Januári kiszemeltek

Múlt hónapban még a szokásos 8 könyvet sem sikerült összeszednem, most pedig annyi könyv volt a januári várólistámon, hogy csak azt a nyolcat válogattam össze, amikhez van némi közöm is. Szóval semmi random új írót/könyvet nem emelnék most ki a többi közül.

Legeslegeslegjobban Beth Revis Across the Universe sorozatának befejező részét várom. Borítóját tekintve nem vagyok úgy elájulva, mint az első két résznél, de remélem a tartalmon ez nem fog változtatni és ugyanúgy fogom imádni mint az előzményeket. Aztán szintén nagyon várós a Legend (megjelent már magyarul is) második része, illetve a tizenegyedik Rachel Morgan könyv is. Az Unearthly harmadik része pedig sajnos csak azért van a listán, hogy ne maradjon befejezetlenül egy újabb sorozat, mert ugyan az első részt nagyon szerettem, a másodikat már nem annyira...

The Essence Kimberly Derting-től a Pledge második része, sajnos csak mérsékelten várós. A Crash Lisa McMann egy új sorozata lesz, a Falling for You egy új Lisa Schroeder, tőle pedig szeretnék még olvasni bőven, a Just One Day pedig Gayle Forman egy újabb könyve lesz.

Decemberben olvastam

Szóval megintcsak ezek azok a könyvek, amikről múlt hónapban akár írhattam is volna a blogon, de nem tettem. Vagyis egyszer majdnem, de a kedves freeblog megint közbeszólt :)

Kim Harrisontól A Perfect Blood a Rachel Morgan (aka Hollows) sorozat 10. része, és már nagyon időszerű volt elolvasnom, elvégre mindjárt megjelenik a 11. rész is. Nem csalódtam benne, szóval ezerrel várom a folytatást, amiben remélem megint sok-sok Trent lesz :) A Cindert kölcsönöztem, annyira nem volt nagy durranás, mint amit vártam, de rám nem jellemző módon még gyorsan elolvastam hozzá egy elősztorit (Glitches), meg tervben van egy utósztori (The Queen's Army) is, és szeretném folytatni is, hátha kevésbé lesz kiszámítható a második rész. A Smaragdzöldet kb egy fél éve olvasom (könyvhéten kaptam apukámtól), de látszik hogy nagyon rég volt az a német nyelvvizsga, mert meg kellett várnom a magyar megjelenést, helyenként annyira nem értettem. A Sugar Queen pedig kölcsönzés volt, de azt hiszem Sarah Addison Allen is egy olyan írónő, akiben nem lehet csalódni.

A Darth Vader and Son egy kakukktojás, mert csak 11 tényleges könyvet olvastam a hónapban, de akkor nem tudtam volna 3x4 könyvet összevagdosni. A könyv egyébként tündéri, egy könyvesboltban olvastam el, és ha nem lenne túlságosan is drága ahhoz a pár oldalhoz képest, simán megvettem volna. A Clockwork Prince-et időszerű volt már elolvasnom, de utólag belegondolva az sem lett volna nagy baj, ha ez úgy ahogy van, kimarad. Az Átmeneti üresedés szintén egy meggondolatlan döntés volt tőlem, mert abban bíztam, hogy amit Rowling írt, az csak jó lehet. Sőt, még lelkesedtem is egy pettyet, hogy végre valami ami nem HP. És na tessék, kaptuk ezt az olvashatatlan valamit, ami nem szólt semmiről. És elolvastam még a Ragyogás második részét is, ami szintén nagyon tetszett, egy picit más megvilágításba helyezte nálam az első rész eseményeit, most pedig kíváncsian várom a harmadik részt, ami sajnos csak júniusra várható.

