Lawrence Block: A betörő, aki eladta Ted Williamst

Könyvtári példány, az első oldalon van egy kedves figyelmeztetés: Belene kezdj! Tök szar! És aztán egy újabb olvasó hozzáfűzése a fentihez, miszerint Külön írandó! És erre én csak annyit tudok mondani, hogy szerencsére az első olvasónak nem volt igaza. Mert lehet hogy neki nem jött be Lawrence Block, de ez a rész is ugyanolyan volt mint a többi. És nem, még mindig nem unom. Mondjuk most akadt problémám ezzel a résszel, de csak annyi, hogy a párbeszédek 90%át nem tudom elképzelni élő beszédben. És nem, nem azért, mert egy betörővel folytatnak beszélgetést, hanem mert nagyon mesterkélt volt. Pedig ez eddig még nem volt ennyire feltűnő. Nem azt mondom, hogy ezáltal nem volt élvezhető, csak nem tűnik valami valóságosnak.

A történet hasonló az előzőekhez. Bernie próbál visszavonulni, de sajnos most sem sikerül neki. Betör egy lakásba, ahol talál egy hullát. Szóval mindent szépen visszapakol, mintha nem is járt volna ott. Közben pedig egy másik betöréssel gyanúsítják, amihez viszont semmi köze nincs. Aztán ahogy az lenni szokott, a szálak addig kuszálódnak, amíg kiderül, hogy a két esetnek mégis van köze egymáshoz, és végül egy macska segít megfejteni az ügyet.

Kim Harrison: Where Demons Dare

Ha valaki figyel, akkor lehet hogy feltűnik majd neki egy apróbb furcsaság. Igen, más a címe a borítónak, mint a bejegyzésnek. Ennek az az oka, hogy wikipedia szerint a címe ennek a kötetnek The Outlaw Demon Wails, ami elvileg Nagy-Britanniában már Where Demons Dare címen jelent meg. Jó, mondjuk már az is elég furcsa, hogy minden egyes Hollows-kötetnek van minimum kettő, de néha háromféle borítója is, szóval igazán belefér, hogy jelen esetben egy kötethez két cím is társul.

A történet egyébként valami nagyon durván elment olyan irányba, ami nekem nagyon nem tetszik. Mármint könyörgöm, ez már a hatodik kötet, és engem már a másodikban is nagyon idegesített ez az állandó démonozás. Most meg olyan dolgok derültek ki, hogy a fülem kettéáll tőle. Szóval most már biztos, hogy nem lesz démonoktól mentes kötetünk, tekintve hogy Rachel is lassan már inkább démon, mint boszorkány. És az utolsó mondat is sokat sejtető: happily into the ever-after. Arghh, én meg a falat kaparom közben, hogy ez most mégis mi?

Ebben a részben körülbelül olyan dolgok derültek ki Rachel múltjából, mint Sookie-nek a tündérsége. Csak Rachel mondjuk baromira nem tündér, hanem sokkal inkább démon. És itt legalább hihető, mert kezdettől fogva voltak jelei, nem úgy mint Sookie-nál, ahol a derült égből villámcsapásként kellett lerombolni Sook önbecsülését. Hát kiderültek még érdekes dolgok, főként az apjáról, aki persze nem az, akit Rachel eddig annak hitt. Meg arról, hogy mit művelt vele Trent apja, amikor megmentette az életét. Rachel most megint rájött, hogy Trent valójában nem rossz, csak az eszközök rosszak, amit a célja elérésének érdekében alkalmaz. Olyan jó páros lennének, annyira támogatnám őket, de valamivel mindig elrontják a dolgokat.

Na és hogy ne csak Rachel-ről ömlengjek, azt meg kell jegyeznem, hogy most mindenkinek a történetét nagyon rendesen alakították. Tehát Ivy-val sincsenek problémák, Jenks még mindig hatalmas kedvenc. Úristen és Bis!!! Tudom hogy alig szerepelt, de az első két mondata után megszerettem, nagyon jó páros lennének Jenks-szel. Egyébként a borítón is szereplő vízköpőről van szó. Megtudtunk még dolgokat Kesley-ről, de attól még ugyanaz marad, mint aki volt. És Ceri gyereket vár!! És nem mondom meg, hogy kitől :)

Szóval most minden pozitív, kivéve az állandó démonozás. Én egyébként komolyan azt szeretem ebben a sorozatban, hogy bár vannak benne csavarok, minden olyan, amire számítani lehet. Rachel démonsága, meg hogy ki a valódi apja. Mikor megtudja az ember, akkor fogja a fejét, hogy persze, hát tényleg! Többször is mondták, hogy ugyanaz a haj, és azért Rachel haja elég különleges, szóval egyértelmű, hogy kitől örökölhette. A Sookie Stackhouse sorozat ezzel ellentétben tele van csupa olyan csavarral, amit szerintem az írónő csak úgy hasraütésszerűen tett bele. Például nagyon sokszor el lett mondva, hogy Sookienak nincs több rokona csak az öccse, meg az a gonosz távoli nagybácsi, akit Bill távolít el véglegesen. Aztán egyszer csak megjelenik Hadley és részeken keresztül megy róla a nosztalgiázás? Na neee... Rachel ehhez képest sokkal jobban fel van építve, és én igenis várom, hogy vajon mikor látjuk majd esetleg a testvérét, Robbie-t.

