Kim Harrison: Pale Demon

Ez a Hollows/Rachel Morgan sorozat 9 része, szóval meg sem próbálok írni a történetről, és igen, minden tele lesz spoilerrel, de muszáj emlékeznem minderre, mert a 10. részre megint egy évet kell várnom. Erre a kötetre is csaknem egy évet vártam, ennek ellenére mégis március eleje óta olvasom. Valahogy most nem tudott beszippantani, meg olyan nehezen indultak be a dolgok. Egyrészt már lassan tényleg nem tud érdekelni, hogy most Rachel jó-e, annak ellenére, hogy gyakorlatilag fekete boszorkány, vagy hogy mit akar csinálni a boszorkányok gyülekezetének nevetséges bandája. Trent pedig valami elf küldetésre indul, és ehhez valamiért szüksége van Rachel-re, de az idő nagy részében mogorván gubbaszt, vagy keveri a szart. És Rachel gondolatain pedig már végképp nem tudok kiigazodni, legalábbis ami Trentet illeti. Ja, Pierce pedig még mindig rohadtul idegesít!

Aztán valami történt, mert a könyv második felét imádtam, és egy nap alatt végigpörgettem, pedig az első felével csaknem két hónapot töltöttem. Onnantól, hogy Rachel tárgyalása már az orrunk előtt volt, valahogy minden megváltozott. Kezdve ott, hogy Jenks és Ivy elbúcsúztak Racheltől. MIVAN? Oké, kilátástalannak tűnt a helyzet, de ezt valahogy nem tudtam hova tenni. Szóval szerintem Rachel elég sok pöcegödörből kimászott már, hogy nem kéne ilyen drasztikusra venni a formát, és akármennyire a háttérbe vannak szorulva Ivy-ék, valahogy sosem éreztem azt, hogy Rachelnek ne lenne rájuk szüksége. Szóval remélem ez valami pillanatnyi dolog volt, mert a következő részben még ugyanúgy fennállhat ez a búcsú-dolog, az pedig nagyon fájna. Oké, hogy a dolgok most már egészen máshogy alakulnak, mint az első részekben, de szerintem nem azt az irányt kellene felvenni, hogy akkor csak Rachel legyen Jenks és Ivy meg a templom nélkül.

Vicces volt, hogy gyakorlatilag egy köteten belül letudtuk Pierce-t, legalábbis remélem, volt egy kicsi Algaliarept-Rachel, aminek szerencsére az az eredménye, hogy nem lesz semmi, meg volt egy kicsi Trent-Rachel is, ebből még remélem lesz valami. Én már kezdettől fogva, vagyis onnantól, hogy nincs Kisten, Trentnek drukkolok. És annak ellenére, hogy a kötet eleje egy picit WTF volt, főleg hogy Rachel úgy leszidja mint állat, a következő pillanatban már képes feláldozni magát, csakhogy megmentse Trentet. Na aztán ott van Ku Sox, azt hittem azért hozták be, mert már nincs semmi izgalom Rachel életében, Algaliarept átment jó pasiba, Newt kiszámíthatatlan ugyan, de kedves amikor nincs megkattanva, hát hozzunk be még egy démont. De elvileg gyorsan le is zárták ezt a szálat, mert nekem nem hiányzik egy jellegtelen hisztis gyilkológép nappal is szabadon mászkáló démon. Trentet mondjuk ki tudtam volna nyírni, de Rachel persze megbocsát neki, mert mint kiderült mindent azért csinált, hogy Rache-en segítsen, meg még utána vagy 3x megmenti az életét, és ilyenkor azonnal el kell felejteni, hogy nem tudom hány ember és pixi élete veszett kárba egy meggondolatlan cselekedet során. Ami még csak nem is volt meggondolatlan.

