Andrea Cremer: Wolfsbane - A keresők

Calla Tor esküdt ellenségei, a keresők fogságában tér magához, és biztos abban, hogy a napjai meg vannak számlálva. Ám a keresők ajánlatot tesznek: szabadon engedik, ha segít nekik legyőzni korábbi urait, a vigyázókat, ráadásul így megmenthetné a falkáját és egykori vőlegényét, Rent is. De nem túl nagy ár ez a szabadságért? És Shay minden körülmények között mellette áll-e majd a küzdelemben? Callának döntenie kell a sorsáról, és arról, hogy melyik oldalon száll harcba. Vajon hány próbatételt élhet túl az igaz szerelem?

Na ahhoz képest, hogy már az első részt sem terveztem elolvasni, és nem is túlságosan tetszett, most viszonylag hamar sikerült lecsapnom a második részére, még a kinti megjelenés előtt! Nem is értem, hogy hogy csináltuk, hiszen a goodreads szerint 26-án jelent meg odakint, én meg itthon vígan olvasgattam már ezidőtájt. Sőt, szerintem pont aznap vittem vissza a könyvkölcsönzőmbe, és minimum egy hétig nálam leledzett. Na mindegy, azt kell hogy mondjam, ezt most jól megcsináltuk :)

Viszont mondhatom azt is, hogy a mindez magyar verzió kárára történt, ami hasonlóan összecsapott lett, mint az első rész fordítása. Lehet, hogy már az eredetivel is voltak bajok, én ezt nem kétlem, de azért ilyen mondatokat olvasni, hogy "most is lenyűgözött az előtte kavargó fényformák lenyűgöző látványa"... Hát szerintem annyira nem volt lenyűgöző, hogy engem is lenyűgözzön. Az a baj, hogy nem jegyzeteltem, pedig lehetett volna mit, utólag pedig nem tudom visszaidézni, hogy hol voltak benne idétlenségek, pedig voltak ám százával.

De a történetről ugyanezt tudom elmondani, annyira összecsapott volt az egész, és valahogy annyira nem lehetett komolyan venni. Annyi történt ugyanis, hogy a könyv nagy részében nem történt semmi, csak a keresők bohóckodtak egymással, aminek aztán abszolút semmi értelme nem volt. Illetve csak annyi, hogy Calla rájöjjön, a keresők is normális emberek, érző lények, ugyanúgy vannak szeretteik, meg humorérzékük (bár elég gyenge), meg minden másuk, vagyis egyáltalán nem olyan lélektelen harcosok, amilyeneknek eddig gondolta őket. De egy idő után már annyira fárasztó volt, hogy a legkomolyabb pillanatokban is ment ez a gyengére sikeredett poéngyár, hogy aztán a következő oldalon rájöhessünk, hogy bakker már nincs idő semmire, azonnal indulni kell megmenteni a világot. Én nem azt mondom, hogy a harcosoknak nem lehet életük, meg szabadidejük; csak egyszerűen ne akkor, amikor tényleg idő van, meg tényleg cselekedni kéne. Én a könyv nagy részében halál ideges voltam, hogy nem hiszem el, hogy ezek itt szórakoznak, mikor egy perce beszélték meg, hogy nincs más lehetőség, most azonnal kell cselekedni. Vagy amikor azt mondják, hogy még van pár óránk, pihenjük ki magunkat, meg holnap nagy nap lesz, akkor is egész éjjel mennie kell ennek a csipkelődésnek. Hihetetlen. És oldalak százai mentek el ezzel!

A történet mindeközben nem nagyon ment előre, gyakorlatilag azon ment a problémázás, hogy kiszabadítsák Calla falkatársait, kisebb-nagyobb sikerrel. Vannak akik árulók lettek, van akik maradtak Calla oldalán, sőt olyan is, aki átállt hozzájuk. De a csapat még így is nagyon gyenge, és ami a legfájdalmasabb, hogy Calla a könyv végén Adnéval kiegészülve egy kisebb magánakcióba kezdett, hogy elhozza az ellenségtől Rent. Mindezt azután, hogy alig néhány órája derült ki, hogy a fiú pillanatnyilag nem éppen Calla oldalán áll. De mindegy is, rohanjunk a vesztünkbe, és vigyünk magukkal a keresők egyik legértékesebb emberét, mekkora ötlet már! A legidegesítőbb szereplő éppen ezért részemről Adne, akit egy kiskanál vízben meg tudnék fojtani. De ilyen nálam még Calla is, meg Shay is. Utálom ezt a gyerekes kavarást, ami kettejük-hármójuk között van, a teljesen felesleges féltékenykedésekkel, meg titkolózással.

A harmadik rész jövő februárban jön, nem túlságosan várom, de azért feltettem wishlistre, mert amilyen önkínzó életmódot folytatok, biztosan sort fogok rá keríteni. Az az egy szerencséje a könyvnek amúgy, hogy hihetetlen gyorsan a végére lehet érni, egyébként biztosan nem szenvednék vele.

