Miranda Kenneally: Things I Can't Forget

Ez a Hundred Oaks sorozat harmadik része, a Catching Jordan és a Stealing Parker után. Nem nagyon kötődnek egymáshoz, tehát külön is el lehet olvasni, annyiban tűnik csak fel az időrendiség, hogy az egyes kötetek szereplői, tehát Jordan és Sam szerepeltek mindkét folytatásban, míg Parker és Will is megjelentek ebben a részben, nem is kis szerepben, és van enyhe visszautalás az előzményekre. De függetlenül is megállja a helyét. Amúgy a sorozatnak lesz még legalább három része, valószínűleg szintén különálló történetek formájában. Annak ellenére is várom őket, hogy sem a második, sem ez a harmadik rész nem tetszett annyira, mint az első, de remélem nem is lesz ennyi erőltetett vallásosság, mert ez nem pont a kedvenc témám.

Kate világéletében hitt Istenben, rendszeresen jár istentiszteletre, és mindenben úgy is cselekszik, ahogy ott tanítják neki. Ezért tartja őt mindenki megközelíthetetlennek, olyannak, aki nagyon fenn hordja az orrát és látványosan elítél másokat, ha azok nem úgy viselkednek, ahogy az egy jó keresztényhez illik. Egyetlen barátnőjét, Emilyt is azért veszíti el, mert nem tudja sem megérteni, sem elfogadni a másik véleményét. Emiatt az idegesítően túláradó vallásosság nem is legszimpatikusabb hősnő, akinek a nézőpontját olvasnom kell, jó néhány alkalommal legszívesebben pofon vágtam volna, annyiszor generált problémákat a saját hülyesége és legfőképpen a beszűkült látóköre miatt.

Na de a történet nagyjából az lenne, hogy Kate egy többhetes nyári táborba jelentkezik segítőnek, ahol újból találkozik Matt-tel, a fiúval, akivel soksok évvel ezelőtt először (és utoljára is) csókolózott. És ahogy szépen lassan kezd beleszeretni a srácba, és ugyanazokat a dolgokat csinálja vele, amiért másokat elítélt, például hogy nyilvánosan csókolóznak(!), egymás mellett alszanak(!), és még többet is szeretne(!), kezd rájönni arra, hogy bizony elég rendesen tévedett. Persze hogy ennyi ne legyen elég, még van pár bonyodalom. Például amikor szakít Matt-tel, mert fél, hogy le akar majd vele feküdni. Vagy amikor mindenki boldog, de azért nem engedi Matt-et közeledni, mert aggódik, hogy nem bírnak majd leállni. Illetve amikor szimplán csak elgondolkozik azon, hogy mennyi bűnt követ el, és minden magyarázat nélkül picsog.

Kicsit lehet hogy eltúloztam, mert ennyire azért nem volt rossz, könnyen a végére lehetett érni, és amolyan délutáni olvasmánynak tökéletes. Az is előfordulhat, hogy sokkal jobban szerettem volna ha valami más "drámát" tálaltak volna, mint ezt a vallásos maszlagot, ami nekem abszolút nem a kedvenc témám. Engem ugyanis egyáltalán nem zavar, ha a semmin lovagolunk, és kitalált hülyeségek miatt problémázunk, csak kérem, ne legyen köze a valláshoz. Vagy legalábbis ne így. Helyenként picit összecsapott is volt, remélem ez a következő részben már nem lesz probléma. Sokat nem kell rá várni mondjuk, mert a Racing Savannah már most decemberben megjelenik.

Kasie West: Pivot Point

Februárban jelent meg a Pivot Point, és bár a várólistámon volt, mégsem "érdekelt" annyira, hogy a nyolckönyves havi szemezgetőmbe beválogassam. Amiről most már tudom, hogy hiba volt, erre a könyvre azon nyomban le kellett volna csapnom, és már fél hónapja csak erről kéne áradoznom az egy szem levelezőtársamnak :D Szóval az úgy volt, hogy fogalmam sem volt mit olvassak, és már egy órája csak lapozgattam, mikor végre meggyőzött ez a csodálatos borító itt bal oldalon. Pont így a legjobb nekiállni olvasni, mikor azt sem tudod mit kapsz és aztán jól meglepődsz azon, hogy fú, ez milyen remek volt.

Addison, Addie, egy olyan létesítményben él a szüleivel, ahol mindenki szuperképességekkel rendelkezik, mert az agyuknak az átlagosnál nagyobb részét kihasználják, ezáltal valamilyen területen sokkal jobbak, mint az átlagemberek. Addie például egy élő hazugságvizsgáló apával, és egy olyan anyával él együtt, aki kiválóan erőlteti rá az akaratát másokra. A legjobb barátnője emlékeket tud törölni, míg Addie belelát a saját jövőjébe. Egész pontosan úgy tudja használni az erejét, hogy meg tudja vizsgálni egyes döntések mindkét oldalát, hogy milyen hatással lennének a jövőre, és ezáltal hozza meg a döntéseit. Például hogy ne menjen el Bobbyval bulizni, mert a srác elég erősen nyomulós lesz, konkrétan az már az erőszak határait súrolja. Amikor a lány Keres a jövőben, az olyan, mintha valóban át is élné az eseményeket, sosincs azzal tisztában, hogy a dolgok épp tényleg megtörténnek, vagy csak egy alternatív jövőről van szó.

Úgy tűnik Addie most élete egyik legnagyobb döntése előtt áll, a szülei ugyanis elválnak, az apja pedig elköltözik, mégpedig az átlagemberek közé, ahol senki nem tud a szuperképességekről, és úgy is kell tennie, mint ha átlagos lenne. Addie-nek pedig választania kell, hogy marad az anyjával, vagy a szuperképességek nélküli élet mellett dönt. És hogy ne siesse el a döntését, 6 hétre előre megnézi a saját jövőjét. Innentől a fejezetek egy-egy szótári bejegyzés-szerűségekkel kezdődnek, egyrészről a NORMális, vagy éppen NORMálatlan szavakról van szó, a lényeg, hogy mindegyik megfelel valamilyen NORMának. Vagyis ezek a fejezetek, amikor Addie átlagos életét követhetjük nyomon. A PARA oldalon pedig ezzel PARAlell a PARAjelenségek szótárbejegyzései szerepelnek, hogy könnyebben meg lehessen különböztetni, hogy mikor hol járunk éppen.

Innentől pedig nagyon érdekes olvasni, hogy hogyan is zajlanak ugyanazok az események akkor, amikor Addie is jelen van, vagy amikor csak telefonon értesül a dolgokról, és hogy milyen sok dolog történhet 6 hét alatt mind a két oldalon. Annyira jó volt, hogy nem találok szavakat! Egyrészt időutazás mániás vagyok, és ez gyakorlatilag egy hatalmas nagy időutazás volt, egy kis "változtassuk meg a jövőt, hogy minden jól alakuljon" érzéssel. Addie egy nagyon kidolgozott és nagyon szerethető főszereplő volt, de a kidolgozottság elmondható szerintem mindenkiről. A befejezés számomra meglepő volt, de azért utólag azt gondolom, hogy ez így volt jó. És bár szerintem egyedüli könyvként is simán megállná a helyét, lesz folytatás, remélem sok-sok Trevorral! Abba viszont nem akarok belegondolni, hogy te jó ég, még majdnem egy év...

