Reader hiányában a papírkönyveknél maradok, és ahelyett, hogy az itthon felgyülemlett több polcnyi könyvvel haladnék végre valamerre, természetesen az új megjelenésekre ácsingózom most is. A hétre például itt van nálam A lány, aki megérintette az eget, a Veszedelmes sorscsapás (amitől még mindig tartok), illetve a Hová tűntél, Bernadette? Mindegyik Maxim kiadós, tőlük amúgy egy csomó könyvet tervezek még elolvasni a friss megjelenéseik közül. Várok arra is, hogy a Könyvmolyképző elkezdje kiadogatni a könyveit, illetve a család részéről Borisz Akunyinnal vagyok feltunkolva, hogy azt mindenképpen olvasnom kell. Ja, és ma a könyvesboltban nagyon sokat szemeztem Alma Katsu Halhatatlanjának a folytatásával, de az első részt is karácsonyra kaptam, lehet hogy a másodikat is megkapnám, ezért nem mertem megvenni.
Múlt héten egyébként körülbelül azt tartottam, amit elterveztem, elolvastam a Farkashalált Bree Despain-től (nem mondhatnám, hogy tetszett, de legalább elmondhatom magamról, hogy befejeztem még egy sorozatot), Abbi Glines-től a Vincent fiúk első részét (valószínűleg írok neki egy külön bejegyzést, attól függ, mennyire lesz időm hozzá), illetve az Allegiant-ot Veronica Roth-tól (még egy sorozat befejezve). Utóbbival kapcsolatban annyira vegyes érzelmeim vannak, hogy Goodreads-en is csak 3-asra tudtam értékelni, mert nem tudom eldönteni, hogy ez most nagyon jó volt vagy nagyon rossz. Valószínűleg mind a kettő. :) / :( Megnéztem pár interjút az írónővel, és lehet, hogy néhány dologban egyet tudok érteni vele, (másban meg annyira nem), de akkor is nagyon kiakasztó volt, és konkrétan az utolsó oldalak alatt legalább háromszor meghaltam belülről, és közben a sírástól is majd megszakadtam.
Itt van amúgy az a Veronica Roth interjú, amivel talán könnyebb megérteni a végét. Elfogadni persze nem lesz olyan könnyű. Szigorúan csak az után nézhető meg, hogy olvastátok a könyvet! Mert kb az első 10 másodpercben lelövi az Allegiant végét. Szóval csak óvatosan!