A Shine Light-ot is időszerű volt már elolvasnom, mert az első két részt nagyon szerettem, és egyébként is, végre egy sorozat, amit nem csak elkezdtem, de be is fejeztem. Aztán hosszú idő után végre olvastam Joanne Harris-től is, ráadásul a Csokoládé harmadik részét, ami most sem okozott csalódást. A V is for Virgin pedig az a könyv, amiről szerettem volna bejegyzést írni, csak a karácsonyi hajtásban nem sikerült. Kelly Oramtól ugyanis olvastam nemrégiben a Serial Hottie-t, és éppen ezért landolt a V is a várólistám élén. A véleményem kicsit hasonló, a főszereplő helyenként túlzásba esett ezzel a "szüzesség fontos" hozzáállásával, de összességében nagyon aranyos volt, és tulajdonképpen értettem a mondanivalóját, még ha nem is értek vele egyet száz százalékban. Remélem még sok könyvet olvashatok tőle :) Végül pedig a hónap nagy csalódása, a Gravity. Nem tudom pontosan mit vártam ettől a könyvtől, biztosan megzavart a szép borító, vagy a figyelemfelkeltő fülszöveg, mindenesetre ekkora blődséget már rég pipáltam. A felnőttek, konkrétan a Föld vezetői olyan döntéseket hoznak, mintha körülbelül 5 évesek lennének, a főszereplő tinédzser(!) lányra olyan nemzetbiztonsági titkokat bíznak, ami már nevetséges, ráadásul határozottan nem emlékszem, hogy a két főszereplő ugyan mikor és hol kezdett el vonzódni egymáshoz. Nagyon valószínű hogy végre egy sorozat, amit nem akarok folytatni.

Decemberi nagyon rövid várólista

Valahogy ebben a hónapban nem sikerült túl sok könyvet kiszemelnem magamnak, pedig máskor úgy kell csökkentgetnem a várólistámat, hogy csak nyolcat írjak ki ide :D Mindenesetre legalább nem fogom azt érezni, hogy mennyire el vagyok mindennel maradva és csak jelennek meg a jobbnál jobb könyvek, amikre fogalmam sincs mikor tudok majd időt szakítani...

A V is for Virgin egy Kelly Oram könyv, ő írta a Serial Hottie-t amit még szeptember elején olvastam. The Darkest Minds sorozat első részét Alexandra Bracken miatt szemeltem ki, tőle is olvastam már egy Brightly Woven-t, amit szerettem. The Almost Truth is azért van a listámon, mert Eileen Cook-tól már olvastam, és nem is ez az egyetlen könyve, ami a várólistámra felkerült. Az All the Broken Pieces pedig egyszerűen csak várós.

Novemberben olvastam

Ezekről a könyvekről írhattam volna múlt hónapban, ha többet tudnék itthon a gép előtt ülni, ha nem lenne elegem a freeblogból és nem lennék lusta végre elköltöztetni a blogomat valahová máshová, ahol talán minden nap el lehetne érni, nem csak amikor szerencsém van. A lenti könyvekből egyébként a Ragyogás (Glow) tetszett legjobban, most olvasom a második részét; illetve a Csodák kora. Hatalmas mellényúlás csak a Gyönyörű sorscsapás volt, amit nagyon vártam, aztán az is kérdéses volt, hogy el tudom-e magam szenvedni a végéig; illetve Sweet Little Lies, ami igazából nem is mellényúlás, mert már az első része is minősíthetetlen volt, csak ezt valahogy sikerült elfelejtenem, amikor megláttam a második részt. :_D

Ezek pedig a novemberben megjelenő könyvek...

... amikről remélhetőleg fogok is írni, amint a kezeim közé kerültek.

Van ám itt egy Night Creatures harmadik rész (a második részben nem csalódtam, remélem most sem fogok); egy új sorozat kezdete posztapokaliptikus tiltott szerelemmel meg sok-sok titokkal; aztán Kate Grable egy bugyuta zombis kezdettel most visszatér egy várhatóan hasonlóan bugyuta második résszel (félreértés ne essék: várom); aztán egy nagyon várós contemp ya, ahol a lelkisegély vonalon dolgozó beleszeret az egyik gyakori hívójába, aki viszont egyre kétségbeesettebb.

