Kim Harrison: Boszorkányfutam

Már néhány napja feltűnt, hogy a Boszorkányfutam újra meg fog jelenni magyarul (lehet régi hír, mert annyira nem vagyok képben a magyar megjelenésekkel, sokszor csak kapkodom a fejem a könyvesboltokban, hogy na ne már, ez is?), azóta pedig nem tudok végigsétálni úgy egy könyvesbolton, hogy ne gondolnék arra, valamikor a Boszorkányfutam újra itt lesz, ráadásul ilyen szép borítóval, angol címmel együtt. Alig várom, hogy újra elolvassam! Mert bár nem szeretek könyvet vásárolni, nincs is hely a szobámban (talán még a szekrény tetején tudnám tornyozni őket), és tudom, hogy a sorozat legalább 13 részes lesz, ami sok helyet igényel, nekem ez egyszerűen kell a polcomra! Arról nem is beszélve, hogy rettenetesen kíváncsi vagyok a magyar fordításra!

Ami a hosszúságát illeti: a Hollows egyelőre a 11. résznél jár, februárban jelenik meg a következő rész, és ha a szokásos évenkénti megjelenésekkel számolunk, akkor egy újabb évre rá jön is a befejező kötet :( Ami egyben jó, mert legalább látszik, hogy vannak konkrét tervek az írónő fejében, és nem fogja a végtelenségig húzni a szálakat, mint más hasonló írók (neveket nem akarok sorolni, de már nem egy sorozatot adtam fel). Nekem viszont mindenképpen nagyon szomorú esemény lesz, mert Rachel történetét még nagyon sokáig tudnám olvasni, nem is a történet miatt, hanem mert imádom a világát, meg a szereplőket és az interakcióikat, a legkisebbektől kezdve (Bis, Glenn <3) egészen Rachel Morgan-ig. A felhozatal ugyanis elég színes, a főbb szereplők között van boszorkány, pixi, vámpír, elf, démon, és persze ember is. Ami pedig a legjobb, hogy mindenkit, de tényleg mindenkit nagyon meg lehet szeretni. Egy kivétel persze akad, őt szerintem szoktam szidni rendesen is itt a blogon, ha éppen felbukkan egy kötetben. :D Az egész ömlengésemnek a lényege persze az lenne, hogy vegyétek, olvassátok, szeressétek, mert bár a Könyvmolyképző nem olyan, aki félbehagyna sorozatokat, de a Boszorkányfutam egyszer már megjelent magyarul valami kis kiadó gondozásában, ami azóta befuccsolt, a folytatásra pedig azóta is várunk. Én meg nagyon szeretném végre a polcomon tudni az egész sorozatot, ezekkel a gyönyörű borítókkal ráadásul! A második részen, jól láttam, Ivy lesz? Akarom! >_<

Augusztusban tervezem elolvasni

A hónap megjelenései közül most ezekkel szemezek legeslegjobban. Mondjuk most több időm volt böngészgetni, szóval valójában még vagy kétszer ennyi könyv van a várólistámon, de talán ezekre van meg a reális esély, hogy el is fogom olvasni.

Először is itt van Rachel Harris-tól a My Super Sweet Sixteenth Century folytatása, kicsit tartok is tőle, mert az első része kellemes meglepetés volt, de remélem nem fogok csalódni. Az Untold pedig az Unspoken folytatása, úgy sajnálom még mindig, hogy nem tartották meg az első rész borítóját (színes háttér előtt fekete árnyékalakok, picit olyan, mint a Rubinvörös, csak hangulatban sötétebb), már fél éve emiatt sírok az egyetlen ismerősömnek, akiről tudom, hogy olvasta :D Az Infinityglass az Hourglass sorozat harmadik (befejező) része, az első két rész abszolút kellemes olvasmány volt, más-más narrátorral, kíváncsi vagyok ebben a részben kire esik ez a szerep. Az Omens pedig Kelley Armstrong új sorozatának az első része lesz.
A Just Like Fate egy Cat Patrick - Suzanne Young regény lesz, előbbiben még nem csalódtam, szóval egy próbát ér. A következő három könyvhöz pedig nem tudok túl sokat hozzáfűzni, nincs semmi háttérinfóm, egyszerűen csak jónak ígérkeznek.

Libba Bray - Going Bovine

Még a múlt hónapban olvastam Libba Bray-től a Going Bovine-t, és azzal kapcsolatban szerettem volna mindenképpen megosztani egy videót. Lehet, hogy kicsit sokkoló lesz, de számomra Libba Bray mindig tud meglepetéseket okozni, még akkor is, ha még csak 3 könyvét olvastam, de az három teljesen különböző hangulatú volt. Elsőként a magyarul is megjelent Gemma Doyle trilógiával kezdtem, ami egy kicsit komolyabb hangvételű könyv egy 19. századi lányiskolából. Aztán jött a Beauty Queens, ami hangosan nevetős, tele butácska szépségkirálynővel, csillámpónikkal, hawaii barbikkal, boldogan élünk míg meg nem halunkkal. Aztán most sort kerítettem a kettő közt íródott Going Bovine-ra. Ami vicces, is meg komoly is, amolyan modern Don Quijote jellegű történet, egészen más, mint amire az előző két könyve után vártam volna Libba Bray-től. De nem ez a lényeg, hanem az alábbi videó az írónővel, ami elsőre meglepő és "úristenmiez", de mivel olvastam a könyvet, ez valahogy annyira illik hozzá. A jelmez, a szöveg, az egész úgy ahogy van.