2009. november 27., péntek

Richelle Mead: Frostbite (Dermesztő ölelés)

Végre elolvastam a második részét is, és egyszerűen még mindig isteni ez a sorozat. Tudom, hogy mindig az Éjszaka házához hasonlítom, de az hasonlít az olvasott könyveim közül legjobban ennek a témájához (mindkettőben vámpírok vannak iskolában), de egyszerűen annyira nincs egy szinten a kettő sorozat. Ha már csak azt vesszük alapul, hogy az emberi kapcsolatok itt mennyivel normálisabbak. Tulajdonképpen ebben a kötetben is 3 pasi van Rose körül, akárcsak a Zoey körül a Elárulva c. részben, itt valahogy mégis sokkal normálisabb az egész. Mert nem egy szerencsétlen csitri a főszereplő, aki nem tud választani három szerencsétlen pasi közül, hanem legalább itt érezni Rose-on, hogy tudja mit akar, még akkor is ha a választása eléggé reménytelen a körülmények miatt. Vagy hát ki tudja. Egyébként nekem most ez is volt a kedvenc szálam a részben. Imádtam mindhárom pasit, aki körülvette, leginkább természetesen Dimitrit és a beteljesületlen szerelmüket, de Adrian is nagyon szimpatikus, és Masont is nagyon szerettem.


Egyébként történetileg a helyzet egy kissé bonyolódott. Mert ugye vannak a strigák, akik a gonosz vámpírok, és vadásznak a morákra, akik meg a jó vámpírok. Na és hát eddig nem volt jellemző a strigákra, hogy szerveződtek volna, de most valami egészen komoly készülődik. Ki akarják irtani a nemesi családokat, kezdve a legkisebbektől a legnagyobbakig, ráadásul szövetkeznek az emberekkel. És eddig ilyesfajta szerveződés egyáltalán nem volt jellemző rájuk, ráadásul így már nappal is tudnak működni, ami nem valami jó előjel a morákra nézve. Hamarosan nekik is el kell kezdeniük szerveződni, akár úgy, hogy elkezdik használni a mágikus képességeiket támadásra és védekezésre egyaránt. Így Lissának, illetve az újonnan megismert, szintén Lissáéhoz hasonló erővel rendelkező Adrian Ivashkovnak is ki kell tapasztalniuk a különleges képességeiket.


 


Magyar cím és borító frissítve :)

Sonny, a sztárjelölt

Hát ezt is megértük, Sonny with a chance a magyar disney csatornán, december 5-től. Tudom, hogy késve teszem ki a promót, de én is csak tegnap vettem észre. Éljen, a kedvenc disney channel sorozatom magyarul!!








2009. november 26., csütörtök

Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága

Mikor kisebb voltam, a kedvenceim közé tartoztak az Animus Kiadó könyvei, természetesen kezdve a Harry Pottertől, de aztán olyanok is, mint a Stanley, a szerencse fia; Bradley, az osztály réme; vagy mondjuk az Emlékek őre. Emlékszem, hogy amikor megjelent a Macskák társasága, azzal is nagyon szemeztem, de 13-14 évesen már úgy éreztem, hogy kinőttem már az ilyenekből. Rá is van írva, hogy 6-9 éveseknek. Ezek után gondolom egyértelmű, hogy huszonéves fejjel kell elővennem ezt a könyvet. :D



Van egy Tibbe nevű újságírónk, aki... hát annyira nem ért az újságíráshoz, nincs témája, nem mer kérdezősködni, és csak macskákról ír. Ezek után meglehetősen közel áll a kirúgáshoz. De szerencsére találkozik egy Minna nevű különös lánnyal, aki igencsak hasonlít egy macskára. Ez azért van, mert előzőleg macska volt. Hála neki, és a város macskáinak, azaz a Macskahírügynökségnek, most már nincs olyan hír, amiről Tibbe ne tudna, ezáltal megmenekül a kirúgástól, sőt még fizetésemelést is kap. Azonban van egy hatalmas probléma. A város egyik legnagyobb tiszteletben álló személyéről kiderül, hogy nemcsak macskagyűlölő, hanem még egy hatalmas gazember is. A probléma csak az, hogy Tibbe sehogy sem tudja bebizonyítani, mert a szemtanúkat vagy lefizették, vagy pedig macskák. És ugyan ki hinne a macskáknak Tibben kívül?

2009. november 24., kedd

Jane Austen - Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik


Ugyan a Büszkeség és balítélet nem a kedvenc Jane Austen-om, de azért szeretem ismerni az összes feldolgozását. Ezért is vettem a kezembe ezt a könyvet, melyre először azt mondtam, hogy nem, ez túl beteg, de aztán végülis meggyőztem magam. Egyszer olvasható, mint az összes többi hasonló marhaság, és van ahol még vicces is, de körülbelül ennyi. Ami igazán sajnálatos, hogy bár a borítóra az van írva, hogy "Jane Austen modorában" íródott, tulajdonképpen nem. Bár lehet ez a magyar verziónak a hibája, a sok félrefordítással, typoval, szóismétléssel, amik az eredetiben nem biztos hogy jelen vannak. Szóval mondjuk "hódoló" helyett azt írni, hogy "bámulója valaminek", illetve Jane-re azt írni, hogy Eliza húga. Ilyen aprócska hibákkal van tele. És bár Jane Austen legjobb párbeszédei egy az egyben át vannak véve, azért van néhány olyan udvariassági formula, amit a jelenlegi író letud egyszerű "stb-stb"-vel, de egy igazi Jane Austen-utánzatban ezeket a szövegeket nem lenne szabad ennyire elhanyagolni, mert így végképp nem marad meg Austen modora, amit én mondjuk vártam volna. Zombik ide vagy oda.



