Kathy McCullough: Don't Expect Magic

Ahogy azt a címe sugallja, meg ami egyébként is várható, elnézve ezt a borítót, vagy éppen a fülszöveget, nem kell csodákat várnunk ettől a regénytől. A főszereplő lánykánk, Delaney Collins élete nem éppen tündérmesébe illő. Nemrég halt meg az édesanyja, és ahelyett, hogy olyan embereknél maradhatna, akiket szeret és ismer, mint például a legjobb barátnőjénél, a napfényes Californiába kell utaznia az édesapjához, akit gyakorlatilag alig ismer. Ha esetleg valaki arra gondolna, hogy a napsütés, meg California legalább pozitívum lenne Delaney életében, akkor az nagyon téved, mert Delaney állandóan fekete szerkókban mászkál, az általa készített bakancsait még a homokos tengerparton sem hajlandó levenni, ráadásul irtózik a napfénytől. Utóbbiból pedig nincs kevés az új lakhelyén. Aztán derült égből villámcsapásként kiderül Delaney apjáról, hogy... tündér keresztanya. Izé, keresztapa.

Ezt a tündérkeresztszülőséget általában családon belül öröklik a lányok, de Delaney apja kivétel volt, hiszen férfi létére örökölte ezt a gént. Delaney azonban mindezidáig nem mutatta semmi jelét annak, hogy örökölte volna ezt a furcsa képességet. Most azonban, hogy már tud róla, lehet hogy mégiscsak történtek körülötte furcsa dolgok kiskorában, amiket eddig csak véletlennek tekintett. És hogy miből is áll ez a tündérkeresztanyaság? Valami olyasmi ez a munkakör, amit a Hamupipőkében láttunk. Delaney apjának is vannak úgynevezett "kliensei", akiknek egyszerűen kötelessége teljesíteni a kívánságait (báliruha, tökkocsi, mindez éjfélig), különben egyszerűen a rosszullét kerülgeti őt. Delaney persze amint tudomást szerez a képességéről, azonnal a nagyobb hatalomra és saját kliensekre vágyik, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy a vágyakat néha bizony nem olyan egyszerű megérteni, és legfőképpen teljesíteni nehéz őket.

Mindez elsülhetett volna irtózatosan aranyosan is, legalábbis én valami hasonlatosságra vártam volna. De valahogy mégsem sikerült neki. Talán mert Delaney számomra annyira negatív és ellenszenves szereplő maradt elejétől a végéig, hogy egyszerűen nem tudtam együtt érezni vele. Voltak nagyon hülye dolgai, már alapból a kezdőjelenetek egyikében, amikor a kislánnyal beszélgetett a repülőn... "jól van, hozzászólok, de nem túl kedvesen, mert akkor meg nem lehet lerázni". Annyira mű volt az egész hozzáállása. És lehet, hogy megenyhül a könyv végére, és ott már kellene szeretni, de igazából végig lehetett volna egy kicsit másabb a hozzáállása, és akkor bennem sincs ekkora ellenérzés. Értem én, hogy igazságtalanság van és utálok mindenkit, de akkor meg miért van minden cselekedete mögött a magyarázat, hogy most csakazértis bunkó leszek, pedig amúgy szívesen beszélgetek én mindenkivel.

Ami pedig a legfárasztóbb volt, az a hatalmas tanulság a könyv végén, amit igazából nem tudunk, hogy hogy kerül oda. Az van ugyanis, hogy Delaney apja egy "life-coach", fogalmam sincs ezt hogyan nevezik magyarul, egyáltalán van-e rá megfelelő kifejezés, mindenesetre könyveket ír és előadásokat tart arról, hogy hogyan fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy. Ennek ellenére, amikor tündérkeresztapáskodik, akkor gyakorlatilag hozza ugyanazt, amit a Hamupipőkében, az éjfélig tuti frizura, smink, ruha és verda, addig szerezd meg a pasit, utána meg lesz ami lesz. Hát mondhatjuk, ez szöges ellentéte annak, amit a könyveiben ír, éppen ezért az lesz a hatalmas észrevétele Delaney-nak, hogy meg kell tanulnunk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és hogy ezt hogy felejthette el az apja tündérkeresztapáskodás közben, amikor civilben gyakorlatilag könyveket adott ki erről.

P. C. Cast - Kristin Cast: Elárulva

Úgy voltam vele, hogy nem fogom elolvasni a Megjelölve folytatását, de mivel ezzel találtak rá a legtöbben a blogra, úgy gondoltam adok neki még egy esélyt. Sajnos a közel 1 hónap alatt nem sikerült a könyv végére érnem, pedig tulajdonképpen nem nagyon kellett igyekeznem, hogy még a magyar megjelenés előtt írhassak róla. És mégsem sikerült. Valahogy mindig találtam jobb elfoglaltságot a könyv helyett, ami azért nem is csoda. Mert ez a sorozat még mindig nem az igazi.

