Book a Sloth Club január 2018 (unboxingszerűség)

A félreértések elkerülése érdekében, ez egy pozitív vélemény lesz, annak ellenére, hogy a doboz tartalma nekem csalódás volt. De nem fogom fel negatívan, csak 2,5 év aktív könyves meglepidobozolás után nekem már nem olyan könnyű újat mutatni a témában.

Annak mindenesetre örülök, hogy amikor először szemeztem a rendeléssel, akkor a novemberi dobozt olyan gyorsan elkapkodták, hogy már nem volt lehetőségem venni belőle. A Caraval ugyanis nekem speciel nem tetszett, ráadásul bőven elég 2 példány egy lakásban egy olyan könyvből, ami hát... átlagos volt. (

Persze a mostani könyvvel is egy picit megszívtam. Még nem tudom mennyire, mert a Rebel of the Sands, magyarul A homok leánya, pusztán 2016 februárja óta van a birtokomban, (utólag is köszönöm a YA Chronicles doboznak), de még nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Pedig a borítója gyönyörű, a 2016os könyves karácsonyfámnak ez volt a csúcsa :) (Mindenképpen mellékelek róla képet, ha még megtalálom)

A hozzá mellékelt könyvjelző amúgy tök jól passzol az eredeti borítóhoz, kicsit sajnálom is, hogy a magyar kiadás ezt a csúnyácskát kapta. Arra pedig külön büszke vagyok, hogy a fotóhoz megtaláltam a YA Chronicles-ben mellékelt könyvjelzőt, mert meg kell mondjam, ez nem volt könnyű. Nem tudom hány száz (hány ezer) könyvjelzőm lehet.

A doboz amúgy tartalmazott egy Funko Pop kulcstartót is. Mivel én a normál méretű Funko Popokat gyűjtöm (szerintem van már belőlük közel 100db), kulcstartóm pedig alig pár darab van, ezért elég kicsi volt az esélye, hogy olyan figurát küldenek, ami már megvan. A mostani dobozban vagy Hermione-t, vagy Daenerys-t lehetett kifogni, úgyhogy köszönöm szépen Book a Sloth 2018 január. Meg persze OwlCrate 2015 szeptember. És nagyon sajnálom melyik doboz, amiben egykoron Hermione-t kaptam, most nem tudtalak visszakeresni, de neked is köszönöm. A lényeg nyilván az, hogy nekem most sajnos nem tudtak olyat küldeni, ami ne lett volna meg. :(

A dobozban volt még néhány apróság, amiket nem fotóztam le külön, de azért megemlítem. Csodák csodája, de pont ugyanilyen vászontáskám még nincs! Van helyette books + stuff, readers gonna read, i like big books feliratosom, nagyjából ugyanebből a fajtából. Sajnos annyira nem szeretem őket, mert azóta tömérdek sokkal szebb szatyrot bezsebeltem mindenféle dobozokból, de ha bárhova kell szatyor amit annyira azért nem sajnálok, arra azért jó lesz :) A maradék innentől "papíráru", a Trónok harcás füzet nekem speciel nem tetszik, de nem is rajongok a sorozatért. Ellenben Lila Bard matrica láv, a legnagyobb kedvencem pedig a naptár-hűtőmágnes! <3 A Hermione fanart egyébként gyűrötten érkezett, mint ahogy a könyv sem teljesen ép, erre azért csomagolásnál lehetne figyelni. Meg arra is, hogy ha már nyomtatunk az írónőről fotót, akkor szerintem inkább kicsiben, vagy legalább olyan képet kérjünk már tőle aminek normális a felbontása és nem lesz pixeles.

Értékét tekintve szerintem a doboz abszolút megéri, nekem legalábbis mindig hozzátesz egy kicsit a "meglepetés faktor", azért is szeretem ezeket a dobozokat, mert minden hónapban egy kicsit úgy érzem, mintha szülinapom lenne. Nem tudom ki mennyire figyeli a külföldi dobozokat, én a kategóriáját tekintve körülbelül olyan YA Chronicles szintre tenném be, a sok papírdolog (print, füzet, matrica) miatt, de egyébként egyéni ízlés kérdése, ha olyan fandomokat tesznek bele, amiket szeretek, akkor lehet egy nagyon eltalált doboz is, de ugyanezért előfordulhat, hogy nagyon mellélőnek nálam. De egyébként simán megüti egy külföldi doboz szintjét, alapból elég megnézni hogy mik vannak ebben a dobozban, és mi volt meg ebből nekem :P

Két dolog még a végére, hátha rám találnak a doboz készítői :)
Egyrészt én nagyon kíváncsi vagyok, hogy mégis kik állnak a doboz hátterében. Megmondom teljesen őszintén, nekem nem voltatok/vagytok szimpatikusak, mert megjelentetek mint egy cég, egy szolgáltatás, és nekem túl távolságtartóak vagytok - legalábbis így külső szemmel. Pedig én szeretnélek megismerni és megkedvelni titeket, úgyhogy szerintem nyugodtan lehetne a doboz körítése picit személyesebb. Kik vagytok? Milyen könyveket olvastok? Mióta terveztétek ezt a dobozt? Milyen külföldi példákat néztetek meg ti is személyesen? Miért pont ezt a könyvet választottátok? Mennyire előre tudjátok hogy mi lesz a dobozok témája? Ilyesmire gondolok. Ugyanígy a spoilerlapon is részletesebben fel lehetne tüntetni, hogy mit miért tettetek a dobozba és az hogyan illeszkedik a témához (magyar termékek esetén a készítő elérhetősége is érdekes lehet).

