A következő címkéjű bejegyzések mutatása: holly_black. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: holly_black. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 10., vasárnap

Holly Black: Red Glove (Curse Workers #2)

Cassel úgy nőtt fel, hogy a családjában rajta kívül mindenki átokmunkás, csak ő nem. Aztán persze kiderül, hogy ő is az, csak a testvérei manipulálták az emlékeit, miközben vele végeztették a piszkos munkát. Cassel ugyanis a legritkább képességgel rendelkezik, bármit képes átváltoztatni valami mássá; például a legjobb barátnőjét, Lilát, egy fehér macskává. A helyzet most azonban az, hogy Cassel drágalátos anyukájának hála Lila szerelmes Casselbe, csak éppen azt nem lehet tudni, hogy ezek az érzések mennyire valósak, és mennyire köszönhetők a maminak. A manipulatív bátyó pedig mindent elfelejtett azzal kapcsolatban, amit az öcsikével tett, és most játsszák a jó tesókat. A másik bátyót megölik, a szövetségiek pedig rászállnak Cassel-re, hogy kiderítsék ki áll Philip halála és még vagy hat másik gyilkosság mögött. Az előbbit még nekem is sikerült elsőre megtippelnem, és szerintem nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a hat másik mögött Cassel legnagyobb rémületére valószínűleg pont ő maga áll, csak nem emlékszik rá, mert a testvére pont ekkor manipulálgatta az emlékeit, rémlik?


El sem hiszem, hogy mennyire vártam ezt a könyvet, ezerszer jobban, mint a szintén április ötödikén megjelent Mortal Instruments negyedik részét, hiába az a népszerűbb sorozat. Engem ezzel a sötét világgal és ezzel az abszolút nem tipikus (értsd: nem jófiú, és még csak nem is tökéletes) főszereplővel megvettek kilóra. De azért az elvetemült Mortal Instruments rajongóknak is kötelező a sorozat, mert van benne Jace! Tényleg! :) Igaz, hogy nem vettem volna észre, ha nem pont most olvasnám a City of Fallen Angels-t is, sőt, még így is majdnem átlapoztam rajta, de annál viccesebb az élmény.


Az mondjuk jobb lett volna, ha a Red Glove előtt újraolvasom a White Cat-et, mert elég súlyos memóriazavarral küszködöm, vagy nem is tudom, de valahogy csomó minden kiesett, például az, hogy Cassel anyukája mit művel Lilával, ami azért egy kicsit gáz. Mondjuk kinézem belőle, amekkora meggondolatlanságokat csinált ebben a kötetben is... De hiába magamnak írom a blogot, minden spoilert mégsem írhatok le, hátha olyasvalaki találna rá, aki a legkevésbé sem szeretné tudni őket. Az mindenesetre biztos, hogy ez a rész elég falatkaparósan ért véget, ráadásul egy évet kell várni mire egy újabb betekintést nyerünk Cassel életébe, a Black Heart című kötetben.

2011. április 5., kedd

Áprilisi várólista

Gondoltam egy új "rovat" keretében minden hónap elején összeszedek néhány könyvet, amiket várok a friss megjelenések közül. Ezek mindegyike angol megjelenés, a magyar megjelenésekkel nem szoktam foglalkozni, bár lehetnek majd néha kivételes esetek.



A felső sorban négy folytatás van; először is a Mortal Instruments negyedik része Cassandra Clare-től, aztán a részemről legjobban várt Curse Workers második része Holly Black-től, majd a Madison Avery sorozat harmadik része Kim Harrison-tól. A sorban az utolsó pedig az If I Stay (Ha maradnék) folytatása, de ezzel kapcsolatban vannak a legvegyesebb érzelmeim, mert az első rész szerintem úgy volt jó, ahogy volt, és egyelőre még nem értem, hogy mi szükség van a folytatásra. De majd meglátjuk :)


A második sorban az első egy kicsit kakukktojás, mert a Goodreads szerint áprilisban jelenik meg, a Bookdepository pedig már több mint egy hete postázta nekem, bár még nem kaptam meg... de nem csak ezért kakukktojás, ugyanis ez nem regény, hanem egy esszékötet, amit YA írók írtak a Hunger Games-ről. Én pedig szeretem annyira a sorozatot, hogy kíváncsi legyek mások elemzésére. A Back When You Were Easier to Love és a Family Contemps-es kötetek, ezért ezeket mindenképpen el kell olvasnom, The Goddess Test pedig nem köthető semmihez sem, de ez az egyik legjobban várós könyv az áprilisi megjelenések közül. Imádom a borítóját és a történet sem hangzik rossznak.

2010. szeptember 1., szerda

Holly Black: White Cat

Most ugyan fülig benne vagyok a Mockingjay-ben, de még nem sikerült írnom két múlt heti olvasmányomról. Nem értem miért, mert a White Cat nagyon is tetszett. És akkor most nagyon is finoman fogalmaztam, mert tényleg oltári jó volt. Ezt a könyvet fogom majd ajánlani annak a leányzónak, akinek a Hollows-t köszönhetem, meg körülbelül a fél ismerettségi körömnek, ami azért nálam nagy szó. Ami szerintem a könyv legnagyobb előnye, hogy egy irtózatosan jól felépített világban játszódik, aminek egyelőre minden elemét imádom. Főleg azt, hogy nincsenek olyan igazán jó és rossz karakterek, hanem például a főszereplőnk is, aki elvileg egy jó karakternek számít, tulajdonképpen egy gyilkos. De még így is egy abszolút szerethető szereplő, ha még abban a korban lennék, akkor most biztosan fangirlködnék is egyet. Amit viszont szánok-bánok, hogy mindezidáig nem olvastam semmit sem Holly Black-től, de ezek után ezen is meg kell próbálnom változtatni. Feltűnt, hogy minden második könyvnél ezt mondom? :D


A történet egy olyan világban játszódik, ahol mindenkinek kesztyűt kell viselnie, ugyanis vannak bizonyos emberek, az úgynevezett átokmunkások, akik a puszta érintésükkel befolyásolni tudják például az érzelmeket, az emlékeket, az álmokat és a szerencsét. Mivel ez illegális, az átok munkások általában gengszterek, vagy óriási nagy szélhámosok. Cassel pedig egy olyan családban nőtt fel, ahol rajta kívül mindenki átok munkás, csak ő nem. Ezért próbál inkább normálisan élni, átlagosabb emberek között, hiszen a családjában ő a kívülálló, és a testvérein is egyre inkább látszik, hogy rejtegetnek valamit. De Casselnek is van egy titka. 3 évvel ezelőtt megölte a legjobb barátját, Lilát. Igaz, hogy a srác nem sok mindenre emlékszik a dologból, csak a sok vérre, meg arra, hogy nagyon is élvezte.


A történetből nem akarok sok mindent elárulni, csak annyit, hogy egy tonna olyan jelenet volt benne, amit imádtam. Nagyon szerettem például azt a vonalat, hogy Casselnek olyan embereket kellett átvernie, akik őt is próbálják folyamatosan átverni. Tehát hogy ki a nagyobb szélhámos, és persze mindezt a jó cél érdekében. Rendesen megvolt a Kurosagi-feeling (ez egy japán sorozat egy svindlerről, aki átveri a szélhámosokat). A történetnek lesz egyébként folytatása is, de majd csak jövőre. Addig pedig még biztosan fogok mást is olvasni az írónőtől.