Amiért várom a következő részt, az annyi, hogy fogalmam sincs milyen irányt fog venni mostantól a sorozat. Biztos nem olyat, amilyenre számítok, mert szerintem Harrison már úgy van vele, hogy annyi szarba belerángatott mindenkit, hogy ha nem történik valami hatalmas dolog, akkor már nem is fogjuk élvezni a kötetet. Pedig én egy-két nyugis kötetet nem bánnék, legalább ilyen apróbb dolgok is rendezve lennének, mint David farkasügyei, amit elég rendesen hanyagolunk, meg Glenn is nagyonnagyon hiányzik. Mert ugye az van, hogy Rachel megkapta a lehetőséget Trent-től, hogy van marad normál boszorkány, minimális képességekkel, de legalább nem kell a démonokkal számolnia, vagy feladja a békés életét, és az lesz, ami valójában. Vagyis vissza a démonokhoz, elvégre Rachel is az. Kérdés az is, hogy akkor most mi lesz Jenks-szel és Ivy-val? Remélem maradnak ugyanúgy, ahogy eddig voltak és ez a búcsú nem jelentett semmit. És abban is bízom, hogy Rachel talál egy normális pasit (Trent?), akivel nem másfél kötetet bír csak a kapcsolatuk... Na jó, igazából abban bízom, hogy Rache nem csak keresztanyja lesz Lucy-nak, hanem anyja helyett anyja, és Trentnek fog dolgozni, néha veszekednek, mert még mindig szemünk előtt lebegnek a morális kérdések, hogy mi jó és mi rossz, belekeverednek néhány húzós helyzetbe, és boldogan élnek míg meg nem halnak. De ez biztos nem az a sorozat :D

Kim Harrison: Black Magic Sanction

Amennyire vegyesek voltak az érzéseim az előző rész után, annyira tetszett a mostani. Csak most az a pech, hogy kb egy évet kell várni a folytatásra, pedig most aztán még tényleg várnám is. Ez a rész ugyanis jó volt. Történet szempontjából mondjuk szerintem annyira nem, mert már megint amiatt problémázunk, hogy Rachel most valójában jó-e vagy rossz, ami már kicsit unalmas. De a szereplők baromira fel tudják dobni még ezt is. Főként azért, mert nagyjából mindenki visszatért, aki számít (és még életben van...). Kezdve mondjuk ott, hogy újból láthattuk az első rész leprechaun-ját, és ugye tulajdonképpen neki köszönhetjük, hogy összejött a banda.

Aztán nekem kifejezetten tetszett, hogy visszajött Nick, meggyőződtünk róla, hogy na ő aztán semmit nem változott. Engem már régen is idegesített, meg most is, csak most végre a többiek is hamar vágták a helyzetet. Aztán végre Lee is valami pozitívat mutatott, én őt is várom az állandó szereplők soraiba, kb akkora jelentőséggel, mint Glennt vagy Davidet (ok, ő most hanyagolva volt). Mi volt még... Ja igen, a szokásos, hogy imádom Trentet, még mindig, nagyon. És szeretném, hogy jóban maradjanak Rachel-lel, csak hát állandóan mennek itt a félreértések, meg az, hogy ezek ketten picit máshogy intézik a dolgokat. Na majd kiderül. Ami pedig a legmegdöbbentőbb számomra, hogy szeretem Algaliarept-et. Pedig az elején nagyon idegesített, meg nem akartam, hogy nagyon belemerüljünk ebbe a démonosdiba, de amióta egyenlőként kezeli Rachelt, már sokkal jobban szeretem.

Persze voltak olyan dolgok, amik nem tetszettek. Például Rachel logikáját nem mindig értem, és ez idegesít. Pierce-t sem szeretem. Mondjuk Rachel összes pasijával így voltam eddig (kivéve Kistent), de Pierce is különösen. Én egyszerűen nem hiszek neki. Én akkor is maradok a Trent x Rachel párosnál, akárki akármit mond. Az is szomorú volt, hogy bekövetkezett, amire már több rész óta várunk... de ami jó hír, hogy Jenks köztünk marad! Én komolyan aggódtam, hogy mi lesz a sorozattal nélküle, mert körülbelül a legjobb szereplőről van szó, de remélhetőleg még sokáig élvezhetjük a beszólásait. Csak éppen emiatt egy kicsit szomorú, hogy tulajdonképpen meg lehetett volna menteni Matalinát is. Szegény Jenks...

