#6

Még mindig nem jeleskedem blogírásból, ezért megint csak (saját magamnak) emlékeztető jelleggel itt vannak az elmúlt tíz nap olvasmányai.

Laura Buzo: Good Oil - Erről a könyvről azt kell tudni, hogy vagy 2 éve van a várólistámon, szóval csoda, hogy most valamiért előszedtem. Egy 15 éves értelmes lányka, Amelia a főszereplő, aki teljesen odáig van az egyik kollégájáért, Chris-ért. A probléma ott van, hogy a srác 21 éves, és az a 6 év korkülönbség bizony sok. Amelia és Chris nagyon szerethetőek, összességében pedig egy meglepően kellemes könyv akadt a kezembe.

Amanda Marrone: Slayed - Amanda Marrone-tól már olvastam egy könyvet (Devoured), és már akkor terveztem, hogy szeretnék tőle még többet. Ez két éve volt, hát ide is csak most jutottam el. Azt persze nem tudom miért, mert ezen a könyvön én most halálra nevettem magam. Van egy 16 éves leányzó, Daphne, akinek a családja már évszázadok óta vadászik a vámpírokra, ezért ő is ezt teszi. Elvileg titokban dolgoznak, az emberek nem tudnak a vámpírok létezéséről, azonban Daphne egyik szerencsétlen vámpírölésének szemtanúja is akad az ex-gyereksztár, Kiki személyében. Holy unicorn shit, én innentől szakadtam a könyvön :D Kiki a szüleivel együtt szerepelt egy gyerekműsorban, de a szülők lecserélték őt egy aranyosabb kislányra; míg Daphne mindig is normális akart lenni, de a szülei miatt vámpírvadászkodnia kell, ami nagyon veszélyes ugyan, de ők mégsem aggódnak a lányukért. Innen elég hamar megtalálják a közös hangot, vagyis lehet hogy már rögtön az után is megtalálták, hogy Kiki segít elhurcolni a lefejezett, szíven szúrt vámpírt a magassarkújában. Kiki mellett nekem pluszpoén volt Tyler Harker karaktere, meg a Jennifer Kate magazinok, és hogy annyira könnyed, imádnivaló könyv volt. Remélem nem két év lesz, mire legközelebb olvasok Marrone-tól.

Gail Carriger: Changeless - Erről a könyvről nem akarok sokat beszélni, az első része megjelent magyarul Soulless - Lélektelen címmel, gondolom a folytatások is idővel megjelennek. Az első részt imádtam, sokszor szakadtam rajta a nevetéstől. A második könyvön úgyszintén. Ms. Carriger a könyfesztiválos dedikáláson ezt írta ebbe a kötetbe: "sorry about the ending". Akkor persze nem értettem, most már értem. Ritka idegesítő vége van!!

Laini Taylor: Füst és csont leánya - Június elején jelent meg magyarul, én nagyon vártam rá, főleg mikor megláttam milyen szép életben is a magyar kiadás. Aztán a történet, meg a szereplők már nagyon nem. Nagyon vontatott az egész, és gyakorlatilag a múltban is, meg a jelenben is úgy szeretnek egymásba a szereplők, hogy tulajdonképpen semmi nem látszik belőle, kb húdeszépvagy,szeretlek. Szóval nekem ez most nem. Nagyon nem.

Lisa Burstein: Pretty Amy - Adott három barátnő, a gyönyörű Lila, a vagány Cassie és az átlagos Amy. Amikor azonban felültetik őket a partnereik, nélkülük pedig nem engedik be őket a saját báljukba, végülis igazán sajátságosan ünnepelnek: börtönben landolnak, ráadásul nem kevés droggal a tulajdonukban. Ez alapjáraton rengeti meg a barátságukat. Innentől Amynek el kell döntenie, hogy mennyit ér neki ez a barátság, hiszen mindenki azt várja tőle, hogy árulja el a többieket, mert akkor biztosan nem kell egy teljes évre börtönbe kerülnie. Nagyon érdekes kérdéseket vet fel a könyv, sokkal komolyabb és intenzívebb olvasmány, mint amire alapból számítottam. Igazán kellemes meglepetés volt.

Kody Keplinger: A Midsummmer's Nightmare - Azt hiszem már mondtam, hogy imádom Keplinger könyveit, a DUFF nekem hatalmasnagy kedvenc, de a Shut Out sem volt rossz, sőt. A Midsummer's Nightmare is aranyos, de a három közül számomra ez volt a leggyengébb, nekem ez a mostohatestvér szituáció alapból nem tetszett, Whitley pedig a legidegesítőbb az eddigi hősnők közül. Ennek ellenére nagyon kellemes olvasmány, abszolút semmi bajom nincs vele magában, de valamiért mindig Keplinger első két regényéhez hasonlítgatom, ami persze csakis az én hibám.

Anna Banks: Of Poseidon

Galen, egy Syrena (=sellő) herceg, aki tűvé teszi a partot a lány után, akiről azt hallotta, tud kommunikálni a halakkal. Egy tengerparti nyaralás során találkozik Emma Galennal. És bár a kapcsolat közöttük azonnali és erőteljes Galen még sincs száz százalékig meggyőződve arról, hogy Emma az a lány, akit keres. Legalábbis addig amíg egy szerencsétlen baleset folytán kiderül, hogy Emma és az ő adottsága az egyetlen, ami megmentheti Galen királyságát. Szüksége van a lány segítségére, bármi áron.

Oké, ez a fülszöveg nem éppen a legmeggyőzőbb, de őrült borítómániám van, és ez igazán szépségesre sikeredett, nem is tudtam másra gondolni, mint hogy kell, kell, kell, kell! Meg aztán olvastam ám nagyon kellemetes hableányos sorozatot is, ugye Tera Lynn Childs-tól (ez itt a reklám helye: megjelenik magyarul is!!! Utolsó cím amit láttam: Hableányok kíméljenek, nem tudom végül ezen jelenik-e meg, mindenesetre mindenkinek nagyon ajánlom, mert egy imádnivaló könyvet és egy imádnivaló írónőt ismerhettek meg általa! Remélem igényes fordításban jelenik meg, bár én a könyvmolyképző kiadóban még nem csalódtam), és azóta is akartam még pár hasonlóan jóval összefutni. Azt hiszem már a fülszövegen is látszik, ez most nem igazán sikerült.

Kezdem azzal, hogy Galennel a nagy találkozás úgy történik, hogy Emma sétálgat a tengerparton a legjobb barátnőjével, Chloé-val, aztán megbotlik, és egyenesen Galen karjaiba zuhan. Aki persze egyből megérzi, hogy egy másik sellővel, akarom mondani Syrenával van dolga, meg aztán a szemük színe is TELJESEN EGYFORMA, atyaég. De aztán búcsút intenek egymásnak, és mindenki megy a maga útján tovább. Aztán úgy alakul, hogy Chloe és Emma bemennek egy kicsit a vízbe. Az az Emma, aki kiskorában majdnem megfulladt, emlékei szerint egy hal mentette meg az életét, de ezt senki nem hitte el neki, mindenki csak a traumára fogta, hogy félrebeszél a gyerek. Na szóval az az Emma, aki fél a víztől, mert ugye majdnem meghalt már egyszer, most elmegy szépen úszkálni a legjobb barátnőjével, akit közben félbeharap egy cápa. Mindez Galen, meg az idegesítő testvére szeme láttára, akik nem értik, hogy ha egyszer érzik Emmán, hogy sellő, akkor mi a francért nem mentette meg a barátnőjét, hiszen lett volna rá lehetősége. Kb mintha direkt hagyta volna meghalni a legjobb barátnőjét. Akarom mondani az egyetlen barátnőjét, akit a kezdeti húszoldalas gyász után a következő közel háromszáz oldalon keresztül nagyjából háromszor fognak megemlíteni. Egyszer valami olyan kontextusban, hogy ha Chloe élne, vajon mit mondana. Egyszer mikor Raynával összeverekednek (ez is nagyon poén, el ne felejtsek visszatérni rá). Egyszer még hogy milyen egyedül érzi magát Emmácska Chloe nélkül. Bazdmeg, meghalt az egyedüli barátnőd!

