Melissa Marr: Darkest Mercy

A Darkest Mercy a Tündérvilág sorozat várva várt ötödik, és egyben utolsó része. Talán éppen azért, mert egy fél évet kellett rá várnom, és hát igen, elég nagyok voltak az elvárásaim, most ez valahogy nem tetszett annyira. Nagyon sok szereplőt ismertünk meg az első négy kötetben, ami még akkor szuper is volt, hiszen az első részben megismertük Ash-t, aki látja a tündéreket, a szerelmét Seth-et, illetve Keenan-t és Doniát; mindegyikőjüket szerettem. A második kötetben Irial, Niall és Leslie, őket is nagyon megkedveltem. A harmadik részben megismertük Sorchát, meg a testvérét, a Háborút, akiket mondjuk nem szerettem, de legalább egy kicsit nagyobb betekintést kaptunk a tündérvilágba. A negyedik rész pedig Ani, Devlin és Rae miatt volt érdekes, de ez Melissának már túl soknak bizonyult. A nagy végkifejletből ők ugyanis teljesen kimaradtak. Pedig végig az volt az érzésem, hogy szegény többet akar kihozni ebből az utolsó kötetből, mint ami végül sikerült neki, de ennyi szereplőt egyszerűen nem lehetett kezelni.

A történet igen jelentős része (konkrétan az utolsó pár oldalt leszámítva az egész!) arról szól, hogy a szereplők, vagyis minden fejezetben más valaki, az udvarok között vándorol, és beszélgetnek. De tényleg. Persze én elhiszem, hogy ez is nagyon fontos, mert kell ám szervezkedni egy készülő háború előtt, de tulajdonképpen semmi nem történik. Keenan eleinte még mindig sehol, persze mint kiderül, ő is milyen jófej, mert szövetségeseket keres, csak erről senkit nem tájékoztat. Ash közben egyedül próbál megbírkózni a királynői szerepkörével, és egészen jól megy neki. Donia szintén szövetségeseket keres, és persze még mindig nem bírja kiverni a fejéből Keenan-t. Niall éppen Irialt gyászolja, és ezzel teljesen elfelejt foglalkozni a sötét udvar ügyeivel, míg Bananach ki nem használja ezt a helyzetet. Seth pedig próbál megbírkózni azzal, hogy belelát a jövőbe, és segíteni próbál mindenki máson, csak magán nem. De hogy Devlin, aki az előző kötetben olyan fontos volt, mit csinál, az rejtély, mert kb 2 szót ha váltanak vele. Ugyanez vonatkozik Sorchára is, bár rá legalább rá tudom fogni, hogy mint a Magas udvar királynője, eddig is kimarad a dolgokból. Meg igazából senkit nem is érdekel hogy mi van vele, az a fejezet amit rászántak, az is sok volt.

A történet ott kezd beindulni, hogy Keenan otthagyja a nyárságát, hogy végre a szerelmével lehessen. Ez egy igencsak kedves gesztus tőle, meg örülünk is neki, hogy kapott egy happy endet, még ha kicsit csavarosan is. Akármennyire nem kedveltem az elején, most úgy érzem, hogy ő sokkal jobban megérdemelte azt amit kapott, mint például Ash és Seth, akik ezer éve alig csináltak valamit (talán utoljára az első kötetben drukkoltam nekik). De annak ellenére, hogy tetszett a befejezés, inkább az maradt meg bennem, hogy mennyit szenvedtem amíg eljutottam a végéig. Tényleg sajnálom, hogy ez lett belőle, de egyszerűen annyi szereplőt próbált meg Melissa belesűríteni, hogy kifogott rajta elég rendesen. A borítót viszont imádom.

Melissa Marr: Radiant Shadows

Ez a Tündérvilág sorozat negyedik, egyelőre utolsó kötete, szóval most jó sokat várhatok megint a folytatásra. Nekem az tetszik nagyon a sorozatban, hogy bár én hiába szerettem bele a sorozatba a Ash-Keenan-Donia-Seth négyszög miatt, azóta újabb és újabb szereplőket ismertem meg, és mindegyiküket sikerült megszeretnem. Ebben a kötetben most Anin és Devlinen volt a sor, akiket már korábban is megismertünk, a lányt az Ink Exchange-ben, míg Devlint a Fragile Eternity-ben.