Hannah Moskowitz: Teeth

Hannah Moskowitz ezennel landolt az egyre hosszabb "írók, akiket figyelnem kell" listámon. Már a tavalyi Gone Gone Gone is a várólistámon volt, de még nem éreztem a késztetést, hogy elolvassam, a most januárban megjelent Teeth-be viszont csak sikerült belekezdenem. Igazi hangulatregény, és engem pont jókor talált meg, mert elejétől a végéig imádtam, utána pedig jó sokat gondolkozhattam rajta.

Rudy egy magányos fiú, aki a szüleivel és a beteg kisöccsével lakik egy furcsa szigeten, lassan már három hónapja. Nincsenek barátai, tulajdonképpen az is három hónap után derül csak ki, hogy Rudy mégsem az egyedüli tinédzser a szigeten, hiszen ott van Diana, a zárkózott lány, aki sosem hagyja el a házát, amiben a betegeskedő édesanyjával él, miközben ő az, aki talán a legtöbbet tudna mesélni Rudynak a sziget titkairól. És persze Teeth, aki még Rudynál is magányosabb, félig hal, félig ember, az emberek pedig szörnyként, vagy szellemként emlegetik és tartanak tőle. De a sziget nem csak Teeth jelenléte miatt különleges, hanem a halak miatt is, amiknek gyógyító erejük van. Ezért is van, hogy mindenki aki a szigeten tartózkodik, vagy beteg, és minden nap halat kell ennie, vagy pedig a betegek családtagja.

Rudy hamar összebarátkozik Teeth-szel, aki inkább tartja magát halnak, mint embernek. Azzal tölti az idejét, hogy a haltestvéreit próbálja elterelni a halászoktól, vagy ha már késő, akkor megkísérli kiszabadítani őket a hálókból, több-kevesebb sikerrel. Esténként pedig, amikor az emberek úgy tehetnek, mint ha nem látnák, és nem hallanák, a halászok szörnyű bosszút állnak a halfiún, általában elfogják és megverik, van hogy kevésbé, vagy hogy jobban, attól függ sikerül-e elszabadulnia az egyetlen fegyverével, a fogaival.  Másnap reggel sérülten, többnyire egyedül sírdogál, majd újra és újra próbálkozik a lehetetlennel, hogy megmentse a testvéreit.

Elsőre nehéz eldönteni, hogy mit is gondoljunk Teeth-ről, de meg lehet érteni az ő álláspontját is, mint ahogy Rudy is teszi. Hiszen a kérdés tulajdonképpen az, hogy mi a fontosabb? Az embereknek egyértelmű, hogy a saját családtagjaik lesznek a fontosak, akiknek szükségük van minden nap a halra, hogy ne betegedjenek vissza, hogy ne romoljon az állapotuk, hogy sokáig éljenek. Teeth szerint pedig a halak a fontosak, hiszen ők az egyetlenek, akiket mostanáig igazán barátainak, családnak nevezhetett, miután a másik családja, az emberek, kitaszították őt.

Miután pedig befejeztük, jó sokat lehet gondolkozni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Mert mi is ez? Kaptunk egy furcsa könyvet, amiről az elején nem is sejtjük, hogy micsoda, egy félig ember félig hal szereplővel, aki még csak a víz alatt sem tud lélegezni és folyton ki van fulladva? Ugyan már, mi a fene ez? De aztán elmerengsz olyan dolgokon, hogy mi mennyire fontos az életben, a család, barátok, egyéb kapcsolatok, hogy tényleg mennyire szörnyű ilyen mennyiségben halászni a halakat, amik a világon sehol máshol nincsenek, mindezt egy hülye babona miatt. És senki nem vette a fáradtságot, hogy legalább megpróbáljon leállni egy pillanatra is a placebo halakról, amik nem is biztos, hogy valóban gyógyítanak, lehet, hogy a helyi friss levegő is megtette volna a hatását. A legkomolyabb jelenet is pont az volt, amikor egyszer Rudy és Teeth sikerrel jártak, és napokig nem lehetett halat venni. Mind Rudy, mind a többi ember szempontjából.

Márciusi várós

A Things I Can't Forget a Hundred Oaks sorozat 3. része, miután mind a Catching Jordan-t, mind a Stealing Parker-t szerettem, ehhez a részhez is nagy reményeket fűzök. Lindsey Leavitt-tel már bepillantást nyerhettem Sean Griswold fejébe közel két évvel ezelőtt, egyértelmű, hogy a Going Vintage-t is el fogom olvasni, főleg hogy ez volt a Contemps oldal utolsó ajánlása, mielőtt megszűnt volna (szipp). A Revenge... egy Elizabeth Eulberg regény. Ok, a borító nem egy nagy szám, de megismétlem: Ez. Egy. Elizabeth. Eulberg. Regény. A Dear Cassie pedig, bár a goodreads valamiért nem annak jelöli, de bizony van köze a Pretty Amy-hez, és ez nekem elég.

A Deep Betrayal az a Lies Beneath folytatása, ettől még nem biztos, hogy lesz is időm elolvasni. A Requiem-et már olvastam, de elvileg ötödikén jelenik meg, Raven short story-jával együtt, és az még érdekel. A Clockwork Princess azért van itt, hogy egyszer és mindenkorra letudjam ezt a sorozatot, pedig már eléggé ki vagyok ábrándulva Cassandra Clare-ből. Az Impostor pedig a tavaly ugyanilyenkor magyarul is megjelent Slide folytatása (nem nézek magyar híreket, ebből is világpremier lesz?)

Múlt hónapban pedig ígértem egy +1-et, tadamm:

Februárban olvastam

Február rövid hónap volt, kevesebbet is olvastam ám, mint januárban. Még két novellát is be kellett biggyesztenem a képbe, hogy legalább 4-es sorokat tudjak csinálni, de azért azok annyira nem számítanak. Szóval igen, mindössze 10 könyv...

A Prodigy az időközben megjelent Legenda második része, hát mit mondjak, nem csalódtam a folytatásban! A Dare You To a Pusing the Limits folytatása, hivatalosan csak májusban jelenik meg, és nekem mondjuk annyira nem tetszett, mint az első rész, de azért így is öt csillagos, még ha nem is csillagos ötös. :P A Reece Malcolm List alapból nagyon várós volt, nagyon is tetszett, szóval Amy Spalding landolt azon írók közé, akiknek ha megjelenik új könyvük, az azonnal kell. :) A Perfect Scoundrels pedig nem kérdés, hogy jó volt, óriási Ally Carter-fan lettem az évek során <3

Aztán elolvastam Lauren Olivertől a Requiem-et, plusz kettő short story-t. Hát mit ne mondjak, nagyon szerettem a Deliriumot, sőt még a Pandemonium-ot is, ezért abban bíztam, hogy a harmadik rész csak jó lehet. Hát... annyira nem. :/ Sok volt a szenvedés Hana részéről, még több Lenától, és ez a befejezés egyszerűen vicc. Mármint most akkor hol a befejezés? Érdemes a harmadik rész elolvasni a Hana c. novellát, hogy legalább az ő szálával tisztában legyünk, mert nekem sokáig nem igazán jött össze, hogy ő most mit keres itt. Mondjuk ezt a végére sem értettem meg, de mindegy. Olyan mehh volt. A Fault in Our Stars pedig az egyik legcsodálatosabb John Green volt, amit olvastam. Próbáltam nem megszeretni, és nem együtt nevetni a szereplőkkel, de persze sikerült, úgyhogy utána sírhattam bőven, de számítottam rá, szóval ez így jó volt.