Merthogy bár az alap egy az egyben a Büszkeség és balítélet, azért a világ annyival változatosabb, hogy egy újfajta járvány járja be a világot, és a halottakból agyzabáló zombik lesznek. A Bennet-lányok pedig igazi harcosok, akik próbálják megvédeni a többieket a kétlábonjáró hulláktól. Persze egyeseknek ez is okot ad arra, hogy lenézzék a testvéreket, hiszen ők csak ócska kínai parasztoktól tanultak, a tehetséges és megfizethetetlen japán mesterek helyett, de hát annyi baj legyen. Nekem ez elsőre kicsit sok(k) volt, a sok katana, meg kungfu, de a végefelé már csak nevetni tudtam rajta. A legjobb mondjuk a félzombi Charlotte volt, aki azért ment hozzá Collinshoz, mert már tudta, hogy megkapta a kórt, és csak egy kis boldogságot akart élete utolsó heteiben.



Bár a könyv stílusa hagyott némi negatív mellékízt, attól még szerintem egyszer olvasható könyv volt, és egyelőre még egyedinek nevezhető (bár nem sokáig, mert nemsokára jönnek a folytatások, és hasonlóságok). Kár, hogy valószínűleg a magyar fordítás elvett egy keveset Jane Austen stílusából, meg az is sajnálatos, hogy a könyv végére egy csomó felesleges részt is beleírtak. Zárásként még leírom, hogy kit is lenne érdemes Elizabethnek választania a félzombi Charlotte szerint, hiszen Mr Darcy előnyeit ellensúlyozza, hogy nagyobb feje volt, úgyhogy tovább lehetett volna lakmározni az agyvelejéből.

2009. november 23., hétfő

Kim Harrison: The Good, the Bad, and the Undead

Amilyen sokára olvastam el ezt a részt az első kötethez képest, annyira tetszett is! Szóval most a héten egy újabb Rachel Morgan-nel lepem meg magam, az utolsó Sookie helyett. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert azt olvasok, amit kölcsönkapok, és Sookie-t most nem kaptam. De ha mindkettő nálam lenne, akkor is Rachelt olvastam volna most hamarabb.


Míg a sorozat első kötetének a fele nagyon unalmas volt, és rohadtul nehezen indult be, ez a mostani könyv teljesen a helyén volt. Az is abszolút pozitív, hogy a maga 450 oldala pont annyi volt, ami kellett. Nincs semmi összezsúfolva (Sookie), és mégcsak nem is unalmas.


A történet majdnem ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Rachelék vállalkozása a Vampiric Charms egyelőre még gyerekcipőben jár, vagyis Rachel vagy épphogy ki tudja fizetni a lakbért, vagy nem. Továbbra is retteg a vámpír lakótársától, Ivy-tól. Továbbra is mindent megtenne, hogy elkaphassa a nagy ellenfelét, Trent Kalamack-ot, és hogy kiderítse róla, hogy miféle lény. Közben a barátja, Nick, egyre inkább kezdi túlzásba vinni a démonológiás dolgait, ami nem kicsit idegesítő. Ja, és valaki sorra gyilkolja a boszorkányokat. Pontosabban a ley line witch-eket, ami nem tudom micsoda magyarul. Rákerestem a Boszorkányfutamban, hogy mi lett a hivatalos magyar fordítás, és extra vicces, mert leyvonal boszorkány lett. Na szóval azokat. De mivel Rachel nem ilyen jellegű boszorkány, ezért nincs mitől tartania. Vagy mégis?

2009. november 19., csütörtök

Coraline és a titkos ajtó


A legelső bejegyzéseim között írtam a Coraline könyvről, és már akkor is mondtam, hogy előbb vagy utóbb fogok írni a filmváltozatról is. Úgy néz ki, hogy inkább utóbb lett belőle, de nem baj, mert ma nagyon jólesett megnézni. Mondanám, hogy teljesen ugyanolyan volt mint a könyv, de ez persze nem igaz, mert ez mozgott, színes volt, és volt hozzá hang is. :D Szóval ez azt jelenti, hogy igen, nagyon tetszett a könyv, és ilyenkor mindig egy kicsit félek megnézni a filmváltozatot, de most abszolút pozitívan csalódtam, mert nagyon jó volt.