Andrea Cremer: Nightshade - Az Őrzők

Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány sorsa szinte a születésekor megpecsételődött: miután befejezi az iskolát, Ren Laroche, a szívtipró vérfarkas társa lesz. Alig néhány héttel a kitűzőtt esküvő előtt azonban Calla, az Őrzők törvényeit áthágva, megmenti egy kiránduló fiatalember életét. És Shay Doren ellenállhatatlanul vonzza őt... A lány kételkedni kezd kijelölt sorsában és egész addigi életének értelmében. Ugyanakkor azt is tudja, ha a szívére hallgat, elveszíthet mindent. Még az életét is. Megéri-e a tiltott szerelem a legnagyobb áldozatot?

A Westendből kölcsönöztem, de igazából nem értem miért. Annyira soha nem akartam elolvasni, a fülszöveg sem ragadott meg, szóval simán meglettem volna nélküle. De az eladó néni külön felhívta rá a figyelmemet, és hát akkor legyen. Annyira nagyon nem bántam meg, mert gyorsan át lehetett pörgetni, meg voltak benne bizonyos dolgok, amik tetszettek, de sokminden már annyira nem. De akkor nézzük.

Egyrészt már a magyar kiadással voltak kisebb problémáim. Nem tudom, hogy az eredeti verzióban is ez volt-e a helyzet, de annyira összevissza volt ebben minden, hogy néha nem tudtam kiigazodni a dolgokon. Hiányzó gondolatjelek, nem lehetett eldönteni, hogy melyik mondatot mondják ki hangosan, és melyiket gondolják. Meddig tart a párbeszéd rész, és mikortól kezdődnek a leírások. Szóval lett volna mit átszerkeszteni. Nem mintha így nem lehetett volna érteni, de engem kifejezetten zavart. És eddig mindösszesen két Egmont Dark könyvet olvastam, de ha a harmadikban is felfedezem, hogy más nevet adtak valamelyik szereplőnek (a Köddé váltakban is volt ilyen), akkor ezt kinevezem a kiadó névjegyének. A 434. oldalon ugyanis Shay-ből egy pillanatra Shane lesz, biztos már besokaltak attól, hogy oldalanként 5x kell leütni a srác nevét.

Aztán ami iszonyatosan zavart, az a rengeteg utalás a szexre. Én komolyan nem értem, 17 évesek vagyunk, most kaptuk meg életünk első csókját, rögtön két pasitól is, és mindkét esetben az a következő gondolat, hogy nem fogunk tudni leállni. Na most mivan? Persze biztos velem van baj, amiért szerintem nem így működnek a dolgok, de szerintem akkor sem így működnek. A legdurvább részemről az volt, amikor életveszélyben vagyunk, sietnünk kellene még állat, de azért segítsd már le rólam ezt a ruhát, mert még előtte át akarok öltözni... és fúh, ha már nincs rajtam felsőrész, mégiscsak mennyire közel van az az ágy... Na ilyenek után kívántam azt, hogy nyírják ki az összeset, ezek nem érdemelnek szabadságot, meg boldog életet, ha ennyire eszméletlenül idióták.

És aki még halálra idegesített, az Shane... akarom mondani Shay. Az ugye nyilvánvaló, hogy most egy újabb szerelmi háromszögnek lehetünk tanúi, és persze az sem kérdés, hogy Calla kit fog választani. De én Shay-től egyszerűen a falat tudtam kaparni. Nem mondom, néha Callától is falra tudtam mászni, na de hogy egy ennyire meggondolatlan pasit fogjon ki magának. Nem tudok rá mit mondani, Shay egyszerűen nem gondolkodik, nem véletlen, hogy állandóan bajba keveri magát. Oké, nagyon lazák vagyunk, nem félünk semmitől és senkitől, és tényleg iszonyat nagy arcnak gondoljuk magunkat, de ez minden ami ebben a karakterben benne van. Az meg egyszerűen nevetséges, hogy milyen hülye indokkal találkozgat vele Calla: "azt mondták töltsek vele időt..." Aha, na persze. De az alig tűnik fel valakinek, hogy Calla gyakorlatilag tesz mindenre és mindenkire, csakhogy ennek a hatalmas "parancsnak" engedelmeskedjen, és hogy mennyire kamu ez az egész.

De azt is mondtam, hogy voltak benne olyan részek, amik érdekeltek is. Konkrétan engem az egész farkastörténelem háttere érdekelne, hogy mi is a valódi helyzet az őrzőkkel, keresőkkel, figyelőkkel. Mert egyelőre még nem igazán derült ki, hogy kik a jók, kik a rosszak, meg hogyan is működik ez az egész rendszer. Azt egyelőre kérdésesnek tartom, hogy elolvasom-e a folytatásokat, de ha igen, akkor azt csakis emiatt a háttértörténet miatt. Az valahogy nem tud érdekelni, hogy mi lesz Callával, meg a szerelmi sokszögével.