Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Ezt a könyvet már lassan egy éve el szeretném olvasni, már akkor is szemeztem vele, mikor még nem is jelent meg angolul, aztán valahogy mégiscsak sikerült megvárnom vele a magyar kiadást. És "természetesen" sikerült is hatalmasat csalódnom benne. Mert messze nem olyan, mint vártam, körülbelül ugyanúgy vagyok vele, mint egy hónapja a Gone-nal voltam. Az összes YA blogon dícsérték, ajnározták, odáig voltak érte, nekem pedig egyszerűen kidolgozatlannak és unalmasnak tűnt az egész. A folytatást nem tudom, hogy elolvassam-e, mindenesetre az biztos, hogy nem magyarul fogok vele próbálkozni. Mert már megint nem tudom eldönteni az eredeti ismerete nélkül, hogy a magyar fordítás miatt volt ennyire élvezhetetlen, vagy pedig ez alapból ennyire rossz.

De ha eltekintek attól a problémától, hogy a mondatok nálam egyszerűen nem álltak valamiért össze, azt is kifogásolhatnám, hogy a szereplők is rettentően kidolgozatlanok voltak számomra. Vagyis Nora és Folt pont nem, de a többiek egyszerűen nem értem, hogy miért voltak ott, annyira semmilyenek voltak. Persze nem mondom, hogy annyira bődületesen rossz könyv lett volna, mert végülis olvastatta magát, csak az egész egy hatalmas kliséhalmaz volt, annyi különbséggel, hogy itt vámpírok helyett bukott angyalok vannak. De ahogy a borító is reklámozza, "az ínyencek már a bukott angyalokra buknak". Hát nem tudom, én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem kellenek ide más lények, hamarosan úgyis eljön a zombik éve, ha nem idén, mint azt jósolták, akkor majd jövőre. :D

A történet vázolásához egyébként most elég lusta vagyok, ami a lényeg, hogy Bella itt Nora, Edward itt Folt, a vámpírok pedig bukott angyalok. Ezzel körülbelül össze is foglaltam a könyvet, és természetesen hamarosan ehhez is jön a folytatás!