Amennyire tetszett a Shatter Me, az Unravel Me annyira nem. Az összes szimpátiám átpártolt Warner-hez, akármennyire is Adam-nek szeretnék drukkolni, a srác szenvedése már egy kicsit sok volt. De Juliette-ből is már NAGYON elegem volt, az Adam-mel közös jeleneteken legszívesebben a falhoz csapkodtam volna a könyvemet. Aztán volt egy utazós hétvégém, amikor random választottam könyveket, egyik a What's Left Of Me volt, imádtam, várom nagyon a folytatást; a másik pedig a Burn for Burn, ami meg borzasztóan szörnyű volt, de legalább gyorsan el lehetett olvasni. És nem, nem vagyok kíváncsi a folytatásra. A Blaze pedig egy könnyű kis kikapcsolódás volt a végére, a képregények és szuperhősök korában :)

Februári szemezgetés

Ez szintén egy csökkentett várólista a hónapra, mert ennél azért jóval több könyvet kinéztem magamnak, de próbálom mindig nyolcra maximalizálni (jó, a jövő hónap már most megmondom, hogy kivételesen eggyel több lesz). Ami nekem jó hír, hogy az előző havi adagból már négy és felet elolvastam, ez nálam ritka, általában mindig mást veszek elő :D

A legjobban várós mindenképpen a Perfect Scoundrels lesz Ally Cartertől, a múlt havi Gallagher Girls - Heist Society crossover miatt pedig semmi sem akadályozhat meg abban, hogy amint megjelenik, ledobjak mindent, és elkezdjem olvasni :D Nagyon várom a Chemical Garden befejezését is, a Severt, illetve a Shatter Me folytatását is, az Unravel Me-t. The Lives We Lost pedig az elSZIGETelve folytatása Megan Crewe-től. Ami vicces, hogy abszolút semmire nem emlékszem már az első részből, áldom ezért a jó memóriámat, és éppen ezért a késztetés sincs meg, hogy annyira elolvassam, de majd meglátjuk.

A Scarlet a magyarul is megjelent Cinder folytatása, előfordulhat, hogy meg fogom várni vele a magyar megjelenést, mert nem tudom mennyire vagyok rá kíváncsi. The Madness Underneath az a Shades of London sorozat második része, aminek a tyúkeszem miatt megint nem emlékszem az első részére, arra sem hogy tetszett-e, vagy sem (igen, ezért kellett volna folyamatosan blogolnom:D), szóval újra megpróbálkozom vele és próbálom észben tartani az eredményt... Az AKA történetileg is tetszik, illetve Robin Benway miatt is várós, tőle ugyanis nagyon tetszett az April, May, June, szóval remélem most itt végignevethetek egy történetet tőle. A Reece Malcolm List pedig azért van itt, mert a "semmit nem tudok róla, de jónak tűnik" listámon ez van legelső helyen :)

Januárban olvastam

Juhú, eljött a (sajnos még mindig csak) havi egyszeri blogírás ideje! Íme egy szép kis lista a könyvekről, amiket januárban olvastam, alatta pedig rövidke megjegyzések hozzájuk:

A Bíborhajú első részét már nagyon ideje volt elolvasni, mert már akkor megkaptam, amikor megjelent, de sosem jutottam el odáig, hogy akár csak belekezdjek. Idén karácsonyra pedig sikerült megkapnom a harmadik részét (a kettes kimaradt, szóval azt meg kellett vennem, amint az elsőt befejeztem:D), szóval már nagyon aktuálissá vált. A Halhatatlan szintén karácsonyi ajándék, nagyon fájt rá a fogam. Nem pont erre számítottam, de nagyon tetszett! Az Under the Never Sky-t azért kellett elolvasnom, mert időközben megjelenőfélben volt a második része, nem akartam nagyon lemaradni. Az első rész nekem elég közepes volt, de azért még megadtam az esélyt a folytatásra. A Raven Boys szintén karácsonyi ajándék volt, hát mit mondjak, olvastam már ennél kicsit jobban is Stiefvater-től, arról nem is beszélve, hogy vagy én vagyok nagyon béna, vagy az írónő csapta össze nagyon, vagy a fordítás volt furcsa, de fogalmam sincs mi történt a végén, szóval lehet hogy folytatni fogom, hogy legalább ez kiderüljön :D

A Meant to Be az egyik kedvenc olvasmányom volt a hónapban, sikerült végigvigyorognom, nagyon jó hangulatban talált el :) Lauren Morril egyből landolt az "ő könyveit figyelnem kell" listámon. The Rivals az még a Contempses Mockingbirds folytatása, imádom, csak azt sajnálom hogy nem lett olyan szuper borítója, mint az első résznek. Jó-jó, tudom, a képen az sem tűnik nagy számnak, de életben az, tényleg. A Crash egy Lisa McMann újdonság, mégpedig egy sorozat első része. Nem volt rossz, érzésre nekem túlságosan is a Dream Catcher sorozatra hajaz, márpedig az nekem jobban tetszett, de mindenképpen szeretném még olvasni, mert nem volt rossz. A Destroy Me pedig a Shatter Me másfeledik része, amolyan kis emlékezetfrissítés volt számomra a hamarosan megjelenő második rész előtt.

Akkor ugye elolvastam az Under the Never Sky második részét, ha már úgy benne voltam a témában, és megnyugtató volt, hogy a folytatás messze jobb volt, mint az első rész, szóval esélyes, hogy a harmadik részt is el fogom olvasni. A Speechless egy Hannah Harrington könyv volt (a Saving June óta ő is erőteljes megfigyelés alatt áll:)), és vetekszik a Meant to Be-vel a hónap könyve címért:) A Napszemű Pippa Kenn karácsonyi ajándékutalványból lett vásárolva, mert nagyon megmozgatta a fantáziámat a borító + fülszöveg. Alapvetően nem volt rossz, de azért voltak benne olyan dolgok, amiknél azt gondoltam, hogy mi a francért kell ez ide? Az Unspoken borítójáért teljesen odavagyok (felváltva jut eszembe róla Utena és Diana Wynne Jones), nagyon szerettem a (csakiskizárólag a pozitív) szereplőket, az elején szakadtam kb mindenen, aztán sajnos átcsapott vontatottba az egész, de várom a folytatást, mert a befejezés az egy kicsit ütött (miértmiértmiért???).