Innentől nagyjából annyiból áll a történet, hogy Galen rájön, hogy Emma bizony sellő, izé Syrena, ráadásul Poseidon utóda valamilyen szinten, merthogy beszél a halakkal! Ami annyiban probléma, hogy akkor a bátyjának, Syrena királyának kell majd elvennie Emmát feleségül, mert ősi hagyomány, hogy a Triton és a Poseidon utódok egymással házasodnak. Na de mivel Emma valamiért nem tud átváltozni ténylegesen is sellővé, ezért Galennel lejárnak edzeni a vízbe (amitől Emmának még mindig halálosan kellene rettegnie, mert kiskorában majdnem megfulladt, aztán meg a legjobb barátnőjét kettőbe harapta egy cápa, és elviekben nagyon fél, gyakorlatilag pedig órákat tölt a víz alatt). Na de hogyan lehetne megmagyarázni Emma anyukájának, hogy miért töltenek együtt ennyi időt? Egyszerű, csak annyit kell mondaniuk, hogy járnak. Mert valamilyen hülye okból kifolyólag, Emma anyja ugyanis nem hiszi el, hogy a lánya csak úgy együtt van ezzel a jóképű sráccal, ezért igazán nevetséges módon külön-külön kifaggatja őket, és csak akkor nyugszik meg, amikor mind a ketten közlik, hogy igen, randiznak, és szeretnének lefeküdni egymással. Milyen anya az ilyen????

Ezzel kapcsolatban van még néhány nagyon nonszensz jelenet. Amikor Galen és Emma elhatározzák, hogy péntek este randira kell menniük, mert akkor Emma anyja jobban elhiszi, hogy valóban járnak. Meg majd úgy is kell viselkedniük, mintha járnának, csókolózniuk is kell, hogy a drága mama továbbra se furcsállja, hogy miért vannak ennyit együtt. Már nem azért, de Emmának egy szem barátja sincs, nem lehet vele valaki, akivel csak úgy elvan? Ja, és még van egy fejemetazasztalbaverős jelenet, amikor Galen két napra elutazik, és mivel Emmának nincsenek barátai, ezért gyakorlatilag egyedül van hagyva. Erre jön az anyja: "na mi az, összevesztetek? ha bármikor is kezet emel rád..." MIVAN??? Slusszpoén, hogy Emma a könyv során egyszer megjegyzi valami simlis dologra, hogy "jaj nem lehet, anya megtudná. ő egyből kiszagolja a hazugságot". Na én itt konkrétan szakadtam a röhögéstől, de tényleg. :_D

Ja, és amire még ki akartam térni: Rayna. Ő Galen testvére, és a könyv első felében utáljuk, mert negatív, meg abszolút unszimpatikus egy karakter. Van egy fantasztikus jelenet, amikor elkezdi szapulni Emmát, hogy direkt hagyta meghalni a barátnőjét, és erre egymásra esnek. Annyira, hogy gyakorlatilag szétverik az egész berendezést, meg a törésbiztos üveg teraszajtót valamelyikük fejével, és közben semmi bajuk nem esik, mert sellő szuperképességük van juhú. Mindezt pedig Emma első Galenéknél tett látogatásán, Galen álanyukájának a jelenlétében. Szóval ja, van itt baromság ezerrel. Rayna egyébként azért kiállhatatlan, mert a tudta nélkül hozzáadták valakihez, mert ugye a sellőknél ez így szokás, Emmát is ugye Galen bátyjának szánja Galen. Az egésznek a megoldása egyébként az lesz, hogy Emma azt javasolja Rayna párjának, Toraf-nak, hogy játssza a nehezen megszerezhetőt, tettessen közömbösséget a lány irányába, és akkor majd Rayna rájön, hogy tulajdonképpen szereti őt. Az egész 5 perc alatt játszódik le, mert Toraf megfogadva a lány tanácsát, lesmárolja Emmát Rayna szeme láttára, aki a következő pillanatban már szalad Toraf után és olyan lesz, mint a kezesbárány. Na szerintem ez sem igazán így működne irl, de mindegy.

A befejezés pedig olyan volt, hogy gyakorlatilag egy oldalba belesűrítettek egy kellemes kis cliffhangert, ami abszolút nem volt jól felépítve. Mert igaz utalgattak rá, hogy valaki figyeli Emmát, meg Galen bátyjának a szerelmi életét is megismertük közben valamennyire, de az utolsó egy oldalra maradt az, hogy na akkor most derült égből villámcsapásként mennyire összejött minden, és most éppen ezért nagyon kellene várnunk a második részt. Hát nem.

Ezek után az egyedüli dolog, amit nem értek, hogy goodreads-en hogy lehet 4,16os értékelése ennek a szennynek? Én gyorsan adtam is rá egy hatalmas nagy egyest, pedig nem szeretem számokkal értékelni a könyveket, de most nem hagyhattam ki. Kerüljétek el jó messzire ezt a könyvet, ha nem akartok elpocsékolni néhány hasznosabban is eltölthető órácskát.

Melissa Jensen: The Fine Art of Truth or Dare

Igazság: Ez a fülszöveg nagyon is meggyőző.