A másik dolog pedig, hogy tudom, előbb én is egy külföldi példához hasonlítottalak titeket... De! Ne akarjatok senkire hasonlítani, legyetek egyediek, mindenképpen nézzetek körül itthon alaposabban, és a Funkók meg a kínai vászontáskák helyett ezerrel nyomassátok a hazai és főleg a tehetséges könyvszerető emberkék termékeit!

Ha nem vagyok értelmes, akkor az csak azért van mert mindjárt éjjel 2 lesz :D A képek nagy része pont emiatt utólag került bele, mert már akart a tököm ezzel szórakozni.

Könyvheti várólistám

Arra gondoltam, hogy bemutatom a könyvheti várólistámat, ha minden úgy alakul, ahogy tervezem, akkor a hétvégén mindössze ezekkel a könyvekkel fogok gazdagodni (dedikálva!), vagy még ennyivel sem, mert a PUF kottafüzeten erősen gondolkozom még, de hát annyira jó a darab! Persze ahogy magamat ismerem, sokkal több könyvvel fogok hazatérni, mert hát akcióóóóók, meg újkönyv, meg hogy nem vettem észre hogy már ez is megjelent, ugyebár.

Na de nézzük. Kemény Zsófitól az Én még sosem óta várom a következő regényt, ez most az. Részemről borítószerelem is van, azért tettem első helyre :) Aztán Mészöly Ágitől van itt az Ez egy ilyen nap után a (Ez) Egy másmilyen nap (kétféle borítót/címet is találtam, majd ma kiderül, melyik lesz a nyertes. Vagy megnézhetném a Naphegy oldalát, de az most túl egyszerű lenne - meg nem akarok új képet szerkeszteni, ha kiderül, hogy a másik a befutó). Wéber Anikótól ugyan kicsit nyers, de nagyszerű volt Az osztály vesztese, szóval egyértelmű, hogy várom az új könyvét. A borító most csudiszép. Az Odakint sötétebb pedig az Agave aktuális magyar megjelenése, szóval akkor is megvenném, ha történetesen nem ismerném az íróját csak úgy szegről-végről :)

Aztán végrevégre Millennium Expressz 3. rész! Szerintem nem kell ennél többet hozzáfűznöm :) A Szívlapát versválogatás, én személy szerint nem szeretem a verseket, de szeretném egy kicsit jobban szeretni, szóval próbálkozom. PUF kottafüzet, mert imádom a darabot és szerintem nekem erre szükségem van, miközben nincs, szóval még próbálom magam lebeszélni. A Mesebeszéd pedig nagyon izgalmas vállalkozásnak tűnik, legalábbis engem érdekel, aki pedig még nem tudja eldönteni, az kedden a könyv bemutatóján még kedvet kaphat hozzá (18 óra, Puskin).

Szeptemberi OwlCrate kicsomagolás

Mint mondtam az előző bejegyzésemben, én bizony rendeltem magamnak egy könyves előfizetést, mégpedig hosszas keresgélés után az OwlCrate mellett kötöttem ki.
És már a csomagolásba teljesen beleszerettem, milyen cuki már rajta az a bagoly, na meg azok a lábnyomok! Imádom!
Hát még amikor kinyitottam, és egyesével felfedeztem, hogy mi mindent találok benne!

A kinyitás pillanata.
Nem sok minden látszik, az OwlCrate képeslap (aminek a hátoldala részletezi, hogy mi mindent találok ebben a dobozban. Fontos, hogy ne ennek az átolvasásával kezdjük a kicsomagolást :)), meg az idegesítő papírforgács miatt, amire ráadásul különösen kellett figyelnem, hogy ne potyogjon szanaszét...

Az első dolog, ami a doboz legtetején volt, egy Divergent szatyor! Nagy kedvencem a sorozat, szerintem a legnagyobb könyves sírásom is hozzá kapcsolódik :D Sosem fogom megbocsátani Veronica Roth-nak, hogy a legalább háromszor kitépte a szívemet, de a szatyrot büszkén fogom hordani bevásárolni. És milyen menő lenne telepakolni könyvekkel!

Aztán találtam egy Daenerys Funko Pop! minit is a csomagban. Ennek konkrétan annyira megörültem, hogy hamarabb kicsomagoltam, mint hogy széthajtogattam volna a szatyrot ^^" Nem vagyok Trónok harca rajongó, a sorozatot egyáltalán nem nézem, könyvből pedig egy felet olvastam, és úgy éreztem, hogy én bizony a szereplők nagy részét ki nem állhatom, És mikor eljutottam odáig, hogy már csak Arya és Daenerys fejezeteit vártam, akkor inkább hagytam a fenébe az egészet. De a Funko Pop! figurákat nagyon szeretem, jelentem ez a második minim, de van még 4 normál méretűm is, meg most élek-halok egy Cinderella pop plüssért, amit már rég megrendeltem volna, ha nem lenne olyan horribilis a szállítás :( Na de vissza a dobozra!

A következő dolog egy nagyon szép nyaklánc, ami azért került bele, mert amint egy könyvrajongó meglátja, gyakorlatilag azonnal az Éhezők viadalára asszociál. Én imádom! Nem vagyok nagy nyakláncos, de mindenképpen hordani fogom! Jár még a lánchoz egy kedvezménykupon a készítő (Crystal Compass) etsy boltjába, de végigböngésztem, és nem találtam mást, ami kedvemre való lenne :(

Aztán kapásból találtam kettő képeslap méretű Hermione printet. A bal oldali nagyon jó minőségű fotópapírra van nyomtatva, a jobb oldali hátoldalán pedig egy Meowbox kupon van, de számomra szintén használhatatlan (nincs macskám). De a képek nagyon cukik, és van egy óriási HP-rajongó ismerősöm, aki szerintem nagyon örülne ezeknek.

