Cassandra Clare: City of Fallen Angels

Alig két hónappal vagyunk az Üvegváros után, azt lehetne hinni, hogy minden rendben, legyőztük Valentine-t, Sebastian is halott, Jace és Clary végre boldogok lehetnek együtt... és mégsem. Mert a gonosz valahogy most is sikeresen megtalálja főhőseinket és felbolygatja az életüket, és hát erről szól a City of Fallen Angels.

Konkrétan arról, hogy ez a folytatás mennyire rohadtul nem hiányzott, mert az Üvegvárosban egyszerűen minden szál le volt zárva, a megmaradt szereplők boldogak voltak, én nem találtam volna olyan szálat, amit folytatni lehetett volna. Cassandra Clare sem talált, hanem inkább egy hülye csavart tett a történetbe. Az angyal feltámasztotta Jace-t? Akkor a démonnak is joga van feltámasztani valakit (Sebastian-t, ki mást?), és szétcseszünk minden emberi kapcsolatot, csakhogy ez sikerüljön! Mert pontosan ez történik, gyakorlatilag elintézték, hogy Clary anyukája elfelejtse az esküvője miatt érzett boldogságot, hogy Alec kételkedni kezdjen a Magnusszal való kapcsolatában, és ami a legidegesítőbb: Jace és Clary percenként nem értik egymást, hogy aztán kibéküljenek, és aztán mégsem.

Az egyetlen pozitív szál szerintem Simon-é volt, de az is csak félig. Most azt leszámítva, hogy mennyire bunkó dolog egyszerre két lánnyal randizni, Simon pont ezt teszi, és ez szerintem elég vicces volt. Főleg mert egyikkel sem akart igazából, hanem csak úgy jött mind a kettő, ráadásul ismerik is egymást, de nem tudnak a másikról... és lassan szólni kéne nekik. Szegény Simon, régen nem voltak ilyen problémái. Azt is bírtam, amit az új lakótársával viccelődtek össze, Kyle egy üde színfolt volt a történetben. A másik részét nem szerettem, hogy a vámpírsággal küzd, problémák vannak az anyjával, nem tudja kihez húzzon... ez egy kicsit sok volt, és engem speciel nem érdekelt. Szóval ez részemről kevés, mármint hogy egy olyan szereplő miatt tetsszen a könyv, akit az első három (vagy most már lassan középső három:D) részben a hátam közepére kívántam.

És bár tényleg úgy éreztem, mintha egy rossz fanfictiont olvasnék, én azért remélem, hogy a következő rész jobb lesz. Végülis lesz benne Sebastian (most is volt, de majd aktívabban is lesz), tehát rosszabb egészen biztosan nem lehet. Meg persze abban is reménykedem, hogy a harmadik rész végére ugyanolyan jó lezárást tudnak összehozni, mint az Üvegvárosban, és akkor majd megnyugszom. Mindenesetre jól tettem, hogy az április ötödikei várva-várt megjelenéseknél a Red Glove-ot vártam jobban, mert az legalább nem múlta alul a várakozásaimat.

Áprilisi várólista

Gondoltam egy új "rovat" keretében minden hónap elején összeszedek néhány könyvet, amiket várok a friss megjelenések közül. Ezek mindegyike angol megjelenés, a magyar megjelenésekkel nem szoktam foglalkozni, bár lehetnek majd néha kivételes esetek.

A felső sorban négy folytatás van; először is a Mortal Instruments negyedik része Cassandra Clare-től, aztán a részemről legjobban várt Curse Workers második része Holly Black-től, majd a Madison Avery sorozat harmadik része Kim Harrison-tól. A sorban az utolsó pedig az If I Stay (Ha maradnék) folytatása, de ezzel kapcsolatban vannak a legvegyesebb érzelmeim, mert az első rész szerintem úgy volt jó, ahogy volt, és egyelőre még nem értem, hogy mi szükség van a folytatásra. De majd meglátjuk :)

