Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Kanada 1867: Ahogy a tél egyre szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a bűntényt, mások csak ki akarják használni. Hogy fia nevét tisztára mossa, az asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra...

Egyszer felhívták a figyelmemet a Könyvmolyképző arany pöttyös könyveire, konkrétan erre a kötetre, meg a Felszáll a köd-re, de mostanáig ez is váratott magára. De a hónap elején annyira nagy boldogságot okozott nekem Wesley, meg a könyvkölcsönzés, hogy a farkasokkal már végeztem is, a köd pedig (három másik könyv mellett) olvasás alatt. Pedig meg kell hogy mondjam, ez a kötet nekem nem igazán jött be. Hogy miért? Mert annak ellenére, hogy több mint 500 oldal, alig történt benne valami, ráadásul követhetetlenül sok szereplőt kellene figyelemmel kísérnünk. Ami pedig még érdekelne is (én konkrétan a Line-Espen száltól vártam csodákat, pedig ők aztán tényleg nem vitték előre a történetet), az valahogy teljesen elfelejtődött egy idő után, a legtöbb szereplő szála pedig lezáratlan maradt. Ezek után pedig az sem mentség, hogy tulajdonképpen jól volt megírva, és egészen szerettem olvasni, ha egyszerűen úgy csuktam be a könyvet, hogy akkor most hol van ez meg ez?

Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem

Egy bagoly, egy lány és a szeretet különös története.
Stacey O’Brien biológus 1985-ben, Valentin napon ismerte meg a négynapos gyöngybagolyfiókát – és a végzetes találkozás bámulatos, 19 évig tartó kapcsolattá nőtte ki magát. A szárnyideg-károsodott kisbagolyról megállapították, hogy soha nem tud majd tökéletesen repülni, és egyedül nem maradna életben a vadonban. O’Brien, a caltechi bagolylaboratórium fiatal asszisztensnője azonnal beleszeretett a szerencsétlenül járt bagolyfiókába, és magához vette a madarat. A humoros és megrendítő történet kettejük drámai, két évtizedes kapcsolatát meséli el.

Ez az első könyvem, amit a Westendben levő Első Könyvsiker Kölcsönzőből vettem, illetve kölcsönöztem. A lottózónál vártam valakire, és hogy legalább addig is hasznosan töltsem az időt, elkezdtem könyveket nézelődni, és megakadt a szemem ezen a tündéri baglyos könyvön. Elolvastam a fülszöveget, meg fél oldalt a könyv közepéből. És ezzel engem teljesen megvettek. A könyvkölcsönzős ötlet is baromi jó, ha az nincs, akkor teljes áron biztosan nem is gondolkozom el Wesley-n, na de 500 forintért kölcsönözni? És azt kell mondjam teljesen megérte.

Azt hiszem nem fogok nagyon spoilerezni, elvégre egy kisállatról van szó, mindenki sejtheti, hogy mi történik. Egyszer mindegyikük meghal. Éppen ezért volt poén, hogy vittem haza a könyvet, és mutattam otthon, hogy milyen aranyosat szereztem. Erre a barátom nagy komolyan rámnézett, és azt mondta, hogy ne olvassam el. "Meg fog halni. Nem akarom, hogy már megint sírj." :_D Túlságosan is kiszámítható vagyok, tudom, de tényleg sírtam rajta, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy rengeteget nevettem is. A könyv tele van fényképekkel (a személyes kedvencem a kutyával közös kép, illetve amikor Wesley ismerkedik a fényképezőgéppel és forgatja a fejét), a stílusa pedig nagyon szórakoztató és magával ragadó. Minden percét élveztem, és komolyan fontolgattam, hogy oké, könyvkölcsönző, meg 500 forint, de nekem ez a könyv kell a polcra. Aztán mégiscsak visszavittem...