És nem hiszem el, hogy egy évet kell várni a folytatásra!! Egyébként most volt kedvenc mondatom is: I was cold, hungry, and in a hole in the ground, but at least I had my elven porn, damn it. :D

Kim Harrison: White Witch, Black Curse

Ha kicsit hamarabb írok, akkor most mondhatnám, hogy végre beértem a sorozatot. Egy darabig talán így is volt, ugyanis ezt a részt már hetekkel ezelőtt elolvastam, de azóta már megjelent a következő, a 8. rész is. Aztán azután minimum egy évig rághatom a körmöm, mert körülbelül évente egy kötet szokott megjelenni. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy meddig fog menni a sorozat. Én azért remélem, hogy még sokáig, de azért abban is bízom, hogy nem ebbe az irányba. Mert ez a démonosdi nekem egyre kevésbé tetszik.

A mostani részben is meglehetősen sok minden történt, de mivel átlag 500-oldalas kötetekről beszélünk, ez azért nem is csoda. Egyrészt Rachelék még mindig nem tudtak megnyugodni Kisten halála miatt, szóval a dolgok kiderítése még mindig folyamatban, elsősorban Ford segítségével. Aztán feltűnik egy szellem, aki még Rachel múltjából kísért, és aki gyakorlatilag az elmúlt egy évben végig a templomban bújkált - vagy éppen próbálta magára felhívni a figyelmet. A Marshall-szál el lett ásva, ennek tulajdonképpen én örülök. Mert Marshall nem Kisten, de Pierce sem az, szóval remélem azt is hanyagolják majd a továbbiakban. Ja, meg ami a fő probléma, hogy feltűnt egy kicsit sem veszélytelen banshee, aki kellemesen elintézte kedvenc ketchupimádó szereplőnket, Glennt.

Amit sajnáltam, hogy kevés volt Trent, ami meg volt, azt is minek? Csak hogy menjen tovább a démonok miatti depresszió és problémázás? Hát kösz, ebből nem kértem. Főleg nem Trenttől. Jenks miatt én egyre jobban aggódom, remélem Rachel talál valami ellenszert, mert egyre jobban aggaszt, hogy kötetek óta másról sincs szó, csak hogy milyen kevés ideig élnek a pixik, és hogy mi van Matalinával és Jenks-szel, meg mi lesz a gyerekekkel.

Az amúgy egész vicces volt, hogy az előző rész után elgondolkoztam azon, hogy vajon látjuk-e majd Robbie-t, erre most kaptunk belőle bőven. Azt mondjuk még nem sikerült eldöntenem, hogy ez most jó volt-e, vagy sem. Szegény srácot valahogy nem tudtam hova tenni, de lehet hogy ez Rachel hibája is. Nem sokat foglalkozik a családjával, de hát nem is nagyon van rá ideje, ennyi megoldandó problémával.

Kim Harrison: Where Demons Dare

Ha valaki figyel, akkor lehet hogy feltűnik majd neki egy apróbb furcsaság. Igen, más a címe a borítónak, mint a bejegyzésnek. Ennek az az oka, hogy wikipedia szerint a címe ennek a kötetnek The Outlaw Demon Wails, ami elvileg Nagy-Britanniában már Where Demons Dare címen jelent meg. Jó, mondjuk már az is elég furcsa, hogy minden egyes Hollows-kötetnek van minimum kettő, de néha háromféle borítója is, szóval igazán belefér, hogy jelen esetben egy kötethez két cím is társul.

A történet egyébként valami nagyon durván elment olyan irányba, ami nekem nagyon nem tetszik. Mármint könyörgöm, ez már a hatodik kötet, és engem már a másodikban is nagyon idegesített ez az állandó démonozás. Most meg olyan dolgok derültek ki, hogy a fülem kettéáll tőle. Szóval most már biztos, hogy nem lesz démonoktól mentes kötetünk, tekintve hogy Rachel is lassan már inkább démon, mint boszorkány. És az utolsó mondat is sokat sejtető: happily into the ever-after. Arghh, én meg a falat kaparom közben, hogy ez most mégis mi?

Ebben a részben körülbelül olyan dolgok derültek ki Rachel múltjából, mint Sookie-nek a tündérsége. Csak Rachel mondjuk baromira nem tündér, hanem sokkal inkább démon. És itt legalább hihető, mert kezdettől fogva voltak jelei, nem úgy mint Sookie-nál, ahol a derült égből villámcsapásként kellett lerombolni Sook önbecsülését. Hát kiderültek még érdekes dolgok, főként az apjáról, aki persze nem az, akit Rachel eddig annak hitt. Meg arról, hogy mit művelt vele Trent apja, amikor megmentette az életét. Rachel most megint rájött, hogy Trent valójában nem rossz, csak az eszközök rosszak, amit a célja elérésének érdekében alkalmaz. Olyan jó páros lennének, annyira támogatnám őket, de valamivel mindig elrontják a dolgokat.

