A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 25., péntek

Krystyna Kuhn: A völgy - 1. évad - A játék

Egy szuper üdvözlőbuli a csónakházban: így ünneplik az új diákok megérkezésüket a Grace College-ba. De Julia és a barátai hamar rájönnek, hogy a kanadai hegyekben található eldugott völgyben valami nincs rendjén. Miért ez a rengeteg tiltó tábla az iskola körül? És miért nincs rajta ez a hely a Google Earth-ön? A helyzet kiéleződik, mikor Julia öccse, Robert végignézi, ahogyan egy lány beugrik a tóba és egy örvény magával rántja a mélybe. De senki sem hisz neki - még Julia sem. A lány még nem sejti, hogy a múlt sötét árnyai, melyekről azt hitte, örökre túllépett rajtuk, itt a völgyben újra felszínre kerülnek.


Engem igazából nem győzőtt meg a fülszöveg, de a Westendből könyvsiker-kölcsönöztem ezt is, és az eladó lány azt mondta, hogy ez nagyon jó. Csak a vége volt rossz, vagyis inkább az, hogy nincs még meg a folytatás. Ez azért ígéretesnek hangzott, de mire elolvastam a könyvet már egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy mégis miért kéne várni a folytatást? Mert ezen a 250 oldalon is gyakorlatilag alig történt valami, legalábbis annyira lassan bontakozott ki a nagy végkifejlet, ami szerintem tök laposra sikeredett, és egyáltalán nem érzem azt, hogy annyira érdekelne engem a következő kötet. Persze lehet hogy ezzel csak én vagyok így, de...


Egyszerűen számomra teljesen lehetetlen volt a környezet, a szereplők, a párbeszédek. Nem tudom elképzelni, hogy ezek bármelyike is előfordulhatna az életben, éppen ezért egyáltalán nem tudtam beleélni magam az eseményekbe. Mert úristen, itt vagyunk a világ végén, első este áramkimaradás, furán viselkedik a tó, eltűnik valaki, közben meg holnap nyolckor akkor randi a Starbucks-ban, majd megnézzük a Gyűrűk urát a moziban, oké? Szóval nekem ez valahogy annyira, de annyira nem volt valószerű, hogy nem tudtam száz százalékosan élvezni. Tudom, hogy már megint azzal fogok jönni, hogy ha néhány évvel korábban olvasom, akkor biztos nem lennének ilyen jellegű problémáim, de most vannak.

2010. július 23., péntek

Melissa Marr: Wicked Lovely (Veszélyes játék)

Nemrég láttam a magyar megjelenések között a Veszélyes játékokat, és úgy istenesen beleszerettem a borítójába. Meg úgy egyenesen a sorozatba is, legalábbis én most alig várom, hogy belevethessem magam a folytatásokba. Na mondjuk ebből még nem tudom mi lesz, mert annyi mindent szeretnék még elolvasni, aztán munka mellett nem jut annyi mindenre időm, mint szeretném. Persze biztos vagyok abban is, hogy nem mindenkinek tetszene a történet, de engem valahogy teljesen lenyűgözött, talán mert kiskorom képzelgéseire emlékeztetett.


Főszereplőnk, a 17 éves Aislinn különleges képességgel rendelkezik, ugyanis látja azt amit mi nem, egy kicsit másmilyen világot, a tündérekét. Ezek a lények mindenhol jelen vannak, és mégmielőtt bárki is azt hinné, hogy kedves teremtmények, el kell mondanom, hogy egyáltalán ne azok. Ők láthatatlanul is bántják az embereket, kisebb-nagyobb tréfákat űznek velük.. szóval egyáltalán nem szívderítő élmény Aislinn számára, hogy látja őket. Inkább kellemetlen, sőt nehezére esik, hogy állandóan titkolnia kell a képességét, úgy tenni, mintha nem tudná, nem látná, hogy milyen szörnyűek ezek a teremtmények. Azonban ők mégis felfigyelnek rá, mert Keenan, az egyik leghatalmasabb és legelbűvölőbb tündér szemet vetett a lányra. Szerencsére Aislinn számára ott van a nagymamája, aki szintén látja ezeket a földöntúli lényeket, és ezért valamilyen szinten megérti az unokáját, mégha a tanácsai jórészt abból állnak, hogy hogyan bújkáljon, vagy meneküljön. Illetve ott van a tökéletes Seth is, Aislinn majdnem-barátja, akivel nem értjük, hogy mostanáig hogy nem jöttek össze, mert ilyen rendes és megértő pasi a világon nincs.


Most újfent próbáltam nem spoilerezni, pedig volt egynéhány kedvenc jelenetem, és kedvenc szereplőm (<-- Donia), de regényt sem szerettem volna írni. A történet vége egyébként egy picit szerintem össze lett csapva, az utolsó 20-30 oldalon elég gyorsan történt egy csomó minden, de a befejezés, és legfőképpen az epilógus engem kellemesen kárpótolt mindenért. Tehát most már tényleg csak idő kérdése, hogy mikor fogom elolvasni a folytatásokat. A magyar megjelenés egyébként várhatóan 2010 október, legalábbis a bookline szerint.