A történetről azt hiszem nem írtam korábban. Szóval van egy Coraline nevű lány, aki a szüleivel frissen költözik be egy új házba, és körbejár felfedezni a környéket, megismeri a különc szomszédokat, meg ilyesmi. Aztán egyik nap esik az eső és neki bent kéne maradnia. A szülei meg túl elfoglaltak ahhoz, hogy akár csak egy kicsit is foglalkozzanak a lánnyal, ezért egyedül fedezi fel a házat. Megszámolja az ablakokat, ajtókat, egyebeket, mígnem talál egy ajtót a tapéta mögött, ami átvezeti őt egy tükörvilágba. Ahol a szülei kedvesek, a szomszédok is varázslatosabbak, szóval ahol szeretik. Csak annyi a bökkenő, hogy ebben a másik világban mindenkinek gombszeme van, és ahhoz hogy ott maradhasson, neki is gombot kellene varrni a szeme helyére. Na és innentől kezdődnek meg a borzalmak, meg a haza akarok menni érzés. Egyébként a könyv félelmetesebb volt, szóval szerintem jó, hogy egy enyhébb verziót kaptunk a filmben. De még így is kellőképpen bizarr volt.

Julie & Julia - Két nő, egy recept


Úgy ültem neki ennek a filmnek, hogy az ismerőseim akik látták, mind azt állították, hogy ez mennyire egy remek film. Nekem ugyan voltak fenntartásaim, Meryl Streep mondjuk úgy, hogy nem a nagy kedvencem, de végülis Amy Adams nagy kedvencem, és a film témája (leendő) szakmába vág - és nem, nem az írásra és blogolásra gondoltam.



Aztán úgy alakult, hogy nekem lett igazam. Meryl Streep lehet felőlem akármilyen nagy színész, mostanság csak gagyi filmekben játszik gagyi szerepeket. Amiben én utoljára láttam (Mamma Mia!, meg Az ördög Pradát visel), azok körülbelül ugyanolyan jellegű filmek voltak, mint ez a mostani, és most elnézést kérek azoktól, akiknek tetszett a fent említett két film. De egyik sem volt valami nagy jelentőségű alkotás. És itt még jön a semmilyen szerephez ez az eltúlzott nyivákolás-sipítozás, mellette meg olyan játék, ami egy elsőszerepes színésztől még úgy elnézhető, de nem Meryl Streeptől. És sajnos azt kell hogy mondjam, most még Amy Adams sem remekelt. De lehet hogy ezt a csak film teszi, mert én megvallom őszintén, halálra untam magam. Igaz, a film végén pozitív érzésekkel álltam fel, de ez nagyon gyorsan elpárolgott, és mostanra már csak a negatív dolgok maradtak meg.



A történet két szálat vonultat végig a film során, egyszer 2002-ben járunk, amikor is Juile elhatározza, hogy blogot ír, amin leírja, hogy hogyan főzte végig Julia Child szakácskönyvét 1 év alatt. Az persze eléggé érthetetlen, hogy igazából miért kell ezt csinálnia, főleg mert ezzel veszélyezteti a biztos bevételi forrását, a munkahelyét (még akkor is ha nem éppen álommunkáról van szó), másrészt meg teljesen elhanyagolja az egyébként baromira türelmes és megértő férjét. A másik szálon pedig azt nézhetjük végig, hogy a Párizsban unatkozó amerikai feleség hogyan jut el egy főzőtanfolyamtól odáig, hogy kiadják a könyvét. Hozzáteszem, a férjéről hasonló jókat lehet elmondani, mint Julie férjéről, két ilyen nőhőz szerintem rohadt nagy megértés és persze szerelem kell.

2009. november 18., szerda

Charlaine Harris: From Dead To Worse (Por és hamu)

Az előző résznél említettem, hogy a barátnőm szerint ez a rész már nem olyan jó, de szerintem meg pont ugyanolyan, mint a többi. Az írónőnek talán most sikerült többmindent belezsúfolnia a szokásos 300 oldalba, de minőségbeli romlás nincs szerintem. A következő kötet az már lehet rosszabb, hiszen elég sok dolog megváltozott Sookie környezetében, és egyelőre még nem tudni, hogy ez negatív, vagy pozitív. Mostanra mondjuk már nagyon fárasztó lett, hogy minden részben el kell ismételni ugyanazokat a dolgokat... ez már a nyolcadik kötet volt, és még mindig előjön az, hogy hét kötettel ezelőtt Bill besétált a bárba, meg mi történt a negyedik részben Eric-kel, meg a harmadik részben Alcide-dal... Ajh.


Ami az első és legfontosabb, hogy most végre kiderült, hogy Sookie tündérvérének nem csak annyi a jelentősége, hogy agyontiporja szegény lány önbecsülését (mivel a tündérek nagyon vonzóak a vámpírok számára, elképzelhető, hogy Bill és Eric emiatt szerették meg). Ugyanis most megismertük Sookie dédnagypapáját, egy 100%-os tündér személyében. Valószínűleg ez a magyarázat a telepatikus képességeire. Jason szerencsére ezt ennyire nem örökölte át, ami nem is baj, mert ő most még mélyebbre süllyedt a szemünkben. Pedig azt gondoltam, hogy az alakváltás majd jót tesz neki, de mint kiderült, nem.