Aztán találtam egy Divergent könyvjelzőt, aminek a hátoldalán Whoviandrea gift card van. Ő készítette a Dauntless tatyót, de végigböngésztem a boltját, nem biztos, hogy nekem most bármire is szükségem van, bár tény, hogy vannak tök jó könyves ihletésű holmijai. Szóval én maradok annál, hogy ez egy szuper kis könyvjelző, amit mindenképpen használatba veszek :)

Ez pedig a lényeg! A könyv!
Azt hiszem az előző bejegyzésemben már mondtam, hogy elég sok könyves vlogot nézek és blogot olvasok, szóval már lelőttem magamnak a poént, és tudtam, hogy ez a könyv lesz a csomagban. Legközelebb mindenképpen jobban fogok ügyelni, hogy 100%-ban meglepetés legyen minden. Szóval, a könyv nem más, mint Julie Murphy-től a Dumplin'. A könyv abszolút nem

ismeretlen számomra, egyrészt rajta volt az okóberi várólistámon, másrészt Julie Murphy-től már olvastam korábban egy könyvet, a Side Effects May Vary-t, aminek elég ígéretes volt a fülszövege, de pont emiatt elég nagy csalódás volt. Ettől még az írónőről nem mondtam le, örülök, hogy ez a könyv volt a csomagban, mert annyi jó friss megjelenés van minden hónapban, lehet, hogy pont elmentem volna mellette. Volt még mellé egy kis

levélke az írónőtől, meg egy imádnivaló matrica is. A könyvet pedig olyan jó megfogni! Magyarul például Karen Thompson Walkertől jelent meg a Csodák kora ilyen simisimi borítóval (amikor könyvesboltban járok, mindig megsimogatom). A dobozban volt még egy ilyen reklámanyag képeslap is, amit én valószínűleg könyvjelzőnek fogok használni, mint mindent :D

Ezzel azt hiszem meg is van minden. És ez az irtó cuki bagoly van a doboz alján is! Imádom! A csomagolást is tutibiztos megtartom, egyelőre a már meglevő karácsonyi ajándékokat pakoltam bele (nem kezdem ám korán, csak valamikor júliusban :D)

Amit nem említettem meg, hogy a hónap témája a "Leading Ladies" volt, ezért volt benne ennyi lányos dolog, De én imádtam! A következő havi tematikól egy kicsit tartok, mert Halloween kapcsán ez most "Spooky" lesz. De azt majd októberben (vagyis inkább november elején) meglátjuk. Addig is azt mondom, hogy nekem ez a doboz mindent megért. Imádom a meglepetéseket, tök jó dolgokat találtam benne. Negatívumként csak a naggyon drága szállítást tudom felhozni, de ez van, messze lakunk :(

Könyves subscription boxok

Már egy ideje tervezem a nagy blogos visszatérésemet, és erre nagyszerű alkalmat adott, hogy rendeltem egy ilyen könyves csomagot, amiről majd hamarosan beszámolok, de előbb általánosságban mesélek a témáról.

Mi az a subscription box? Magyarba átültetve... hát gyakorlatilag egy előfizethető "doboz". Nagyon sokféle fajtája van, macskakajától kezdve, ételeken, játékokon, ruhákon, parfümökön és elektronikai cuccokon át gyakorlatilag már mindenből tudsz magadnak egy ilyen meglepetéscsomagot rendelni. Mert hogy konkrétan mi kerül a dobozba, azt csak akkor fogod megtudni, amikor azt már kézhez vetted. Én már egy ideje rá vagyok kattanva ezekre a subscription boxokra, de eddig csak kockáknak való cuccokat rendeltem, mint a NerdBlock, de már régóta szemezgetek könyves előfizetésekkel. Ja igen, mert hogy ez előfizetés, tehát nem egy dobozt veszel meg, hanem egy havonta megújuló előfizetést, tehát minden hónapban levonnak a számládról X összeget, és küldenek egy ilyen meglepicsomagot. Persze bármikor vissza lehet mondani az előfizetésedet, akár az első rendelésed után is, csak ezt semmiképpen ne felejtsd el megtenni, mert különben következő hónapban nem kicsit meg fogsz lepődni, amikor levonják a következő havidíjat.

Ami a könyves előfizetéseket illeti, ezekből is elég sokféle van, és sajnos nem mindegyik szállít Magyarországra, arról nem is beszélve, hogy meglehetősen húzós áron szállítanak! Példának okáért az OwlCrate alapból 29.99 dollár + 19.99 dollár a szállítás, ráadásul könnyen meglehet, hogy olyan könyvet küldenek neked, amit már olvastál (mondjuk friss megjelenéseket válogatnak, de én speciel azokra vadászom, szóval járhatok pórul is), vagy olyan ajándéktárgyakat tesznek bele, amiket alapból nem vennél meg, vagy nem is tetszenek. De nekem a meglepetésfaktor nagyon sokat hozzátesz az élményhez, nagyon izgatott leszek, amikor kézhez kapok egy csomagot, gyakorlatilag olyan, mintha ajándékot kapnék valakitől - és most tekintsünk el attól, hogy nyilván súlyos pénzeket fizettem érte.
De akkor most gyorsan bemutatok néhány könyves előfizetést (ezek nagy része YA, mert én azt szeretem, de ezeken kívül még vagy húszféle könyves előfizetés létezik, csak én azokat nem követem figyelemmel):

OwlCrate: Young adult könyves előfizetés. Amit tudni kell róla, hogy minden hónapnak van egy témája (mondjuk ez általában minden előfizetésre igaz), mindig küldenek egy könyvet, ami minden esetben az adott hónap friss megjelenése, meg néhány könyves dolgot, ami lehet ékszer, könyvjelző, mágnes, kulcstartó, vagy valami egyéb cukiság. És ami fontos, hogy szállítanak Magyarországra!
Uppercase Box: Kezdem azzal, hogy ők sajnos nem szállítanak Magyarországra :( Pedig küldenének egy random YA könyvet, ami vagy dedikálva van, vagy nem, de ha nem, akkor küldenek hozzá egy dedikált könyvjelzőt! Én imádom a dedikált könyveket, még akkor is, ha nem névre szólóan nekem írták alá. És persze pakolnak még a dobozba 1-2 könyves dolgot, ami hasonlóan a fentihez, gyakorlatilag bármi lehet, de általában valami nagyon cuki dologról van szó.
The Bookish Box: Ez egy picit kakukktojás doboz, mert konkrétan könyvet nem küldenek, viszont könyves dolgokat, azokat ezerrel! Igazából majdnem ezt a dobozt rendeltem meg ebben a hónapban, de nem tettem. De lehet, hogy egyszer lecsekkolom, mert oltári cuki dolgokat küldenek, ráadásul szállítanak is hozzánk! Minden csomagban van egy póló, meg néhány könyves vagy könyvek által inspirált ajándéktárgyak, mint ékszerek, tea, gyertya, fürdőgolyó, ilyesmi.
LitCube Box: Ez nem YA előfizetés, de volt olyan hónap, amikor young adult könyv volt benne (a témája is ez volt), és általában szeretem a dolgokat, amiket belepakolnak, szóval örülnék, ha postáznának Magyarországra is, de sajnos nem teszik :(. De előfordulhat, hogy ez a jövőben még változik, szóval szerintem addig is érdemes lesz figyelni őket.
The Bookworm Box: Ez az előfizetés new adult könyveket postáz, ismerteket és ismeretleneket vegyesen, de mindet dedikálva! És nem más üzemelteti ezt az előfizetést, mint Colleen Hoover! Ráadásul minden bevétele jótékonyságra megy el, szóval szerintem nagyon pozitív üzenetet hordoz, és nagyon gondolkoztam azon, hogy valamikor ezt is meg kéne rendelnem, csak nagyon félek, hogy nem tetszenének a könyvek, amiket kapnék, mert náluk elég vegyes a felhozatal. Ők is szállítanak Magyarországra!


Vannak persze más könyves (YA) előfizetések is, mint a Book Drop: YA Box, vagy a Book Riot YA Quarterly, utóbbi 3 havonta küld 2-3 könyvet. Ha nem is rendeli meg az ember ezeket a dobozokat, érdemes szerintem megnézni 1-2 unboxing videót youtube-on, vagy blogbejegyzéseket böngészni, mert szerintem eléggé be tudja rántani az embereket. Mondjuk néha kicsit belesárgulok az irigységbe, főleg ha olyan dobozokról van szó, amit esélytelen itthonra megrendelni :(

Katie Cotugno - How to Love

Ez a könyv határozottan elkerülte a figyelmemet, szintén év végi/ év eleji toplistázgatás során találtam rá, a Katie's Book Blogon ráadásul jobban is szerepelt, mint a Fangirl - gondoltam, hogy akkor ezt nekem mindenképpen olvasnom kell. Elöljáróban annyit jegyeznék meg, hogy ha elkezdenék toplistázgatni, nálam ezen a két listán lenne rajta: "az év legérdektelenebb könyvei"; "könyvek, amikről hallottam hogy jók, de valójában annyira azért mégsem". Persze nem azt mondom, hogy olvashatatlan volt és rossz, tisztában vagyok azzal is, hogy én hol rontottam el a dolgokat... baromira nem tudtam megkedvelni a két főszereplőt.

Reena mindig is totálisan bele volt zúgva Sawyerbe, legalábbis azóta, amióta csak az eszét tudja. A srác azonban kábé még azt sem vette észre, hogy Reena egyáltalán a világon van (ami mondjuk röhej, most akkor van a szüleiknek egy közös vállalkozásuk, és együtt ebédelnek-e minden héten, vagy nem?). Aztán az egyik leglehetetlenebb helyzetben valahogy mégis egymásra találnak, és a kavaros szerelmük eredménye, hogy Sawyer szó nélkül lelép 3 évre, Reena pedig magára marad - illetve nem, mert Sawyer gyerekét hordozza piciny szíve alatt. Aztán Sawyer a derült égből visszapottyan egy jó 3 évvel később, nem igazán tudjuk hol járt, ugyanis a gyerek-dologról most értesül először. Mindenesetre Reena élete végre normális kerékvágásba kezdett rázódni, imádja a babáját, talált egy rendes srácot, akivel ugyan nincs olyan heves kapcsolata, mint tudjukkivel, de legalább elfogadná őt úgy, ahogy van. A lényeg a lényeg, megint betoppan az életbe Sawyer, és újfent szépen összekuszálja ebben a szerencsétlen lányban a dolgokat.

Öööö... szerintem ezt most kéne abbahagynom, erről a könyvről nem tudok normálisan írni. Pedig nem volt rossz, inkább csak átlagos. Katie sem ír rosszul, ha meg tudtam volna kedvelni a szereplőket, akkor valószínűleg egészen más lett volna a véleményem. Akinek például szimpatikus ez a Sawyer gyerek, egészen biztosan imádni fogja a könyvet.

