Holly Black: White Cat

Most ugyan fülig benne vagyok a Mockingjay-ben, de még nem sikerült írnom két múlt heti olvasmányomról. Nem értem miért, mert a White Cat nagyon is tetszett. És akkor most nagyon is finoman fogalmaztam, mert tényleg oltári jó volt. Ezt a könyvet fogom majd ajánlani annak a leányzónak, akinek a Hollows-t köszönhetem, meg körülbelül a fél ismerettségi körömnek, ami azért nálam nagy szó. Ami szerintem a könyv legnagyobb előnye, hogy egy irtózatosan jól felépített világban játszódik, aminek egyelőre minden elemét imádom. Főleg azt, hogy nincsenek olyan igazán jó és rossz karakterek, hanem például a főszereplőnk is, aki elvileg egy jó karakternek számít, tulajdonképpen egy gyilkos. De még így is egy abszolút szerethető szereplő, ha még abban a korban lennék, akkor most biztosan fangirlködnék is egyet. Amit viszont szánok-bánok, hogy mindezidáig nem olvastam semmit sem Holly Black-től, de ezek után ezen is meg kell próbálnom változtatni. Feltűnt, hogy minden második könyvnél ezt mondom? :D

A történet egy olyan világban játszódik, ahol mindenkinek kesztyűt kell viselnie, ugyanis vannak bizonyos emberek, az úgynevezett átokmunkások, akik a puszta érintésükkel befolyásolni tudják például az érzelmeket, az emlékeket, az álmokat és a szerencsét. Mivel ez illegális, az átok munkások általában gengszterek, vagy óriási nagy szélhámosok. Cassel pedig egy olyan családban nőtt fel, ahol rajta kívül mindenki átok munkás, csak ő nem. Ezért próbál inkább normálisan élni, átlagosabb emberek között, hiszen a családjában ő a kívülálló, és a testvérein is egyre inkább látszik, hogy rejtegetnek valamit. De Casselnek is van egy titka. 3 évvel ezelőtt megölte a legjobb barátját, Lilát. Igaz, hogy a srác nem sok mindenre emlékszik a dologból, csak a sok vérre, meg arra, hogy nagyon is élvezte.

A történetből nem akarok sok mindent elárulni, csak annyit, hogy egy tonna olyan jelenet volt benne, amit imádtam. Nagyon szerettem például azt a vonalat, hogy Casselnek olyan embereket kellett átvernie, akik őt is próbálják folyamatosan átverni. Tehát hogy ki a nagyobb szélhámos, és persze mindezt a jó cél érdekében. Rendesen megvolt a Kurosagi-feeling (ez egy japán sorozat egy svindlerről, aki átveri a szélhámosokat). A történetnek lesz egyébként folytatása is, de majd csak jövőre. Addig pedig még biztosan fogok mást is olvasni az írónőtől.