Ally Carter: Uncommon Criminals (Heist Society #2)

Ha eddig nem hallottak volna Katarina Bishopról, mostanra már mindenki tudja, hogy ő vezette a csapatot, akik kirabolták a világ egyik legnagyobb múzeumát. Éppen ezért nem is lepődik meg nagyon, amikor felkérik arra, hogy rabolja el Kleopátra Smaragdját, és juttassa vissza a jogos tulajdonosának. Ezzel azonban csak három probléma van. Először is a drágakövet 30 éve senki sem látta. Másodszor, az egyiptomi birodalom bukása és Kleopátra öngyilkossága óta még senki sem tudta sokáig birtokolni a drágaságot. De a harmadik dolog aggasztja legjobban Kat csapatát, mégpedig hogy a smaragd el van átkozva...

Alig pár napja olvastam el az első részt, és ha azt mondom, hogy az nagyon tetszett, akkor erre a részre egyszerűen nem fogok szavakat találni. Mert ezt a részt vagy ezerszer jobban élveztem, mint az első könyvet, pedig ez nagy szó! Itt ugyanis nem elég, hogy Kat-nek és a csapatának el kell lopniuk egy gyémántot, mert az nekik könnyű munka, főleg egy Henley után. De túl is kell járniuk egy szélhámos eszén, főleg miután már átverte egyszer a fiatalokat, na ez lesz a dolog neheze. Főleg úgy, hogy ez a nő, Maggie, minden trükköt ismer, és így bizony egyáltalán nem lesz könnyű őt átverni. Viszont Katnek van egy hatalmas előnye: az a szuper csapat, aki mögötte áll.

És akkor most csak ismételni tudom magam, gyakorlatilag ugyanazt tudnám elmondani, amit egy hete az első résznél. Hogy imádom ezt a csapatot. Igaz most egy picit háttérbe voltak szorítva időnként, de erre is megvolt a magyarázat, és a jövőben ilyesmi biztosan nem fordul elő. Mert a szereplők azok, akik ennyire összetartják a történetet, amiért ennyire letehetetlen. És akkor most Connie-t idézem azzal, hogy imádom Hale-t, mondtam már? :) De imádom még rajta kívül Gabrielle-t, Nick-et, meg persze Kat-et is, és az ikernagybácsikat, meg úgy nagyjából mindenkit. Ilyen iszonyat jól működő csapatot eddig Kim Harrison-nál láttam csak, aki nekem nagyjából bármit el tudna nekem adni, amíg azzal a csapattal dolgozik, akiket az első részben megszerettünk.

Többet nem is tudok írni, mert csak ismételném magam, vagy spoilereznék, és egyiket sem nagyon szeretném. Alig várom viszont, hogy legyen harmadik rész; tényleg, mikor lesz már harmadik rész?

Ally Carter: Heist Society

Miután Katarina Bishop gyerekkora azzal telt el, hogy a családtagjait asszisztálta a családi vállalkozásukban (egytől egyig mind nagyszerű műkincsrablók), a lány 15 éves korában úgy dönt végrehajtja legnagyobb mutatványát: hátrahagyva a családját, betrükközi magát az ország egyik legjobb bentlakásos iskolájába. Csakhogy Kat-nek hamar rá kell jönnie, hogy a múlt elől nem olyan egyszerű elmenekülni. Főleg amikor az apját ártatlanul vádolják meg azzal, hogy értékes festményeket lopott el egy milliárdostól maffiózótól. Ahhoz azonban, hogy az apja ártatlanságát be tudja bizonyítani, Kat-nek meg kell találnia és vissza kell lopnia a festményeket a tulajdonosuknak, aki erre két hetet adott a lánynak. Különben mindkettejüknek kampec. Mivel pedig Kat apját állandó megfigyelés alatt tartja az Interpol, egy olyan bűntény miatt, amit a festmények ellopásával egyidőben valóban véghezvitt, a lánynak egyedül, illetve a barátai segítségével végrehajtania az évszázad rablását.

Ally Cartertől már olvastam a magyarul is megjelent "Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek" című kémsulis kötetét, de azzal kapcsolatban meglehetősen vegyesek voltak az érzelmeim, a második kötetet sem sikerült még kézbe vennem, pedig azóta már az is megjelent magyarul. De a Heist Society-vel már sokkal régebb óta szemeztem, és most, hogy megjelent angolul a második része, úgy gondoltam pont itt az ideje, hogy végre sort kerítsek rá. És az a véleményem, hogy a második részre sem kell sokat várni, mert ez a rész tetszett. Nem is kicsit.