A cselekmény egyébként párhuzamosan folyik két időben, van egy előzményszál, a 3 évvel ezelőtt, amikor még Reena menthetetlenül bele volt szerelmesedve Sawyer-be, aki észre sem vette, és a legjobb barátnőjével járt. Amikor pedig rájönnek, hogy nekik együtt kellene lenniük, a körülményeik addigra annyira mások, hogy nem igazán helyénvaló. Ez a rész egyébként határozottan jó volt. Aztán van a jelenkori szál, a 3 évvel később, amikor Sawyer újra felbukkan. És nekem ez nagyon nem tetszett, mert hiába erősödött meg Reena (és igen, volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy meg tudom kedvelni a csajt), gyakorlatilag a srácnak csak csettintenie kell, és már ugrik is. Próbálják erőltetni, hogy Reenának van új szerelme, a kislánya, Hannah, de gyakorlatilag egyből lepasszolja, amint Sawyerről van szó. Mert hát ő a gyerek apja... na és az elmúlt 3 év?? Oké, hogy nem tudott a terhességről, na de akkor is szó nélkül elhúzott. Miért kell ilyen hamar megbocsátani Sawyer csinos pofijának? Mert az nekem nem mentség, hogy ő indulás előtt benézett volna elköszönni, csak a körülmények úgy hozták, hogy erről meg a lány nem értesült. Ami meglepő, hogy a befejezés mindezek után egészen jó lett.

Rainbow Rowell - Fangirl

Régóta szemeztem a könyvvel, Rainbow Rowell-től már az Eleanor & Park is várólistán van már egy ideje, az is valószínű, hogy a többi könyve is ott fog landolni. :) Amiért mégis pont most figyeltem fel rá, hogy az év végén/elején sokan toplistáztak, összeszedték a tavalyi év nagy kedvenceit, és a Fangirl egyre több helyről jött szembe velem, és már nagyon el szerettem volna olvasni. Ekkora késztetésnek pedig nem lehet ellenállni. :)

Cath rajong Simon Snow-ért, de ezzel nincsen egyedül, hiszen az egész világ rajong érte. Cath számára azonban egy kicsit mégis többet jelent, hiszen amikor az édesanyja elhagyta őket, akkor az ikertestvérével, Wren-nel, egészen belefeledkeztek Simon Snow világába, elolvasták a könyveket, újraolvasták a könyveket, megnézték a filmeket, újranézték a filmeket, fanfiction-öket írtak és megteremtették a saját Simon Snow világukat, ahol minden lehetséges. Cath számára elég nagy sokk, hogy Wren egyre inkább kezd kinőni a rajongásból, mivel még mindig az élete nagy részét ez teszi ki, illetve az is rátesz egy lapáttal, hogy frissen bekerülnek az egyetemre, és Wren határozottan függetlenedni szeretne az ikerségtől, és mindenképpen külön szobában szeretne lakni a testvérétől. Cath tehát úgy érzi hogy magára maradt egy teljesen új helyen, kapott egy mufurc szobatársat, meg annak a barátját, aki az ideje nagy részét a szobájukban tölti. Most először van távol az apukájától is, aki nem biztos, hogy tud a lányok nélkül is gondoskodni magáról, és az iskolai követelmények sem éppen olyanok, mint amire számított. A kérdés csak az, hogy vajon Cath el tud-e szakadni a testvérétől és sikerül-e megvalósítania önmagát, vagy teljesen fel fogja emészteni őt ez az új helyzet?

Szóval mint látszik, egy ilyen kis coming-of-age jellegű történetről van szó, semmi világrengető nincs benne, de az aranyossági faktora átlagon felüli, legalábbis én nem tudok most felidézni egy olyan könyvet sem, amit konkrétan végigmosolyogtam. Szerintem mindenkinek az életében van ilyen időszak, amikor kikerül a jól megszokott közegéből, mert... bármilyen okból, új iskola, új lakhely, új munkahely, bármi. És még félsz elengedni a családtagjaid/barátaid kezét, vagy az eddig megszokott mindennapi dolgokat, vagy amit magadban vártál, az nem pont olyan, mint amivel ténylegesen is szembesülsz. Na a Fangirl az pont ezt az élethelyzetet szemlélteti egy nagyon könnyen megszerethető lány szemén keresztül, akinek több okból is nehéz, mert ugye eltávolodik az ikertestvérétől, akivel mindent együtt csináltak, először hagyta egyedül az apukáját, akinek megvannak a saját problémái, egy olyan történetért rajong, amiből a hasonló korúak már régen kinőttek, nem szokta még meg a mogorva szobatársát és a mindigvidám barátját... Apropó! Van ám romantikus rész is, amiért nagyon lehet drukkolni! :)

Na nem is írok többet, mert csak ismételném magam, vagy mindenre azt mondanám, hogy "milyen cuki" (mert az - és azt megfigyeltétek mennyire édi a borítója?), de ez egy tényleg nagyon feelgood dolog volt, szóval örülök, hogy olyan sokszor szembejött velem, hogy végül el kellett olvasnom, mert ebből kár lett volna kimaradnom. Ha lenne időm újraolvasni könyveket, akkor ez most simán felkerült a képzeletbeli "muszáj valamikor megint elolvasnom" listámra (Kody Keplinger Duff-ja mellé mindenképpen - azért emelem ki folyton, mert a Harry Potterek után a Duff volt az első könyv, ami annyira tetszett, hogy amint befejeztem, már kezdtem volna elölről). Rowell-től júliusban jön majd egy könyv, a Landline, amire alapból biztosan nem figyeltem volna fel, de a Fangirl után mindenképpen landolt a várólistámon, kíváncsi vagyok rá.