Simone Elkeles: Leaving Paradise

Az igazat megvallva még nem hallottam erről az írónőről, sem a könyveiről, csak a Leaving Paradise történetére talált rá egy barátnőm, és mindkettőnknek megtetszett a dolog. És bár nem kicsit vagyok csalódott a befejezés miatt, egyáltalán nem bántam meg, hogy megrendeltem ezt a könyvet, mert tényleg nagyon tetszett. Néhányszor sírtam ugyan, de rengetegszer mosolyogtam is rajta. Mondjuk ha egyszer újraolvasom, akkor biztos, hogy kihagyom az utolsó 5 oldalt, és valami szebb befejezést képzelek el magamnak. Na nem mintha nem lett volna valamilyen szinten pozitív és előrelépős a befejezés, de egyáltalán nem az volt, mint amire 300 oldal után számítani lehetett. De ami pozitívum, hogy lesz folytatás! Csak egy kicsit messze van még az a fránya november...

A Leaving Paradise körülbelül egy évvel egy baleset után játszódik, amely során az ittasan vezető Caleb elüti a szomszédját, Maggie-t. Maggie a baleset után egy roncs lesz, utálja a kórházat, a terápiákat, hogy mindenki nevet rajta, és legfőképpen Caleb-et, amiért ezt tette vele. Alig várja, hogy minél hamarabb elszabaduljon a Paradise nevű kisvárosból, ahol mindenki ismeri, de legfőképpen azért, hogy ne kelljen majd Caleb-bel találkoznia, aki hamarosan visszajön a városba. Addig is egy Mrs Reynolds nevű idős hölgynél dolgozik, hogy legyen pénze a régóta várt spanyolországi ösztöndíjra. Caleb is utálja Maggie-t, hiszen miatta szenved már egy éve a javítóban. A fiút azonban hamarabb kiengedik, és a letöltendő fogság helyett néhány hónapnyi közmunkára ítélik. Így kezd Mrs Reynolds-nál dolgozni, ahol kénytelenek lesznek elviselni egymást Maggie-vel, hiába akarták mind a ketten elkerülni egymást. Ám ahogy telik az idő, egyre inkább rájönnek, hogy csak egymásban tudnak igazán megbízni. Abban, aki tönkretette az életüket.

Simone Elkeles: Leaving Paradise

Az igazat megvallva még nem hallottam erről az írónőről, sem a könyveiről, csak a Leaving Paradise történetére talált rá egy barátnőm, és mindkettőnknek megtetszett a dolog. És bár nem kicsit vagyok csalódott a befejezés miatt, egyáltalán nem bántam meg, hogy megrendeltem ezt a könyvet, mert tényleg nagyon tetszett. És végülis le lehet

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

Egy csomó könyvmolyképzős könyvre szemet vetettem, mert pont az általam preferált korosztályt célozza meg a könyveivel, a vörös pöttyösökkel meg aztán tényleg: lányoknak, nőknek - pont neked. Most a Gemma Doyle trilógiát szemeltem ki magamnak, ami annyira tetszett, hogy igencsak a közeljövőben várható a folytatás. Pedig az első pár oldal egyáltalán nem tetszett, és úgy gondoltam, hogy ezt én le fogom tenni. Aztán pedig mégis magával ragadott, és most már a következő két rész is a polcomon figyel.

A történet a 19. század végén játszódik, egy angliai leányiskolában, a Spence Akadémián, ahol a lányokat elsősorban jólnevelt feleségjelölteknek nevelik. Főszereplőnk, Gemma, az édesanyja halála után kerül ide Indiából, és amint ez a kötet során kiderül, nem véletlenül. Gemma ugyanis más, mint a többiek, és nem csak azért, mert nem érzi magáénak az iskola elveit, hanem mert különleges hatalma van, ami először látomások formájában jelentkezik, később pedig valósággá teljesedik ki. A beilleszkedés emiatt kicsit nehezen megy, ám így is sikerül barátokat szereznie, a népszerű Pippa és Felicity, illetve a kicsit elnyomott ösztöndíjas lány, Ann személyében. Ám azzal, hogy Gemma elárulja a lányoknak a titkát, hatalmat ad nekik, amivel könnyen visszaélhetnek. Meg is teszik, és úgy tűnik, hogy egy tragédia kell nekik ahhoz, hogy végre tisztán lássanak.

