Katsa azonban nem nézi túl jó szemmel, hogy ártatlan embereket kell bántania, és amellett, hogy látszólag a bácsikájának engedelmeskedik, a jó ügy érdekében is folyamatosan harcol. Így találkozik az egyik szomszédos királyság hercegével, Po-val, aki egy igen kiváló harcos, nem mellesleg áldott is: egyik szeme arany, másik pedig ezüstszínű. Együtt indulnak útnak, hogy kiderítsék mi folyik az egyik szomszédos királyságban, Monsea-ben, illetve megmentsék a gonosz uralkodó lányát a rá leselkedő veszélytől.
Az igazat megvallva én nagyon is élveztem a könyv olvasását, mert érdekes, fordulatos, és abszolút kiszámíthatatlan volt. Abban is egészen biztos vagyok, hogy el fogok olvasni minden ehhez kapcsolódó regényt is, folytatásokat, előzményeket, szóval mindent ami van. Mert imádtam a világot, imádtam azt, hogy meg tudtam lepődni dolgokon. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem voltak negatívumok, mert sajnos több volt belőlük, mint amennyit egy kezemen meg tudnék számolni. Az esetek nagy részében nem tudtam együttérezni Katsával, Bitterblue karaktere számomra egy hatalmasnagy kérdőjel volt szinte végig. Mert akármi történt is vele, nem lehet ő a legérettebb szereplő mindenki közül, és mégis ő lett az. Nem derült ki, hogy Leck tulajdonképpen miért is csinálta mindazt, amit csinált, ráadásul mindkét szereplése számomra óriási nagy csalódás volt, mert én azért többet vártam. Sajnáltam azt is, ami Po-val történt, főleg mert abszolút semmi értelme nem volt végkifejlet után ennyire tönkrevágni a karakterét. Mindezek ellenére nekem nagyon tetszett, és csak remélni tudom, hogy mindenféle folytatás majd jobban át lesz gondolva. Magyarul október végén jelenik majd meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése