A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alexandra_adornetto. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alexandra_adornetto. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 1., hétfő

Augusztusi kislista

A felső sor ebben a hónapban megint a folytatásoké. Alig egy évvel a Once a Witch olvasása után végre megtudom hogyan folytatódnak Tamsin kalandjai, én most konkrétan ezt várom legjobban! Aztán végre megismerjük a legkisebb Fuentes testvérkét is a Chain Reaction-ben, majd pedig jön a Vámpírakadémia spinoff, a Bloodlines első része is, Richelle Mead-tól. Alexandra Adornetto-tól a Halo folytatására most valamiért annyira nem áhítozom, de tetszett az első rész, és rajta volt a várólistámon, úgyhogy ide is felkerült.


A Want to Go Private? az Contemps, ezért kötelező. Kicsit most el vagyok maradva a contemps-regények olvasásával, de ez a könyv is nagyon várós, szóval remélem hamarosan mindent tudok majd pótolni. Az Epic Fail az a hónap feelgood cuccosa, nagyon bírom a címét is, meg a borítóját, és a tartalom is eléggé a Büszkeség és balítéletre hajaz, vagyis remélem szuper lesz! Az Anna Dressed in Blood egy izgis sorozatkezdésnek ígérkezik, míg a The Near Witch egy egyke kötet, de sok jót írtak róla.


És lemaradt a top8-ból egy Lisa McMann kötet, The Unwanteds. Mesekönyvnek volt beharangozva, és sokáig nem is nagyon érdekelt, de aztán győzött az, hogy McMann-t nagyon szeretem, meg a fülszövege alapján ez sem hangzik annyira rossznak. Szóval valószínűleg ezt is el fogom valamikor olvasni.

2010. december 7., kedd

Alexandra Adornetto: Halo

Látszólag nem sok minden történik a Venus Cove nevű városkában, ám három angyal mégis itt telepedik meg, hogy megvédjék a város lakóit a gonosz erőivel szemben, amivel kellemesen felforgatják a nyugodt kisvárost. Egyrészt ott van Gabriel, a harcos arkangyal, a gyógyító képességekkel rendelkező Ivy, és Bethany, aki hármójuk közül a legemberibb és egyben legtapasztalatlanabb. És ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie, mint egy átlagos tinédzsernek, iskola, barátok, szerelem, bulik, szalagavató... De még ennek ellenére is minden rendben is lenne, az emberik kedvelik őket, egyre kevesebb a bűnözés, többen járnak templomba, és egyre több a jó cselekedet. Egészen addig, amíg fel nem tűnik egy új srác a középiskolában, akinek szintén sikerül felforgatnia a kisváros életét, csak most nem éppen kellemesen.


A történet igazából nem sokban tér el a többi hasonló könyvtől, itt ugye angyal szeret embert, meg persze viszont is szeretik, szóval gyakorlatilag ez is egy az ezerből. Ami szerintem nagy előnye volt a könyvnek, hogy nagyon tetszett ahogy meg volt írva. Az ilyen előreutalásos dolgok miatt: "ekkor még nem tudtam, hogy..." "utólag tudom, hogy mindig is ez volt a célja" stb. Olyan kellemes hangulatot adott a könyvnek. Nem semmi, hogy 17 évesen ennyire jól írjon valaki, én azt mondom érdemes lesz figyelni Alexandra Adornettót, főleg hogyha majd elszakad a tvájlájt-témától.


Nagyon tetszett még az első pár oldal is, amikor az angyalkáink frissen érkeztek a földre, és Beth még annyira sem ismerte a helyi szlenget, mint a testvérei. Volt néhány aranyos jelenet, például mikor a "hot" pasikat úgy értelmezte, hogy magas a testhőmérsékletük, vagy amikor úgy ment haza iskolából, hogy Ivy, mi az a MILF? Ilyenekből jöhetett volna több is, bár amit kaptunk az is nagyon aranyos volt. Na de ezután volt néhány wtf-momentum. Egyrészt az, hogy a katolikus angyalkánk elmegy egy buliba lerészegedni, vagy hogy 100 oldalon keresztül azt fontolgatja, hogy lefeküdjön-e a barátjával! És még csak nem is azon gondolkozik el, hogy juj ez házasság előtti szex, lehet hogy nem kéne; hanem azon aggódik, hogy mik lehetnek a következmények, ha egy angyal emberrel csinálja. Ja, és mindezt olyan megfontolásból, hogy Xavier mennyire vágyik rá, miközben a srác egy nagyon vallásos családból származik, és a saját füle hallatára mondta meg az anyja, hogy ilyenre ne is gondoljanak a gyerekei. Akkor meg mit kell itt erőltetni a dolgokat?


Ennek ellenére részemről a következő rész mindenképpen várós, mert a kliséhegyek ellenére is szerettem olvasni. Hát majd valamikor jövőre talán erre is sor kerül majd.