Na és hogy ne csak Rachel-ről ömlengjek, azt meg kell jegyeznem, hogy most mindenkinek a történetét nagyon rendesen alakították. Tehát Ivy-val sincsenek problémák, Jenks még mindig hatalmas kedvenc. Úristen és Bis!!! Tudom hogy alig szerepelt, de az első két mondata után megszerettem, nagyon jó páros lennének Jenks-szel. Egyébként a borítón is szereplő vízköpőről van szó. Megtudtunk még dolgokat Kesley-ről, de attól még ugyanaz marad, mint aki volt. És Ceri gyereket vár!! És nem mondom meg, hogy kitől :)

Szóval most minden pozitív, kivéve az állandó démonozás. Én egyébként komolyan azt szeretem ebben a sorozatban, hogy bár vannak benne csavarok, minden olyan, amire számítani lehet. Rachel démonsága, meg hogy ki a valódi apja. Mikor megtudja az ember, akkor fogja a fejét, hogy persze, hát tényleg! Többször is mondták, hogy ugyanaz a haj, és azért Rachel haja elég különleges, szóval egyértelmű, hogy kitől örökölhette. A Sookie Stackhouse sorozat ezzel ellentétben tele van csupa olyan csavarral, amit szerintem az írónő csak úgy hasraütésszerűen tett bele. Például nagyon sokszor el lett mondva, hogy Sookienak nincs több rokona csak az öccse, meg az a gonosz távoli nagybácsi, akit Bill távolít el véglegesen. Aztán egyszer csak megjelenik Hadley és részeken keresztül megy róla a nosztalgiázás? Na neee... Rachel ehhez képest sokkal jobban fel van építve, és én igenis várom, hogy vajon mikor látjuk majd esetleg a testvérét, Robbie-t.

Kim Harrison: For a Few Demons More

A következő bejegyzésem a századik lesz, de az szerda előtt semmiképpen sem várható. Ezért gondoltam, hogy addig még gyorsan pótlom az elmaradásomat, ugyanis az elmúlt hetekben sikeresen a végére értem Rachel Morgan ötödik részének is. Már csak kettő van hátra, de mire eljutok odáig, már meglesz a következő rész is, juppiii.

Bár az igazat megvallva, nem tudom mi ez a nagy ujjongás. Ugyanis ebben a részben elvesztettünk egy állandó szereplőt. Mármint a jó oldalról. És annyira félek, hogy ennek még lesz folytatása, hiszen Jenks halálára is már mióta készülünk, és ezek után lehet hogy az is be fog következni előbb-utóbb. Pedig jó lenne, ha csak beszélnének róla, és nem tűnnének el sorra a kedvenc szereplőim, mert az így rémes lesz. Mondjuk az is igaz, hogy itt aztán tényleg mindenki a kedvencem: Rachel, Jenks, Ivy, Kisten, Glenn, David, Trent, Ceri (stb). És van, aki most már csak volt.

Egyébként ebben a részben is meglehetősen sok dolog történt, egy Newt nevű démon Rachel-ön keres valamit (és nem tudjuk meg, hogy mit); Al fényes nappal mászkál a városban, valaki gyilkolássza a vérfarkasokat, David szinte összes ember barátnője vérfarkassá válik és belehal a fájdalmaiba, mindenkinek a focus-ra fáj a foga, Piscary-t kiengedték a börtönből és Ivy kiköltözött a templomból... De a legjobb, hogy Glenn-t akármikor le lehet fizetni egy kis ketchuppal :D

A regény után pedig van egy rövid kis novella szintén Kim Harrison tollából, aminek hála még egy kicsit úgy tehetünk, mintha semmi sem történt volna, és mindenki boldog lenne. A brief moment with one of our favorite characters... de akkor miért kellett megölni???