Lauren Oliver - Panic

Lauren Olivert szerintem nem kell bemutatnom senkinek, magyarul is több könyve megjelent már, a Before I Fall (Mielőtt elmegyek), illetve a Delirium trilógia is. Én abban is egészen biztos vagyok, hogy majd a Panic is eljut hozzánk. Látatlanban, fülszöveg alapján sokan egyből az Éhezők viadalára asszociáltak, de ha könyvben gondolkozom, nekem valamiért mégis inkább Tara Altebrando The Best Night of Your (Pathetic) Life-ja jutott egyből eszembe, csak éppen komolyabb hangvételben, amúgy meg a Milo Ventimiglia-féle Dirty Deeds (Party gimi) című film is egyből beugrott. Goodreads-en amúgy disztópiaként is fel van tüntetve a regény, de szerintem simán vannak a mai világban olyan helyek, ahol játszódhatna a történet.

Van ugyanis egy Carp nevű város, valahol a nagy semmi közepén, ahol nem igazán történik semmi, az emberek inkább szegényebbek, mint gazdagok, és az igazat megvallva, rohadt nehéz innen kitörni. A végzősök közül azonban egyvalakinek mindig megvan a lehetősége, hogy megvalósítsa az álmát. Részt kell venni a Pánik nevű játékon, meg kell nyerni, és máris tiéd lehet a többi diák által összekuporgatott halom pénz. Egyszerűnek tűnik, nem? Hát nem az, a Pánik ugyanis veszélyes, nem csak egymással kell megküzdenie a nevezőknek, hanem a saját félelmeikkel is, és sajnos gyakran végződik a játék balesetekkel, vagy éppen halállal.

Mindenkit hajt valami, hogy megnyerje a Pánikot és elvigye a pénznyereményt. És egy ilyen játék furcsán össze tud hozni, vagy meg tud változtatni különféle embereket. Heather például sosem gondolta, hogy részt akarna venni a játékon, sosem érezte magát elég bevállalósnak, elég bátornak hozzá. Egyszerűen csak elpattant valami a fejében, amikor meglátta az exbarátját az új csajával, és pillanatnyi őrültségében végül ő is nevezett. Aztán ahogy egyre tovább jut a játékban, egyre inkább megtalálja a saját erejét, és a saját okait*, amiért meg kell nyernie a versenyt. Nat mindig is szerette volna megvalósítani az álmát, híres akart lenni, sztár, vagy modell. És erre a legnagyobb esélye akkor van, ha elviszi a Pánik nyereményét. Dodge mindig is nevezni akart a versenyen, de nem azért, mert érdekli a pénz, vagy a kitörés lehetősége. Őt kezdettől fogva egy dolog hajtotta, meg akarja bosszulni, hogy a nővérének 2 évvel ezelőtt tönkrement az élete a játék miatt.

* Ez a dolog picit zavart, hogy Heather a testvére miatt végülis talált egy külső okot, amiért meg kell nyernie a versenyt, de szerintem sokkal jobb lett volna, ha enélkül is ment volna. Hiszen egyre erősebb lett, ő maga is rájött, hogy meg tudja csinálni. Nekem az is elég lett volna, ha rájön, hogy rossz okból jelentkezett, és most már saját magáért fog küzdeni.

Számomra nem volt annyira jó a Pánik, mint Lauren Oliver eddigi könyvei, de az tény, hogy van egy különleges hangulata. A szereplőket sem volt könnyű azonnal megkedvelni, mert egy ilyen helyzetben, ahol mindenki a saját, néha önző érdekekből cselekszik, nem mindig a legjobbat sikerül kihoznia magából az embernek. Ettől függetlenül mindenkit meg lehetett érteni valamilyen szinten, aztán meg egészen beszippantott a cselekmény, és izgatottan vártam, hogy milyen lesz a befejezés. Itt viszont határozottan csalódtam. Konkrétan az utolsó feladat elvileg legizgalmasabb pillanatában elsőre fel sem fogtam, hogy mi történt, vagyis inkább az volt a kérdésem, hogy "mi van, akkor ez most ennyi volt?". Még újra is kellett olvasnom egy pár oldalt, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen meg lesz oldva. És bár a szimbolikája határozottan tetszett, én valamiért egy kicsit mégis mást vártam. Még akkor is, ha a legutolsó fejezetnek azért sikerült rendbe tennie bennem a dolgokat.

Lényeg a lényeg, azért rendben volt ez a könyv, és várom, hogy mit olvashatunk legközelebb az írónőtől. Sajnos sem a gyerekkönyvei iránt, sem a szeptemberben megjelenő felnőtt könyve iránt nem érzek nagy késztetést, hogy azonnal el kellene olvasnom őket, de talán jövőre megint előrukkol valami hangulatos ifjúsági könyvvel. :)

Colleen Hoover - Maybe Someday

Azt kell mondjam, Colleen Hoover az az írónő, akire perpillanat a legjobban figyelek. Most már azon vagyok, hogy napi rendszerességgel olvasom a blogját (http://colleenhoover.com/), kicsit kattant nő, de aranyosan teszi, pillanatnyilag teljesen rászokott az ajándékozásra, 2014-ben például minden nap kisorsol valamit a könyveivel kapcsolatban, az elmúlt 3 napban megosztani kellett, hozzászólást írni, és lájkolni. Egyébként a hölgyemény new adult kategóriában írogat, és bár alig pár hónapja fedeztem csak fel magamnak, azóta gyakorlatilag mindent elolvastam tőle. Magyarul elviekben február 15-én jön tőle a Hopeless, azaz a Reménytelen, a Könyvmolyképző kiadó gondozásában - ez sajnos azt jelenti, hogy valószínűleg nem fogják tartani a határidőt, de előbb-utóbb csak megjelenik. :) Ez részemről óriási hír, mert legalább többen megismerik a könyveit, és ki tudja, talán eljut hozzánk a Slammed, ami a személyes kedvencem, vagy a Maybe Someday, amit múlt éjszaka fejeztem be.