A 16 éves Ani a második kötetben a testvéreivel, Tish-sel és a tetoválós Rabbit-tel lakott együtt, azóta kiderült hogy bár hiába félvér, mégis inkább tündér, mint ember, és azóta a Sötét Udvar tagjaival él. Képes ugyanis egyaránt táplálkozni a tündérekből és az emberekből, különleges képessége miatt pedig nem kevesen felfigyeltek már a lányra. Devlin pedig a Magas Udvar királynőjének testvére és bérgyilkosa, és körülbelül 16 évvel ezelőtt meg kellett volna ölnie Anit, de megkímélte az életét, és Devlint azóta kínozza a bűntudat, amiért most az egyszer megszegte a nővérének adott szavát. Bő 16 év után ők ketten újból találkoznak, és Devlinnek rá kell jönnie, hogy egyáltalán nem követett el hibát azzal, hogy életben hagyta Anit, sőt, előbb halna meg, minthogy a lánynak baja essen.

Szerintem ennek a résznek volt eddig a legmélyebb története, erőről és egyensúlyról. Sorcha ugyanis, az örök állandóság és ésszerűség teljesen megváltozott Seth hiánya miatt, pedig ő sohasem lehet magányos, soha sem gyászolhat. Az pedig, hogy ez mégis megtörténhetett, teljesen felborította az udvarok közötti egyensúlyt, az egész tündérvilágot. Ezt ellensúlyozandó hozzák létre Devlinék közösen az Árnyak Udvarát, így most már nemcsak 4, hanem 5 udvar is létezik. A Nyár egyensúlyban van a Téllel, az Árnyak udvara ellensúlyozza a Magas udvart. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz így a Sötét udvarral?

Ebben a részben elég keveset tudtunk meg a többi főszereplőkről, Donia, Keenan és Ash körülbelül csak említés szintjén szerepeltek, Seth pedig ismét csak Sorcha miatt volt jelentős, tehát tulajdonképpen a Télről és a Nyárról semmit sem tudunk, csak annyit, hogy Keenan eltűnt. Remélem a következő rész, ami csak jövőre fog megjelenni, már róla fog szólni, mert kíváncsi vagyok mi történt vele. Igaz, hogy nagyon önző a srác, de nem hiszem hogy csak úgy cserben hagyná az udvarát, hiszen neki az mindene. Majd meglátjuk.

Melissa Marr: Fragile Eternity (Törékeny örökkévalóság)

Magamhoz képest elég hamar befejeztem a Tündérvilág sorozat harmadik részét, és ami a jó (vagy rossz) hír, hogy már csak egy rész van hátra, a Radiant Shadows, ami nálam már szintén folyamatban van, és akkor egy időre végeztem a sorozattal. Az ötödik rész, a Darkest Mercy majd csak jövőre lesz, vagyis találtam egy újabb megjelenést, amire várhatok még egy jó darabig.

A történetet múltkor csak félig sikerült megtippelnem, mert ebben a részben tényleg megismerjük a negyedik udvar tagjait is, Sorchát, a királynőt, és két testvérét, Devlint és az ármánykodó Bananach-ot (vele már a múltkori részben is találkozhattunk, hiszen a sötét udvar tagja). Viszont abban tévedtem, hogy esetleg barátság van a már megismert 3 udvar között. Ugyanis Keenan és Donia viszonya egyáltalán nincs tisztázva, sőt egyre több bonyodalmat okoz, hogy bár Keenan Don-t szereti, mégiscsak vonzódik a királynőjéhez, ez egyszerűen benne van a lényében. De ahelyett, hogy megpróbálna uralkodni e felett az érzés felett, hiszen Ash-nek is ott van Seth, inkább mindent elront a Télkirálynővel, ami nem kis viszályt jelenthet az udvarok között. Niall is eltávolodott a Nyárkirálytól, elsősorban a múltkori Leslie-s ügy miatt, tehát a helyzet egyáltalán nem fényes, és úgy tűnik hogy Seth az egyetlen kapocs a három udvar között. Hiszen ő Aislinn szerelme, nincs rossz viszonyban Doniával sem, elvégre ő adta neki a látást, Niall pedig egyenesen testvéreként tekint rá. Nem véletlen, hogy a negyedik udvar királynője, Sorcha is felfigyel a különleges halandóra.

És ha ez még nem lenne elég, ott van a már említett Bananach is, a hollólány, akinek lételeme a háború, aki mind a négy udvarban jelen van, és igencsak borús jövőket súgdos a királyok és királynők fülébe, ezzel is mind inkább viszályokat és ellentéteket szülve az udvarok között. Pedig most aztán mindenre van szüksége a megváltozott udvaroknak, csak éppen háborúra nem. De egyelőre még remélhetőleg nincsenek annyira komoly konfliktusok, hogy bármi is valóra váljon Bananach jóslatai közül.

Melissa Marr: Ink Exchange (Veszélyes álmok)

Bár ez a könyv a Tündérvilág sorozat, így a Veszélyes játék folytatása, mégsem az előző részben megismert Aislinnre és Keenan-re, esetleg Seth-re koncentrál, hanem néhány olyan szereplőt ismerünk meg, akikkel már az előző részben is találkoztunk, vagy maximum említés szintjén szerepeltek. Mint Aislinn barátnője Leslie, akinek most betekintést nyerhetünk a nem túl vidám, de legalább tündérektől mentes életébe. Aztán ott van Niall, aki egészen mostanáig Keenan egyik legfőbb bizalmasa volt, illetve Irial, aki az eddig még nem ismert Dark Court (Sötét Udvar) királya.