Csak hogy mindenki örüljön, egyre több dolgokat tudunk meg a vámpírokról, a vámpír pasik például mind nagyon helyesek, nem véletlen, hogy Matthew McConaughey-ről, Jake Gyllenhaal-ról és Hugh Jackman-ról is kiderült, hogy valójában vámpírok. Tehát nem kell meglepődnünk, hogyha a sorozatot olvasó vámpírellenesek, egyszer csak feldühödnek, és karót döfnek valamelyikük szívébe. Persze csak vicceltem, de igazából arra próbálok kilyukadni, hogy nem nagy művészet élő emberekről baromságokat írni, ennyi erővel a Blikkben is megjelenhetett volna a sorozat.

Aztán ami a legnagyobb kavarás a sorozatban, az főszereplő lánykánk, Zoey szerelmi sokszöge. Mert ugye életében volt egy pasija, Heath, akivel vámpírrá válása alatt is sikerül egy elég erős köteléket kialakítania. És akkor még enyhén fogalmaztam. Aztán van Erik, akivel elvileg most járnak, gyakorlatilag Zoey nem is gondol rá, csak olyan szinten, hogy "jaj nem is érdemlem meg, hogy ilyen pasim legyen". Hát tényleg nem. Remélem Erik hamarosan odébbáll, mert kicsit túlzás, hogy ennek a csajnak minden sikerül. És ha ez még nem lenne elég, feltűnik a helyes vámpír tanár, Loren, akinek a hatalmas szerepe egyelőre tulajdonképpen annyi, hogy felfokozza Zoey szexuális fantáziáit, amiből nélküle is van elég.

Viszont azt el kell ismernem, hogy voltak jó fogásai is ennek a résznek. Az előzőben irtó nagy hülyeségnek tartottam, hogy Zoey mindent megtart magának, mert nem akarja Neferet-et zargatni a saját kis hülyeségei miatt. Aztán most kiderült, hogy tulajdonképpen ezt nagyon is jól tette. Érdekes lesz, hogy egyedül Zoey tudja milyen is valójában a főpapnőjük, arról nem is beszélve, hogy egyelőre még nem is igazán tudni, hogy mit csinál. Akármit is, abszolút nem tűnik bizalomgerjesztőnek. Aztán Aphroditéről is kiderült, hogy valójában jófej, és ezt a részt teljesen jól megírták, pedig a múltkori után valahogy nem erre számítottam. Az pedig hogy mi lett Zoey legjobb barátnőjével, az egy külön jó pont. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen húzás is belefér a sorozatba, de egyelőre még nem bánom.

Szóval azt mondom, hogy itt még bármi lehet. Lehet jobb is, vagy rosszabb is, ez még a későbbiekben kiderülhet. Az egyelőre részemről még igencsak kérdéses, hogy továbbolvasom-e, vagy inkább sajnálom rá az időt (ez egyébként teljesen jogos lenne), mindenesetre ez után a rész után már kicsit pozitívabban ítélem meg a sorozatot. De csak nagyon kicsit. Mert gáz jelenetek bőven voltak, csak most már nincs kedvem kiemelni őket.

P. C. Cast - Kristin Cast: Megjelölve

Ezt a könyvet még valamikor nyár elején kezdtem el olvasni, és igyekeztem befejezni még a magyar megjelenés előtt... de ez a könyv valami borzasztó volt. Nem véletlenül. Már abba is rossz belegondolni, hogy a sorozatot ketten írják, egy anyuka, meg a lánya. Ez olyan... nem tudom, hogy ilyenkor ki jut előbb eszembe, Britney Spears és az anyukája, vagy Kiszel Tünde az ő kis Donatellácskájával. Mert most így hirtelen ők ugrottak be, és ebből is látszik, hogy abból nem sül ki semmi jó, ha egy anyuka ennyire nyomatja a kislányát. Vagy hát nem tudom ők hogy csinálták, de nem is érdekel.

Azt mindenesetre jól átlátják, hogy mi kell a népnek: vámpírok, vámpírok és megintcsak vámpírok. Mekkora szerencse, hogy vérfarkasok (még) nem szerepeltek. De amennyire rámentek az ilyen sablon-dolgokra, még azt sem zárom ki, hogy a későbbiekben előkerülnek. Ugyanis ez is egy könyvsorozat, egyelőre 5 résszel, de készülőben van a 6., sőt talán már a 7. könyv is. És mivel mindegyik résznek a címe egy ige, gondolhatjátok, hogy esély sincs arra, hogy egyszer a végére érjenek, elvégre igék vannak bőven. A mostani rész címe Marked, azaz Megjelölve. Később leszünk még Elárulva, Kiválasztva, Megégetve, meg ki tudja hogy mi jön még?

