Ezek pedig a novemberben megjelenő könyvek...

... amikről remélhetőleg fogok is írni, amint a kezeim közé kerültek.

Van ám itt egy Night Creatures harmadik rész (a második részben nem csalódtam, remélem most sem fogok); egy új sorozat kezdete posztapokaliptikus tiltott szerelemmel meg sok-sok titokkal; aztán Kate Grable egy bugyuta zombis kezdettel most visszatér egy várhatóan hasonlóan bugyuta második résszel (félreértés ne essék: várom); aztán egy nagyon várós contemp ya, ahol a lelkisegély vonalon dolgozó beleszeret az egyik gyakori hívójába, aki viszont egyre kétségbeesettebb.

Újabb contemp ya, ahol a főszereplő lánykánk szépen mindent előre eltervezett, aztán valakinek mégiscsak sikerül felborítani az előre kiszámított életét; egy Matched harmadik rész (a második részben kicsit csalódtam, remélem most nem fogok); egy új sorozat, zombikeltő kaszásokkal és nekromanta iskolával; illetve szintén egy új sorozat, zavaros fülszöveggel, és amiben a lány érintéssel tud gyógyítani, úgy hogy átveszi mások sérüléseit.

Az elmúlt hónapban olvastam...

... és nem lett volna rossz, ha erről mind írtam volna valami véleményszerűséget is.

Októberi (csökkentett) várólista

Az a helyzet, hogy ma szabadnapos voltam, és úgy terveztem, hogy összeszedem a szokásos nyolcas várólistámat, meg írok egy szép kis bejegyzést a Nevermore második részéről, és még egy csomó mindent elintézek... Na ebből annyi lett, hogy az elsőt még épphogy megcsináltam, de ennyi :) Sikerült egész nap könyveket böngésznem, a readeremre pakolgattam mindenfélét, meg letöröltem azt a jónéhány könyvet amit úgysem fogok elkezdeni soha, mert nem vagyok olyan hangulatban. És sikerült megalkotnom ezt a nyolcas listát, bár nehéz volt, mert 30(!) könyvet jelölgettem össze magamnak erre a hónapra, ami azért is vicces, mert A Sorozat miatt még a múlt haviakat sem sikerült elolvasnom... És akkor arról a hat könyvről amik a magyar megjelenések közül érdekelnek, már ne is beszéljünk.

Lényeg a lényeg, ebben a hónapban megjelenik egy Stealing Parker, amit tekintve hogy a Catching Jordan nagyon tetszett, remélem szintén nagyon fog. Mindi Scott-tól szintén olvastam az első regényét, a Freefall-t, ami után elhatároztam, hogy tőle minden jöhet, így a Live Through This is. Julie Kagawa új sorozatot indít a vasbirodalomban, ami nanáhogy érdekel, de a borítója például nekem egyáltalán nem jön be. A Who I Kissed-ben a főszereplő féltékennyé akar tenni egy srácot, ezért megcsókol egy másikat, aki rögtön utána meg is hal a karjaiban, mert allergiás volt a mogyoróra. Ezek után pedig számolnia kell a bűntudattal és egyéb következményekkel.

A What Happens Next-ben a főszereplő lányt megerőszakolják a sítáborban, amire igazából nem is emlékszik, és ezt az eseményt próbálja feldolgozni. A Destroy Me a Shatter Me másfeledik része, arra pont jó, hogy ne felejtsem el teljesen mi történt, mire megjelenik a második rész. A Send Me a Sign egy népszerű lányról szól, aki rákos lesz, és próbálja eltitkolni a betegségét és élni tovább az életét a kezelések mellett. Nem szeretem az ilyesmi könyveket, de állítólag ez nem rossz. The Opposite of Hallelujah-ban pedig Caro nővére 8 év után hazajön, és a tulajdonképpen vadidegen lány felborítja Caro addigi életét.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1-7

A Szent Johanna Gimi már egy ideje benne van a köztudatban, engem mégiscsak a hetedik kötet megjelenésekor talált meg. Persze szembejött már korábban is, de sosem vettem a fáradságot, hogy meg is nézzem ez micsoda. Aztán még júniusban e-mailben ajánlotta nekem egy kedves olvasóm (ezúton is köszönet cseszkának) a sorozatot, és pont amikor láttam, hogy napokon belül megjelenik a hetedik kötet, kikölcsönöztem az első részét a westendes könyvsikerkölcsönzőből. Amit utólag picit bánok, mert konkrétan minden részét vissza is vittem, ezért lehetőségem sincs újraolvasni, meg az érzés sincs meg, hogy itt van a polcomon "A Sorozat", és akármikor levehetem onnan bármelyik részét. A párom persze megnyugtatott, hogy karácsonyra úgyis mindenkitől könyvutalványt, meg feltöltött libri kártyákat fogok kapni, és megvehetem majd egybe mind a hét részt, és még gyorsan újra is olvashatom mielőtt megjelenne a nyolcadik könyv :)

Azért nem írtam külön-külön mindegyik részéről, mert konkrétan amint letettem egy részt, már nyúltam is a következőért. Vannak kedvenceim (Kezdet, Remény és Útvesztő), meg olyan rész is, ami valamiért kevésbé tetszett, mint a többi (Ketten), de mivel tényleg egyben olvastam, végeredményben csillagosötös az egész. Amit picit sajnálok, hogy nem kicsit később talált meg a sorozat, például amikor épp az utolsó rész is megjelent, hogy egyben letudhassam az egészet; vagy épp ellenkezőleg, miért nem előbb talált meg? Hogy kezdetektől tudjam figyelni az eseményeket, várni az új részeket, hogy legalább egy kicsit tovább tartson az élmény. Persze az élmény így is megvolt, első hét után szaladtam SzJG-s fülbevalót venni, és abban nyomultam a továbbiakban, mert szeretek legalább ennyiben passzolni a könyveimhez :). Aztán melóhelyen találkoztam egy olyan vendéggel, akin "I<3Cortez" póló volt, és egyből jobb kedve lett mindenkinek az én "úúú, de jó pólód van, most olvasom a sorozatot!" kirohanásom után. És esküszöm, hogy hallottam a villamoson elhangzani ezt a félmondatot: "....pedig úgy tepertem, mint Szatmáry Kinga az eszjégéből", emiatt is virult a fejem, nem is kicsit. Itthon pedig már úgy hivatkozunk rá, hogy "A Sorozat", így nagy kezdőbetűkkel. :)

Na és akkor gyorsan még a kedvencekről, meg pár szomorú dologról. Kedvenc részem a Remény volt, azon sikerült a legtöbbet vigyorognom, meg arra gondolok vissza legpozitívabban, annak ellenére, hogy egy kicsit összefolynak néha a dolgok. Nagyon szerettem a Kezdetet is, mert ha az nem lett volna olyan, amilyen, akkor lehet hogy most nem itt áradoznék a sorozatról, hanem egy rész után félretettem volna az egészet. Az Útvesztő pedig baromi közel áll hozzám, főleg mert sokáig nekem sem volt fogalmam arról, hogy mit kéne csinálnom, és ahogy Reni, én is azon a bizonyos egyetemen választottam egy nyelvszakot, mert annyira olyannak tűnt, hogy ez az ami teljesen én vagyok (persze ott meg az derült ki, hogy nagyon nem így van, és már megint ott vagyok, hogy fogalmam sincs mit kéne csinálnom). A legeslegkedvencebb szereplőm Virág, mert egy az egyben olyan, mint az én legjobb barátnőm volt (aki már nem él). Nem akarom nagyon részletesen kifejteni, de megvolt a saját "Dorián-korszakunk", nem fiú miatt, de mégis kísértetiesen hasonlított az SzJG-hez, bár én mégis ott kezdtem el sírni, amikor Virág msn-en azt írta, hogy "te vagy az lb-m XD", mert ez annyira, de annyira ismerős volt. Persze sokat nevettem is, mert visszahozott sok régi szép emléket is, és ezért hálás vagyok. A fiúk közül pedig Zsolti és Dave a nagy kedvencem, amellett hogy mindenki mást is nagyon szeretek (kivéve Dorián), de az első részben rajtuk sikerült a legtöbbet nevetnem, és valahogy ők maradtak meg nálam örök kedvencnek. Renit is nagyon kedveltem, örülök, hogy az ő szemszögéből látjuk a dolgokat, mert nagyon sokszor tudtam vele azonosulni, a könyvek, meg leginkább Virág miatt is.

Röviden is tömören ennyi. A végén még annyit megjegyeznék, hogy engem 25 éves fejjel teljesen levett a lábamról a könyv, és kellemesen visszarepített a gimis padok közé. Páromnak is felolvastam pár vicces jelenetet, az tetszett neki, sőt az is előfordult, hogy a metrón ülve bele-beleolvasott valamelyik könyvembe. Ciki, nem ciki, szerintem a srácok miatt a fiúk is nyugodtan felvállalhatnák :) Én személy szerint rengeteget nevettem, meg sírtam is, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom A Sorozatot.

 

Ezek még kimaradtak

Ruth Frances Long: The Treachery of Beautiful Things

Tündéres könyv, de szerencsére nem az a verzió, amikor a tündérek kedves és jóképű fiatalemberek, és szerelmi sokszögek sem bontakoznak ki. Gyerekkorában a zeneiskolából hazafelé menet Jenny és a bátyja Tom az erdőn keresztül szerették volna levágni a hazautat, de csak Jenny ér haza épségben, Tomot elragadja az erdő. Jenny ezután évekig kerüli az erdőt, kezelésekre jár, és továbbra is rémálmai vannak az erdőben rejtőző szörnyről, de mindezt próbálja magába folytani. Legalábbis addig, amíg meg nem hallja Tom rég elfeledett fuvolajátékát. Jenny útnak indul, hogy visszaszerezze testvérét az erdő teremtményeinek kezei közül, de úgy tűnik csak azt érte el vele, hogy őt magát is elragadja az erdő.

Josephine Angelini: Baljós csillagok

Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, főleg hogy nyár elején megjelent a második része külföldön, aminek szintén egészen tetszetős borítója van, és bár értékelést konkrétan nem olvastam hozzá, de 4,14 az értékelése goodreads-en, ami szerintem nem rossz. Olvasnom kellett volna róla, mert akkor talán nem várom annyira a magyar megjelenést. Ugyanis már az első 50 oldalon olyan nehezen jutottam át, hogy kérdéses volt, tudom-e tartani a 15 napos határidőt a kedvenc könyvkölcsönzőmnél. A "történetről" elég annyi, hogy a főszereplő hihetetlenül gyönyörű, erős és különleges, de amikor új diákok érkeznek a sulijába, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva annyira gyűlöli őket, hogy meg akarja őket ölni, ők szintén. Na, konkrétan ez nekem megmagyarázza, hogy miért is akartam utálattól elborult fejjel többször is a falhoz csapkodni a könyvet. A magyarázata a dolognak pedig rémesen nevetséges, ha van könyv, amit senkinek nem ajánlok, az ez.

Beth Kephart: Small Damages

Kephart egy másik könyve már egy éve a várólistámon van, és most is felfigyeltem rá, meg a fülszöveg is tetszett, szóval egyből landolt a júliusi várólistámon. Kenzie nemrég veszítette el az édesapját, és még nem igazán találja helyét a világban. Egyetlen támaszát az egyik legjobb barátjában találja meg, azonban nem voltak elég óvatosak, és Kenzie teherbe esik. Az anyja hallani sem akar a dologról, Kenzie barátja is szeretné inkább meg nem történtté tenni az esetet. Kenzie azonban hajthatatlan, mindenképpen szeretne életet adni a babájának. Édesanyja ismerősein keresztül Spanyolországba küldi egy szakács otthonába, hogy ott segédkezzen, amíg megszüli a gyereket, aki majd egy szerető párhoz kerül. Kenzie pedig úgy térhet haza, mint ha mi sem történt volna, egy kis kiránduláson volt. Eleinte nehéz esetként is viselkedik, de kezdi megszokni és megszeretni az új helyét. Nagyon kellemes történet, nálam abszolút pozitívum volt, hogy Kenzie egy percet nem kételkedik abban, hogy megszülje a gyerekét, akihez az egész könyv alatt folyamatosan beszél, gyakran többes számban hivatkozva saját magukra.