Kim Harrison: A Fistful of Charms

Enyhén megkésve, de sikerült végre valamit elolvasnom az elmúlt hetek során. Mégpedig a következő, negyedik Rachel Morgan-t. Egyrészt nagyon kevés időm volt rá, másrészt volt valami, ami nagyon nem tetszett ebben a kötetben, mégpedig Nick.

Szóval az a nagy helyzet, hogy én Nick-et valamiért kezdettől fogva nagyon nem szeretem, és már alig vártam, hogy ki legyen írva a történetből. Éppen ezért is örültem nagyon, hogy a múltkori részben kellőképpen el lett hanyagolva, de sajnos most visszatért. Vagyis nem tért vissza, csak éppen bajba került, veszélybe sodorva Jenks fiát, Jax-et is. Rachel persze még érez annyit Nick iránt, hogy megpróbálja kiszabadítani a volt barátját egy csapat vérfarkas karmai közül.

Persze ahogy ez várható volt, nem igazán érte meg Rachelnek ez a dolog. Egyrészt mert démoni átkokat kellett készítenie Nick kiszabadításának érdekében, ezzel méginkább befeketítve a saját auráját, másrészt pedig csomó olyan dolgot kellett megtudnia Nick-ről, amik csak még mélyebbre süllyesztették őt a szemünkben. Nem elég, hogy tolvaj, de még bizalmas információkat is eladott Rachelről a démonoknak, még akkor is, amikor nagyban együtt voltak. Arról nem is beszélve, hogy tolvajt faragott Jenks fiából. Tehát remélem, hogy ezután a rész után Nick örökre távozik Rache életéből, mert már nagyon fárasztó volt.

Ami egyébként külön jó volt, hogy Rachel emberméretűvé varázsolta Jenks-et, így most a kis pixi valamivel több szerepet kapott, ami mit ne mondjak, nagyon jól állt neki. Ivy-vel is történt némi előrelépés, de az egyelőre kérdés, hogy ez most inkább pozitív, vagy negatív, de valószínű, hogy inkább az előző. Mert annak ellenére, hogy Rachel kis híján meghalt a felfedezései közben, azért mégiscsak egyre jobban megismeri és bízik Ivy-ban, ami abszolút pozitív a kapcsolatuk szempontjából.

Kim Harrison: Every Which Way But Dead

Egy kicsit sokáig tartott, de végre sikerült elolvasnom a Hollows harmadik részét is. Igaz, hogy ez a rész nem volt valami pörgős, de így is nagyon sok minden történt. Amennyire idegesített mostanáig Nick, most végre elhúzta a csíkot Jax-el együtt, de éppen ezért is valószínű, hogy (sajnos) még vissza fog térni. A démonos dolog ami a legfárasztóbb az egészben sajnos még mindig tart, Rachel ugyanis még mindig hajlandó bármire azért, hogy életben maradjon, így időnként kénytelen démonokkal szövetkezni. De Algaliarepten keresztül legalább megismerjük Ceri-t, az ezeréves szőke elf-lányt, aki ezután szerintem állandó szereplő lesz Rachel szomszédságában.

A kedvenc jeleneteim komolyan azok, amikor Rachel és Trent együtt vannak. Azon kívül, hogy Trent egy gyilkos, meg hamarosan megházasodik, én már csakazértis nekik drukkolok. Szabályosan vigyorgok egy-egy Trent-Rachel párbeszéden, a mostani rész meg aztán tényleg mindent überelt. Ugyanez vonatkozik Kisten-re is, Rachel jelenlegi pasijára. Őt is már körülbelül az eleje óta kedvelem, csak most mégjobban. David meg amikor feltűnt, azonnal megszerettem, és örülök, hogy neki is lesz még jócskán szerepe Rachel életében.

Történetileg pedig körülbelül annyi történt, hogy miután az előző részben Rachel börtönbe juttatta a nagyhatalmű vámpírt, Piscaryt, jött egy bizonyos Saladan nevű boszorkány, aki ki akarta használni ezt a bizonytalan helyzetet. Rachelnek pedig számos alkalma van megismerni Saladant, először mikor Kistennel "randiznak", másodjára pedig Trent alkalmazottjaként. És elég hamar kiderül, hogy Saladan egyáltalán nem az a kedves és ártatlan figura.