Azt már előző részben is észrevettük, hogy a Katrina nevű hurrikán, meg egyebek hatására eléggé meggyengült a louisiana-i vámpírság, ráadásul a vérfarkasoknál is már egy ideje nem csekély belső viszályok vannak. Most pedig úgy tűnik egyszerre jöttek rá a szomszédos vámpírok/vérfarkasok, hogy ideje lenne kihasználni ezt a meggyengült helyzetet. Tehát mondjuk azt, hogy történt egy kis főnökségváltás a vámpíroknál, meg néhány haláleset - szerencsére Eric pont abban a helyzetben volt, hogy választhatott. A vérfarkasoknál is pontosan ugyanez, csak itt Alcide lett az új vezető.


Úgy tűnik Quinn-től elbúcsúzhatunk, pedig neki aztán tényleg drukkoltam. Szóval inkább ő, mint bármelyik vámpír. Eric most már emlékszik a negyedik rész eseményeire, amikor közelebbi kapcsolatba került Sookie-val, és félek, hogy itt még lesz valami köztük. Amelia mellé pedig jött egy újabb lakótárs, egy idős boszorkány hölgy, Octavia. Sookie egyelőre nem örül neki, de hát ő ajánlotta fel. Remélem ebből sem lesz probléma, mert nekem tetszik, hogy van Sookie-nak valami társasága. Annak meg mertem örülni a múltkor, hogy végre nincs szó Debbie Pelt-ről, aztán most már megint őt vették elő. Én kinyírnám a húgát, az biztos, persze szigorúan önvédelemből!

2009. november 15., vasárnap

Emily Diamand: Kalózok nyomában


Felüdülés a sok vámpírság és a boszorkányság után végre egy kalózokról szóló könyvre bukkanni, még akkor is, ha elsősorban gyerekeknek szóló könyvről van szó. Ráadásul itt egy jövőbeli történetet kapunk, mégis hagyományos vámpírokkal. Ugyanis a 22. században járunk, a nagy összeomlás után, amiről annyit lehet tudni, hogy odaveszett a technikai vívmányok, számítógépek nagy része, és mindent elöntött az áradás. Tehát a halászás és a kalózkodás dominál ebben a kietlen jövőben.



Persze a kutatók néha találnak érdekes dolgokat az elsüllyedt városokban, mobiltelefonokat, és egyéb kütyüket, melyekről csak nagyon kevesen tudnak. Még a létezésük is titok! Például szerintem oltári nagy jelenet, mikor Mr Saravanan közli, hogy "óvatosan! Azok ott Harry Potterek. A történészek a fél karjukat odaadnák, ha megkaphatnák őket". Egyik ilyen titokzatos szerzemény a mesterséges intelligenciával működő playing system, röviden psai, amit csak egy 13 éves kislány, Lilly Melkun tud működtetni. Erre a sokak számára egyszerű ékszernek tűnő holmira feni többen is a fogukat, többek között a kalózok is emiatt kutatták át Lilly halászfaluját. Ám mivel nem találják meg, beérik a miniszterelnök lányának elrablásával, kockáztatva ezzel egy esetleges háború kitörését. Hogy Lilly ezt megakadályozza, útra kel a vízimacskájával, és a sokak által áhított ékszerrel, és a cél elérésének érdekében még a nagy kalózvezér fiával is hajlandó barátságot kötni.

2009. november 14., szombat

Joanne Harris: Sleep, Pale Sister (Aludj kislány)


A Sleep, Pale Sister (magyarul Aludj kislány) 1994-ben jelent meg, mielőtt Joanne Harris világhírűvé vált volna. Furcsa, hogy csak most adják ki magyarul, mindenesetre ahogy már említettem, most itt a nagy lehetőség, hogy egy dedikált példányt vigyünk haza, vagy lepjük meg vele ismerőseinket.



A történet ismét olyan, amit eddig még nem láttunk Joanne Harris-től, hiszen most egy igazi gótikus regény elevenedik meg előttünk. Nem is értem, hogy a gótikus regények szemináriumon miért nem erről a regényről tanultunk Henry James szellemei és Jekyll és Hyde-ok helyett. Na jó, ezt most nem gondoltam komolyan, mert ha eddig még nem mondtam volna, a kedvenc történeteim közé tartozik a fent említett két mű, azonban ez a könyv is simán megállja a helyét mellettük.



Henry Chester, nem túl tehetséges festő a tökéletes modell keresése közben talál rá a 9 éves Effie-re, aki később a felesége lesz. Effie ideális feleségalapanyagnak lennie, hiszen Henry még azelőtt magához láncolja, mint hogy bármilyen érzés is feléledne a lányban. Vagy csak azt hiszi? Henry ugyanis nem akar semmilyen bűnös kapcsolatot folytatni a lánnyal, csak a tökéletesség látszatát szeretné fenntartani, és a vágyait inkább Fanny Miller bordélyházában próbálja kiélni. Azonban Effie szeretetre vágyik, így kerül Moses Harper karjaiba, és közelebbi ismeretségbe Fannyval. Azonban Fannynak van egy szörnyű terve. A lányát, Martát ugyanis 10 évvel ezelőtt megölték a házában, pont Henry Chester szokásos látogatásának éjszakáján, ami azóta sem hagyja nyugodni Fanny lelkét.