Ella nem éppen a legnépszerűbb diákok egyike az iskolában, de köszöni szépen, ő jól érzi magát. Hiszen ott van neki a két legjobb barátja, Frankie és Sadie. Ott van neki a művészet, és az ő művésze, a 19. századi alulértékelt festő, Edward Willing. Igaz nem lehet könnyű láthatatlannak lenni, ha az iskola egyik legnépszerűbb diákjába, Alex Brainbridge-be vagy szerelmes. Főleg ha ő korrepetál téged franciából, és valljuk be, korábban sosem voltak ennyire érdekesek a francia órák. De vajon lehet-e a kis senkinek számító Ellából a híres Alex barátnője, ha egyszer senki sem tudja, hogy randiznak?

Igazság: Egy kicsit többet vártam a könyvtől, mint amit valójában kaptam.

Az a nagy helyzet, hogy ez egy teljesen átlagos könyv volt, amiben két dolog miatt sikerült úgy istenesen csalódnom. Egyrészt már alapból az Anna and the French Kiss-hez hasonlították a borítóján. Mivel az Anna nekem nagy kedvenc, ezért ha valamire azt mondják, hogy hasonló élmény lesz, akkor én azt el is várom. Na mármost ez a könyv szegény Anna nyomába sem ér. Másrészt pedig itt van ez a remek fülszöveg, ami tulajdonképpen csak nyomokban tartalmazza a könyv cselekményét.

Most így pontosan már nem emlékszem, de azt hiszem már nagyban a könyv felénél jártunk, mire eljutottunk oda, hogy franciakorrep, Alex-szel. Addig ööö nem is tudom mi volt, volt olyan pillanat, amikor egészen véletlenül egymáshoz szóltak és aztán oldalak teltek el azzal, hogy milyen boldog vagyok? Arról nem is beszélve, hogy a könyv sokkal inkább szól Ella barátairól, családjáról, meg arról az iskolai feladatról, ami miatt Edward Willing után kutat.

Apropó Edward Willing. Arról hol van szó a fülszövegben, hogy Ella gyakorlatilag bele van zúgva egy halott festőbe, akivel egyébként képzelt beszélgetéseket szokott folytatni?? Néha nekem ez egy icipicit sok volt.

És az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy rendben van, hogy a fenti fülszöveg után vártam egy kedves és aranyos kis történetet, amit tulajdonképpen nem kaptam meg. De ettől eltekintve is mérhetetlenül lassú volt az egész történet, konkrétan amit a fülszövegen kaptunk (Alex - Ella titokban randizás?) is csak a könyv utolsó háromnegyedére esik, addig pedig egy-két viccesebb részt eltekintve semmi nem történt, csak hogy Ella magában diskurált. Vagyis a képzelt barátjával - szerelmével? Az egyetlen rész amit szerettem, az Ella otthonában, vagyis a családi éttermében levő jelenetek voltak, de sajnos ennyi kicsit kevés volt ahhoz, hogy megmentse a könyvet.

Júniusi megjelenések

Néhány szóban a júniusban megjelenő és engem érdeklő könyvekről: A Midsummer's Nightmare az Kody Keplinger, aki tavalyelőtt a Duff-fal győzött meg kellőképpen, tavaly Shut Out-tal, idén pedig nagy valószínűséggel ezzel fog. A Golden Lily ugye a Bloodlines második része, és mivel a vámpírakadémiát szeretjük, talán idővel ezt is fogjuk. A Timepiece az Hourglass második része, kellemetes meg időutazásos, szóval mindenképpen el akarom olvasni, még ha alig emlékszem már az első részre :( This Is Not a Test pedig Courtney Summers, akitől még mindig csak egy könyvet olvastam, de mindig is akartam többet.

A lenti négyből az első egy Jane Austen ihlette szépborítós Meggyőző érvek átirat, a három másik Contemps ajánlás miatt van itt. Az All these lives annak ellenére, hogy egy rákos lányról, vagyis inkább annak a nagyon is egészséges ikertestvéréről szól, mégis inkább egy könnyed olvasmány, mert nem a beteg testvér leépüléséről, hanem az egészséges életéről szól. A My Life Next Door ilyen nagyon romantikus nyári olvasmánynak látszik. Míg a Smart Girls Get What They Want elsőre abszolút nem volt szimpatikus, állítólag egy nagyon kellemes olvasmány lesz, sok nevetéssel és váratlan fordulatokkal.