Újabb contemp ya, ahol a főszereplő lánykánk szépen mindent előre eltervezett, aztán valakinek mégiscsak sikerül felborítani az előre kiszámított életét; egy Matched harmadik rész (a második részben kicsit csalódtam, remélem most nem fogok); egy új sorozat, zombikeltő kaszásokkal és nekromanta iskolával; illetve szintén egy új sorozat, zavaros fülszöveggel, és amiben a lány érintéssel tud gyógyítani, úgy hogy átveszi mások sérüléseit.

Az elmúlt hónapban olvastam...

... és nem lett volna rossz, ha erről mind írtam volna valami véleményszerűséget is.

Októberi (csökkentett) várólista

Az a helyzet, hogy ma szabadnapos voltam, és úgy terveztem, hogy összeszedem a szokásos nyolcas várólistámat, meg írok egy szép kis bejegyzést a Nevermore második részéről, és még egy csomó mindent elintézek... Na ebből annyi lett, hogy az elsőt még épphogy megcsináltam, de ennyi :) Sikerült egész nap könyveket böngésznem, a readeremre pakolgattam mindenfélét, meg letöröltem azt a jónéhány könyvet amit úgysem fogok elkezdeni soha, mert nem vagyok olyan hangulatban. És sikerült megalkotnom ezt a nyolcas listát, bár nehéz volt, mert 30(!) könyvet jelölgettem össze magamnak erre a hónapra, ami azért is vicces, mert A Sorozat miatt még a múlt haviakat sem sikerült elolvasnom... És akkor arról a hat könyvről amik a magyar megjelenések közül érdekelnek, már ne is beszéljünk.

Lényeg a lényeg, ebben a hónapban megjelenik egy Stealing Parker, amit tekintve hogy a Catching Jordan nagyon tetszett, remélem szintén nagyon fog. Mindi Scott-tól szintén olvastam az első regényét, a Freefall-t, ami után elhatároztam, hogy tőle minden jöhet, így a Live Through This is. Julie Kagawa új sorozatot indít a vasbirodalomban, ami nanáhogy érdekel, de a borítója például nekem egyáltalán nem jön be. A Who I Kissed-ben a főszereplő féltékennyé akar tenni egy srácot, ezért megcsókol egy másikat, aki rögtön utána meg is hal a karjaiban, mert allergiás volt a mogyoróra. Ezek után pedig számolnia kell a bűntudattal és egyéb következményekkel.

A What Happens Next-ben a főszereplő lányt megerőszakolják a sítáborban, amire igazából nem is emlékszik, és ezt az eseményt próbálja feldolgozni. A Destroy Me a Shatter Me másfeledik része, arra pont jó, hogy ne felejtsem el teljesen mi történt, mire megjelenik a második rész. A Send Me a Sign egy népszerű lányról szól, aki rákos lesz, és próbálja eltitkolni a betegségét és élni tovább az életét a kezelések mellett. Nem szeretem az ilyesmi könyveket, de állítólag ez nem rossz. The Opposite of Hallelujah-ban pedig Caro nővére 8 év után hazajön, és a tulajdonképpen vadidegen lány felborítja Caro addigi életét.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1-7