Igazán lenyűgöző kísértethistória kerekedik ki a végére, hasonló stílusban elmesélve, mint amit a Csokoládénál is láttunk. A történéseket Henry, Mose, Effie és Fanny elbeszéléseiből ismerjük meg, és ez még többet ad az események titokzatosságához.

2009. november 12., csütörtök

Up (Fel)


Épp csak röviden szeretném megemlíteni, hogy megnéztük tegnap az Up-ot, és bár teljesen más volt, mint amit vártunk, összességében mégiscsak nagyon tetszett. Én konkrétan végigbőgtem a fél filmet, de csak mert nagyon megható volt. Mivel konkrétan egyedül voltunk a teremben, ezért nem tudom, hogy vajon egy kisgyerek mit szólna egy ilyen filmhez. Mert volt benne sok gyerekes dolog, de tulajdonképpen inkább egy felnőtteknek szóló film volt. Tehát míg mondjuk Marynél és Maxnál el tudtam dönteni, hogy ez abszolút nem gyerekfilm, itt nincs határozott véleményem a megcélzott korosztállyal kapcsolatban.



A történet annyi, hogy van egy öregember, egy bizonyos Carl Fredericksen, akinek le akarják bontani a házát, meg öregek otthonába szeretnék küldeni, és mikor végleg el kellene hagynia az otthonát, akkor eszébe jutott a feleségének tett gyerekkori ígérete. Lényegében az, hogy Paradise Falls-nál lesz a házuk. És hogy máshogy lehetne eljuttatni a házat Dél-Amerikába, mint sok-sok felfújható lufival? Tulajdonképpen ez az a momentum, ami miatt már hónapok óta alig vártam a filmet, mert ennyi lufival utazni baromi jó lehet :) Persze nem voltak annyit levegőben, mint vártam, de nagyon jó film volt, és bár én azt hittem, hogy látványilag fog megérinteni, sokkal inkább a mondanivalója hatott meg. Továbblépés, meg ilyenek. Nagyon szép volt :)

2009. november 10., kedd

Charlaine Harris: All Together Dead (Hetedik harapás)

A barátnőm, akitől kapom a könyveket azt mondja, hogy a sorozat minősége csökkenni fog az ezutáni kötetekben, de szerencsére ebben a részben ezt még nem lehet tapasztalni. És én remélem, hogy ezt a következőkben sem fogom. Mindenesetre most már csak hetek, azaz sokkal inkább napok kérdése, míg beérem a sorozatot, és ez egy kicsit pech. Mert így heti adagolásban nagyon is jó Sookie-t olvasni.


Most ilyen nagy vámpírkonferencia volt, tárgyalás, bál, ilyesmi. És felbérelték Sookiet, hogy olvasson gondolatokban, hogy megtudják ki milyen szándékkal vesz részt ezen a rendezvényen. Barryt is viszontlátjuk, akit azt hiszem talán még Dallasban ismertünk meg (2. könyv), és akkor még kezdő telepata volt, most meg már igencsak belejött a dolgokba. És itt aztán voltak kellő mennyiségben bonyodalmak, halottak, bombák, egyebek. Az biztos, hogy nem szabad elolvasnom többet az Acknowledgments részt, mert már a 4. könyvben is emiatt tudtam előre, hogy boszorkányos lesz, most meg ugyanígy szereztem tudomást holmi bombákról. És úgy nem vicces, ha előre tudod, hogy mi lesz, meg hogy senkinek sem tűnnek fel bizonyos gazdátlan csomagok. Ejjej.


Aztán volt egy kevés Quinn, aki iránt még nem tudjuk, hogy mit érez Sookie, de remélem egyszer még többet is fog annál, mint amit most. És azt is remélem hogy nem lesz több bonyodalom abból, hogy Eric is egyre kedvesebb. Elég legyen már a vámpírokból, eljöhetne már Quinn ideje! Ami viszont pozitívum, hogy végrevégre meg sem említették Debbie-t, mert már nagyon idegesített, hogy folyamatosan vele van probléma (először Alcide miatt, majd a magándetektívek, meg az aggódó család...). Mondjuk az előző rész végén mondta Sookie, hogy ez a dolog lezárva, de én féltem hogy megint előkerül, akárcsak említés szintjén is. Szerencse, hogy nem ez történt; máris szeretem ezt a részt.

Allee dedikálás


Milyen kár, hogy idén nem 2011 van, mert most november 11-én 11 óra 11 perckor nyílik az Allee Bevásárlóközpont a budai Skála helyén. Ma reggel már megkaptam a hírleveleket is, hogy ott nyílik az újabb Spar, meg az újabb Libri. De ami igazán érdekes, az az utóbbi. Elég sok embert meghívtak a nyitás alkalmából, többek között Fejős Évát, Réz Andrást, Rita Monaldit és Francesco Sortit, a részletes programot itt meg lehet tekinteni. Ami miatt azonban megemlítem ezt az eseményt, az a következő: Joanne Harris is itt lesz! Lesz vele egy órás beszélgetés, majd pedig dedikál az írónő! Mindez november 18-án 18 órától. Én valószínűleg nem fogok tudni elmenni, de ha mennék, akkor egész biztosan egy dedikált Rúnajelekkel térnék vissza!



