Art Spiegelman - A teljes Maus. Egy túlélő története

Még múlt heti olvasmányom, és sokat gondolkoztam, hogy írjak-e róla, mert ez eltér a korábbi olvasmányaimtól. Mégpedig abban, hogy ez egy képregény. De annyira tetszett, hogy egyszerűen muszáj vagyok megemlíteni, hogy igen, ezt elolvastam. És nagyon szépen köszönöm az ajánlást egy volt munkatársamnak. Ugyanis még tavaly nyáron láttam nála egy könyvtári példányt ebből a könyvből, és mikor kézbe vettem, akkor ez a bizonyos munkatárs megkérdezte, hogy ismerem-e? Mondtam hogy nem, mire annyit válaszolt, hogy ismerjem meg. Azóta is azt vártam, hogy egyszer megtaláljam én is a könyvtárban, de egészen mostanáig nem volt vele sok szerencsém, amikor arra jártam.

Szóval annak ellenére, hogy ez egy képregény, én meg egyáltalán nem vagyok képregénypárti, nekem ez nagyon tetszett. Annyira, hogy már most tudom, hogy ez lesz öcsém karácsonyi (vagy szülinapi... bár neki az is karácsony előtt van nem sokkal) ajándéka, mert ez neki kell. Ő persze még nem tudja, de én tudom. A könyv Art Spiegelman édesapjának holokauszt-élményeit meséli el, úgy, hogy közben az apjával való kapcsolatát és a megírás körülményeit is beleveszi a műbe. És mindezt képregény formában, ahol a zsidókat egérnek, a nácikat macskáknak ábrázolja és minden nemzet más-más állat formájában jelenítődik meg.

Meg Cabot: Átlagméret nem akadály

Azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert szeretem Meg Cabot könyveit, és ez éppen ott volt a könyvtárban. Amivel nem számoltam, hogy ez borzasztó rossz lesz. Pedig én azt hittem, hogy Meg Cabot csak jól tud írni, de ezek szerint tévedtem. Vagy talán az volt a baj, hogy most nem a középiskolában vagyunk, ahol egy hasonló kaliberű főszereplő még talán elfogadható lenne, hanem a felnőtt életben, ahol ez az egész mérhetetlenül gáz volt. Én nem azt mondom, hogy egy 28 éves nő már abszolút felnőtt, mert valószínűleg én sem leszek az, de ez a viselkedés amit itt produkál, körülbelül egy 14 éveshez illik. Tehát én azt mondom, hogy Meg Cabotnak inkább a középiskolában kellene maradnia. Ott sem tud sok újdonsággal előrukkolni (körülbelül minden regényében ugyanaz van), de az legalább élvezhető. Mert ezt a regényt felnőtt olvasóknak ajánlják, gyakorlatilag meg abszolút élvezhetetlen huszonéves fejjel. Vagy csak velem vannak problémák, azt már nem tudhatom.

A főszereplő, Heather Wells, az egykori tinipopsztár, körülbelül mint Britney Spears, egy hasonlóan derékbetört karrierrel. Elhagyta a vőlegénye, az anyja lelépett, az apja börtönben, felszedett néhány kilót, szóval szar az élet. De ő nem adja fel, munkát talál egy diákotthonban, beköltözik a volt vőlegénye testvéréhez, aki egyébként egy extra helyes magánnyomozó. Így amikor rejtélyes halálesetek történnek a diákotthonban, Heather nyomozásba kezd a szállásadója segítségével... Akit a fülszöveg állításával ellentétben nem Jordan-nek, hanem Coopernek hívnak. Kíváncsi vagyok, hogy ez hány embernek esett le.

Joanne Harris: Szent bolondok

Már tegnap elolvastam, de olyan nehezemre esik még most is írni erről a könyvről. Mert annak ellenére, hogy Joanne Harris, és tényleg letehetetlen volt, nekem valamiért mégsem tetszett. Vagyishát nem tetszett annyira, mint az összes többi. Nem tudom miért, talán a témaválasztás. Vagy ez a nagy vallási fanatizmus túlságosan elriaszt engem. Mert általában így vagyok az ilyen dolgokkal. Vagy csak egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Mert tényleg így vagyok vele, most valahogy egyáltalán nem tudtam átérezni, senkivel sem tudtam azonosulni, ami engem kicsit zavarni szokott.

Azt hiszem kénytelen vagyok egy fülszöveggel beérni, egyszerűen ennyire nem tudok írni róla...