Aztán befejeztem Beth Revis Across the Universe sorozatát + egy novellát is elolvastam, hogy egy kicsit még tartson a dolog. Szerettem, nagyon. Az első részt legjobban, a második rész egy picit fura volt, a harmadik rész meg NAGYON fura. Szóval nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy amikor ez az egész indult, teljesen átgondolta-e az írónő hogy mit akar kezdeni a szereplőkkel, a hajóval, a bolygóval, meg úgy mindennel. De azért hiányozni fog. A Double Crossed az egy gyönyörűségesség *___* Imádom a Gallagher Girls-t, még jobban imádom a Heist Society-t és csak egy kérdésem lenne: mit kell tenni ahhoz, hogy legyen még ilyen soksoksok? A Just One Day pedig nem volt rossz, nem tetszett annyira mint az If I Stay, ha már Gayle Forman. Mindenesetre nagyon várom, hogy kora ősszel jöjjön a Just One Year és kiderüljön egy aprócska félreértés és legyen happy end! Az Ever After pedig Kim Harrison Rachel Morgan sorozatának 11. része volt. És most igen erősen gondolkozom, hogy volt-e már sorozat, amiből ennyi részt elolvastam, de szerintem nem, mert Anita Blake-et 10-nél végérvényesen feladtam. Rachellel az a helyzet, hogy mindig szerettem, kivéve amikor Nick szerepel. Mint például most. Szóval mehh, ez most nem igazán az én részem volt, de azért szomorú belegondolni, hogy ha minden igaz, már csak 2 rész van hátra a sorozatból :(

Januári kiszemeltek

Múlt hónapban még a szokásos 8 könyvet sem sikerült összeszednem, most pedig annyi könyv volt a januári várólistámon, hogy csak azt a nyolcat válogattam össze, amikhez van némi közöm is. Szóval semmi random új írót/könyvet nem emelnék most ki a többi közül.

Legeslegeslegjobban Beth Revis Across the Universe sorozatának befejező részét várom. Borítóját tekintve nem vagyok úgy elájulva, mint az első két résznél, de remélem a tartalmon ez nem fog változtatni és ugyanúgy fogom imádni mint az előzményeket. Aztán szintén nagyon várós a Legend (megjelent már magyarul is) második része, illetve a tizenegyedik Rachel Morgan könyv is. Az Unearthly harmadik része pedig sajnos csak azért van a listán, hogy ne maradjon befejezetlenül egy újabb sorozat, mert ugyan az első részt nagyon szerettem, a másodikat már nem annyira...

The Essence Kimberly Derting-től a Pledge második része, sajnos csak mérsékelten várós. A Crash Lisa McMann egy új sorozata lesz, a Falling for You egy új Lisa Schroeder, tőle pedig szeretnék még olvasni bőven, a Just One Day pedig Gayle Forman egy újabb könyve lesz.

Decemberben olvastam

Szóval megintcsak ezek azok a könyvek, amikről múlt hónapban akár írhattam is volna a blogon, de nem tettem. Vagyis egyszer majdnem, de a kedves freeblog megint közbeszólt :)

Kim Harrisontól A Perfect Blood a Rachel Morgan (aka Hollows) sorozat 10. része, és már nagyon időszerű volt elolvasnom, elvégre mindjárt megjelenik a 11. rész is. Nem csalódtam benne, szóval ezerrel várom a folytatást, amiben remélem megint sok-sok Trent lesz :) A Cindert kölcsönöztem, annyira nem volt nagy durranás, mint amit vártam, de rám nem jellemző módon még gyorsan elolvastam hozzá egy elősztorit (Glitches), meg tervben van egy utósztori (The Queen's Army) is, és szeretném folytatni is, hátha kevésbé lesz kiszámítható a második rész. A Smaragdzöldet kb egy fél éve olvasom (könyvhéten kaptam apukámtól), de látszik hogy nagyon rég volt az a német nyelvvizsga, mert meg kellett várnom a magyar megjelenést, helyenként annyira nem értettem. A Sugar Queen pedig kölcsönzés volt, de azt hiszem Sarah Addison Allen is egy olyan írónő, akiben nem lehet csalódni.

A Darth Vader and Son egy kakukktojás, mert csak 11 tényleges könyvet olvastam a hónapban, de akkor nem tudtam volna 3x4 könyvet összevagdosni. A könyv egyébként tündéri, egy könyvesboltban olvastam el, és ha nem lenne túlságosan is drága ahhoz a pár oldalhoz képest, simán megvettem volna. A Clockwork Prince-et időszerű volt már elolvasnom, de utólag belegondolva az sem lett volna nagy baj, ha ez úgy ahogy van, kimarad. Az Átmeneti üresedés szintén egy meggondolatlan döntés volt tőlem, mert abban bíztam, hogy amit Rowling írt, az csak jó lehet. Sőt, még lelkesedtem is egy pettyet, hogy végre valami ami nem HP. És na tessék, kaptuk ezt az olvashatatlan valamit, ami nem szólt semmiről. És elolvastam még a Ragyogás második részét is, ami szintén nagyon tetszett, egy picit más megvilágításba helyezte nálam az első rész eseményeit, most pedig kíváncsian várom a harmadik részt, ami sajnos csak júniusra várható.

A Shine Light-ot is időszerű volt már elolvasnom, mert az első két részt nagyon szerettem, és egyébként is, végre egy sorozat, amit nem csak elkezdtem, de be is fejeztem. Aztán hosszú idő után végre olvastam Joanne Harris-től is, ráadásul a Csokoládé harmadik részét, ami most sem okozott csalódást. A V is for Virgin pedig az a könyv, amiről szerettem volna bejegyzést írni, csak a karácsonyi hajtásban nem sikerült. Kelly Oramtól ugyanis olvastam nemrégiben a Serial Hottie-t, és éppen ezért landolt a V is a várólistám élén. A véleményem kicsit hasonló, a főszereplő helyenként túlzásba esett ezzel a "szüzesség fontos" hozzáállásával, de összességében nagyon aranyos volt, és tulajdonképpen értettem a mondanivalóját, még ha nem is értek vele egyet száz százalékban. Remélem még sok könyvet olvashatok tőle :) Végül pedig a hónap nagy csalódása, a Gravity. Nem tudom pontosan mit vártam ettől a könyvtől, biztosan megzavart a szép borító, vagy a figyelemfelkeltő fülszöveg, mindenesetre ekkora blődséget már rég pipáltam. A felnőttek, konkrétan a Föld vezetői olyan döntéseket hoznak, mintha körülbelül 5 évesek lennének, a főszereplő tinédzser(!) lányra olyan nemzetbiztonsági titkokat bíznak, ami már nevetséges, ráadásul határozottan nem emlékszem, hogy a két főszereplő ugyan mikor és hol kezdett el vonzódni egymáshoz. Nagyon valószínű hogy végre egy sorozat, amit nem akarok folytatni.

Decemberi nagyon rövid várólista

Valahogy ebben a hónapban nem sikerült túl sok könyvet kiszemelnem magamnak, pedig máskor úgy kell csökkentgetnem a várólistámat, hogy csak nyolcat írjak ki ide :D Mindenesetre legalább nem fogom azt érezni, hogy mennyire el vagyok mindennel maradva és csak jelennek meg a jobbnál jobb könyvek, amikre fogalmam sincs mikor tudok majd időt szakítani...

