Kristin Cashore: Fire

A sorozat első része nem olyan régen jelent meg magyarul is, én pedig még szeptemberben írtam róla, és nagyon tetszett. Nem tudom miért csak most olvastam el a második részt, főleg mivel letehetetlenül jó volt. Egészen más, mint az első rész, és sokkal jobb is, tehát ha valakinek esetleg nem tetszett a Graceling (Garabonc /Áldottak, vagy nem is tudom milyen címmel jelent meg magyarul), annak is érdemes megpróbálkoznia ezzel a kötettel. Hogy miért? Mert teljesen más a világ, tele szörnyekkel, a különleges képességekkel megáldott emberek pedig teljesen másként jelennek meg, többek között nincsen különböző színű szemük sem. A szereplők is teljesen mások, egyetlen kapcsolat van a két rész között, és az Leck.

Vele kapcsolatban azonban meglehetősen vegyesek az érzelmeim még mindig. Ugyanis már az első részben sem nagyon tudtam hova tenni a szerepét, mert ő volt a nagy gonosz, aztán megismertük, és gyakorlatilag egy nagy semmi. Most is vele indult a történet, és imádtam azt a legelső szösszenetet, amit kaptunk belőle. Megismertük a gyerekkorát, ami teljesen jól megállta volna a helyét a két rész között egy különálló kis történetként, és kész. Sajnos nem ez történt, mert valahogy Leck is belekeveredett Fire történetébe, és azt kell hogy mondjam, teljesen szükségtelenül. Mert nélküle ugyanúgy meglett volna a konfliktus, ugyanúgy lett volna megoldás, egyszerűen egy plusz bonyodalmat jelentett a jelenléte, ami teljesen felesleges volt.

A sorozat harmadik részében az első kötet szereplői fognak egészen biztosan visszatérni, ez már a címéből sejthető (Bitterblue), de én remélem, hogy Fire, Brigan, meg a többiek is visszatérnek még a jövőben, mert őket még jobban megszerettem. A Bitterblue egyébként áprilisban várható.

Kristin Cashore: Graceling (A garabonc)

A történet egy olyan világban játszódik, ahol néhány embernek különleges képessége van, ők az áldottak. Az áldottak nagyon ritkák, de azonnal fel lehet őket ismerni a szemükről, ami minden esetben más színű. Katsának például az egyik szeme zöld, a másik pedig kék, és igen kiváló tehetsége van a gyilkoláshoz. A képességére 8 éves korában derül fény, amikor is véletlenül megöl valakit, aki molesztálta a kislányt. A bácsikája pedig, Middluns királya, azóta is arra használja Katsát, hogy elintézze neki az ügyes-bajos dolgait egy-egy kisebb végtagcsonkítással, illetve hogy félelemben tartsa az országát a kis fegyverével.

Katsa azonban nem nézi túl jó szemmel, hogy ártatlan embereket kell bántania, és amellett, hogy látszólag a bácsikájának engedelmeskedik, a jó ügy érdekében is folyamatosan harcol. Így találkozik az egyik szomszédos királyság hercegével, Po-val, aki egy igen kiváló harcos, nem mellesleg áldott is: egyik szeme arany, másik pedig ezüstszínű. Együtt indulnak útnak, hogy kiderítsék mi folyik az egyik szomszédos királyságban, Monsea-ben, illetve megmentsék a gonosz uralkodó lányát a rá leselkedő veszélytől.

Az igazat megvallva én nagyon is élveztem a könyv olvasását, mert érdekes, fordulatos, és abszolút kiszámíthatatlan volt. Abban is egészen biztos vagyok, hogy el fogok olvasni minden ehhez kapcsolódó regényt is, folytatásokat, előzményeket, szóval mindent ami van. Mert imádtam a világot, imádtam azt, hogy meg tudtam lepődni dolgokon. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem voltak negatívumok, mert sajnos több volt belőlük, mint amennyit egy kezemen meg tudnék számolni. Az esetek nagy részében nem tudtam együttérezni Katsával, Bitterblue karaktere számomra egy hatalmasnagy kérdőjel volt szinte végig. Mert akármi történt is vele, nem lehet ő a legérettebb szereplő mindenki közül, és mégis ő lett az. Nem derült ki, hogy Leck tulajdonképpen miért is csinálta mindazt, amit csinált, ráadásul mindkét szereplése számomra óriási nagy csalódás volt, mert én azért többet vártam. Sajnáltam azt is, ami Po-val történt, főleg mert abszolút semmi értelme nem volt végkifejlet után ennyire tönkrevágni a karakterét. Mindezek ellenére nekem nagyon tetszett, és csak remélni tudom, hogy mindenféle folytatás majd jobban át lesz gondolva. Magyarul október végén jelenik majd meg.