A következő két részben tovább folytatódik Gemma története, amiben talán még többet megtudunk a múltról, a világokról, a titokzatos Rend nevű társaságról, illetve a kiválasztott lány, Gemma sorsáról.

Lawrence Block: A betörő, akit szekrénybe zártak

Egy betörőnek valószínűleg azért nem lehet szerencsés, ha sokan ismerik a foglalkozását, mert akkor csak ritkán lehet nyugiban. Előfordulhat, hogy egy ártalmatlannak tűnő kis fogászati kezelés során is azt kell hallgatnia az fogdokitól, hogy milyen jó lenne, ha ki tudná fosztani az exfelesége lakását. Hát pont ez történik kedvenc betörőnkkel, Bernie-vel, és ugyan hogy tudna nemet mondani, ha egyszer a szájában vájkálnak? A probléma csak az, hogy ez a bizonyos exfeleség pont akkor érkezik haza, amikor Bernie a lakást próbálja kipakolni, arról nem is beszélve, hogy a lányt fél órán belül megölik, miközben Bernie arra vár, hogy végre kijöhessen a szekrényből.

Ez a harmadik betörős könyvem, ahol szegény Bernie-t már harmadjára vádolják betöréssel, de ez van, ez egy ilyen munka. Vagyis nem untam meg, még mindig imádom. Abszolút pozitív, hogy Bernie tanul az előző hibáiból, például most már rendesen körülnéz a kifosztandó lakásban, és meggyőződik arról, hogy biztosan nincs holttest a szomszéd szobában: "Egy darab élettelen test sem volt a lakásban. Élő is csak egy, az enyém." Illetve amit még megjegyeztem magamnak, az egy remek fenyegetés. Van egy fogorvos rokonom, majd megmondom neki, lehet hogy valamikor még szüksége lesz rá: "Bárcsak ott ülnél most a székemben! Gyökérig belefúrnék az összes fogadba."

Egy betörőnek valószínűleg azért nem lehet szerencsés, ha sokan ismerik a foglalkozását, mert akkor csak ritkán lehet nyugiban. Előfordulhat, hogy egy ártalmatlannak tűnő kis fogászati kezelés során is azt kell hallgatnia az orvosától beszédre képtelenül, hogy milyen jó lenne, ha ki tudná fosztani

Post Grad

Nekem ma muszáj volt megnéznem ezt a filmet, mert körülbelül ugyanott állok, mint a filmbeli Alexis Bledel. Mármint persze kisebb-nagyobb különbségekkel, csak a lényeg, hogy pont egyetem után, de még határozott elképzelések nélkül. Vagyis Rydennek lennének elképzelései, megvan az álommunkahely, az álomlakás... de sajnos egyik sem jön össze. Így kénytelen még egy darabig a családjával maradni, amíg rendeződnek a dolgai.

A családtagok egyébként valami irtó jófejek voltak. Alexis Bledelt amúgy is nagyon szeretem a Gilmore Girls és a két szép szeme miatt, de itt most szülőként csatlakozik hozzá Michael Keaton és Jane Lynch; Bobby Coleman egy tündéri kis öcsiként és Carol Burnett, mint egy kicsit furcsa nagymama. Szóval ez a család, akik tényleg nagyon szeretnivalóak. Mondjuk Jane Lynch nem annyira, mert itt most eléggé semmilyen. Az aktuális helyes pasi pedig Zach Gilford, de nekem annyira nem tetszett. Mármint ari mosolya van, de körülbelül ennyi. Talán majd látjuk másban is. Egyébként két nagyon kedvenc jelenetem volt, az egyik mikor viszik haza a koporsót, a másik mikor temetik a macskát. Ezeken nevettem, de egy csomószor mosolyogtam, mert ez ilyen kedves cucc volt, tanulsággal a végén.

Könyvfront 2010

Ez a bejegyzésem nem valami időszerű, tekintve, hogy már javában benne járunk a januárban, de szerettem volna összeszedni, hogy mik azok a könyvek, amiket a jövőben (=idén) szeretnék elolvasni. Mostanság elkezdtem más könyves blogokat is olvasni (lásd linkeknél) és láttam, hogy sokan írtak amolyan összefoglalót a tavalyi évről, de nekem erre még nincs lehetőségem, mivel augusztus végén kezdtem el blogolni, és arra már nem is nagyon emlékszem, hogy előtte mik voltak. Ezért is kezdtem el blogot írni, egyféle emlékeztetőként magamnak. Kicsit meg is lepődtem, hogy 4 hónap alatt 42 és fél könyvet elolvastam (és még így is van pár, ami innen kimaradt, többnyire novelláskötetek, illetve egyes sorozatok x. részei), mert bár ezt eddig is tudtam, hogy sokat olvasok, de számadataim még nem voltak. Az biztos, hogy ez a 100. bejegyzés, amiben megengedhetem magamnak, hogy felsoroljam azokat a könyveket, amik már a polcomon pihennek, illetve amiket még szeretnék idén elolvasni.