A Szent Johanna Gimi már egy ideje benne van a köztudatban, engem mégiscsak a hetedik kötet megjelenésekor talált meg. Persze szembejött már korábban is, de sosem vettem a fáradságot, hogy meg is nézzem ez micsoda. Aztán még júniusban e-mailben ajánlotta nekem egy kedves olvasóm (ezúton is köszönet cseszkának) a sorozatot, és pont amikor láttam, hogy napokon belül megjelenik a hetedik kötet, kikölcsönöztem az első részét a westendes könyvsikerkölcsönzőből. Amit utólag picit bánok, mert konkrétan minden részét vissza is vittem, ezért lehetőségem sincs újraolvasni, meg az érzés sincs meg, hogy itt van a polcomon "A Sorozat", és akármikor levehetem onnan bármelyik részét. A párom persze megnyugtatott, hogy karácsonyra úgyis mindenkitől könyvutalványt, meg feltöltött libri kártyákat fogok kapni, és megvehetem majd egybe mind a hét részt, és még gyorsan újra is olvashatom mielőtt megjelenne a nyolcadik könyv :)

Azért nem írtam külön-külön mindegyik részéről, mert konkrétan amint letettem egy részt, már nyúltam is a következőért. Vannak kedvenceim (Kezdet, Remény és Útvesztő), meg olyan rész is, ami valamiért kevésbé tetszett, mint a többi (Ketten), de mivel tényleg egyben olvastam, végeredményben csillagosötös az egész. Amit picit sajnálok, hogy nem kicsit később talált meg a sorozat, például amikor épp az utolsó rész is megjelent, hogy egyben letudhassam az egészet; vagy épp ellenkezőleg, miért nem előbb talált meg? Hogy kezdetektől tudjam figyelni az eseményeket, várni az új részeket, hogy legalább egy kicsit tovább tartson az élmény. Persze az élmény így is megvolt, első hét után szaladtam SzJG-s fülbevalót venni, és abban nyomultam a továbbiakban, mert szeretek legalább ennyiben passzolni a könyveimhez :). Aztán melóhelyen találkoztam egy olyan vendéggel, akin "I<3Cortez" póló volt, és egyből jobb kedve lett mindenkinek az én "úúú, de jó pólód van, most olvasom a sorozatot!" kirohanásom után. És esküszöm, hogy hallottam a villamoson elhangzani ezt a félmondatot: "....pedig úgy tepertem, mint Szatmáry Kinga az eszjégéből", emiatt is virult a fejem, nem is kicsit. Itthon pedig már úgy hivatkozunk rá, hogy "A Sorozat", így nagy kezdőbetűkkel. :)

Na és akkor gyorsan még a kedvencekről, meg pár szomorú dologról. Kedvenc részem a Remény volt, azon sikerült a legtöbbet vigyorognom, meg arra gondolok vissza legpozitívabban, annak ellenére, hogy egy kicsit összefolynak néha a dolgok. Nagyon szerettem a Kezdetet is, mert ha az nem lett volna olyan, amilyen, akkor lehet hogy most nem itt áradoznék a sorozatról, hanem egy rész után félretettem volna az egészet. Az Útvesztő pedig baromi közel áll hozzám, főleg mert sokáig nekem sem volt fogalmam arról, hogy mit kéne csinálnom, és ahogy Reni, én is azon a bizonyos egyetemen választottam egy nyelvszakot, mert annyira olyannak tűnt, hogy ez az ami teljesen én vagyok (persze ott meg az derült ki, hogy nagyon nem így van, és már megint ott vagyok, hogy fogalmam sincs mit kéne csinálnom). A legeslegkedvencebb szereplőm Virág, mert egy az egyben olyan, mint az én legjobb barátnőm volt (aki már nem él). Nem akarom nagyon részletesen kifejteni, de megvolt a saját "Dorián-korszakunk", nem fiú miatt, de mégis kísértetiesen hasonlított az SzJG-hez, bár én mégis ott kezdtem el sírni, amikor Virág msn-en azt írta, hogy "te vagy az lb-m XD", mert ez annyira, de annyira ismerős volt. Persze sokat nevettem is, mert visszahozott sok régi szép emléket is, és ezért hálás vagyok. A fiúk közül pedig Zsolti és Dave a nagy kedvencem, amellett hogy mindenki mást is nagyon szeretek (kivéve Dorián), de az első részben rajtuk sikerült a legtöbbet nevetnem, és valahogy ők maradtak meg nálam örök kedvencnek. Renit is nagyon kedveltem, örülök, hogy az ő szemszögéből látjuk a dolgokat, mert nagyon sokszor tudtam vele azonosulni, a könyvek, meg leginkább Virág miatt is.