A V is for Virgin egy Kelly Oram könyv, ő írta a Serial Hottie-t amit még szeptember elején olvastam. The Darkest Minds sorozat első részét Alexandra Bracken miatt szemeltem ki, tőle is olvastam már egy Brightly Woven-t, amit szerettem. The Almost Truth is azért van a listámon, mert Eileen Cook-tól már olvastam, és nem is ez az egyetlen könyve, ami a várólistámra felkerült. Az All the Broken Pieces pedig egyszerűen csak várós.

Novemberben olvastam

Ezekről a könyvekről írhattam volna múlt hónapban, ha többet tudnék itthon a gép előtt ülni, ha nem lenne elegem a freeblogból és nem lennék lusta végre elköltöztetni a blogomat valahová máshová, ahol talán minden nap el lehetne érni, nem csak amikor szerencsém van. A lenti könyvekből egyébként a Ragyogás (Glow) tetszett legjobban, most olvasom a második részét; illetve a Csodák kora. Hatalmas mellényúlás csak a Gyönyörű sorscsapás volt, amit nagyon vártam, aztán az is kérdéses volt, hogy el tudom-e magam szenvedni a végéig; illetve Sweet Little Lies, ami igazából nem is mellényúlás, mert már az első része is minősíthetetlen volt, csak ezt valahogy sikerült elfelejtenem, amikor megláttam a második részt. :_D

Ezek pedig a novemberben megjelenő könyvek...

... amikről remélhetőleg fogok is írni, amint a kezeim közé kerültek.

Van ám itt egy Night Creatures harmadik rész (a második részben nem csalódtam, remélem most sem fogok); egy új sorozat kezdete posztapokaliptikus tiltott szerelemmel meg sok-sok titokkal; aztán Kate Grable egy bugyuta zombis kezdettel most visszatér egy várhatóan hasonlóan bugyuta második résszel (félreértés ne essék: várom); aztán egy nagyon várós contemp ya, ahol a lelkisegély vonalon dolgozó beleszeret az egyik gyakori hívójába, aki viszont egyre kétségbeesettebb.

Újabb contemp ya, ahol a főszereplő lánykánk szépen mindent előre eltervezett, aztán valakinek mégiscsak sikerül felborítani az előre kiszámított életét; egy Matched harmadik rész (a második részben kicsit csalódtam, remélem most nem fogok); egy új sorozat, zombikeltő kaszásokkal és nekromanta iskolával; illetve szintén egy új sorozat, zavaros fülszöveggel, és amiben a lány érintéssel tud gyógyítani, úgy hogy átveszi mások sérüléseit.

Az elmúlt hónapban olvastam...

... és nem lett volna rossz, ha erről mind írtam volna valami véleményszerűséget is.

Októberi (csökkentett) várólista

Az a helyzet, hogy ma szabadnapos voltam, és úgy terveztem, hogy összeszedem a szokásos nyolcas várólistámat, meg írok egy szép kis bejegyzést a Nevermore második részéről, és még egy csomó mindent elintézek... Na ebből annyi lett, hogy az elsőt még épphogy megcsináltam, de ennyi :) Sikerült egész nap könyveket böngésznem, a readeremre pakolgattam mindenfélét, meg letöröltem azt a jónéhány könyvet amit úgysem fogok elkezdeni soha, mert nem vagyok olyan hangulatban. És sikerült megalkotnom ezt a nyolcas listát, bár nehéz volt, mert 30(!) könyvet jelölgettem össze magamnak erre a hónapra, ami azért is vicces, mert A Sorozat miatt még a múlt haviakat sem sikerült elolvasnom... És akkor arról a hat könyvről amik a magyar megjelenések közül érdekelnek, már ne is beszéljünk.

Lényeg a lényeg, ebben a hónapban megjelenik egy Stealing Parker, amit tekintve hogy a Catching Jordan nagyon tetszett, remélem szintén nagyon fog. Mindi Scott-tól szintén olvastam az első regényét, a Freefall-t, ami után elhatároztam, hogy tőle minden jöhet, így a Live Through This is. Julie Kagawa új sorozatot indít a vasbirodalomban, ami nanáhogy érdekel, de a borítója például nekem egyáltalán nem jön be. A Who I Kissed-ben a főszereplő féltékennyé akar tenni egy srácot, ezért megcsókol egy másikat, aki rögtön utána meg is hal a karjaiban, mert allergiás volt a mogyoróra. Ezek után pedig számolnia kell a bűntudattal és egyéb következményekkel.

A What Happens Next-ben a főszereplő lányt megerőszakolják a sítáborban, amire igazából nem is emlékszik, és ezt az eseményt próbálja feldolgozni. A Destroy Me a Shatter Me másfeledik része, arra pont jó, hogy ne felejtsem el teljesen mi történt, mire megjelenik a második rész. A Send Me a Sign egy népszerű lányról szól, aki rákos lesz, és próbálja eltitkolni a betegségét és élni tovább az életét a kezelések mellett. Nem szeretem az ilyesmi könyveket, de állítólag ez nem rossz. The Opposite of Hallelujah-ban pedig Caro nővére 8 év után hazajön, és a tulajdonképpen vadidegen lány felborítja Caro addigi életét.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1-7

A Szent Johanna Gimi már egy ideje benne van a köztudatban, engem mégiscsak a hetedik kötet megjelenésekor talált meg. Persze szembejött már korábban is, de sosem vettem a fáradságot, hogy meg is nézzem ez micsoda. Aztán még júniusban e-mailben ajánlotta nekem egy kedves olvasóm (ezúton is köszönet cseszkának) a sorozatot, és pont amikor láttam, hogy napokon belül megjelenik a hetedik kötet, kikölcsönöztem az első részét a westendes könyvsikerkölcsönzőből. Amit utólag picit bánok, mert konkrétan minden részét vissza is vittem, ezért lehetőségem sincs újraolvasni, meg az érzés sincs meg, hogy itt van a polcomon "A Sorozat", és akármikor levehetem onnan bármelyik részét. A párom persze megnyugtatott, hogy karácsonyra úgyis mindenkitől könyvutalványt, meg feltöltött libri kártyákat fogok kapni, és megvehetem majd egybe mind a hét részt, és még gyorsan újra is olvashatom mielőtt megjelenne a nyolcadik könyv :)