Az egyelőre biztos, hogy a jól bevált sorozatokat mindenképpen fogom folytatni, egyrészt Charlaine Harris-től a Sookie Stackhouse sorozatnak még van egy novelláskötete, A Touch of Dead, de hamarosan 10. (vagy ha a novellákat is számítjuk 11.) rész is megjelenik, a nem túl bizalomgerjesztő című Dead in the Family. Az írónő más irományaiba is mindenképpen belenézek, polcon van már a Grave Sight, egy új sorozatának az első része is, illetve a (szerencsére nem sorozat) Sweet and Deadly, meglehetősen régi regénye is. Kim Harrison-ra is lehet még bőven számítani, egyrészt még van hátra két megjelent kötete Rachel Morgan-nek, a Where Demons Dare és a White Witch, Black Curse. De mire idáig eljutok, valószínűleg megjelenik a következő rész is, a Black Magic Sanction. El fogom még kezdeni tőle a Madison Avery sorozatot is, első kötete a Once Dead, Twice Shy, ami ha tetszik, akkor előrendelem a hamarosan megjelenő második részt is, aminek a címe Early to Death, Early to Rise lesz. Nekem még tetszik a Vámpírakadémia, szóval várható még egy Shadow Kiss, Blood Promise, és az idén megjelenő Spirit Bound is. Aztán hogy ne legyen elég a vámpírokból, biztosan el fogom kezdeni a Vampire Diaries sorozatot is, The Awakening és The Struggle már a polcon. És mivel hamarosan megjelenik a Kiválasztott is (Éjszaka háza sorozat), most erőteljesen gondolkozom a dolgon, még akkor is, ha igazából nem is nagyon érdekel. Szóval ezt csak úgy halványan jegyeztem meg.

Akad még a polcomon egynéhány Joanne Harris is, mint a Szederbor, Bársony és keserű mandula, Szent bolondok, Urak és játékosok, illetve The Evil Seed. Meg aztán nemsokára megjelenik a Blue-eyed Boy is. Van pár Neil Gaiman is, mint a Sosehol, Anansi fiúk, The Graveyard Book, M is for Magic és a Terry Pratchett-tel közös Good Omens. Akad egy pár Meg Cabot is, mint az Avalon High, Locsifecsi királynő, Heather Wells rejtélyes esetei 1. Akkor ha már a polcról mazsolázunk, akkor Stephen Fry A viziló, Lindquist Hívj be, Daniel Keyes Érintés, Orhan Pamuk Az új élet, Doris Lessing Az arany jegyzetfüzet, Jasper Fforde The Eyre Affair, Simone Elkeles Leaving Paradise, Thomas Harris Silence of the Lambs, Noel Streatfeild Ballet Shoes, Libba Bray Rettentő gyönyörűség, Michelle Richmond A köd éve, Niffenegger The Time Traveler's Wife...

El akarom kezdeni végre a Dresden Files-t, kezdve a Storm Front-tal, meg szeretem a zombis-szörnyes klasszikusokat is, így várható egy Mr Darcy, Vampyre és egy sokat emlegetett Sense and Sensibility and Sea Monsters. Várható Scott Westerfeld-től a Csúfok, ha az tetszik, akkor később a Szépek. Az biztos, hogy fogok még olvasni Lawrence Blocktól (A betörő, akit szekrénybe zártak, A betörő, aki eladta Ted Williamst, Ha a szent kocsma bezár már biztosnak látszik), Raymond Chandlertől (The Long Good-bye már a polcon), John Grishamtől várható Az ítélet eladó, A Cég, a Manipulált esküdtek és talán még sok más is. Tetszenek a válogatás kötetek is, mint a Pokoli báléjszakák, My Big Fat Supernatural Wedding és Honeymoon. Szóval ilyesmik.