A második sorban az első egy kicsit kakukktojás, mert a Goodreads szerint áprilisban jelenik meg, a Bookdepository pedig már több mint egy hete postázta nekem, bár még nem kaptam meg... de nem csak ezért kakukktojás, ugyanis ez nem regény, hanem egy esszékötet, amit YA írók írtak a Hunger Games-ről. Én pedig szeretem annyira a sorozatot, hogy kíváncsi legyek mások elemzésére. A Back When You Were Easier to Love és a Family Contemps-es kötetek, ezért ezeket mindenképpen el kell olvasnom, The Goddess Test pedig nem köthető semmihez sem, de ez az egyik legjobban várós könyv az áprilisi megjelenések közül. Imádom a borítóját és a történet sem hangzik rossznak.

Cassandra Clare: Üvegváros

Tudom, hogy az első két kötetről gyakorlatilag abszolút semmit nem írtam, pedig egy igazán nagyszerű történetről van szó, ami egy fantasztikusan kidolgozott világban játszódik, teljesen jól kidolgozott szereplőkkel. Utóbbi annyira igaz, hogy egyszerűen nem tudok egy olyan szereplőt sem felsorolni, akit ne szerettem volna, valamilyen szinten mindenki egy kicsit a kedvencem volt, de leginkább Alec, Clary és Jace. Egyszóval semmi negatívumot nem tudok róla mondani, fordulatos volt, izgalmas, és nagyon élveztem minden egyes sorát.

És az a baj, hogy sajnos tartani fogom magam az előzőekhez, mert nem érzem úgy, hogy tudnék spoilermentesen írni erről a részről. Úgyhogy most is csak egy fülszöveg következik, meg az ígéret, hogy több ilyen (remélhetőleg) nem lesz.

Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába - még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost - bármilyen áron?

Cassandra Clare: Hamuváros

Ez csak egy újabb emlékeztető magamnak, hogy elolvastam ezt a könyvet, tetszett is, és ennyire "AZONNAL IDE A KÖVETKEZŐ RÉSZT!" befejezést kevésszer tapasztaltam. Mivel most már a harmadik rész elején járok, ezért szerintem majd az után fogok írni egy valóban normálisabb véleményt úgy a három részről összesen. Remélem.

Addig is fülszöveg...

Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz, ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Cassandra Clare: Csontváros

Most csak úgy említés szintjén írok egy pár sort, mert nagyon hosszú hetem volt, aludni akarok, és semmi értelmes gondolat nincs most bennem.

Egy volt osztálytársam ajánlotta nekem a könyvet, még amikoriban, amikor frissen megjelent, és megígérte, hogy amikor legközelebb találkozunk, majd kölcsönadja. Na ez azóta sem történt meg, de időközben szemet vetettem a Clockwork Angel-re, amihez meg talán illene ismernem a Végzet Ereklyéit. Így kezdtem neki a Csontvárosnak, de mindjárt nekikezdek a Hamuvárosnak is. Eleinte kicsit küzködtem a könyvvel, főleg mivel most már több mint egy hónapja nem olvastam gyakorlatilag semmit sem magyarul, és voltak dolgok, amiktől kicsit kirázott a hideg. Nem volt különösebb baj a fordítással, csak én angolul sokkal de sokkal jobban szeretek olvasni.

A történetet most akkor hanyagolom is, meg spoilerezni sem nagyon akarok, hátha még van ember, aki nem olvasta. Lényeg a lényeg, hogy van egy nagy titok a könyvben, amit én valahogy a történet első harmadában elég jól levágtam. Aztán persze sikerült megszeretnem gyakorlatilag az összes szereplőt, szóval elkezdtem nagyon aggódni, hogy beigazolódik a sejtésem. Úgyhogy felhívtam azt a bizonyos leányzót, aki ajánlotta nekem, hogy UGYE NEM? És persze hogy nem mondott semmit, azon kívül, hogy lesz azért még néhány csavar, majd meglátom. Hát ez lesz, mert akkor holnap reggel kezdem a második részt, amiről remélem már valami értelmeset is fogok írni.

Fülszöveg: Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék...