Simone Elkeles: Return to Paradise

És igeeeen! Erre a könyvre is több mint egy fél évet vártam, de annyira megérte. Ez ugyanis a Leaving Paradise folytatása, amiben visszatérünk a Paradise nevű kis városkába, hogy ismét összehozhassuk Calebet és Maggie-t, akik a Leaving Paradise utolsó oldalain elváltak egymástól. És igen, örülök annak, hogy ők ketten kaptak egy igencsak megérdemelt boldog befejezést, még akkor is, hogyha kicsit később történt, és nem éppen úgy, ahogyan én megálmodtam. Emellett még imádom Elkeles stílusát, annyira magával ragad, hogy szinte észre sem veszem, és már vége is a könyvnek. Igaz, hogy néha kellemetlenül éreztem magam a borítója miatt a metrón-buszon-villamoson, főleg hogyha éppen előkaptam a könyvet, és láttam, hogy mellettem valaki nagyon megnézi. De akkor is, ez egy olyan könyv volt, amire nagyon sokat vártam, és teljesen mindegy volt, hogy hol olvasom.

És neeeee... Ugyanis azt kell mondjam, hogy nem vagyok száz százalékig megelégedve a könyvvel. Egyrészt már alapból nem tetszett a szituáció, ahogy Caleb és Maggie újból találkoztak, másrészt most már egyikőjük sem ugyanaz a személy, akit az első részben megismertünk. Maggie mondjuk erősebb lett, ami igaz, hogy pozitív, de Caleb a könyv nagy részében igencsak elvágta magát nálam. Annyira kicserélték a jellemét, az az érzékeny srác, akit a Leaving Paradise-ban megismertünk, itt egy hihetetlenül önző és undok alak lett, és ami a legdurvább, hogy Maggie-t is csak kihasználni szeretné. Nem tudom mi történhetett az első és a második rész között, ami ennyire megváltoztathatta őt, de akármi volt, szerintem egyáltalán nincs logikusan megmagyarázva. Meg van még néhány dolog, amit nem tudok hová tenni, például Lenny...

A negatívumokra azért én próbálok nem gondolni, valószínűleg túl sokat vártam ettől a könyvtől, és most kénytelen vagyok beérni azzal, hogy megkaptam a jól megérdemelt happy endingemet. Nem csak azért, hogy most végre Caleb és Maggie tényleg egymásra találtak, hanem azért is, mert végre tisztázódott minden, és nincsenek többé titkok, egymás között és mások előtt sem.

Simone Elkeles: Leaving Paradise

Az igazat megvallva még nem hallottam erről az írónőről, sem a könyveiről, csak a Leaving Paradise történetére talált rá egy barátnőm, és mindkettőnknek megtetszett a dolog. És bár nem kicsit vagyok csalódott a befejezés miatt, egyáltalán nem bántam meg, hogy megrendeltem ezt a könyvet, mert tényleg nagyon tetszett. Néhányszor sírtam ugyan, de rengetegszer mosolyogtam is rajta. Mondjuk ha egyszer újraolvasom, akkor biztos, hogy kihagyom az utolsó 5 oldalt, és valami szebb befejezést képzelek el magamnak. Na nem mintha nem lett volna valamilyen szinten pozitív és előrelépős a befejezés, de egyáltalán nem az volt, mint amire 300 oldal után számítani lehetett. De ami pozitívum, hogy lesz folytatás! Csak egy kicsit messze van még az a fránya november...

A Leaving Paradise körülbelül egy évvel egy baleset után játszódik, amely során az ittasan vezető Caleb elüti a szomszédját, Maggie-t. Maggie a baleset után egy roncs lesz, utálja a kórházat, a terápiákat, hogy mindenki nevet rajta, és legfőképpen Caleb-et, amiért ezt tette vele. Alig várja, hogy minél hamarabb elszabaduljon a Paradise nevű kisvárosból, ahol mindenki ismeri, de legfőképpen azért, hogy ne kelljen majd Caleb-bel találkoznia, aki hamarosan visszajön a városba. Addig is egy Mrs Reynolds nevű idős hölgynél dolgozik, hogy legyen pénze a régóta várt spanyolországi ösztöndíjra. Caleb is utálja Maggie-t, hiszen miatta szenved már egy éve a javítóban. A fiút azonban hamarabb kiengedik, és a letöltendő fogság helyett néhány hónapnyi közmunkára ítélik. Így kezd Mrs Reynolds-nál dolgozni, ahol kénytelenek lesznek elviselni egymást Maggie-vel, hiába akarták mind a ketten elkerülni egymást. Ám ahogy telik az idő, egyre inkább rájönnek, hogy csak egymásban tudnak igazán megbízni. Abban, aki tönkretette az életüket.