Könyvesboltokban szoktam szemezni egy csomó könyvvel, a teljesség igénye nélkül például ezekkel: Suzanne Selfors Mentsük meg Júliát!, A. M. Jenkins Night Road, Polly Shulman Rajongás, Cassandra Clare Csontváros, Monika Feth Eperszedő, Maggie Steifvater Shiver, Art Spiegelman Maus... És havonta egyszer járok könyvtárba is :) Tehát ha lesz ezentúl időm olvasni, akkor könyvek szempontjából eseménydús évnek próbálok elébe nézni :)

Kim Harrison: For a Few Demons More

A következő bejegyzésem a századik lesz, de az szerda előtt semmiképpen sem várható. Ezért gondoltam, hogy addig még gyorsan pótlom az elmaradásomat, ugyanis az elmúlt hetekben sikeresen a végére értem Rachel Morgan ötödik részének is. Már csak kettő van hátra, de mire eljutok odáig, már meglesz a következő rész is, juppiii.

Bár az igazat megvallva, nem tudom mi ez a nagy ujjongás. Ugyanis ebben a részben elvesztettünk egy állandó szereplőt. Mármint a jó oldalról. És annyira félek, hogy ennek még lesz folytatása, hiszen Jenks halálára is már mióta készülünk, és ezek után lehet hogy az is be fog következni előbb-utóbb. Pedig jó lenne, ha csak beszélnének róla, és nem tűnnének el sorra a kedvenc szereplőim, mert az így rémes lesz. Mondjuk az is igaz, hogy itt aztán tényleg mindenki a kedvencem: Rachel, Jenks, Ivy, Kisten, Glenn, David, Trent, Ceri (stb). És van, aki most már csak volt.

Egyébként ebben a részben is meglehetősen sok dolog történt, egy Newt nevű démon Rachel-ön keres valamit (és nem tudjuk meg, hogy mit); Al fényes nappal mászkál a városban, valaki gyilkolássza a vérfarkasokat, David szinte összes ember barátnője vérfarkassá válik és belehal a fájdalmaiba, mindenkinek a focus-ra fáj a foga, Piscary-t kiengedték a börtönből és Ivy kiköltözött a templomból... De a legjobb, hogy Glenn-t akármikor le lehet fizetni egy kis ketchuppal :D

A regény után pedig van egy rövid kis novella szintén Kim Harrison tollából, aminek hála még egy kicsit úgy tehetünk, mintha semmi sem történt volna, és mindenki boldog lenne. A brief moment with one of our favorite characters... de akkor miért kellett megölni???

iCarly

Mostanában esténként iCarly-t szoktam nézni a Nickelodeonon. Csak engem idegesít, hogy csak idén most adják negyedjére a pités részt? És ez még csak annyi, ahányszor én láttam, de lehet hogy még sokkal többször is volt. De azért itt egy videó, mert tényleg nagyon tetszene a műsor, ha nem adnák majdnem minden este ugyanazt a részt.

Klasszikusok meg a zombik

Úgy tűnik új trend van kialakulóban könyvek terén, minden ami klasszikus, abba tesznek egy kis természetfelettit. Így születnek olyan könyvek, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, illetve az Értelem és érzelem és tengeri szörnyek; amikről már tettem említést a blogon. Az egy jó kérdés, hogy mi ezeknek a haszna, azon kívül, hogy az írójuk feltehetően egy hatalmasat kaszál egy-egy klasszikus átírásával, de az is igaz, hogy baromira nem az ő érdeme. Mert az eredeti mű megmarad, csak megtűzdelik néhány teljesen oda nem illő megjegyzéssel. De ha azt nézzük, akkor manapság szerintem nagyon kevesen olvasnak klasszikusokat a fiatalok közül (még én sem, pedig kisebb koromban micsoda kedvenceim voltak!), és ha ahhoz, hogy megismerjék például a Bennet lányokat az kell, hogy az eredeti regény 10%-ban zombikat kaszaboljanak, akkor szerintem már megérte.

Éppen ezért én abszolút nem vagyok az ilyen jellegű könyvek ellen, jó példa erre, hogy már a polcomon figyel ővámpírsága Mr Darcy, és amint lesz egy kis szabad időm, el is fogom olvasni. Folyamatosan szoktam figyelni a hasonló címeket, amik közül meg is osztok néhányat, ezekből van ami már megjelent, van ami még csak előkészületben van. Ti ezekből elolvasnátok valamelyiket?

The Undead World of Oz (az Óznak élőhalottakkal teli átirata), Dracula vs Zombula (ezt egyelőre nem tudom elképzelni, egy alternatív Draculának tűnik), The War of the Worlds Plus Blood, Guts and Zombies (az eredetije H. G. Wells Világok harca), Alice in Zombieland (igazából ez az ami eddig érdekel is engem, mert az Alice-t majdnem minden formában szeretem), Adventures of Huckleberry Finn and Zombie Jim (újabb zombulás a láthatáron). És akkor még néhány Jane Austen: Persuasion... in Space! (szerencsére nem szerettem annyira a Meggyőző érvek eredetijét, hogy csekkolnom kellene az űrváltozatot), Emma and the Werewolves (erről csak annyit, hogy ugye említettem hogy az Emma a kedvenc Austen regényem?), Mansfield Park and Mummies (a Mansfield Park-ot nem túlzottan szeretem, na de múmiák!) Plusz még ezekből is jönnek a folytatások és alternatív változatok, már itt a Büszkeség és balítélet meg a zombik előzménye, sőt már Mr Darcy sem először vált vámpírrá.