Na de térjünk vissza az előzőre, mármint hogy mennyire tudják mi kell a népnek. Ugyanis sikerült egy elég zagyva egyveleget összegyúrniuk a mostanság divatos dolgokból. Egyrészt szépen meglovagolják a vámpírságot, akárcsak Meyer az Alkonyatával, de ez még mind semmi, mert ki ne emlékezne a Harry Potter sikerére? Hát ők aztán biztosan. Ugyanis itt a vámpírok vámpíriskolába járnak (khm, Roxfort), ráadásul mindegyiküknek a homlokán van egy jel. De ez még mind semmi, ugyanis a főszereplő lánykánknak (amúgy Zoey) másmilyen a jele, mint a többieké, és az iskolában mindenki megbámulja a homlokát. (Ez sem rémlik? Kicsit sem HP-s) Ezáltal rögtön talál is magának egy ősellenséget (khm, Malfoy), meg néhány bénább barátot. És mert hogy tudjuk, hogy a homokos szereplők mennyire divatosak, az egyik barátja történetesen meleg.

És van még néhány nagyon fontos dolog, mint a vallás, a szexualitás, a drogok, vagy a divat, mert mint tudjuk, nagyon fontos minden helyzetben közölni, hogy ki milyen ruhát visel, és mi az, ami jól áll nekünk, vagy másoknak. Aztán persze mindenki nagyon up-to-date, Gossip Girl-t olvasnak, sőt, még az is kiderül, hogy az összes híres ember vámpír, Shakespeare-től kezdve egészen a modern sztárokig. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy a vámpírok vonzóak. A világ legsikeresebb színészei és színésznői, táncosai, zenészei, írói és énekesei mind vámpírok voltak. Nem véletlen, hogy a vámpíroknak ennyi pénzük van.

Ezek után a történetről nem kell semmit sem mondanom. Mert nincs neki. Persze előfordulhat, hogy mégis van, csak valószínűleg a sok zagyva miatt nem sikerült észrevennem.

Wizards of Waverly Place: The Movie

Már annyira vártam ezt a filmet, és egyáltalán nem csalódtam. Egyedül a varázslós részek nem tetszettek, de csak mert nagyon gagyin voltak megoldva. Egyébként valami hihetetlenül jó volt. Igazi disney-s. Magyarán nagyon-nagyon tetszett.

A történet a következő: Alex hozza a sorozatban is megismert formáját, és most is olyasmiket csinál, amit nem kéne: tiltott varázslatok, nem tartja be amit a szülei mondanak... Ezért a szülők elhatározzák, hogy a tervezett vakációjuk teljesen varázslás-mentes lesz. Persze ezt nem sikerül mindegyikőjüknek betartani, sőt. Igazából mindhárom gyerek varázsol, hiszen varázslat nélkül nem lehet élni. Alexnek ez nemkicsit nem tetszik, ezért azt kívánja, hogy bárcsak a szülei ne is találkoztak volna. És ami még rosszabb, ez valóra is válik. És ha a szülők nem találkoznak, akkor a három gyerek sem születik meg. Vagyis körülbelül 48 órájuk van, hogy mindent visszacsináljanak, mielőtt végleg eltűnnének.

Ami különösen tetszett, hogy a Hannah Montana filmjével ellentétben, itt teljesen jók voltak a családi viszonyok. Senki sem volt elnyomva, hanyagolva, nem voltak logikátlan részek, és a kapcsolatokat is nagyon jól bemutatták. Különösen a szülő-gyerekek, illetve Alex-Justin kapcsolatokat. Ami mondjuk kicsit idegesítő volt, hogy Justinnak és Alexnak pont egy eléggé veszélyes helyzetben, lebegő, bármikor lezuhanható sziklákon kellett megvitatniuk a problémájukat. És miután több perc azzal telt el, hogy bemutatták azt, hogyha nem koncentrálnak a sziklákra, akkor lezuhannak, de mikor átértek, akkor a sziklák valamiért mégsem estek azonnal le a szakadékba.

A kedvenc beszólásom pedig az volt, mikor Alex erősködött az esőerdőben, hogy szeretne ő menni elől, mire Justin közli, hogy a probléma csak annyi, hogy Alex nem tud térképet olvasni. Sem iránytűt. Sem spanyolt. Nem is értem, hogy engedhette mégis Alexet irányítani. :D