Nathalie Somers: Lányok regénye

Nyaralni voltam, és mivel úgy gondoltam sok időm nem lesz olvasni, ezért csak a Baljós csillagokat vittem magammal, de az meg annyira pocsék volt, hogy nem bírtam olvasni. Mivel mindig hamarabb felébredtem reggelente, mint a többiek, ezért kellett valami amivel lefoglalom magam. A Lányok regénye pedig az első könyv volt, amivel szembetalálkoztam a könyvesboltban, és megállapítottam, hogy hű, ezt még nem láttam. Négy francia tinilány életéről szól, hárman régóta barátnők, de idén mindhárman más-más osztályba kerültek, a negyedik, Mélisande, pedig csak most csatlakozott be hozzájuk. Eleinte bizalmatlanul fogadják az új lányt, de aztán igaz barátság alakul ki közöttük, miközben mind a négyüknek meg kell birkózniuk a saját problémáikkal, legyen szó a szüleikről, vagy az első szerelemről. Összességében egy könnyed nyári olvasmányról van szó, de lehetett volna sokkal jobb is.

Kelly Oram: Serial Hottie

A hokirajongó Ellie-t világéletében fiúk vették körül, de mivel mindig is úgy bántak vele, mintha egy lenne közülük, és sosem érdeklődtek különösebben a lány iránt. Azonban Seth személyében egy új srác költözik a szomszédba, aki amellett, hogy iszonyatosan helyes, úgy viselkedik, mintha Ellie lenne a világának közepe. Ellie-nek meglehetősen szokatlan Seth közeledése, ám minden értelmet nyer számára, amikor az új szomszédaik érkezésével egy időben egy sorozatgyilkos is elkezd garázdálkodni a városban, az áldozatai pedig egy az egyben Ellie kiköpött másai. A lány pedig ahogy egyre jobban megismeri az új fiút, egyre inkább meg van arról győződve, hogy Seth egy pszichopata sorozatgyilkos. Ráadásul a hihetetlenül jóképű fajtából. Amúgy is szemeztem már ezzel a könyvvel, de goodreads-en az egyik ismerősöm 5 csillagot adott rá, nekem meg ennyi elég volt, hogy a várólistám élén landoljon. Helyenként kicsit túlzásba csapott át Ellie paranoiája, de én jókat nevettem rajta. Az írónő összes többi könyve a várólistámon landolt.

Szeptemberi várós

A Sweet Shadows amellett, hogy Tera Lynn Childs (magyarul megjelent tőle: Hableányok kíméljenek), a Medusa Girls folytatása, egyszóval: kell. The Raven Boys egy nagyon jónak ígérkező Maggie STiefvater. A The Diviners egy nyomozós Libba Bray, és egészen jónak tűnik. Az Iron's Prophecy meg olyan novella, ami Iron Fey könyvek után játszódik, egyszóval érdeke.

Az Unspokenről egyelőre nem sokat tudok, de Sarah Rees Brennan-tól már régóta szeretnék olvasni, főleg a Team Human óta, és imádom a borítóját. A My Super Sweer Sixteenth Century-ban a leányzó családi nyaralás alatt a reneszánsz Itáliában landol. A What's Left of Me olyan világban játszódik, ahol mindenki két lélekkel születik, de az egyik időközben elhalványul. Főszereplő lánykánknál meg pont nem. A Nerve pedig egy olyan játék, ami viszonylag ártatlannak indul, de aztán kiderül, hogy mindent tudnak a játékosokról, a tétek pedig egyre emelkednek.

