A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öngyilkosság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öngyilkosság. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 27., szerda

Courtney Summers: Fall for Anything

Courtney Summers-szel most már szemezek néhány éve, már a Cracked Up to Be is várólistán volt, aztán felkerült a listámra a Some Girls Are, és a harmadik regényét végre sikerült is elolvasnom. Köszönhető mindez a Contemps-nek, de mivel nagyon tetszett, a fent említett két regényére is biztosan sort fogok még keríteni. Vagy nem. De igen. Nagyon pörgős volt, seperc alatt elolvastam a könyvet, és nagyon szerettem a stílusát.


Történet: Amikor Eddie Reeves édesapja öngyilkosságot követ el, a lány életét felemésztik a gyötrő kérdések. Miért tette, mikor ő egy világhírű fényképész és fantasztikus tanár volt? Miért, ha egyszer mindenben amit meglátott, inspirációra lelt? De legfőképpen, miért, ha egyszer volt egy lánya aki a világon mindennél jobban szerette őt? Amikor találkozik Culler Evans-szal, az apja egyik tanítványával, aki maga is fényképész, azonnal és veszélyesen vonzódni kezd hozzá. Úgy tűnik Culler többet tud az apjáról, mint ő maga, és talán együtt sikerül megfejteniük az apja halálát övező rejtélyt. De Eddie nagyon sebezhető, Culler Evans pedig lassan túlságosan is közel került hozzá. A lány azonban tartja magát, csak hogy megtudja az igazságot... de nem jobb, ha néhány kérdés megválaszolatlan marad?


Az tetszett legjobban, hogy abszolút átjöttek Eddie érzelmei, az, hogy össze van zavarodva, hogy csalódott, hogy dühös, hogy csak az tartja benne a lelket, hogy válaszokat kapjon. Gondolom ez amiatt is van, mert a gondolatai is teljesen kuszák és én annyira át tudtam érezni. Vagy nem. De igen. Szóval ilyenek. Két dolog van, ami miatt mégsem szerettem olvasni, az egyik, hogy ehhez azért kell bizonyos lelkiállapot, én meg pont egy kicsit rózsaszínben látom a világot. A másik pedig spoiler, de Cullent egyszerűen nem bírtam elviselni, körülbelül onnantól, hogy megjelent. És annyira sajnáltam szegény Milót. Én biztos voltam benne, hogy egy nagy kamukirály, és még meg is lepődtem, hogy volt olyan dolog, ami még igaz is volt. Ez egy beteg ember, az biztos, főleg ahogy a végén kezelte a dolgokat. "Jelentkeztem volna, néhány hét múlva..." Aha, na persze.


Ja, és hogy ne foglalja nálam a helyet, nagyon szívesen továbbadnám, kölcsönadnám, cserélném, eladnám, vagy bármit, ha valaki esetleg szeretné elolvasni.

2010. június 28., hétfő

Jay Asher: Thirteen reasons why (13 ok, hogy miért... / 13 okom volt..)

Egy kedves barátnőm ajánlotta a figyelmembe ezt a könyvet, és mivel nagyon megbízhatónak találom ezt a leányzót (neki köszönhetem a Az éhezők viadalát is), körülbelül azonnal meg is rendeltem a könyvet. Azt csak jóval ezután vettem észre, hogy a Könyvmolyképzős könyvjelzőmön is rajta van, a magyarul megjelent könyvek között, 13 ok, hogy miért... címmel. Mondjuk sehol sem láttam még, és feltételezem, hogy még nem jelent meg, de azt gondolom, hogy ami késik, nem múlik. Azt is el kell még mondanom, hogy abszolút letehetetlen a könyv, már jócskán aludnom kellene, mert holnap korán megyek dolgozni, de egyszerűen muszáj volt eljutnom a végére, mert egyszerűen nem értettem, hogy miért...


A könyv egyik főszereplője, Hannah Baker, ugyanis öngyilkos lett. A másik főszereplőnk, Clay, viszont kap egy cipősdoboznyi kazettát, jóval Hannah halála után, amelyen a lány elmondja azt a 13 dolgot, amiért végülis véget vetett az életének. Clay pedig ezen okok egyike. Éppen ezért végig kell hallgatnia az összes kazettát, hogy megtudja, hogy hogyan jutott el Hannah erre az elhatározásra.


Többet nem akarok mondani a történetről, tekintve, hogy ha tényleg megjelenik magyarul, akkor úgyis hamarosan többen is megismerik. Én pedig nem akarom elspoilerezni az eseményeket, pedig némelyiket szeretném. Az mindenesetre biztos, hogy nem kevés idegzet kell hozzá, én konkrétan a 9. októl kezdve végigsírtam a könyvet. Pedig igazából nem értem, hogy miért. Mármint azt nem értem, hogy hogyan juthat el valaki addig, hogy öngyilkos legyen. Ráadásul középiskolában, olyan dolgok miatt, amit tulajdonképpen mások is ugyanúgy átélhetnek, vagy át is élnek. Nekem is öngyilkos lett egy osztálytársam, és azt sem értem. Pedig szeretném. De ha én is tudnék legalább ugyanennyi okot, hogy ő miért tette, valószínűleg akkor sem érteném...


Mindegy.


Megírásilag egyébként két dolog is egyedi volt, egyrészt, hogy egyszerre kettő narráció volt. Egyrészt hallhatjuk Hannah-t a kazettáról, dőlt betűkkel; másrészt pedig ott van Clay, aki Hannah szavait hallgatva kommentálja az eseményeket, vagy éppen mást. A másik pedig az időkezelés. A könyv egészen pontosan ott kezdődik, hogy Clay postázza a kazettákat a következő személynek, akit Hannah megnevezett a 13 ok közül. Majd ott fejeződik be, hogy Clay a postáról bemegy az iskolába. Közben pedig meghallgatjuk, hogy tulajdonképpen miért is történt mindaz, ami történt.


Annak pedig muszáj volt utánanéznem, hogy mi az a baker's dozen. Szerintem annyira találó, hogy a baker's dozen az ugye 13, viszont a könyv elolvasása után kiderül, hogy tulajdonképpen mégiscsak 12 az a tucat. Ezt csak úgy érdekességképp.