Azért nem írtam külön-külön mindegyik részéről, mert konkrétan amint letettem egy részt, már nyúltam is a következőért. Vannak kedvenceim (Kezdet, Remény és Útvesztő), meg olyan rész is, ami valamiért kevésbé tetszett, mint a többi (Ketten), de mivel tényleg egyben olvastam, végeredményben csillagosötös az egész. Amit picit sajnálok, hogy nem kicsit később talált meg a sorozat, például amikor épp az utolsó rész is megjelent, hogy egyben letudhassam az egészet; vagy épp ellenkezőleg, miért nem előbb talált meg? Hogy kezdetektől tudjam figyelni az eseményeket, várni az új részeket, hogy legalább egy kicsit tovább tartson az élmény. Persze az élmény így is megvolt, első hét után szaladtam SzJG-s fülbevalót venni, és abban nyomultam a továbbiakban, mert szeretek legalább ennyiben passzolni a könyveimhez :). Aztán melóhelyen találkoztam egy olyan vendéggel, akin "I<3Cortez" póló volt, és egyből jobb kedve lett mindenkinek az én "úúú, de jó pólód van, most olvasom a sorozatot!" kirohanásom után. És esküszöm, hogy hallottam a villamoson elhangzani ezt a félmondatot: "....pedig úgy tepertem, mint Szatmáry Kinga az eszjégéből", emiatt is virult a fejem, nem is kicsit. Itthon pedig már úgy hivatkozunk rá, hogy "A Sorozat", így nagy kezdőbetűkkel. :)

Na és akkor gyorsan még a kedvencekről, meg pár szomorú dologról. Kedvenc részem a Remény volt, azon sikerült a legtöbbet vigyorognom, meg arra gondolok vissza legpozitívabban, annak ellenére, hogy egy kicsit összefolynak néha a dolgok. Nagyon szerettem a Kezdetet is, mert ha az nem lett volna olyan, amilyen, akkor lehet hogy most nem itt áradoznék a sorozatról, hanem egy rész után félretettem volna az egészet. Az Útvesztő pedig baromi közel áll hozzám, főleg mert sokáig nekem sem volt fogalmam arról, hogy mit kéne csinálnom, és ahogy Reni, én is azon a bizonyos egyetemen választottam egy nyelvszakot, mert annyira olyannak tűnt, hogy ez az ami teljesen én vagyok (persze ott meg az derült ki, hogy nagyon nem így van, és már megint ott vagyok, hogy fogalmam sincs mit kéne csinálnom). A legeslegkedvencebb szereplőm Virág, mert egy az egyben olyan, mint az én legjobb barátnőm volt (aki már nem él). Nem akarom nagyon részletesen kifejteni, de megvolt a saját "Dorián-korszakunk", nem fiú miatt, de mégis kísértetiesen hasonlított az SzJG-hez, bár én mégis ott kezdtem el sírni, amikor Virág msn-en azt írta, hogy "te vagy az lb-m XD", mert ez annyira, de annyira ismerős volt. Persze sokat nevettem is, mert visszahozott sok régi szép emléket is, és ezért hálás vagyok. A fiúk közül pedig Zsolti és Dave a nagy kedvencem, amellett hogy mindenki mást is nagyon szeretek (kivéve Dorián), de az első részben rajtuk sikerült a legtöbbet nevetnem, és valahogy ők maradtak meg nálam örök kedvencnek. Renit is nagyon kedveltem, örülök, hogy az ő szemszögéből látjuk a dolgokat, mert nagyon sokszor tudtam vele azonosulni, a könyvek, meg leginkább Virág miatt is.

Röviden is tömören ennyi. A végén még annyit megjegyeznék, hogy engem 25 éves fejjel teljesen levett a lábamról a könyv, és kellemesen visszarepített a gimis padok közé. Páromnak is felolvastam pár vicces jelenetet, az tetszett neki, sőt az is előfordult, hogy a metrón ülve bele-beleolvasott valamelyik könyvembe. Ciki, nem ciki, szerintem a srácok miatt a fiúk is nyugodtan felvállalhatnák :) Én személy szerint rengeteget nevettem, meg sírtam is, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom A Sorozatot.

 

Ezek még kimaradtak

Ruth Frances Long: The Treachery of Beautiful Things

Tündéres könyv, de szerencsére nem az a verzió, amikor a tündérek kedves és jóképű fiatalemberek, és szerelmi sokszögek sem bontakoznak ki. Gyerekkorában a zeneiskolából hazafelé menet Jenny és a bátyja Tom az erdőn keresztül szerették volna levágni a hazautat, de csak Jenny ér haza épségben, Tomot elragadja az erdő. Jenny ezután évekig kerüli az erdőt, kezelésekre jár, és továbbra is rémálmai vannak az erdőben rejtőző szörnyről, de mindezt próbálja magába folytani. Legalábbis addig, amíg meg nem hallja Tom rég elfeledett fuvolajátékát. Jenny útnak indul, hogy visszaszerezze testvérét az erdő teremtményeinek kezei közül, de úgy tűnik csak azt érte el vele, hogy őt magát is elragadja az erdő.

Josephine Angelini: Baljós csillagok

Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, főleg hogy nyár elején megjelent a második része külföldön, aminek szintén egészen tetszetős borítója van, és bár értékelést konkrétan nem olvastam hozzá, de 4,14 az értékelése goodreads-en, ami szerintem nem rossz. Olvasnom kellett volna róla, mert akkor talán nem várom annyira a magyar megjelenést. Ugyanis már az első 50 oldalon olyan nehezen jutottam át, hogy kérdéses volt, tudom-e tartani a 15 napos határidőt a kedvenc könyvkölcsönzőmnél. A "történetről" elég annyi, hogy a főszereplő hihetetlenül gyönyörű, erős és különleges, de amikor új diákok érkeznek a sulijába, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva annyira gyűlöli őket, hogy meg akarja őket ölni, ők szintén. Na, konkrétan ez nekem megmagyarázza, hogy miért is akartam utálattól elborult fejjel többször is a falhoz csapkodni a könyvet. A magyarázata a dolognak pedig rémesen nevetséges, ha van könyv, amit senkinek nem ajánlok, az ez.

Beth Kephart: Small Damages

Kephart egy másik könyve már egy éve a várólistámon van, és most is felfigyeltem rá, meg a fülszöveg is tetszett, szóval egyből landolt a júliusi várólistámon. Kenzie nemrég veszítette el az édesapját, és még nem igazán találja helyét a világban. Egyetlen támaszát az egyik legjobb barátjában találja meg, azonban nem voltak elég óvatosak, és Kenzie teherbe esik. Az anyja hallani sem akar a dologról, Kenzie barátja is szeretné inkább meg nem történtté tenni az esetet. Kenzie azonban hajthatatlan, mindenképpen szeretne életet adni a babájának. Édesanyja ismerősein keresztül Spanyolországba küldi egy szakács otthonába, hogy ott segédkezzen, amíg megszüli a gyereket, aki majd egy szerető párhoz kerül. Kenzie pedig úgy térhet haza, mint ha mi sem történt volna, egy kis kiránduláson volt. Eleinte nehéz esetként is viselkedik, de kezdi megszokni és megszeretni az új helyét. Nagyon kellemes történet, nálam abszolút pozitívum volt, hogy Kenzie egy percet nem kételkedik abban, hogy megszülje a gyerekét, akihez az egész könyv alatt folyamatosan beszél, gyakran többes számban hivatkozva saját magukra.