Juliette-et, a Szárnyas Asszony néven ismert kötéltáncosnőt körülményei arra kényszerítik, hogy kislányával, Fleurrel együtt Sainte Marie-de-la-Mer isten háta mögötti apátságban keressen menedéket, ahol Auguste nővérként éldegél a jólelkű apátnő gyámsága alatt. Ám rövidesen új szelek fújnak: IV. Henrik meggyilkolása hatalmas zűrzavart idéz elő Franciaországban. Az apátnő halála után megérkezik Isabelle, az új rendfőnöknő, és Juliette meg az apátság békés élete szintén felbolydul. Mert a jövevény egy korrupt nemesi család tizenkét esztendős gyermeke. Isabelle ráadásul Juliette múltjának egyik kísértetét is magával hozza, aki papnak álcázza magát, és akitől Juliette jó okkal retteg...

Lisa Schroeder: I heart you, You haunt me

Ez egy meglehetősen rövid olvasmány volt, ez ugyanis egy verses regény, vagy hát regény versben. Nem nagyon értek a műfajához, nem is nagyon értékelem a költészetet, szóval nem is igazán értem, hogy ennek így mi értelme van, meg ki az a hülye aki ezt megveszi (=én). Persze voltak olyan képi játékok, amik tetszettek, de ez minden. Mostmár nem is értem, hogy hogy jutottam el ehhez a könyvhöz... ja de, a borító és a történet győzött meg. És végülis nem bántam meg, hogy megvettem (nagyon olcsó volt), csak sajnáltam, hogy mégiscsak egy órás olvasmányról van szó.

A történet egyébként nagyon jó volt. Nem olyan, amit ne láttunk volna korábban, de azért mégis magával ragadó. Meghal Ava szerelme, Jackson, amit nem könnyű elviselnie a 15 év körüli lánynak. Ráadásul még magát is hibáztatja miatta, annak ellenére, hogy mindenki próbálja meggyőzni, hogy nem tehet róla, ne eméssze magát. És hiába keresik a barátai, próbál rajta segíteni az édesanyja, Ava továbbra sem hajlandó túllépni a gyászon. És ha még elmondaná, hogy Jackson időnként meglátogatja, ha egyedül van otthon, illetve még az álmaiban is, akkor biztosan őrültnek tartanák. Pedig nem az. Mert Jackson igenis visszajött, csak éppen nem hallja, nem érintheti meg... de ott van. Ezzel is bizonyítva, hogy az igaz szerelem bizony nem ismer határokat.

Tamara Summers: Never Bite a Boy on the First Date

Kira November, eredeti nevén Phoebe Tanaka most 16 éves. Illetve még egy örökkévalóságig 16 éves marad, ugyanis nemrég meghalt és vámpír lett. Azóta már voltak bizonyos dolgai, például véletlenül megölte és vámpírrá változtatta az egyik szerelmét, Zachet. És bár új helyre költöztek, de amikor ott is gyilkosság történik (ráadásul egy vámpír volt az elkövető), senki sem hisz az ártatlanságában. Ezért egyedül kell megtalálnia a valódi elkövetőt, ráadásul záros határidőn belül, különben a családja párszáz éves koporsófogságra ítéli. Szerencsére Kirának van már három gyanúsítottja is, ráadásul mindhárman igencsak helyes pasik. Tehát a legfőbb probléma inkább az, hogy nehogy a gyilkosba sikerüljön beleszeretnie!

Az igazat megvallva, ez a könyv nagyon olyan szinten volt, mint például a Neveletlen hercegnők. Tehát miközben olvasom, határozottan érzem, hogy én ebből már kinőttem, mégis valami tetszik benne. Szóval például ez a nyomozás határozottan vicces volt. Tulajdonképpen Kira annyira körül sem nézett, de máris megtalálta a három általa gyanúsnak tartott pasit, ráadásul tulajdonképpen mindhárommal összejött, míg végül megtalálta a gyilkost. És értem én, hogy 16 éves, de a halála, meg a Zach-dolog után igazán benőhetne egy kicsit a feje lágya, de nem ez történik. Ez egy kicsit fárasztó is, de lehet hogy egy hasonló korú lánynak ez tetszene. Az mondjuk tetszik, hogy a vámpírság kb úgy van ábrázolva, mint mondjuk a tinédzserkor. Olyan "elég gáz, hogy most már harmadjára vagyok tizedikes, de legalább bármikor telezabálhatom magam, mert úgysem fogok többet hízni" szinten.

Tamara Summers: Never Bite a Boy on the First Date

Kira November, eredeti nevén Phoebe Tanaka most 16 éves. Illetve még egy örökkévalóságig 16 éves marad, ugyanis nemrég meghalt és vámpír lett. Azóta már voltak bizonyos dolgai, például véletlenül megölte és vámpírrá változtatta az egyik szerelmét. És bár új helyre költöztek, de amikor ott is gyilkosság történik (ráadásul egy vámpír volt az elkövető)

Richelle Mead: Shadow Kiss (A halál csókja)

Végre sort kerítettem a Vámpírakadémia 3. részére, és most, hogy befejeztem felmerült bennem egy kérdés. Miért vártam vele ilyen sokat? Annyira jó volt, hogy már most nekikezdtem a folytatásnak, és el sem tudom hinni, hogy az 5. részre még olyan sokat kell várni! Ha minden igaz, a sorozat egyébként hat részes lesz, de az írónő tervez még valami spinoff sorozatot mellé. Amennyire tetszik a stílusa, nem kérdés, hogy azt is el fogom majd olvasni.

Pedig az elején még voltak kétségeim, mikor megjelent Mason szelleme. Azt hittem elég rossz irányt vet majd a sorozat, de szerencsére tévedtem. A szellemes dolog egyrészt nem is volt idegesítő, másrészt meg tényleg értelmes magyarázatot találtak rá. Lissa engem időnként idegesített, pedig szerintem nem rossz barátnő. Az hogy nem vette észre a Rose és Dimitri között lezajló dolgokat, nem feltétlenül annak a jele, hogy rossz barátnő, egyszerűen csak neki is voltak problémái. Csak engem ezek a problémák annyira nem tudtak meghatni. Adriant nagyon bírom, de egyben sajnálom is. Mindenesetre ő az egyik legpozitívabb színfolt az akadémáin, mindig vigyorgok a Rose-Adrian párbeszédeken. Mondjuk a Dimitri-Rose párbeszédeken is.

A rész vége egyébként eléggé kiszámítható volt, mármint bőven lehetett rá készülni, de azért fájdalmas volt. Ezt majd szerintem a következő rész bejegyzésénél fogom elspoilerezni, egyelőre nem írom le, hogy mi történt. Az mindenesetre biztos, hogy a következő rész egy kicsit másmilyen lesz, mint az előzőek. Azért még remélem, hogy az is lesz legalább olyan jó, mint az előzmények.

Richelle Mead: Shadow Kiss

Végre sort kerítettem a Vámpírakadémia 3. részére, és most, hogy befejeztem felmerült bennem egy kérdés. Miért vártam vele ilyen sokat? Annyira jó volt, hogy már most nekikezdtem a folytatásnak, és el sem tudom hinni, hogy az 5. részre még olyan sokat kell várni! Ha minden igaz, a sorozat egyébként hat részes lesz, de az írónő tervez még valami spinoff sorozatot mellé. Amennyire tetszik a stílusa, nem kérdés, hogy azt is el fogom majd olvasni.

 

L.J.Smith: The Vampire Diaries - The Awakening

Ha valaki esetleg még emlékszik rá, úgy egy fél éve megnéztem kb 3 részt a Vampire Diaries című sorozatból, és nem tetszett. Persze olvastam azóta, hogy sokkal jobb lesz, meg a könyv is mennyire jó, szóval gondoltam, hogy adok egy második esélyt a dolognak. És kénytelen leszek egy harmadik esélyt is adni neki. Ugyanis az történt, hogy megvettem a könyvnek egy olyan verzióját, amiben az első két rész van egy kötetben. Most az elsőt olvastam el, The Awakening-et, ami hát mondjuk azt, hogy nagyjából ugyanolyan unalmas, mint a sorozat, de itt még Elena sem szimpatikus. És ha már megvan a második rész is, akkor még kénytelen leszek azt is elolvasni. Különben olyan lenne egy csomó pénzt kidobtam volna az ablakon. Mondjuk így is, de most már mindegy.

Először is a szereplőkről. Egyrészt van Elena, aki szép, magabiztos, rohadtul beképzelt, és nagyon unalmas csaj. Utóbbi csak szerintem, mert egyébként mindenkinek bejön. A sorozatban egyébként még tetszett is, tehát lett volna esélye annak, hogy miatta esetleg szenvedek a sorozattal, mert tényleg nagyon szép lány, és egyáltalán nem idegesítő - ellentétben a könyvbeli változattal. Egyébként meg a kiköpött mása a főszereplő testvérpár első szerelmének, Katherine-nek. Aztán ott van Stefan, az titokzatos új fiú, akit Elena mindenképpen meg szeretne kapni, mert szegény csajnak ilyen beteg birtoklási vágya van, és nem elég neki a fél suli (azért nem az egész, mert vannak lányok is), neki az új srác is kell. És feltűnik még Damon, Stefan testvére is, igaz ő még nem szerepelt olyan sokat, éppenhogy csak kinyírta ill. megsebesítette a szereplőgárda egy kis részét szépen a háttérből. De a lényeg hogy vannak itt szép kis családi konfliktusok, főként Katherine miatt. Vagyis Elena miatt. Vagy hát nekem tökmindegy.

Az a lényeg, hogy ha tetszik a sorozat, akkor semmiképpen nem szabad kézbe venni a könyvet, mert borzasztó unalmas. De szerencsére rövid is, tehát éppenséggel ki lehet bírni. Egyébként magyarul most áprilisban várható, a Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelenik meg. Ők általában amúgy jók, csak most valamiért nagyon mellényúltak. Vagy csak már én unom nagyon a vámpírokat.