Leginkább a szereplők, ugyanis egy nagyon szerethető csapatot sikerült összeszedni erre a kis kalandra. Egyrészt ott van Kat, aki ebben a különös családban nőtt fel, már kiskorában kapta a feladatokat, hogy elterelje a biztonsági őrök figyelmét (kezdj hangosan sikítani, de semmiképpen ne hagyd abba!), és hát 15 éves korára már belefáradt, és mást sem szeretne jobban, mint normális életet élni. De a szélhámosság a vérében van, és ez elől nem lehet könnyű elmenekülni, főleg ha valaki annyira ügyes, mint ő. Aztán ott van Hale, aki Kat barátja, de azért vannak távoli utalások arra, hogy itt akár még több minden is lehet. És én az ilyesmit nagyon-nagyon szeretem. Aztán ott van Gabrielle, a nagyonszép unokatestvét, aki Kat-nek a szöges ellentéte, de valójában ő is ugyanúgy szerethető karakter. Vagy pedig Nick, aki valamilyen szinten ellenségnek számít, hiszen az anyja Kat apja után nyomoz, és közben meg mégis lehet rá számítani, és akár szerelmi háromszöget is bele lehet képzelni a Kat-Nick-Hale hármasba (én nem teszem, mert Hale-nek szurkolok).

A történetet is szerettem, a nyomozást, meg a logikát mögötte. Amikor elkezdenek kutatni a festmények után, megnézik a videófelvételt, amin sokak szerint Kat apja van, aztán ahogy rátalálnak az elkövető "nevére", meg a festmények rejtekhelyére... És elkezdik tervezgetni, hogy hogyan fogják ellopni őket... Hát engem megvettek ezzel kilóra. Ami hasonlót ismerek, az a Sean Connery - C. Zeta-Jones féle Brilliáns csapda, de ez mennyivel jobb már, hiszen itt tinédzserek a főszereplők. Na de egyből rá is kerestem, hogy van-e valami hasonló jellegű film, és mit találok? Drew Barrymore készül filmet forgatni Heist Society címmel, Ally Carter ugyanezen címet viselő regényéből. Juhéé!

Júniusi "várós"

Most úgy alakult, hogy ugyan összeollóztam 8 könyvet, nehogy kimaradjon a június, de igazából egyik megjelenés sem életbevágóan fontos nekem.

A felső sorban az első kettő az Contemps, Lisa Schroeder egyik verses regényével már találkoztam korábban, a contemps miatt valószínűleg sort kerítek a következőre. A Sharks & Boys annyira gagyi címmel és borítóval van megáldva, a történet meg gyakorlatilag egy Trapped, csak tengeren és más problémákkal. Szóval most ez annyira nem hoz lázba.

A második kettő azért van egymás mellett, mert annyira hasonlóra sikeredett a borítójuk. Amúgy csak az Hourglass volt a várólistámon, ami egyébként egy újabb sorozat első része, nagyon megragadó fülszöveggel, és tetszetős borítóval.

A Hereafter is sorozat lesz, hallottam már róla jót-rosszat, mindenesetre megpróbálom, aztán majd lesz amilyen lesz. Sok reményt mondjuk nem fűzök hozzá :D A Ten Things We Did (and Probably Shouldn't Have) már a címe miatt is tetszik, meg ez néz ki a hónap feelgood könyvének, strandra jó lesz.

A Summer's Crossing egy Iron Fey sztori, ami remélhetőleg hosszabb lesz, mint a Winter's Passage volt. Nagyon szeretem ezt a világot, meg Puck-ot is, a borítót meg egyenesen imádom, szóval ez biztosan jó lesz. Az Uncommon Criminals (Heist Society #2) meg kakukktojás, mert még az első részt sem olvastam el, de ez egyfajta figyelmeztetés magamnak, hogy most már nagyon ideje lenne... Meg inkább ezt teszem ki, mint mondjuk egy Dead Rules-t, vagy bármelyik másik júniusban megjelenő könyvet. Mert igazából alig van olyan, amit tényleg várnék most. Megnyugtatásként, a július SOKKAL jobb lesz :)