Röviden is tömören ennyi. A végén még annyit megjegyeznék, hogy engem 25 éves fejjel teljesen levett a lábamról a könyv, és kellemesen visszarepített a gimis padok közé. Páromnak is felolvastam pár vicces jelenetet, az tetszett neki, sőt az is előfordult, hogy a metrón ülve bele-beleolvasott valamelyik könyvembe. Ciki, nem ciki, szerintem a srácok miatt a fiúk is nyugodtan felvállalhatnák :) Én személy szerint rengeteget nevettem, meg sírtam is, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom A Sorozatot.

 

Ezek még kimaradtak

Ruth Frances Long: The Treachery of Beautiful Things

Tündéres könyv, de szerencsére nem az a verzió, amikor a tündérek kedves és jóképű fiatalemberek, és szerelmi sokszögek sem bontakoznak ki. Gyerekkorában a zeneiskolából hazafelé menet Jenny és a bátyja Tom az erdőn keresztül szerették volna levágni a hazautat, de csak Jenny ér haza épségben, Tomot elragadja az erdő. Jenny ezután évekig kerüli az erdőt, kezelésekre jár, és továbbra is rémálmai vannak az erdőben rejtőző szörnyről, de mindezt próbálja magába folytani. Legalábbis addig, amíg meg nem hallja Tom rég elfeledett fuvolajátékát. Jenny útnak indul, hogy visszaszerezze testvérét az erdő teremtményeinek kezei közül, de úgy tűnik csak azt érte el vele, hogy őt magát is elragadja az erdő.

Josephine Angelini: Baljós csillagok

Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, főleg hogy nyár elején megjelent a második része külföldön, aminek szintén egészen tetszetős borítója van, és bár értékelést konkrétan nem olvastam hozzá, de 4,14 az értékelése goodreads-en, ami szerintem nem rossz. Olvasnom kellett volna róla, mert akkor talán nem várom annyira a magyar megjelenést. Ugyanis már az első 50 oldalon olyan nehezen jutottam át, hogy kérdéses volt, tudom-e tartani a 15 napos határidőt a kedvenc könyvkölcsönzőmnél. A "történetről" elég annyi, hogy a főszereplő hihetetlenül gyönyörű, erős és különleges, de amikor új diákok érkeznek a sulijába, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva annyira gyűlöli őket, hogy meg akarja őket ölni, ők szintén. Na, konkrétan ez nekem megmagyarázza, hogy miért is akartam utálattól elborult fejjel többször is a falhoz csapkodni a könyvet. A magyarázata a dolognak pedig rémesen nevetséges, ha van könyv, amit senkinek nem ajánlok, az ez.

Beth Kephart: Small Damages

Kephart egy másik könyve már egy éve a várólistámon van, és most is felfigyeltem rá, meg a fülszöveg is tetszett, szóval egyből landolt a júliusi várólistámon. Kenzie nemrég veszítette el az édesapját, és még nem igazán találja helyét a világban. Egyetlen támaszát az egyik legjobb barátjában találja meg, azonban nem voltak elég óvatosak, és Kenzie teherbe esik. Az anyja hallani sem akar a dologról, Kenzie barátja is szeretné inkább meg nem történtté tenni az esetet. Kenzie azonban hajthatatlan, mindenképpen szeretne életet adni a babájának. Édesanyja ismerősein keresztül Spanyolországba küldi egy szakács otthonába, hogy ott segédkezzen, amíg megszüli a gyereket, aki majd egy szerető párhoz kerül. Kenzie pedig úgy térhet haza, mint ha mi sem történt volna, egy kis kiránduláson volt. Eleinte nehéz esetként is viselkedik, de kezdi megszokni és megszeretni az új helyét. Nagyon kellemes történet, nálam abszolút pozitívum volt, hogy Kenzie egy percet nem kételkedik abban, hogy megszülje a gyerekét, akihez az egész könyv alatt folyamatosan beszél, gyakran többes számban hivatkozva saját magukra.