Hármójuk között egy kicsit sötétebb szerelmi háromszög alakul ki, mint amit az előző részben láthattunk Seth-Aislinn-Keenan-Donia között. Egyrészt mert sokkal komolyabb dolgok vannak a háttérben, egyrészt mert Lesliet elhagyta az édesanyja, az apja is ki tudja éppen hol issza le magát, a bátyja pedig drogos ügyletekben ténykedik, és hagyja, hogy drogdíler barátai megerőszakolják a húgát. Aztán ugye ott van a Sötét Udvar, akik sokkal kegyetlenebbek, mint az eddig megismert tündérek, sőt még az egykori Télkirálynőnél, az előző részben megismert Beiránál is rosszabbak. És Niall múltjában is van néhány sötét dolog, hiszen egykor ő is Irial alattvalója volt.

Nekem mondjuk az első rész történetileg jobban tetszett, de itt a szereplők valahogy sokkal kidolgozattabbak, mint Aislinnék voltak, ezért ezt a részt is csak imádni tudtam. Ami szerintem lényeges, hogy ebben a két részben az erőviszonyok eléggé megváltoztak, nem elég, hogy Keenan teljes hatalmú Nyárkirály lett, és ott van mellette Aislinn is, Donia személyében pedig egy új Télkirálynőt köszönthetünk, most Irial helyébe is egy új Sötét király lépett, Niall. És ők hárman szerintem elég jóban vannak, kíváncsi vagyok, hogy ezek után megismerhetjük-e a negyedik udvar tagjait is. Az mindenesetre biztos, hogy én teljesen odáig meg vissza vagyok a sorozatért, szóval kb most azonnal kezdem a harmadik részt, a Fragile Eternity-t.

Melissa Marr: Wicked Lovely (Veszélyes játék)

Nemrég láttam a magyar megjelenések között a Veszélyes játékokat, és úgy istenesen beleszerettem a borítójába. Meg úgy egyenesen a sorozatba is, legalábbis én most alig várom, hogy belevethessem magam a folytatásokba. Na mondjuk ebből még nem tudom mi lesz, mert annyi mindent szeretnék még elolvasni, aztán munka mellett nem jut annyi mindenre időm, mint szeretném. Persze biztos vagyok abban is, hogy nem mindenkinek tetszene a történet, de engem valahogy teljesen lenyűgözött, talán mert kiskorom képzelgéseire emlékeztetett.

Főszereplőnk, a 17 éves Aislinn különleges képességgel rendelkezik, ugyanis látja azt amit mi nem, egy kicsit másmilyen világot, a tündérekét. Ezek a lények mindenhol jelen vannak, és mégmielőtt bárki is azt hinné, hogy kedves teremtmények, el kell mondanom, hogy egyáltalán ne azok. Ők láthatatlanul is bántják az embereket, kisebb-nagyobb tréfákat űznek velük.. szóval egyáltalán nem szívderítő élmény Aislinn számára, hogy látja őket. Inkább kellemetlen, sőt nehezére esik, hogy állandóan titkolnia kell a képességét, úgy tenni, mintha nem tudná, nem látná, hogy milyen szörnyűek ezek a teremtmények. Azonban ők mégis felfigyelnek rá, mert Keenan, az egyik leghatalmasabb és legelbűvölőbb tündér szemet vetett a lányra. Szerencsére Aislinn számára ott van a nagymamája, aki szintén látja ezeket a földöntúli lényeket, és ezért valamilyen szinten megérti az unokáját, mégha a tanácsai jórészt abból állnak, hogy hogyan bújkáljon, vagy meneküljön. Illetve ott van a tökéletes Seth is, Aislinn majdnem-barátja, akivel nem értjük, hogy mostanáig hogy nem jöttek össze, mert ilyen rendes és megértő pasi a világon nincs.

Most újfent próbáltam nem spoilerezni, pedig volt egynéhány kedvenc jelenetem, és kedvenc szereplőm (<-- Donia), de regényt sem szerettem volna írni. A történet vége egyébként egy picit szerintem össze lett csapva, az utolsó 20-30 oldalon elég gyorsan történt egy csomó minden, de a befejezés, és legfőképpen az epilógus engem kellemesen kárpótolt mindenért. Tehát most már tényleg csak idő kérdése, hogy mikor fogom elolvasni a folytatásokat. A magyar megjelenés egyébként várhatóan 2010 október, legalábbis a bookline szerint.