A történetről: A 22 éves Sydney-nek szuper élete van: egyetemre jár, van állandó munkahelye, 2 éve él stabil párkapcsolatban, és szobatársak a legjobb a barátnőjével. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalta őt, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra lesz állástalan, hajléktalan, barát és barátnő nélkül, ráadásul mindez pont a születésnapján. Szerencsére mielőtt teljesen kétségbeesne, a fiú, aki a szomszédos erkélyen szokott gitározni, befogadja az otthonába. Sydney-nek pedig talán pont erre volt szüksége, hiszen a legvalószínűtlenebb emberek között talált újra barátokra, Ridge iránt pedig egyre inkább kezdenek elmélyülni az érzelmei, és úgy tűnik a fiú sem közömbös iránta.

És akkor most jönnek azok a részek, amik a fülszövegből sem derülnek ki. Ridge ugyanis süket, ennek ellenére a lehető legteljesebb életet éli, ugyanis sok év tanulás és gyakorlás után, mára igazi zeneszerzőnek számít, aki pillanatnyilag hát... írói válságban szenved (legalábbis azt hiszem így írják), egyszerűen képtelen szöveget párosítani a dalaihoz. Ellenben ott van Sydney, a lány a szomszédos erkélyről, aki Ridge minden egyes dalához énekel valamit. Amikor a fenti események történnek, mármint hogy a lányt megcsalják, és beköltözik Ridge-ék otthonába, abban egyeznek meg, hogy Sydney a lakhatásért cserébe segít Ridge-nek dalszövegeket írni. Ezek a közös dalírások azonban talán picit intimebbek, mint egy normális hallású emberrel ugyanez, és ők ketten elég hamar elkezdenek vonzódni egymáshoz. Hogy aztán még hamarabb kiderüljön, hogy Ridge-nek egyébként van barátnője. A frissen megcsalt Sydney pedig elég lelkiismeretes ahhoz, hogy ne akarjon ő a megcsaló fél lenni, Ridge pedig soha nem szeretné megbántani Maggie-t, ezért szépen meg is beszélik, hogy nem fog történni köztük soha semmi. Csak kérdés, hogy ezt mennyire lehet betartani, ha folyamatosan együtt vannak...

Nem tetszett annyira ez a könyv, mint a Slammed, egy kicsit viszolygok is az ilyen szintű érzelmi megcsalástól, mint ami ebben a könyvben megjelent. Mert Maggie olyan aranyos lány, szintén hallássérült, és egyéb gondjai is vannak, de mindig vidám, és ő is próbál teljes életet élni, és nem fair vele szemben, egy öt éves kapcsolattal szemben, hogy Ridge gyakorlatilag olyan titkokat oszt meg Sydney-vel, amikről még soha másnak nem tudott beszélni. És bár persze Sydney oldalán álltam végig, drukkoltam, hogy Ridge őt válassza végül, de voltak olyan pillanatok, amikor fájt belegondolni a másik oldalba. Nemcsak nekem, hanem Sydney-nek is. Ettől eltekintve imádtam. Tegnap este már elég fáradt voltam, úgyhogy gondoltam lefekvés előtt elolvasok pár oldalt még, aztán alszom. Az lett belőle, hogy 3 órán keresztül még ébren voltam, ebből másfelet sírtam talán végig. Reggel pufiszemekkel és odaszáradt könnyfoltokkal ébredtem, felemelő élmény volt :D

Majdnem elfelejtettem valamit! Persze, mert a fenti Colleen Hoover-es ömlengésbe akartam belesűríteni, de aztán kimaradt. Szóval, mint ugye írtam, Sydney és Ridge közösen írnak dalokat, illetve mondhatjuk azt, hogy dalszövegekben kommunikálják egymás felé az érzelmeiket. Olyasmi ez, mint a Slammed-ben volt a slam poetry, csak itt még extrásabb annyiból, hogy Colleen Hoover bizony társult egy zeneszerző sráccal, Griffin Peterson-nal (http://www.griffinpeterson.com/), és bizony készülget a Maybe Someday album! Van olyan dal, amit már meg lehet hallgatni, például a Hold on to you-t, meg a Maybe someday-t. Én megszavaztam, hogy a Hold on to you jöjjön ki előbb, de végül mindkettőt meg lehetett hallgatni (illetve venni). Szerintem ha bárki olvasná majd a könyvet, akkor azt úgy érdemes tenni, hogy közben szólnak ezek a zenék. Irtó hangulatos lehet, ha majd nem emlékszem rá mennyit sírtam, lehet hogy én is simán újraolvasnám így :)

Maybe Someday előzetes:

Januári olvasnivaló

Kiszemeltem néhányat most is a hónapban megjelenő könyvek közül. Az igazat megvallva ennél azért jóval több könyvvel szemeztem ebben a hónapban, de általában azokat szoktam elolvasni, amikhez már van némi közöm (elkezdtem a sorozatot, olvastam már az írótól mást is, vagy csak nagyon-nagyon régóta vágyom rá), és ezek többé-kevésbé a következő könyvek lennének:

A Going Rogue egyrészt Robin Benway (ez nekem már elég lenne, hogy azonnal rávessem magam), másrészt pedig az AKA (kémes, aranyosságos) folytatása, egyszóval idevelemost! >_< A Being Sloane Jacobs egyrészt Lauren Morrill (neki a Meant to Be című cukiságot köszönhetjük), másrészt pedig műkorcsolya *_* A Double Digit az A Girl Named Digit folytatása, mivel az ilyen kis aranyos volt, szerintem ehhez is lesz kedvem. A Flame pedig a magyarul is megjelent, és azóta is nagyon elhanyagolt (hol van már a második rész?) Ragyogás harmadik része. Mivel az első két rész nagyon tetszett, kíváncsian várom a befejezést, főleg, mivel abszolút nem tudom, hogy mit várhatok ettől a könyvtől.