Nathalie Somers: Lányok regénye

Nyaralni voltam, és mivel úgy gondoltam sok időm nem lesz olvasni, ezért csak a Baljós csillagokat vittem magammal, de az meg annyira pocsék volt, hogy nem bírtam olvasni. Mivel mindig hamarabb felébredtem reggelente, mint a többiek, ezért kellett valami amivel lefoglalom magam. A Lányok regénye pedig az első könyv volt, amivel szembetalálkoztam a könyvesboltban, és megállapítottam, hogy hű, ezt még nem láttam. Négy francia tinilány életéről szól, hárman régóta barátnők, de idén mindhárman más-más osztályba kerültek, a negyedik, Mélisande, pedig csak most csatlakozott be hozzájuk. Eleinte bizalmatlanul fogadják az új lányt, de aztán igaz barátság alakul ki közöttük, miközben mind a négyüknek meg kell birkózniuk a saját problémáikkal, legyen szó a szüleikről, vagy az első szerelemről. Összességében egy könnyed nyári olvasmányról van szó, de lehetett volna sokkal jobb is.

Kelly Oram: Serial Hottie

A hokirajongó Ellie-t világéletében fiúk vették körül, de mivel mindig is úgy bántak vele, mintha egy lenne közülük, és sosem érdeklődtek különösebben a lány iránt. Azonban Seth személyében egy új srác költözik a szomszédba, aki amellett, hogy iszonyatosan helyes, úgy viselkedik, mintha Ellie lenne a világának közepe. Ellie-nek meglehetősen szokatlan Seth közeledése, ám minden értelmet nyer számára, amikor az új szomszédaik érkezésével egy időben egy sorozatgyilkos is elkezd garázdálkodni a városban, az áldozatai pedig egy az egyben Ellie kiköpött másai. A lány pedig ahogy egyre jobban megismeri az új fiút, egyre inkább meg van arról győződve, hogy Seth egy pszichopata sorozatgyilkos. Ráadásul a hihetetlenül jóképű fajtából. Amúgy is szemeztem már ezzel a könyvvel, de goodreads-en az egyik ismerősöm 5 csillagot adott rá, nekem meg ennyi elég volt, hogy a várólistám élén landoljon. Helyenként kicsit túlzásba csapott át Ellie paranoiája, de én jókat nevettem rajta. Az írónő összes többi könyve a várólistámon landolt.

Szeptemberi várós

A Sweet Shadows amellett, hogy Tera Lynn Childs (magyarul megjelent tőle: Hableányok kíméljenek), a Medusa Girls folytatása, egyszóval: kell. The Raven Boys egy nagyon jónak ígérkező Maggie STiefvater. A The Diviners egy nyomozós Libba Bray, és egészen jónak tűnik. Az Iron's Prophecy meg olyan novella, ami Iron Fey könyvek után játszódik, egyszóval érdeke.

Az Unspokenről egyelőre nem sokat tudok, de Sarah Rees Brennan-tól már régóta szeretnék olvasni, főleg a Team Human óta, és imádom a borítóját. A My Super Sweer Sixteenth Century-ban a leányzó családi nyaralás alatt a reneszánsz Itáliában landol. A What's Left of Me olyan világban játszódik, ahol mindenki két lélekkel születik, de az egyik időközben elhalványul. Főszereplő lánykánknál meg pont nem. A Nerve pedig egy olyan játék, ami viszonylag ártatlannak indul, de aztán kiderül, hogy mindent tudnak a játékosokról, a tétek pedig egyre emelkednek.

Kendare Blake: Girl of Nightmares (Anna #2)

Már hónapok teltek el azóta, hogy a szellemlány Anna Korlov, kinyitotta a pokolba vezető ajtót és eltűnt, de a szellemvadász Cas Lowood nem tud továbblépni. A barátai emlékeztetik arra, hogy Anna azért áldozta fel magát, hogy ő tovább élhessen, nem pedig azért, hogy félhalott állapotban leleddzen. Cas pedig tudja, hogy igazuk van, de a szemében egy élő lány sem ér fel azzal a halott lánnyal, akibe beleszeretett. Most mindenhol Annát látja: álmában és ébrenlét rémálmában. De valami nagyon nincs rendben... ezek nem csak ábrándok. Anna megkínzottnak tűnik, és minden alkalommal újra és újra szétszakítják, egyre hátborzongatóbb módokon. Bár Cas nem tudja, hogy mi történt Annával, mikor a pokolba került, de abban biztos, hogy nem azt érdemli, ami most történik vele. Anna nem egyszer megmentette már Cas életét, most eljött az ideje, hogy a fiú is viszonozza a szívességet.

A Girl of Nightmares a már magyarul is megjelent Vérbe öltözött Anna második része. Egyébként nem kell sokáig várni ennek a résznek a magyar fordítására sem, ha minden igaz még idén ősszel kezünkbe vehetjük A rémálmok lányát. Amit egyébként én meglehetősen vegyes érzelmekkel vártam, mert az első rész az úgy volt jó, ahogy volt, minek ide folytatás. És akkor most meg is nyugtatok mindenkit, mert ez a második rész is remek volt. Pont olyan volt, mint amilyennek egy folytatásnak lennie kell, azaz nem volt egy az egyben ugyanaz, mint az első rész, és talán még fel is vezet egy esetleges harmadik részt, ami meg nem lehet ugyanolyan, mint az első kettő. Én legalábbis kíváncsi lennék egy olyan sztorira, amiben nincs ennyi Anna, és van sok Jestine.

Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy annyira azért nem sikerült pozitív szájízzel becsuknom a könyvet. Számomra unalmas volt Cas szenvedése, én nem is igazán értem, hogy mi ez a nagy szerelem meg vágyódás Anna után. Azt kell mondjam, hogy túl sok volt már Annából, annak ellenére, hogy igazán nem is szerepelt. Volt pár felesleges időhúzás, például az öngyilkosságok erdeje, meg amit Carmellel művelt Blake ebben a részben, na arra nem találok szavakat. Szóval míg az első részben volt egy jó kis Odaát-feeling, az most itt szinte teljesen eltűnt, pedig ezek működtek a legjobban (pl Thomas nagynénje, meg a fogadó az ártalmatlan szellemmel). Most meg kaptunk egy nagyrészt szellemmentes Cas-Carmel-Thomas hármast, ami valljuk be, egy kicsit uncsi. Egy új szellemvadász lány, Jestine persze feldobta a dolgokat, az én fantáziámat rendesen be is indította egy jó kis Cas-Jes páros. Mert bár úgy érzem nem kellett volna ez a második rész, de ha már így alakult, akkor legyen már egy harmadik is!

8 könyvnyi lemaradás

Szóval az úgy volt, hogy... már sokadjára elhatároztam, hogy márpedig most már tényleg egyesével rendesen beszámolok a könyvekről, amiket elolvastam, és már megint úgy alakult, hogy mire le tudtam ülni blogot írni, már megint 8 könyv sorakozott itt, és nekem erre nincs időm! @__@ Szóval csak tömören, az alábbi 8 könyv közül hetet imádtam, de úgy tényleg nagyon, szóval most vagy jó a kedvem, vagy csak a jó könyvekbe nyúltam bele, de semmiben sem csalódtam igazán nagyot :)

Justine Larbalestier - Sarah Rees Brennan: Team Human - Mel egy New Whitby nevű városkában lakik, ami arról híres, hogy vámpírok alapították, és meglehetősen magas a vámpír populáció. Azonban Melt ez egészen hidegen hagyja, egy vámpírt sem ismer testközelből, és köszöni szépen, ő így jól van. Egészen addig, amíg egy új osztálytársuk nem érkezik, aki történetesen vámpír, és akibe Mel legjobb barátnője, Cathy, első pillantásra fülig beleszerelmesedett. Ennyiből az még nem derült ki, hogy ez bizony egy paródia, nagyon kedves humorral és néhány olyan jelenettel, amikor tényleg szakadtam a nevetéstől. Csak ajánlani tudom :)

Tara Altebrando: The Best Night of Your (Pathetic) Life - Mary és a barátai nem éppen a legmenőbbek a kisvárosi középsulijukban, azonban maradt még egy esélyük az érettségi előtt, hogy bebizonyítsák: ők is érnek valamit. Erre pedig már csak egy lehetőségük maradt, részt venni a nem hivatalos végzős heti trófeavadászaton. Amit Mary-éknek egyszerűen meg kell nyerniük. Az egész napos versengés azonban mindenkit próbára tesz, még az örök barátokat is, ráadásul sokaknak ez az utolsó lehetőség, hogy megvallják eltitkolt szerelmüket, ami nem kevés konfliktushoz vezethet. Ez a könyv szintén egy hatalmas meglepetés volt nekem, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Szerettem mind a magánéleti szálakat, mind pedig a nagy trófeavadászatot, igazán vicces dolgokat kellett megszerezniük a srácoknak, és volt pár igazán ötletes megoldása is a versenynek.

Myra McEntire: Timepiece (Hourglass #2) - Ez az Hourglass folytatása, amiről annyit kell tudni, hogy egy meglepően kellemes kis időutazós sztori, de körülbelül ez minden, ami bennem meg is maradt. Úgy kezdtem ugyanis a Timepiece-nek, hogy gyakorlatilag semmi nem maradt meg bennem az első részből, de azért még így is élvezhető volt a második rész. Csak volt néhány momentum, meg személy, akikből aztán abszolút semmi nem maradt meg, és néha nagyon néztem, hogy akkor most mi van. A szemszög is változott ebben a részben, Emerson helyett most Kaleb szemszögéből láttuk a dolgokat és ez szerintem abszolút pozitívum. Remélem így marad a következő részben is így lesz, és egy elhanyagoltabb szereplőt ismerünk meg közelebbről. Kár, hogy az Infinityglass-re még egy évet kell várni, mert addigra ezt a részt is el fogom felejteni :(

Jessica Brody: 52 Reasons to Hate My Father - Először valami hasonlót vártam, mint a From Prada to Nada, vagy a Material Girls című film, amikor is a gazdag lányka/lánykák hirtelen szegények lesznek, és dolgozniuk kell, és ez mennyire vicces. Hát ez annyira nem volt az, bár az alapkoncepció ugyanaz, csak itt a lány még egy nemtörődöm unszimpatikus csajszi, aki a saját hibájából került oda, ahol van. Vagyis hogy dolgoznia kell, különben nem kapja meg az örökségét. Nem lett olyan jó, mint hittem, az egyetlen jó jelenet, amit egy filmben is el tudnék képzelni, az a porszívózás volt, de ezzel kifújt. A befejezés nagyon cukros.

Rachel Vincent: My Soul to Take (Lélektolvajok) - Magyar megjelenés, és mivel Rachel Vincent másik sorozatának az első része tetszett, ezért ezt is nagyon vártam. Jobban is tetszett, mint a Stray, gondolom mert ez young adult, és már naggyon várom a második részt :) Csak valószínű, hogy nem fogom megvárni a magyar verziót, mert ez a lúdvércezés nálam kiverte a biztosítékot.

Katie McGarry: Pushing the Limits - Katie az új Elkeles, erre nem lehet mást mondani :) Ez a könyv ugyanis egy az egyben olyan volt, mintha Elkelestől olvastam volna egy chemistry-t, csak nekem most valahogy ez sokkal-sokkal jobban tetszett. Egy olyan párról, akarom mondani, egy olyan fiúról és lányról szól a történet, akikkel történt valami katasztrófa a múltban, és a normálisra vágynak. Ezt pedig egymásban találják meg. A remek hír, hogy lesz egy Beth side story is a történethez, amit nagyon várok már, már csak egy év!

Denise Jaden: Never Enough - Denise Jaden-t a tavalyi év contemps-es kihívása miatt ismerem, bár az akkori könyvét, a Losing Faith-et, főleg a vallási fanatizmusa miatt annyira nem szerettem. De mivel contemps, meg ez más téma, szerettem volna még egy esélyt adni az írónőnek. És milyen jól tettem! Amilyen nehezen indult be a Never Enough, majdnem fel is adtam a közepén, annyira jó párnaszorongatósan sírós lett a vége. Valószínűleg én voltam nagyon figyelmetlen, de Claire problémája nekem derült égből villámcsapásként jött elő, aztán persze éreztem, hogy mindvégig jelen volt, csak ugye Loann nem erre koncentrált. Nekem pedig pont ez tetszett a legjobban, hogy végre külső szemmel nézhettünk végig egy ilyen betegséget. Meg persze hogy tényleg volt párnaszorongatós sírás a részemről.

Lara Zielin: The Waiting Sky - A 17 éves Jane egyedül él az alkoholista édesanyjával, és nem igazán akarja beismerni, hogy otthon igenis problémák vannak. Legalábbis addig, amíg az anyja alkoholizmusa balesetet nem okoz, amiben akár az életüket is veszthették volna Jane legjobb barátnőjével együtt. Ezért nyárra Jane elutazik a rég nem látott bátyjához viharvadászkodni, és közben próbálja átgondolni az életét. Mert bár Jane nem érzi így, de mindenki más szerint ideje lenne végre elkezdeni saját magának élni, és nem csak anyja miatt. Azonban úgy tűnik, hogy ez lesz Jane eddigi életének legnehezebb döntése. Ebben a könyvben pedig az tetszett nagyon, hogy a szülők alkoholizmusa itt végre életszagúan van megjelenítve, nem pedig "anyám részeg, én fizetem a számlákat (hello, miből?), és már megint leégetett mindenki előtt, inkább megszökök tündérországba, mert itt nekem rossz, és többet aztán eszembe sem jut az elmúlt tizensok év az életemből" szinten.

Megkésett augusztus

Azt hittem ezt már feltettem ide még a nyaralásom előtt, aztán kiderült, hogy nem. Úgyhogy akkor most nagyon gyorsan a felső sor: egy nagyon várós Nevermore másodk rész, egy kevésbé várós Vérbe öltözött Anna (ez a magyar cím?) második rész, egy még kevésbé várós Halo harmadik rész (de ha már a másodikat végigszenvedtem, akkor most már végigolvasom... mi is ez magyarul? Lázadó?), és egy nagyon várós Hannah Harrington könyv (contemps írónő és tavaly a Saving June nagyon tetszett tőle).

Az alsó sor csak egy random válogatás azokból a könyvekből, amikkel szemeztem: contemporary ya, ya fantasy, contemporary ya, ya fantasy. Lett volna bőven más is, de ezek érdekeltek most legjobban.