örömest elviszi Lyrát azzal az ígérettel, hogy majd elmennek az északi sarkra, ha előbb megtanul pár dolgot. Később azonban Lyra rájön, hogy ez a látszólag gyönyörű és kedves hölgy valójában nem az, akinek mutatja magát, és jobbnak látja, ha elmenekül. Innen pedig kezdetét veszi a kaland, mely egészen az északi sarkig és onnan pedig egy másik világban folytatódik. Lyrának segítségére lesz az a bizonyos címadó "iránytű" is, az aletiométer, mely megmondja az igazat, és amit egyedül Lyra tud mindenféle nehézség nélkül megérteni.



Azon gondolkozom közben, hogy az lenne igazán jó, hogyha még egyszer megnézném a filmet. És akkor tényleg el tudnám dönteni, hogy a film az tényleg olyan rossz, mint amilyennek a könyv olvasása után gondolja az a bizonyos barátnőm, vagy a könyv ismerete mellett is jó lesz. Minden lehetséges. :) Az viszont egészen biztos, hogy a film és az első kötet vége teljesen más, ugyanis én nem emlékszem a filmből egyáltalán olyan jelenetekre, amik az utolsó pár oldalon vannak. De lehet hogy azt már át akarták csúsztatni a következő filmre. Már ha lesz következő film. Szerintem nem lenne rossz! Most viszont még vár rám a következő könyv is...