Nathalie Somers: Lányok regénye

Nyaralni voltam, és mivel úgy gondoltam sok időm nem lesz olvasni, ezért csak a Baljós csillagokat vittem magammal, de az meg annyira pocsék volt, hogy nem bírtam olvasni. Mivel mindig hamarabb felébredtem reggelente, mint a többiek, ezért kellett valami amivel lefoglalom magam. A Lányok regénye pedig az első könyv volt, amivel szembetalálkoztam a könyvesboltban, és megállapítottam, hogy hű, ezt még nem láttam. Négy francia tinilány életéről szól, hárman régóta barátnők, de idén mindhárman más-más osztályba kerültek, a negyedik, Mélisande, pedig csak most csatlakozott be hozzájuk. Eleinte bizalmatlanul fogadják az új lányt, de aztán igaz barátság alakul ki közöttük, miközben mind a négyüknek meg kell birkózniuk a saját problémáikkal, legyen szó a szüleikről, vagy az első szerelemről. Összességében egy könnyed nyári olvasmányról van szó, de lehetett volna sokkal jobb is.

Kelly Oram: Serial Hottie

A hokirajongó Ellie-t világéletében fiúk vették körül, de mivel mindig is úgy bántak vele, mintha egy lenne közülük, és sosem érdeklődtek különösebben a lány iránt. Azonban Seth személyében egy új srác költözik a szomszédba, aki amellett, hogy iszonyatosan helyes, úgy viselkedik, mintha Ellie lenne a világának közepe. Ellie-nek meglehetősen szokatlan Seth közeledése, ám minden értelmet nyer számára, amikor az új szomszédaik érkezésével egy időben egy sorozatgyilkos is elkezd garázdálkodni a városban, az áldozatai pedig egy az egyben Ellie kiköpött másai. A lány pedig ahogy egyre jobban megismeri az új fiút, egyre inkább meg van arról győződve, hogy Seth egy pszichopata sorozatgyilkos. Ráadásul a hihetetlenül jóképű fajtából. Amúgy is szemeztem már ezzel a könyvvel, de goodreads-en az egyik ismerősöm 5 csillagot adott rá, nekem meg ennyi elég volt, hogy a várólistám élén landoljon. Helyenként kicsit túlzásba csapott át Ellie paranoiája, de én jókat nevettem rajta. Az írónő összes többi könyve a várólistámon landolt.

Szeptemberi várós

A Sweet Shadows amellett, hogy Tera Lynn Childs (magyarul megjelent tőle: Hableányok kíméljenek), a Medusa Girls folytatása, egyszóval: kell. The Raven Boys egy nagyon jónak ígérkező Maggie STiefvater. A The Diviners egy nyomozós Libba Bray, és egészen jónak tűnik. Az Iron's Prophecy meg olyan novella, ami Iron Fey könyvek után játszódik, egyszóval érdeke.

Az Unspokenről egyelőre nem sokat tudok, de Sarah Rees Brennan-tól már régóta szeretnék olvasni, főleg a Team Human óta, és imádom a borítóját. A My Super Sweer Sixteenth Century-ban a leányzó családi nyaralás alatt a reneszánsz Itáliában landol. A What's Left of Me olyan világban játszódik, ahol mindenki két lélekkel születik, de az egyik időközben elhalványul. Főszereplő lánykánknál meg pont nem. A Nerve pedig egy olyan játék, ami viszonylag ártatlannak indul, de aztán kiderül, hogy mindent tudnak a játékosokról, a tétek pedig egyre emelkednek.