Egyébként ha már Joanne Harris, akkor két könyvújdonság. November 16-án jelenik meg az Aludj kislány című könyve magyarul (eredeti címe Sleep Pale Sister, és majd lesz a blogon, de nem ígérem hogy még a magyar megjelenés előtt). Másrészt pedig áprilisban jelenik meg egy új könyve, a Blueeyedboy. Utóbbi persze még nem magyar megjelenés.

2009. november 9., hétfő

Csiribí-csiribá (Twitches)

Amit tudtam a filmről az annyi, hogy csilivili, hercegnős, boszorkányos... ez alapján a három dolog alapján egy olyan filmet vártam, ami nekem tetszene, ám most ez valamiért mégsem. Disney channel movie, szóval szerintem már kinőttem belőle. Más esetben ez persze nem szokott ez problémát okozni, de ez a film szerintem olyan szinten nincs kidolgozva, hogy az már fájdalmas.


Leginkább azzal van probléma, hogy nagyon összevissza az egész. Van két lány, akik egyébként ikrek, meg boszorkányok, meg hercegnők, meg egy másik világból jöttek, meg meg kell menteniük a világot a sötétségtől, ja és egyébként ma van a születésnapjuk. És mindezzel meg kell birkózniuk kb 6 óra alatt, ami filmen meg másfél óra. És néhány dolog nagyon logikátlan. Az is igaz, hogy nem az én korosztályomnak készült, tehát mondjuk 10 év körüli gyerekeknek ez biztosan kellemes kikapcsolódást nyújthat halloween este, de azért nekem most muszáj kötözködnöm egy kicsit. Egyébként van második rész is, előfordulhat, hogy csekkolom. Go Twitches, go Twitches :)

2009. november 8., vasárnap

The Lovely Bones (Komfortos mennyország)

Ha már említettem a film bemutatóját, akkor meg is osztom. Nem tudom biztosan, hogy vajon a film címe is Komfortos mennyország lesz-e magyarba ültetve, de gondolom igen, ezért én ilyen néven szerepeltetem. Igazából nem tűnik rossznak, csak gondolom pont azért tették bele a "Lindsey betör a gyilkoshoz" jelenetet, mert az az egyetlen akciós jelenet, és valahogy el kell adni egy drámát is. Susie mindenesetre nagyon szimpatikus.








Alice Sebold: The Lovely Bones


Nem tudom mennyit hallottatok erről a könyről, én őszintén megmondom, semennyit. 2003-ban megjelent magyarul is, Komfortos mennyország címmel, de ahogy elnéztem körülbelül lehetetlen beszerezni. Biztosan kiadják majd újra, ugyanis lesz belőle film, várhatóan valamikor január elején, és annak a bemutatója alapján kezdett el érdekelni a regény is. Ám a bemutató alapján egy kicsit mást vártam. Az inkább szól a gyilkosról, mint minden másról. Persze igazából a könyvben is van olyan jelenet, mint amit a bemutatóban kihangsúlyoztak, de a történetben egyáltalán nem az a lényeg.



Az alapszitu körülbelül annyi, hogy van egy Susie Salmon nevű 14 éves lány, akit egy december hatodikai napon megerőszakol és megöl az egyik szomszédja. Ezzel nem árulok el nagy meglepetéseket, ugyanis ezt körülbelül a legelső oldalakon megtudjuk. Susie ezután a mennyországba kerül, ahonnan továbbra is figyeli a földön élőket. A családját, az első szerelmét, a furcsa lányt akivel életben alig beszélt, de halála után kialakult közöttük egy különös kapcsolat, a halála ügyében nyomozó rendőrt, sőt még a gyilkosát is. És ez az a dolog, ami a film trailere alapján félrevezető, ugyanis én elsőre úgy gondoltam, hogy Susie még a halála után is próbál valahogy segíteni az embereknek a gyilkosa kézre kerítésében. De tévedtem, mert a regény teljesen másról szól. Mégpedig arról, hogy az élők, Susie családtagjai, ismerősei, hogyan fogadják el a lány halálát és hogyan tudják túltenni magukat rajta. Illetve arról, hogy Susie hogyan tud mégis valamilyen szinten felnőni a halála után, azáltal, hogy figyeli az élőket és velük együtt éli át a meg nem élt életét.



A regény körülbelül a Susie halála utáni 10 év történéseit meséli el nagy vonalakban, mégpedig Susie elbeszélése által. Ő az aki fentről mindent lát, olvas a gondolatokban, aggódik értük, olykor haragszik arra amit a szerettei csinálnak, máskor büszke rájuk. Velük együtt éli át mindazt, amit ő már soha nem fog tudni bepótolni. Ez alatt a 10 év alatt a szerettei lassan feldolgozzák Susie elvesztését, és a lány is lassan felhagy az élők folytonos figyelésével; és végül egy igazán megindító és nagyon szép történetet kapunk.