(According to) Greta

Van egy pár fiatal színésznő, akit próbálok figyelemmel kísérni, ezek egyike Hilary Duff. Ezért is néztem most meg a Greta című filmjét, ami hát... mondjuk azt, hogy messze nem a legjobb tőle. Hilary Duff komolyan 2003-2004-ben volt a csúcson, a Lizzie McGuire-el, meg a Raise Your Voice-szal (Sztár születik) és A Cinderella Storyval (Los angeles-i tündérmese). Az utolsó film amit láttam tőle, a 2006-os Material Girls is egész jó volt, de a Greta ahhoz képest egy hatalmas mélyrepülés.

Egy problémás lányt játszik, akinek az apja meghalt, az anyja a harmadik férjét fogyasztja, és mivel otthon útban van, és folyton csak baj van vele, az anyja lepasszolja a nagyszülőkhöz vidékre. És Greta nagyon nem tud beilleszkedni. Ami főként azért van, mert nem képes a normális emberi beszédre, csak cinikus megjegyzései vannak, meg listát vezet arról, hogy mit kell megtennie a bekövetkező haláláig, amiről persze külön listát vezet. Mármint a lehetséges öngyilkossági módszerekről.

Mondjuk én nem mondom, hogy ez annyira rossz film volt, csak én valami feelgood cuccot vártam, ha már Hilary Duff, de ez messze nem az volt. Nem volt egy értelmes párbeszéd, a kameramozgás is nagyon idegesítő, Hilary Duff pedig itt sajnos egyáltalán nem szerethető, és kicsit sem tudtam együttérezni vele. Szóval részemről ez most csalódás volt.

Ballet Shoes (Balettcipők)

Amikor az Emma poszterére kerestem, akkor találtam meg ennek a filmnek a poszterjét. Gondolom azért dobta ki ezt is, mivel az egyik főszereplő Emma Watson, a Harry Potter sorozat Hermione-ja. Én úgy tudom ez az egyetlen filmje a Harry Pottereken kívül (kivéve a Cincin, de ott csak szinkronizál), de nekem nagyon tetszett, és szívesen látnék tőle mást is. Annak ellenére, hogy ebben a filmben szerintem ő volt legkevésbé szerethető a három lány közül.

Emma Watson, Yasmin Paige és Lucy Boynton mellett árva lányt játszik, akit csecsemőkorában szedett össze valahol egy kicsit különös figura, a nagy kalandor, Gum. Azonban az öregember csak néha-néha tér haza, általában egy-egy újabb gyerekkel, míg végül többet nem jelentkezik. És itt kezdődnek a problémák. A szintén árva Sylvia Brown-nak és nénikéjének nincs elég pénzük, hogy eltartsanak három gyereket, meg fenntartsák a nagy házat, ezért először is kiadják a ház szobáit. Csupa kedves ember költözik hozzájuk, és olyanok lesznek, mint egy nagy család. A lányok jó iskolában kezdenek tanulni, többek között táncolni és színészkedni, és végül ezzel fognak hozzájárulni a család megélhetéséhez. Ám míg Pauline híres színésznő, a nála fiatalabb Petrova inkább pilóta, Posy pedig balerina szeretne lenni. A három lány megfogadja, hogy valami olyasmit fognak létrehozni, amivel bekerülnek a történelemkönyvekbe.

Az egész olyan volt, mint egy tündérmese, egyedül azt sajnálom, hogy túl kevés ideig tartott. Akármilyen probléma vetődött is fel, az a következő pillanatban máris megoldódott, mert egyszerűen nem volt idő arra, hogy mindent ki lehessen fejteni ebben a csekélyke nyolcvanöt percben. Van belőle könyv is, majd ha egyszer elolvasom, abból remélem ki fog derülni, hogy valójában mennyire sikerült a lányoknak felnőniük. Mert a filmnek erre sajnos már nem maradt ideje.

Emma

A kedvenc Jane Austen-om az Emma, ezért csak idő kérdése volt, hogy mikor fogom rávetni magam a tavaly készült 4 részes BBC sorozatra. Bár meglehetősen lassan haladtam vele, mert egy kicsit unalmasra sikeredett ez a feldolgozás (legalábbis az első két rész). Arról nem is beszélve, hogy Romola Garai az eddigi legunszimpatikusabb Emma akit eddig láttam, sikerült Gwyneth Paltrow-t is alulmúlnia. Én akkor is a Kate Beckinsale - Mark Strong párosra szavazok, ők alkotják a legjobb Emma - Knightley párost.

Hát igen, tulajdonképpen a legnagyobb problémám Emmával volt, annak ellenére, hogy ő a kedvenc Austen-hősnöm, itt valahogy nem sikerült eltalálniuk a karakterét. A negyedik részben már kezdtem azt hinni, hogy talán nem is olyan rossz, de aztán mindent elrontott az utolsó 5 percben levő "nem házasodhatunk meg!" kifakadásával. Én Romola Garait még nem sok mindenben láttam, csak felnőtt Briany-ként a Vágy és vezeklésben, meg a Dirty Dancing 2-ben, de az biztos, hogy ez a szerep nagyon nem illett hozzá. Pedig az itteni Harriet Smith (Louise Dylan) és Frank Churchill (Rupert Evans) volt a legjobb a három általam látott film közül; ráadásul Jane Fairfax és Mrs Weston is nagyon aranyos volt. Mr Knightley-t pedig mindig tudom szeretni, de ez nem a színész, sokkal inkább a karakter miatt van. Azt hiszem én Mr Darcy-t is minden verzióban szerettem, ez körülbelül ugyanolyan kategória.

Szóval én azt mondanám, hogy ha valaki elvetemült Jane Austen-rajongó, akkor érdemes megpróbálkoznia ezzel a rövid sorozattal, de messze nem ez a legjobb Emma-feldolgozás. Én sokkal inkább az 1996-os Kate Beckinsale-es verzióra szavazok, de akár a szintén 1996-ban készült kicsit nagyobb sztárparádét felvonultató Gwyneth Paltrow-féle verzióval is többre megy az ember. Egyébként általában azt a verziót szokták jobban kedvelni, de szerintem az előbbi sokkal jobban visszaadja a könyv hangulatát.

John Grisham: Siralomház

Még semmit sem olvastam John Grisham-től, de már nagyon régóta szeretnék. Például nemrég jelent meg Az utca ügyvédje, na annak már a borítójába teljesen beleszerettem, de azt még egyelőre nem találtam meg könyvtárban. Viszont egy másik regényét, a Siralomházat, igen. És mit ne mondjak, nagyon hamar lecsúszott ez a közel 700 oldal, szóval egyértelmű, hogy várható még folytatás. Az ítélet eladó biztosan, mert az már a polcomon van, de az sem kizárt, hogy találok még valami mást is a következő könyvtári látogatásomon is.

A hátoldal szerint a könyv a jogi krimi izgalmát és a lélektani regény mélységeit elegyíti, ami nálam nagyon jól hangzik. Olyanról mondjuk nem hallottam, hogy jogi krimi, de a fogalom tetszik, a lélektani regényeket pedig amúgy is szeretem. A történet pedig valami kimagaslóan egyedi, de ami miatt méginkább izgalmas és érdekfeszítő marad a történet, az a szereplők miatt van. Én egyaránt át tudtam érezni a főszereplő, Adam Hall, érzelmeit, amiért elvállalja a kivégzésére váró nagyapja jogi képviseletét, amiért időnként gyűlölni tudja az öreget a múltban elkövetett tettei miatt, és mégis feltétlen marad a szeretete és a megbocsátása. Fantasztikusak voltak még a párbeszédek is, a halálra váró Sam összes szavát ittam, de nemcsak én, hanem Adam is. Szóval nekem nagyon tetszett, de biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz a kedvencem Grisham-től, és okoz még nekem a közeljövőben egynéhány kellemes órát és a regényei még tartogatnak számomra egy-két meglepetést.

Elátkozott Ella

Nem egy új film, és én is rengetegszer láttam. Tipikusan olyan film, amit ilyenkor ünnepekkor le szoktak adni a tévécsatornák, tavaly karácsonykor és szilveszterkor is meg lehetett nézni, ha jól emlékszem mindkétszer a film+ műsorán. Van belőle könyv is, aminek már egy ideje tervezem az elolvasását, talán majd hamarosan sort kerítek rá. Majd meglátjuk.

A film tulajdonképpen egy Hamupipőke-feldolgozás, egy kisebb csavarral. A főszereplő lány, Ella, nem sokkal születése után egy eléggé kellemetlen ajándékot kap, az engedelmességet. Ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy amit mondanak neki, az számára mintha parancs lenne, és ez ellen nem tud semmit sem tenni. És a két gonosz mostohatestvére elég hamar rájön erre a furcsaságra, és rendre kihasználják az Ellával szembeni fölényüket. Ella végül megelégeli a dolgot, és útra kel, hogy megszabaduljon a különleges ajándékától. Az útját azonban különféle lények keresztezik, ogrék, koboldok, óriások, a hatalmas rajongótáborral rendelkező Char herceg, és annak gonosz nagybátyja.

Kicsit bugyuta, kicsit cukros, de azért imádom ezt a filmet. Főként Anne Hathaway miatt, akitől ez a kedvenc filmem. Neveletlen hercegnőként is szerettem, de abból sokkal inkább kedveltem a könyvet, ráadásul a második résznél már végképp elvágták magukat nálam. Nem sok filmjét láttam, de az biztos, hogy a Get Smart (Zsenikém) nem miatta volt oltári jó, és nálam Az ördög Pradát visel és A csajok háborúja is eléggé leszerepelt.

Meg Cabot: Jinx - A balszerencse átka

Ezt is még év végén olvastam el, csudiszép feltűnő csillogós borítóval, ami sajnos a képen nem látszik. Mindenesetre a magyar kiadás ehhez az angol borítóhoz képest nagyon gyenge. Egyébként van egy akkora sztorim ehhez a könyvhöz, el is mesélem mindjárt. Egyik este hazafelé menet olvastam a Jinx című könyvet (a jinx egyébként valami olyasmit jelent, hogy balszerencse), és látom, hogy van előttem egy kisebb pocsolya. De a sötétben nem látszott rendesen, azt hittem hogy simán át tudom ugrani. Persze a látszat csalt, és sikerült nagy ügyesen beletrappolnom egy kisebbfajta Balatonba, és térdig vizes lettem, mindkét cipőm beázott, és még háromnegyed órát buszozhattam hazafelé a hidegben. És mindeközben a JINX című könyvet olvastam. Hazafelé nem bírtam nem végig mosolyogni a hülyeségemen, ha látott volna valaki a mitolvasról, akkor biztos nagyon vicces bejegyzés született volna rólam. :D

A történet egyébként szokásosan Meg Cabot-os, akitől ha sokat olvas az ember akkor eléggé kiszámíthatóvá válik. De engem nem nagyon zavart, mert manapság egyre ritkábban kerülnek a kezembe a könyvei. Pedig aranyos a történet, van egy Jean nevű leányzó, aki mintha el lenne átkozva, annyi szerencsétlenség történik vele; ezért is hívja mindenki Jinx-nek. A balszerencséje elűzte otthonról, és most new york-i rokonoknál talált menedékre, ahol egyedül a vele egykorú unokatestvérével nem találja meg a közös hangot. De ez nem számít, ha egyszer ott van a világ leghelyesebb pasija, Zack. Nekem különösen az tetszett, hogy hiába vannak a külső bonyodalmak, amit ők ketten éreznek, az kezdettől fogva változatlanul megmarad, és nem tudja semmi sem megzavarni őket. Nekem pedig pontosan erre volt szükségem, nem pedig a bonyodalmakra és sokszögekre :)

Lawrence Block: A halál völgyében

Az év vége kicsit zsúfoltra sikeredett (és nem, sajnos nem szórakozás miatt), ezért csak most jutottam el odáig, hogy írjak erről a könyvről. Pedig már egynéhány napja elolvastam. Ez most a Matt Scudder sorozat egyik része, mint Az apák bűnei volt. És igaz, hogy részben amiatt, illetve még előtte egy novella miatt döntöttem el, hogy tetszenek Block könyvei, azért mostanra már rájöttem, hogy inkább Bernie-t kedvelem. Nincs még egy olyan szimpatikus betörő. Scuddert egyszerűen nem tudom kedvelni, talán a stílusa teszi, vagy csak a sok alkohol. De egyelőre ez a két könyv volt ami legkevésbé tetszett, mondjuk az is igaz, hogy még csak 4 könyvet (és egy novellát) olvastam. Mondjuk annyira nem válogatok, szóval nyilván azt fogom legközelebb olvasni, ami van a könyvtárban. Tehát az biztos, hogy folytatás az lesz, csak kérdés hogy melyik.

A történet nagyjából annyi, hogy van egy zsaru, Jerry Broadfield. Aki egyébként szépen megszedte magát a rendőrségnél eltöltött évek alatt, mégis úgy gondolja, hogy neki fel kell állnia a korrupció ellen. Mert oké, hogy ő sem utasította soha vissza, ha pénzt adtak neki, de azért egy gyilkos, meg a kábszeresek ne ússzák már meg egy-két jófej zsaru miatt. Persze ez egynéhány embernek nagyon nem tetsszhetett, ugyanis Jerry egy halott prostituáltat talál a lakásában. És persze mindenkinek az a legegyszerűbb, ha őt varrják be gyilkosság miatt, egyedül Scudder hisz az ártatlanságában.