Jessica Sorensen-től mostanában olvastam pár könyvet, és bár nem lett őrülten nagy kedvencem, azért kíváncsi vagyok mi minden történik majd a januárban megjelenő könyvében. Veronica Rossi Végtelen ég alatt sorozatával az a helyzet, hogy az első rész erősen közepes volt, a második rész viszont határozottan tetszett. A most megjelenő harmadik rész pedig remélem, hogy még jobban fog, és nem mellesleg, legalább befejeznék egy sorozatot. A Hollow City a furcsafényképes Miss Peregrine, akarom mondani Vándorsólyom kisasszony folytatása, lehet, hogy megvárnék vele egy magyar megjelenést, hogy kedvemre tudjam lapozgatni, de majd meglátom. A Fragile Spirits pedig egy olyan könyvnek (Shattered Souls) a folytatása, amiből abszolút semmire nem emlékszem (khm, ezért kéne írnom ide gyakrabban), de valamiért úgy érzem, hogy el szeretném olvasni a folytatást...

A decemberi várólista

Most a karácsonyi időszakban egy picit kevesebb időm lesz (de legalább van valami munkám!), úgyhogy már most örülök, hogy teljesítettem az idei évre eltervezett 150 könyv elolvasását (a 154. van folyamatban :)). Szóval hiába tettem ki 4 napja a képeket, írni mellé csak most van időm. És igen, megint figyelem a friss megjelenéseket, ami mit jelent? Hogy van megint e-book readerem :)) Írni is nagyon szerettem volna, fejben megvolt a Vincent fiúk és Marie Lu Champion-jának a bejegyzése, de szerintem nem fogok odáig eljutni, hogy le is írjam. Na de akkor lent a könyvekről:

A Racing Savannah a Hundred Oaks sorozat negyedik része (már olvasom :)), ami egyelőre pozitívuma a könyvnek, hogy az előzőekkel ellentétben nincs benne vallásos téma, és én ettől már sokkal szívesebben olvasom. Kedves kis romantikus sorozat, amiben mindegyik részben egy újabb fiút és lányt ismerünk meg ugyanabból az iskolából, tehát a szereplőkben vannak minimális átfedések. A Fracture Me Tahereh Mafi Ne Érints sorozatának a 2,5. része, amit azért kell elolvasni, hogy jobban várjuk a harmadik rész februári megjelenését. Én meg remélem, hogy feleveníti nekem a sorozatot, mert konkrétan semmire nem emlékszem belőle, a goodreads is csak annyit mond nekem, hogy nem igazán tetszett a második rész. The Promise of Amazing elsősorban borítószerelem volt, nem sokat tudok a könyvről, sem az íróról (első könyves), de ha a történet is olyan feelgood lenne, mint amilyen érzést a borító áraszt, akkor engem megvenne kilóra. A The Initiate pedig ugyanolyan Divergent sztori lesz Four szemszögéből, mint amilyen szeptemberben a Transfer volt. Kicsit még mindig mérges vagyok Veronica Roth-ra az Allegiant vége miatt, de talán nekem is jót fog tenni egy kis nosztalgiázás Four-ral.

Az alsó sorban olyan könyvek vannak, amiket nem biztos, hogy valóban el is fogok olvasni, de azért érdekesnek tűntek. A Snakeroot egy állítólagosan nagyon várt sorozat, ugyanis a Nightshade folytatása, tehát megtudhatjuk belőle hogyan alakul Calla, Shay, meg a többiek sorsa. Részemről nem lett volna baj, ha nem folytatódik, mert bár az alapsorozat nem volt rossz (egyszer olvasható kategória), a folytatásokkal nem mindig vagyok kibékülve. A Spoils számomra egy olyan történet, amivel kicsit tudok azonosulni. A főszereplő családja nyer a lottón, és onnantól féktelen költekezésbe kezdenek (szülinapra kap a lány egy delfint), míg nem teljesen felélik a pénzüket - csak az a pénz marad, amihez a főszereplőnk 18 éves korában juthat hozzá. Az én közvetlen környezetemben egy olyan család van, akik ha pénzhez jutnak, körülbelül azonnal elszórják totálisan felesleges dolgokra, a számlák befizetésére pedig nem marad pénzük. Úgyhogy az éppen 18-20 éves gyerekeiket úgy engedik el a világba, hogy addigra már brutálisan sok adósságot felvettek az Ő nevükre is. Szóval igen, ilyen van, és szerintem a könyvet is egészen át tudnám érezni. A Roomies történetileg egyelőre nem érdekel, de ami fontos, hogy két írója is van. Sara Zarr, akitől már tényleg évek óta szeretnék valamit olvasni, illetve Tara Altebrando! Az a Tara Altebrando, akinek a tavalyi nyár legjobb olvasmányát köszönhetem (The Best Night of Your (Pathetic) Life), és azóta várok arra, hogy jelenjen meg valami új könyve. Az Ashes to Ashes meg... Igazából utólag nem ezt a könyvet kellett volna ide tennem (hanem a Reece Malcolm-os Amy Spalding új megjelenését), de úgy voltam vele, hogy Melissa Walkertől már olvastam egy könyvet, amiről azt hittem, hogy jó lesz, mert Contemps-es, de nem tetszett a hülye vallásosság miatt (a Small Town Sinners-ről van szó), és gondoltam illene adnom neki egy esélyt. Szóval ez most az.