2009. november 5., csütörtök

Richelle Mead: Vámpírakadémia


Már kétszer is beharangoztam, hogy hamarosan írok erről a sorozatról, legalábbis az első kötetéről, és most itt a nagy alkalom. Remélem a tegnapi videó eléggé figyelemfelkeltő volt. Nem szoktam így reklámozni dolgokat, de már több mint egy hete odáig vagyok ezért a könyvért, és szerencsére a végében sem csalódtam.



Tehát egy újabb sorozatot kezdtem el olvasni, a Vámpírakadémiát (a sorozat címe megegyezik az első rész címével), és a változatosság kedvéért egy újabb vámpíros sorozatról van szó, ahogy az a címéből is látszik. Viszont ez az Éjszaka házával (Megjelölve, Elárulva) ellentétben nagyon is tetszik. Nem érezni rajta Harry Potter szagát, sem a mérhetetlen nagy kliséket. Persze utóbbi van bőven, mert nehéz manapság új dolgokkal előrukkolni, de szerencsére nem a vámpíros könyvekre jellemző klisékkel van tele.



A világ körülbelül annyi, hogy vannak a moroi vámpírok, akik a jók és akikből egyre kevesebb van, és ezért védeni kell őket. Illetve vannak a strigoi vámpírok, akik pedig a gonoszak, és a moroi vámpírok vérével szeretnének táplálkozni, mert az még erősebbé teszi őket. Egyébként úgy lesznek a strigoik, hogy egy moroi vámpír khm, táplálkozás közben megöli az áldozatát. Mint mondtam, a moroi vámpírokat tehát nagyon kell védeni a strigoitól. Mivel az egyik főszereplőnk éppenséggel a moroi lány lesz, Vasilisa (Lissa) Dragomir, ebből adódik, hogy a másik főszereplőnknek pedig a legfontosabb feladata az lesz, hogy megvédje Lissát. Ez a másik lány Rose, aki egyben Lissa legjobb barátnője is, egy dhampir lány. A dhampir azt jelenti, hogy félig moroi, félig pedig ember, és mindkét fajnak a legjobb tulajdonságait örökli, tehát mondhatjuk, hogy belőlük lesznek a legjobb testőrök. Lissa azonban más, mint a többi moroi vámpír, ugyanis különleges képességei vannak: tud gyógyítani, hatni másokra, ráadásul Rose-zal való kapcsolata sem nevezhető hétköznapinak, ugyanis barátnője megérzi az érzéseit, és így azt is, ha bajban van.



Lissa azonban veszélyben van a különleges képességei miatt az akadémián, ahová járnak, ezért megszöknek onnan. A regény pedig pont ott kezdődik, hogy már két éve menekülnek, és éppen megtalálják őket. És egyfajta visszaemlékezés közben megtudjuk, hogy miért kellett a két lánynak elmenekülniük onnan, miközben a jelenbeli események is egyre pörögnek.



Mit ne mondjak, tényleg pörgős egy könyv volt, ráadásul nagyon élvezetes. Szóval már nagyon várom a folytatást, bár azt még nem találtam ki, hogy mikor fogok rá időt szakítani. Az egyszer biztos, hogy magyarul az első rész november 12-én fog megjelenni, vagyis jövő héten csütörtökön. Én pedig azt mondom, hogy érdemes csekkolni ezt a sorozatot is. Mivel Rose és Lissa 17 év körül vannak, elsősorban ennek a korosztálynak tudom ajánlani, de az én 21 éves fejemnek is nagyon tetszett (elsősorban Dimitri:)). Remélem nektek is ugyanennyire fog!



Szerk: Találtam magyar egy könyvajánlót, ahol a moroi az mora, a strigoi az striga, a dhampir pedig dampyr. Valószínűleg ez lesz a hivatalos magyar verzióban is. A következő bejegyzésemben már én is ezeket a neveket fogom használni.

2009. november 4., szerda

Cserebere szerencse

Most vettem észre, hogy a holnapi nap folyamán, azaz november 5-én, 21:20tól a Tv2 műsorán adják a Cserebere szerencse (Just my luck) című filmet, főszerepben Lindsay Lohan és Chris Pine. Azért emelem ki külön bejegyzésben, mert az utóbbi időben erre a filmre kerestetek rá legtöbben a blog statisztikája szerint, és most itt a remek alkalom, hogy megnézzétek a filmet ha eddig még nem volt hozzá szerencsétek. Én nem írtam róla sok mindent, de összességében szórakoztató kis film volt, tehát amolyan elalvás előtti filmnek teljesen tökéletes.

Vámpírakadémia

Csak úgy megemlítem, hogy ez lesz a következő írás a blogon, várhatóan holnap reggel. Richelle Mead: Vámpírakadémia. De igazából csak nagyon tetszik ez a kis előzetes, azért gondoltam, hogy megosztom. Meg persze azért is, hogy most még jobban várjátok a holnap reggelt.









