Carrie Ryan: The Dark and Hollow Places

Sok olyan dolog van, amit Annah leginkább elfelejtene: a húga arcát, amikor hátrahagyta őt a kezek és fogak erdejében; amikor először pillantotta meg a várost elözönlő zombihordát; a szögesdrótot, ami egy életre megsebesítheti; de főleg azt a napot, amikor Elias elhagyta őt. Annah ugyanis évek óta várja, hogy Elias egyszer visszatérjen hozzá, az élet nélküle ugyanis szinte megállt. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedik Catcher-rel, amikor végre újra elkezd élni. De Catchernek is megvannak a maga sötét titkai, amik újra Annah eszébe juttatják azokat a dolgokat, amiket azóta is próbál elfelejteni.

Annyira szerettem az első és a második részét a sorozatnak, és főleg azután, hogy Gabry története után végre megismerhetjük Annah-ét is, méginkább vártam a harmadik részt. Ehelyett azt kell mondjam, hogy a három lány közül Annah-t kedveltem a legkevésbé. Na nem, inkább azt mondom, hogy ezt a részt szerettem a legkevésbé. Mert Annah-vál egyébként semmi probléma nincs, neki is megvannak a saját problémái, ugyanúgy megtalálja a szerelmet ebben a hanyatló világban, mint ahogy Mary és Gabry is megtette korábban. Csak egyszerűen rémisztő belegondolni azokba a dolgokba, amik ebben a részben jelen vannak. Egyrészt én alapból nem szeretem Catchert, nem értem, hogy ő miért lett immunis a zombiságra, meg úgy éreztem hogy van egy-két logikátlanság ezzel az immunitással, meg az előző részekben jelen levő, most pedig teljesen elhanyagolt "breaker" dologgal. De ez már legyen az én bajom, ezen még túl tudnék tekinteni, ha...

Ha nem lenne olyan a világ, amilyen. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ennyire önző lehet az emberi faj. Hogy valószínűleg ezek az utolsó emberek, és mégis feláldozzák egymást a puszta szórakozás miatt, hogy a túlélésük gyakorlatilag egyetlen esélyét is így el tudják vesztegetni, mint ahogy ebben a részben teszik. Itt az erőszak egyszerűen annyira értelmetlen, hogy nem hiszem el, hogy létezik. Ha tényleg ők lennének az utolsó emberek a földön, akkor hálát kéne adniuk, hogy legalább ők még legalább életben vannak ebben a pusztuló világban, ki tudja mennyi ideig, de addig is tartsanak össze. Ehelyett mit látunk? Hogy bántalmazzuk a gyengéket, megerőszakoljuk őket és teljesen ellehetetlenítjük az életüket, majd kidobjuk őket a zombik eledelének, ráadásul mindezt egy show keretében? Ez nem létezik. Ugye nem?

Carrie Ryan: The Dead-Tossed Waves

Gabry nyugodt életet él. Legalábbis csak annyira biztonságosat, amennyire egy olyan városban lehetséges, amit egy tenger, egy erdő és egy kerítés szegélyez, melyen kívül a városban élő emberekre éhező élőhalottak csoportosulnak. Ám ő elégedett az itteni életével, amit az anyjával együtt oszt meg a világítótorony magasában, míg a barátai mind a határon túl levő nagyvárosról álmodoznak. Azonban vannak olyan dolgok, amiktől még a várost körülvevő kerítés sem tud megvédeni. Mint azok a titkok, amiket Gabry anyja, Mary, azóta magában tart, hogy megszökött a Kezek és fogak erdejéből. Mint azok a vallási fanatikusok, akik istenként tisztelik az élőhalottakat, és maguk is az ehhez hasonló öröklétről álmodoznak. Mint az erdőből származó idegen fiú, aki úgy tűnik ismeri Gabry-t valahonnan régebbről. Azonban egyik pillanatról a másikra minden megváltozik. Egy meggondolatlan cselekedet miatt Gabry barátainak a fele meghal, a másik felét pedig börtönbe zárják. A lánynak pedig szembe kell néznie az erdővel, aminek a mélyén nem csak az anyja titkaival, hanem a saját múltjával is szembe kell néznie.