Kendare Blake: Girl of Nightmares (Anna #2)

Már hónapok teltek el azóta, hogy a szellemlány Anna Korlov, kinyitotta a pokolba vezető ajtót és eltűnt, de a szellemvadász Cas Lowood nem tud továbblépni. A barátai emlékeztetik arra, hogy Anna azért áldozta fel magát, hogy ő tovább élhessen, nem pedig azért, hogy félhalott állapotban leleddzen. Cas pedig tudja, hogy igazuk van, de a szemében egy élő lány sem ér fel azzal a halott lánnyal, akibe beleszeretett. Most mindenhol Annát látja: álmában és ébrenlét rémálmában. De valami nagyon nincs rendben... ezek nem csak ábrándok. Anna megkínzottnak tűnik, és minden alkalommal újra és újra szétszakítják, egyre hátborzongatóbb módokon. Bár Cas nem tudja, hogy mi történt Annával, mikor a pokolba került, de abban biztos, hogy nem azt érdemli, ami most történik vele. Anna nem egyszer megmentette már Cas életét, most eljött az ideje, hogy a fiú is viszonozza a szívességet.

A Girl of Nightmares a már magyarul is megjelent Vérbe öltözött Anna második része. Egyébként nem kell sokáig várni ennek a résznek a magyar fordítására sem, ha minden igaz még idén ősszel kezünkbe vehetjük A rémálmok lányát. Amit egyébként én meglehetősen vegyes érzelmekkel vártam, mert az első rész az úgy volt jó, ahogy volt, minek ide folytatás. És akkor most meg is nyugtatok mindenkit, mert ez a második rész is remek volt. Pont olyan volt, mint amilyennek egy folytatásnak lennie kell, azaz nem volt egy az egyben ugyanaz, mint az első rész, és talán még fel is vezet egy esetleges harmadik részt, ami meg nem lehet ugyanolyan, mint az első kettő. Én legalábbis kíváncsi lennék egy olyan sztorira, amiben nincs ennyi Anna, és van sok Jestine.

Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy annyira azért nem sikerült pozitív szájízzel becsuknom a könyvet. Számomra unalmas volt Cas szenvedése, én nem is igazán értem, hogy mi ez a nagy szerelem meg vágyódás Anna után. Azt kell mondjam, hogy túl sok volt már Annából, annak ellenére, hogy igazán nem is szerepelt. Volt pár felesleges időhúzás, például az öngyilkosságok erdeje, meg amit Carmellel művelt Blake ebben a részben, na arra nem találok szavakat. Szóval míg az első részben volt egy jó kis Odaát-feeling, az most itt szinte teljesen eltűnt, pedig ezek működtek a legjobban (pl Thomas nagynénje, meg a fogadó az ártalmatlan szellemmel). Most meg kaptunk egy nagyrészt szellemmentes Cas-Carmel-Thomas hármast, ami valljuk be, egy kicsit uncsi. Egy új szellemvadász lány, Jestine persze feldobta a dolgokat, az én fantáziámat rendesen be is indította egy jó kis Cas-Jes páros. Mert bár úgy érzem nem kellett volna ez a második rész, de ha már így alakult, akkor legyen már egy harmadik is!

8 könyvnyi lemaradás

Szóval az úgy volt, hogy... már sokadjára elhatároztam, hogy márpedig most már tényleg egyesével rendesen beszámolok a könyvekről, amiket elolvastam, és már megint úgy alakult, hogy mire le tudtam ülni blogot írni, már megint 8 könyv sorakozott itt, és nekem erre nincs időm! @__@ Szóval csak tömören, az alábbi 8 könyv közül hetet imádtam, de úgy tényleg nagyon, szóval most vagy jó a kedvem, vagy csak a jó könyvekbe nyúltam bele, de semmiben sem csalódtam igazán nagyot :)

Justine Larbalestier - Sarah Rees Brennan: Team Human - Mel egy New Whitby nevű városkában lakik, ami arról híres, hogy vámpírok alapították, és meglehetősen magas a vámpír populáció. Azonban Melt ez egészen hidegen hagyja, egy vámpírt sem ismer testközelből, és köszöni szépen, ő így jól van. Egészen addig, amíg egy új osztálytársuk nem érkezik, aki történetesen vámpír, és akibe Mel legjobb barátnője, Cathy, első pillantásra fülig beleszerelmesedett. Ennyiből az még nem derült ki, hogy ez bizony egy paródia, nagyon kedves humorral és néhány olyan jelenettel, amikor tényleg szakadtam a nevetéstől. Csak ajánlani tudom :)

Tara Altebrando: The Best Night of Your (Pathetic) Life - Mary és a barátai nem éppen a legmenőbbek a kisvárosi középsulijukban, azonban maradt még egy esélyük az érettségi előtt, hogy bebizonyítsák: ők is érnek valamit. Erre pedig már csak egy lehetőségük maradt, részt venni a nem hivatalos végzős heti trófeavadászaton. Amit Mary-éknek egyszerűen meg kell nyerniük. Az egész napos versengés azonban mindenkit próbára tesz, még az örök barátokat is, ráadásul sokaknak ez az utolsó lehetőség, hogy megvallják eltitkolt szerelmüket, ami nem kevés konfliktushoz vezethet. Ez a könyv szintén egy hatalmas meglepetés volt nekem, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Szerettem mind a magánéleti szálakat, mind pedig a nagy trófeavadászatot, igazán vicces dolgokat kellett megszerezniük a srácoknak, és volt pár igazán ötletes megoldása is a versenynek.

Myra McEntire: Timepiece (Hourglass #2) - Ez az Hourglass folytatása, amiről annyit kell tudni, hogy egy meglepően kellemes kis időutazós sztori, de körülbelül ez minden, ami bennem meg is maradt. Úgy kezdtem ugyanis a Timepiece-nek, hogy gyakorlatilag semmi nem maradt meg bennem az első részből, de azért még így is élvezhető volt a második rész. Csak volt néhány momentum, meg személy, akikből aztán abszolút semmi nem maradt meg, és néha nagyon néztem, hogy akkor most mi van. A szemszög is változott ebben a részben, Emerson helyett most Kaleb szemszögéből láttuk a dolgokat és ez szerintem abszolút pozitívum. Remélem így marad a következő részben is így lesz, és egy elhanyagoltabb szereplőt ismerünk meg közelebbről. Kár, hogy az Infinityglass-re még egy évet kell várni, mert addigra ezt a részt is el fogom felejteni :(

Jessica Brody: 52 Reasons to Hate My Father - Először valami hasonlót vártam, mint a From Prada to Nada, vagy a Material Girls című film, amikor is a gazdag lányka/lánykák hirtelen szegények lesznek, és dolgozniuk kell, és ez mennyire vicces. Hát ez annyira nem volt az, bár az alapkoncepció ugyanaz, csak itt a lány még egy nemtörődöm unszimpatikus csajszi, aki a saját hibájából került oda, ahol van. Vagyis hogy dolgoznia kell, különben nem kapja meg az örökségét. Nem lett olyan jó, mint hittem, az egyetlen jó jelenet, amit egy filmben is el tudnék képzelni, az a porszívózás volt, de ezzel kifújt. A befejezés nagyon cukros.

Rachel Vincent: My Soul to Take (Lélektolvajok) - Magyar megjelenés, és mivel Rachel Vincent másik sorozatának az első része tetszett, ezért ezt is nagyon vártam. Jobban is tetszett, mint a Stray, gondolom mert ez young adult, és már naggyon várom a második részt :) Csak valószínű, hogy nem fogom megvárni a magyar verziót, mert ez a lúdvércezés nálam kiverte a biztosítékot.

Katie McGarry: Pushing the Limits - Katie az új Elkeles, erre nem lehet mást mondani :) Ez a könyv ugyanis egy az egyben olyan volt, mintha Elkelestől olvastam volna egy chemistry-t, csak nekem most valahogy ez sokkal-sokkal jobban tetszett. Egy olyan párról, akarom mondani, egy olyan fiúról és lányról szól a történet, akikkel történt valami katasztrófa a múltban, és a normálisra vágynak. Ezt pedig egymásban találják meg. A remek hír, hogy lesz egy Beth side story is a történethez, amit nagyon várok már, már csak egy év!

Denise Jaden: Never Enough - Denise Jaden-t a tavalyi év contemps-es kihívása miatt ismerem, bár az akkori könyvét, a Losing Faith-et, főleg a vallási fanatizmusa miatt annyira nem szerettem. De mivel contemps, meg ez más téma, szerettem volna még egy esélyt adni az írónőnek. És milyen jól tettem! Amilyen nehezen indult be a Never Enough, majdnem fel is adtam a közepén, annyira jó párnaszorongatósan sírós lett a vége. Valószínűleg én voltam nagyon figyelmetlen, de Claire problémája nekem derült égből villámcsapásként jött elő, aztán persze éreztem, hogy mindvégig jelen volt, csak ugye Loann nem erre koncentrált. Nekem pedig pont ez tetszett a legjobban, hogy végre külső szemmel nézhettünk végig egy ilyen betegséget. Meg persze hogy tényleg volt párnaszorongatós sírás a részemről.

Lara Zielin: The Waiting Sky - A 17 éves Jane egyedül él az alkoholista édesanyjával, és nem igazán akarja beismerni, hogy otthon igenis problémák vannak. Legalábbis addig, amíg az anyja alkoholizmusa balesetet nem okoz, amiben akár az életüket is veszthették volna Jane legjobb barátnőjével együtt. Ezért nyárra Jane elutazik a rég nem látott bátyjához viharvadászkodni, és közben próbálja átgondolni az életét. Mert bár Jane nem érzi így, de mindenki más szerint ideje lenne végre elkezdeni saját magának élni, és nem csak anyja miatt. Azonban úgy tűnik, hogy ez lesz Jane eddigi életének legnehezebb döntése. Ebben a könyvben pedig az tetszett nagyon, hogy a szülők alkoholizmusa itt végre életszagúan van megjelenítve, nem pedig "anyám részeg, én fizetem a számlákat (hello, miből?), és már megint leégetett mindenki előtt, inkább megszökök tündérországba, mert itt nekem rossz, és többet aztán eszembe sem jut az elmúlt tizensok év az életemből" szinten.

Megkésett augusztus

Azt hittem ezt már feltettem ide még a nyaralásom előtt, aztán kiderült, hogy nem. Úgyhogy akkor most nagyon gyorsan a felső sor: egy nagyon várós Nevermore másodk rész, egy kevésbé várós Vérbe öltözött Anna (ez a magyar cím?) második rész, egy még kevésbé várós Halo harmadik rész (de ha már a másodikat végigszenvedtem, akkor most már végigolvasom... mi is ez magyarul? Lázadó?), és egy nagyon várós Hannah Harrington könyv (contemps írónő és tavaly a Saving June nagyon tetszett tőle).

Az alsó sor csak egy random válogatás azokból a könyvekből, amikkel szemeztem: contemporary ya, ya fantasy, contemporary ya, ya fantasy. Lett volna bőven más is, de ezek érdekeltek most legjobban.

18 könyv amit az elmúlt hónapban olvastam

Na ezért nem kéne halogatnom a blogírást, mert így feltornyozódnak a könyvek. Ilyenkor kedvem sincs írni róluk, főleg hogy már nem is emlékszem rájuk. A kép alatt az a pár cím, amik nagyon tetszettek.

Alex Flinn: A Kiss in Time, Sarah Dessen: Altatódal; Annabel Monaghan: A Girl Named Digit; Trish Doller: Something Like Normal; Courtney Summers: This is Not a Test; Tera Lynn Childs: Just for Fins; Kirsten Hubbard: Wanderlove; Jennifer Echols: Such a Rush; Lauren Barnholdt: The Thing About the Truth