Charlaine Harris: Definitely Dead (Halottnak a csók)

Hát ez a rész most valahogy meglehetősen vegyes volt. Van egy olyan érzésem, hogy valamiről én teljesen lemaradtam, mert emlékeim szerint eddig sem Hadley-ről nem volt szó, sem a királynő nem szerepelt eddig (szerintem még a nevét sem tudtuk, nemhogy láttuk volna), ebben a részben pedig amolyan régi ismerősként tekintünk rá, arról nem is beszélve, hogy elvben már Hadley-ről is tudnunk kellett volna. Tehát ez részemről ez egy meglehetősen nagy kérdőjel. Esetleg valamilyen rövid történetről/novelláról lemaradtam volna? Ha valaki érti, hogy mi van, az szólhatna róla.


Negatívum is volt bőven. Ami szerintem kár, hogy Bill karakterét sikerült a lehető legmélyebbre ásni. Egyrészt a kórházas vallomása egy meglehetősen nagy hasraesés, de azért ő még mennyire szereti Sookie-t. Na de akkor miért van együtt már a múltkori rész óta azzal a beképzelt libával? Szóval ok, hogy Sook azt kérte hogy hagyja békén, de ha tényleg annyira szereti, akkor ezt máshogy is lehetett volna. Szóval az írónő olyan rohadtul kedvesen meg tudja velünk utáltatni Billt, és most már sajnos Eric is teljesen közömbös lett.


Na de legalább van nekünk Quinn, akit meg szeretünk. Új szereplők is akadnak bőven, például Amelia egy jó karakternek tűnik, aztán majd meglássuk, hogy mi lesz vele Bon Temps-ben. Tanya az új felszolgáló a Merlotte-ban egyelőre nem nagy szám, de még nem láttunk belőle sokat, lehet hogy miután már nem kell kémkednie, normálisabb szerepe is lesz. Felicia (a Fangtasia új pultosa) bemutatkozása oltári nagy volt, csak kár, hogy ő még nem szerepelt többet.


Hát nagyjából ennyi. Most nagyon sok mindent felvetettek, meg azt is tudjuk, hogy nagyjából mi minden várható a következő részben, esküvők, konferenciák, ilyesmi. Még kérdés, hogy mi lesz Jason-nel, mert az egy eléggé lezáratlan és elhanyagolt szál volt most; meg hogy miért fontos, hogy Sook nem csak szimplán telepata, hanem valamilyen szinten tündér is. Mert gondolom ez azért jelent valamit azon kívül is, hogy ezzel magyarázták, hogy tapadnak rá a vámpírok. Ha tényleg csak ennyi lenne, az elég nagy kicseszés lenne Sookieval szemben, már nem azért...

2009. november 3., kedd

Novemberi könyfront

Nem tudom mennyire van értelme ennek a bejegyzésemnek, de hasznos tartalom nem mindig kerülhet az oldalra, mivel nekem sem öt perc elolvasni egy könyvet, illetve megnézni egy filmet. Utóbbira még kevesebb időm is van, mint könyvet nézni, hiszen az előbbihez úgy tényleg le kellene ülni, míg olvasni szinte bárhol lehet (még munka közben is). Szóval gondoltam, hogy amolyan lista-szerűen leírom, hogy milyen könyvek várhatóak legközelebb a blogra. Ezek azok a kötetek, amik már itt csücsülnek a polcomon, vagy könyvtárból, vagy kölcsönkönyvek, vagy én adtam értük sok-sok pénzt. A lényeg, hogy ezek biztos hogy előbb-utóbb sorra kerülnek.


Az biztos, hogy még a héten befejezem Charlaine Harris következő Sookie-ját, a Definitely Dead címet viselő kötetet, aztán ezt követi majd a folytatás valamikor a jövő héten. Aztán szeretnék sort keríteni egy új sorozatára is, legalábbis annak az első kötetére, a Grave Sight-ra. Kim Harrison-t sem szeretném hanyagolni, tehát a Boszorkányfutam folytatására, The good, the bad, and the undead-ra is szeretnék mihamarabb sort keríteni. Illetve még az is teljesen biztos, hogy a héten írok Richelle Mead Vámpírakadémiájáról. Aztán jönnek az olyan kötetek, aminek a film verziójukra is kíváncsi vagyok, ugyanis előbb-utóbb lesz az is, illetve már van is. Egyrészt ilyen Alice Sebold The Lovely Bones-a, illetve Audrey Niffenegger-től The Time Traveller's Wife (Az időutazó felesége) Aztán szeretnék olvasni minél több Joanne Harris-t, először is a Szederbort, a Sleep, Pale Sister-t (magyarul Aludj kislány címen jelent meg, de rám ez most angolul vár), majd pedig a Bársony és keserű mandula című kötetet. Aztán ami kimaradt még, az a Dresden Files sorozat első kötete Jim Butchertől, a Storm Front. Kölcsön van nálam egy Kétbalkezes istennő Sophie Kinsellától, de ezt lehet hogy még hanyagolom, mert annyira nem érdekel. Aztán még várható egy Éjsötét szerető J. R. Ward-tól, és körülbelül ennyit tervezek az elkövetkező időre. Aztán majd meglátjuk. Még az is lehet, hogy ezek mellé még jön egy újabb adag könyvtári szerzemény.

<object width="320" height="240"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/VxTILphPFxc&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/VxTILphPFxc&hl=en&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="320" height="240"></embed></object>