Kim Harrison: The Good, the Bad, and the Undead

Amilyen sokára olvastam el ezt a részt az első kötethez képest, annyira tetszett is! Szóval most a héten egy újabb Rachel Morgan-nel lepem meg magam, az utolsó Sookie helyett. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert azt olvasok, amit kölcsönkapok, és Sookie-t most nem kaptam. De ha mindkettő nálam lenne, akkor is Rachelt olvastam volna most hamarabb.

Míg a sorozat első kötetének a fele nagyon unalmas volt, és rohadtul nehezen indult be, ez a mostani könyv teljesen a helyén volt. Az is abszolút pozitív, hogy a maga 450 oldala pont annyi volt, ami kellett. Nincs semmi összezsúfolva (Sookie), és mégcsak nem is unalmas.

A történet majdnem ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Rachelék vállalkozása a Vampiric Charms egyelőre még gyerekcipőben jár, vagyis Rachel vagy épphogy ki tudja fizetni a lakbért, vagy nem. Továbbra is retteg a vámpír lakótársától, Ivy-tól. Továbbra is mindent megtenne, hogy elkaphassa a nagy ellenfelét, Trent Kalamack-ot, és hogy kiderítse róla, hogy miféle lény. Közben a barátja, Nick, egyre inkább kezdi túlzásba vinni a démonológiás dolgait, ami nem kicsit idegesítő. Ja, és valaki sorra gyilkolja a boszorkányokat. Pontosabban a ley line witch-eket, ami nem tudom micsoda magyarul. Rákerestem a Boszorkányfutamban, hogy mi lett a hivatalos magyar fordítás, és extra vicces, mert leyvonal boszorkány lett. Na szóval azokat. De mivel Rachel nem ilyen jellegű boszorkány, ezért nincs mitől tartania. Vagy mégis?

Kim Harrison: Dead Witch Walking (Boszorkányfutam)

Ezt a sorozatot is ugyanaz a barátnőm ajánlotta, akitől a Sookie Stackhouse/True Blood sorozatot szerzem be, szóval nagy reményekkel ültem le olvasni... Hiszen ez végre nem vámpíros, hanem valami boszorkányos, kész felüdülés! Aztán persze koppantam, mert nem volt olyan jó ez a könyv, mint ahogy vártam. Vagyis mégiscsak jó volt, de ez már csak valahol a 200. oldal környékén tudatosult bennem, mert addig igazából nem történt semmi érdekes.

Odáig ugyanis körülbelül annyi történt, hogy van a kemény főszereplő lánykánk, Rachel Morgan, aki az Inderland biztonsági szolgálat egyik legjobb fejvadásza volt, egészen addig, amíg el nem veszítette valahol a szerencséjét, és onnantól kezdve a legalantasabb munkákat kellett végeznie, amit már ő is meglehetősen utált. Ezért is hagyta ott a szolgálatot, amint lehetősége volt rá, de sikerült magával vinnie még két társát is, egy Jenks nevű pixit, illetve egy Ivy nevű vámpírt, aki még mindig a legjobbnak számított a cégnél, ezért az elvesztéséért is Morgan-nek kell fizetnie.

Vagyis Rachel fejére került egy kisebb vérdíj, és innentől kezdve mindenféle lények próbálnak szegény lánynak az életére törni, többnyire sikertelenül. Ez körülbelül az első kétszáz oldal, de ha csak ennyi lenne az egész, akkor nem is lenne semmi történet, ami valahogy előremozdítaná a dolgokat a következő kétszáz oldalra. Szerencsére Rachel kitalálja, hogy ha valahogy fényt tudna deríteni az amúgy is gyanús Trenton Kalamack alvilági tevékenységeire, akkor talán nem kellene többé tartania a halálos fenyegetésektől. Csak kérdés, hogy ki jelent számára nagyobb veszélyt, a cég, vagy Kalamack.

Ha esetleg valakinek ismerős lenne egy kicsit a történet, a sorozat első része megjelent magyarul is még tavaly nyáron, Boszorkányfutam címmel. Ám azóta semmi hír nincs arról, hogy esetleg a következő részek is megjelennének valamikor. Valószínűleg az eseménytelenebb kétszáz oldal sok embernek a kedvét elvette a könyvtől. Pedig nagyon sok szál lezáratlan maradt, tehát én mindenképpen kiváncsi vagyok a folytatásra.