Na igen, akármennyire is fontos nekem ez a blog, valahogy sosem visz rá lélek arra, hogy ha elolvasok valamit, akkor le is üljek bepötyögni róla a véleményem. Pedig mint ebből a bejegyzésből is látszani fog, olvasok én rendesen (a lenti 20 könyvet egészen pontosan 2 hónap leforgása alatt olvastam el), csak ide már nem jutnak el a dolgok. Pedig nekem is könnyebb lenne, ha mindent leírnék a könyvekről amiket olvastam, mert amilyen tyúk eszem van, amikorra megjelennek a folytatások, nemhogy azt felejtem el, hogy mi volt az előző részben, hanem hogy egyáltalán akartam-e én ezt továbbolvasni? Mindenesetre most is megpróbálok gyorsan visszatekinteni az elmúlt 2 hónap eseményeire, szerintem látszani fog, hogy már most van néhány dolog, ami elég rendesen kiesett...
Khm, erre a 4 könyvre gyakorlatilag vissza sem tudok emlékezni ^^;;. Azt tudom, hogy igazából az elszigetelvét szerettem volna megvenni a boltban, erre a kezembe akadt a Slide, totál meglepődtem, hogy ez meg hogyan lehetséges, mikor rajta volt a márciusi külföldi várólistámon.. ja hogy világpremier!:) Utólag azt mondom jobban is tetszett mint az elszigetelve, a második rész (Impostor, jövőre várható) ment is egyből a várólistámra.
Az elszigetelve szintén nagyon friss megjelenés, mármint még a januári külföldi megjelenések között volt, és márciusban már ezt is olvashattuk magyarul. Megan Crewe-től én már olvastam a Give Up the Ghost-ot, amitől ugyanúgy többet vártam, mint az elszigetelvétől, főleg utóbbi ígéretes fülszövegét olvasva... Ettől függetlenül a második része várólistán, de annyira azért nem várós, hogy amint megjelenik, egyből le is csapjak rá.
A Gallagher lányok várva várt 5. része az Out of Sight, Out of Time. Azt hiszem már említettem, hogy ez az a sorozat, aminek az első része nagyon so-so volt (ez volt az egyetlen amit magyarul olvastam, lehet hogy ez volt az oka?), de a többi részét egyre inkább megszerettem. Ez a rész is legalább olyan jó volt, mint a többi, annyira mondjuk nálam nem vette ki jól magát, hogy Cammie semmire sem emlékszik a nyárból, amit egyedül töltött, miután megszökött az iskolából. De ez már legyen az én bajom, a háttérben lappangó titkok még így is olyanok, hogy francbamikorleszmárkövetkezőrész???
Az Airhead első része meg azért, mert van egy kedves barátnőm, akivel egykoron még Meg Cabot-ot cserélgettünk (meg általa ismerem a True Blood-ot, meg Rachel Morgan-t, de ez most lényegtelen), és március táján véletlenül összefutottunk, és jól megbeszéltük Meg Cabot jelenlegi könyveit, meg jól elcsodálkoztunk azon, hogy nekem teljesen kimaradt az Airhead, pedig ő imádja. Na és úgy alakult, hogy angolul az alexandrában valamiért sokkal olcsóbb volt az a fránya első rész, mint magyarul, úgyhogy egyszerűen muszáj voltam megvenni... Meg mert imádok rózsaszín és csilivili borítós könyveket olvasni a metrón, hogy a hároméves kislányok messziről mutogathassanak rám. :D
A szukkubusz dalát csak azért olvastam el, mert Richelle Mead, és mivel a Vámpírakadémiát szerettem, kíváncsi voltam más könyveire is. És ahhoz képest, hogy igazából nem vártam tőle valami sokat, egészen élveztem. Ha megjelenik a folytatása magyarul, akkor mindenképpen igényt fogok rá tartani.
A Delirium második részére alap esetben azonnal lecsaptam volna, de valamiért nagyon tartottam tőle, talán azért, mert Ally Condie szerelmetes disztópiájának folytatásában, a Crossed-ban viszonylag nagyot csalódtam, és nagyon nem akartam, hogy most is ez történjen. Aztán az történt, hogy ez a második rész meglepően jóra sikeredett, és szerintem mindenki más aki olvasta, most teljesen be van zsongva, hogy ugyan jelenjen már meg minél hamarabb a harmadik rész.
Holly Black-től a Curse Workers egy teljesen korrektre sikerült trilógia. Olyan, hogy akár lehetne még belőle sok-sok rész is, mert annyira azért nincs lezárva, hogy ne férne bele még pár rész, na meg egyszerűen imádom ezt a világot és a szereplőit. Már az első része is egy annyira kellemes meglepetés volt, és igazából ugyanezt tudom elmondani az egész sorozatról.
A Tisztákról annyit, hogy nem tudom hogy ha angolul olvasom milyen lett volna, de magyarul ez egyszerűen olvashatatlan volt. Ilyen élvezhetetlen és rossz fordítással utoljára a Köddé váltakban találkoztam, meg is néztem gyorsan nem-e ugyanaz követte el őket, de nem, viszont mindkettő Egmont Dark (pedig milyen jó könyveket adnak ki >_<!). Annak ellenére, hogy mindkét könyvről hallottam már pozitív véleményeket, sokan várják a folytatásokat, sőt, én is akartam mindkettőt szeretni, egyszerűen ez nekem a magyar verzióból nem jött át. Nincs az a pénz, hogy én ezt a sorozatot folytassam.
Stray-t még a könyvfesztivál előtt kölcsönöztem ki a westend alagsorából. Korábban is észleltem már, hogy van ez a sorozat, de nem érdekelt annyira, hogy angolul is elolvassam. Éppen ezért abszolút pozitív meglepetés volt, sokkal jobban tetszett mint a Richelle Mead-féle szukkubusz (ha már annyira hasonlítani akarom valamihez), amint megjelenik magyarul a folytatás, biztosan elolvasom. Az azért vicces volt, hogy az iszonyatosan ciki fülszöveget valahogy az összes kollégámnak sikerült elolvasnia, pedig máskor nem nagyon nézik meg a könyveket, amiket munka közben/helyett olvasok. :D
Az utolsó olimposzi a Percy Jackson sorozat várva-várt befejező része. Imádom ezeket a könyveket, és minden példányát szépen elraktároztam a Harry Potterek és Darren Shanok mellé, hogy majd a leendő gyerekeim tudjanak mit olvasni :D Remélem Rick Riordan másik félvéres sorozata is ugyanígy megjelenik magyarul, mert ha az is lesz ilyen jó, akkor bezsákolnám a "leendő gyerekeknek" :D
A Vámpírkalózok úgy kerülnek hozzám, hogy lesétáltunk kettecskén a könyvfesztiválra, és ahelyett, hogy azt mondtuk volna nagy okosan, hogy diákok vagyunk (mert ugyan ki nézi?), inkább kiperkáltuk a belépti díjat, mert azt ugye úgyis le lehet vásárolni. Én a sajátomból Lélektelent vettem, párom viszont megszívta, mert elfogyott a Könyvmolyképzős standnál az utolsó Percy Jackson kötet összes példánya, majd egy órás "nemtudommitvegyek" után ennél a kötetnél maradtunk. A sorozat ígéretesnek tűnik annak ellenére is, hogy már felnőttünk és az első részben alig történt valami. De ha lesz magyarul folytatás, szerintem belenézek.
A Darkest Powers sorozatról csak annyit, hogy akármennyire is szeretem a hátterét, meg a szereplőket, meg az összes eddig megjelent részt... na ezzel a kötettel most jelentősen meg kellett szenvednem. Igazából én nagyon nem bántam volna, ha Kelley Armstrong ír egy első részt ehhez a sorozathoz, meg egy másodikat (ami a következő rész lesz), és nem ragaszkodik ennyire a trilógiához, mert ez a rész szerintem csak időhúzás volt.
A gyönyörűborítós Selection részemről nagyon várós volt, aztán úgy alakult, hogy szép nagyot sikerült benne csalódnom, mert kicsit unalmas lett a végeredmény. Konkrétan nem történt benne semmi! Főszereplőnek van egy kétéves titkos kapcsolata, de egy osztállyal alatta van a srác, ezért senki nem tud róluk. Van azonban ilyen sorsolás, ahol a lányok országszerte kiemelkedhetnek, főleg ha a végén ők nyernek egy játékban, mert akkor elveszi őket a herceg. Főszereplő benevez, mert a szerelme is azt mondja próbálja meg, és többezer lány közül pont őt sorsolják ki, és tulajdonképpen csomó másik lánnyal azért verseng, hogy a herceg végül őt vegye el. Miközben másba szerelmes. Konkrétan nem is történik más, elvileg van a háttérben lázadás, meg ilyenek, de ebből mi nem sokat látunk. Ami csak azért vicces, mert már forgatják a pilotot a könyvből készült sorozathoz, és ott van egy ilyen "rebel leader", akiről a könyvben egyelőre szó nem volt.
A Lélektelent már jó régóta tervezik kiadni magyarul, én éppen ezért csaptam már le egy jó ideje a Bookstation-nél a második és harmadik részre jó olcsóért (1150/kötet). Kapóra is jött a könyvfesztiválos megjelenéssel egybekötött dedikálás, mert így 3 aláírt kötetem van, bibí. És azt sem bántam meg, hogy gyakorlatilag olvasatlanul megvettem egy általam alig ismert sorozat két részét, mert az első részt hangosan végignevettem, annyira tetszett. (Hozzáteszem szívtam már meg, a Twilight nekem egy óriási "vedd meg az első három részt, hozzácsapjuk a frissen megjelent 4. részt" akció keretében volt meg angolul már 2008 nyarán, amikor még itthon hírből sem hallottak róla, és nekem még azóta sem sikerült túljutnom azon a csodálatos 3. köteten)
A Divergent is megjelent már magyarul, Beavatott címmel. Hát jelentem akiknek az tetszett, a második részben sem fognak csalódni. Illetve még azt is hozzátenném, hogy akinek az első rész esetleg nem tetszett (ilyen is van), az próbálja meg a második részt is, mert állítólag ez jobb. Én nem tudom, mert nekem az első is nagyon tetszett, meg ez is, és szerintem egyértelmű, hogy NAGYON várom a harmadik részt.
A Megbűvölve című könyvtől nem kicsit tartottam, két dolog miatt is. Egyrészt nemrégiben csalódtam egy Egmont Darkos könyvben, és kicsit aggódtam, hogy egy újabb ferdítésbe nyúlok bele. Másrészt meg, olvasta valaki a fülszöveget? És értette egyáltalán, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a mondatok? Mázli, hogy most a gyönyörű borító és nem az értelmetlen fülszöveg miatt választottam ezt a könyvet, mert annyira azért nem volt rossz. Persze lehet hogy éppen azért tetszett, mert a legrosszabbra számítottam, mindenesetre ha nagysokára megjelenik a második része magyarul, akkor lehet hogy el fogom olvasni.
Juhé! Végre egy sorozat, ami annyira szerintem soha nem is tetszett, de valahogy sikerült elolvasnom mind a három részét! Több szót kár is rá fecsérelni, egyetlen pozitívuma, hogy gyorsan olvasható, így nem pocsékoltam el olyan sok időt az életemből.
Marie Lu-tól a Legend egy igazán zseniális vadiúj disztópikus sorozat, amit ha minden igaz még idén megismerhet a magyar közönség, hála a könyvmolyképző kiadónak. Remélem megtartják ezt az ezüstös borítót. Így a képen nem tűnik nagy számnak, de életben szerintem nagyon szép lehet. Szerintem amint befejeztem ezt a bejegyzést, megyek és ajánlom is egy pár embernek ezt a könyvet.
Elizabeth Eulberg-től egy könyvet olvastam eddig, a Prom&Prejudice-t, ami egy annyira friss Büszkeség és balítélet feldolgozás volt, hogy rögtön elhatároztam: amit ez az Eulberg kiad, én el fogom olvasni. A Take a Bow négy művészeti iskolába járó fiatalról szól, akiknek az utolsó év végén még rá kell jönniük, hogy mihez is akarnak kezdeni az életben. Van aki egészen más pályán szeretne továbbmenni, van akinek ez az egész csak időpocsékolás volt, mert nem lett híresebb az iskolától. Másoknak azt kell kitalálniuk, hogy vajon az iskola befejeztével is maradhatnak-e barátok, vagy esetleg egy újabb szintre tudják vinni a kapcsolatukat. Megintcsak azt kell mondjam, Elizabeth Eulbergre bizony érdemes figyelni, van is egy könyve, amit még nem olvastam...
Az Angel Arias, Marianne de Pierres sorozatának a második része, vagyis a Burn Bright folytatása. Az első rész számomra egy kellemes meglepetés volt, annak ellenére, hogy több kérdést sikerült felvetnie, mint amit megválaszoltak. És bár a második rész már egy picit nyugodtabb, és egészen másmilyen irányt sikerült felvennie, szerintem volt ugyanolyan jó, mint az első rész. Az már csak mellékes, hogy az a pár kérdés, amit sikerült nagyjából megválaszolni, most csak újabb talányokat vetett fel :D De ezért is várós a harmadik rész, amit még most szeptemberben meg is kapunk.
Mortal Instruments /Végzet ereklyéi/ 5. rész, az In Honor valami iszonyatosan feelgood doognak látszik a szomorú háttere ellenére, a Sweet Evil-nek imádom a borítóját aztán majd kiderül milyen lesz, míg az Of Poseidon abszolút várós sztori