Ez a Kezek és fogak erdejének a folytatása, ám az első rész után történtekről csak közvetetten ismerjük meg a részleteket, hiszen ez a kötet már nem Mary-ről, hanem a lányáról, Gabry-ról szól. De azért azt elárulom, hogy Mary-n kívül még valaki szerepel az első részből, de hogy kicsoda, az maradjon titok. Én egy kicsit meglepődtem, főleg azon, hogy milyen szerepben jelenik meg. Na de nem titokzatoskodom többet. Tulajdonképpen miután végeztem a könyvvel, azóta azon gondolkozom, vajon melyik részt szerettem jobban, de egyszerűen nem tudom eldönteni. És ennek azért is örülök, mert nem kaptunk egy ismétlést a kezek és fogak erdejéből, hanem egy teljesen új, teljesen másmilyen közeget, szereplőket és történetet kaptunk, amit ugyanúgy lehet szeretni, mint az első részt. Az egyetlen ami esetleg hasonló lehet az első részhez, az a szerelmi sokszög, de az is kicsit más volt. És részemről most egyáltalán nem volt kérdéses, hogy kihez húz jobban a szívem, míg az első részben én elég rendesen vaciláltam a két testvér között.

Ezek után alig várom a harmadik részt, főleg mivel abban is egy új szereplő szemszögéből látjuk a dolgokat. De ha valaki olvasta a Dead-Tossed Wavest, akkor tudja, hogy Annah bizony nem is annyira ismeretlen szereplő, de az már tényleg óriási spoiler lenne, ha elmondanám, hogy kicsoda. De már nagyon szeretném tudni, hogy mi lesz!

Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

Mary világát egyszerű igazságok irányítják: A Nővérek mindent tudnak. Az Őrzők szolgálnak és védenek. Az Elátkozottak soha nem adják fel. És mindig figyelned kell a falut körbevevő kerítésre. A kerítésre, mely megvéd a Kezek és fogak erdejétől. De ezek a törvények lassan értelmüket vesztik. Mary olyasmiket tud meg a Nővérekről és az Őrzőkről, melyekkel jobb lett volna soha nem szembesülnie. Amikor pedig a kerítés átszakad, és egész világán úrrá lesz a káosz, az Elátkozottakkal is közelebbi kapcsolatba kerül. Választania kell a faluja és saját jövője között, a szerelme és a fiú között, aki gyermekkora óta szereti. Szembesülnie kell a Kezek és fogak erdejének valódi természetével. Megtalálhatja-e jövőjét egy olyan világban, melyet a halál vesz körül?

Olyan eszméletlenül régóta el szerettem volna már kezdeni ezt a sorozatot, még Mondie Moms-ék miatt figyeltem fel rá, meg mert beleszerettem a Dead-Tossed Waves borítójába is elég rendesen. Szóval nem is igazán értem, hogy hogy történhetett, hogy a néhány héttel ezelőtti Auchan-ös nagybevásárlásunk közben kellett megpillantanom egy hegyoldalnyi Kezek és fogak erdejét. Gyakorlatilag teljesen lemaradtam a magyar megjelenésről, még csak hírét sem hallottam. De nem baj, azt már nem fogom megvárni, hogy a következő részt is magyarul olvashassam el, és mire azzal végzek, már a Dark and Hollow Places is egészen biztosan megjelenik.

Hát igen, sikerült teljesen beleszeretnem a történetbe, és alig várom, hogy a folytatásokat is elolvassam, annak ellenére, hogy trilógia mindhárom része másvalakiről szól, egyszerűen nem tudtam nem szeretni a világot. És persze a szereplőket, egyszerűen mindannyiukat tudtam szeretni, vagy éppen utálni. Utóbbi Mary-re vonatkozik, aki egyszerre volt a kedvenc szereplőm, és valahogy mégis őt tudtam a legjobban is utálni néha. Mert akármennyire is lehet őt okolni a történtekért, hogy ott vannak ahol vannak, hogy meghaltak azok akik meghaltak (kevésen múlt, de még spoilermentes vagyok:D), azért én nem gondolom, hogy mindenért ő lenne a hibás. Tényleg csak egy buta álmot követett, ezzel kockáztatva a családja és barátai életét, de kéremszépen, a faluját ért támadásról nem ő tehet, ha pedig ott maradnak, akkor mindannyian meghalnak. Ugyanez vonatkozik Gabrielle falujára is, tény, hogy Mary miatt mentek oda, na de ha nem teszik, akkor már régen éhen haltak volna valahol az ösvényen, nem?

Van egyébként egy csomó kérdésem, ami egyelőre megválaszolatlan maradt, úgyhogy ide azzal a folytatással, mert így nem lehet élni! Mondjuk engem leginkább a Nővérek világa, és az ő nézőpontjuk érdekel, de szerintem róluk már nem fogok sokkal többet megtudni. De majd meglátjuk, március 22-ig, a harmadik rész megjelenéséig, szeretnék még írni a második részről is.