„Kevés olyan dolog van, ami jobban megviselhet egy értelmes embert, mint ha szeretetből és megszokásból ragaszkodik egy Rajongóhoz.” Julie mindezt keserű tapasztalatból tudja. Legjobb barátnője, Ashleigh, vadul csapong egyik mániától a másikig, és őt is belerángatja őrült terveibe. Ashleigh legújabb szeszélye egyben Julie saját szenvedélye is: Jane Austen nagyszerű szerelmi regénye, a Büszkeség és balítélet. Julie azon kapja magát, hogy múlt századi divat szerint felöltözve és erősen vonakodva besurran Ashleigh-vel egy fiúiskola báljára, abban a reményben, hogy ott hősökre lelnek. Sajnos, mindketten ugyanabba a fiatalemberbe szeretnek bele, a jóképű és lovagias Grandison Parrba. Vajon Julie-nak választania kell a barátnője iránti hűség és a szerelem között? Vagy talán Ashleigh zavarbaejtő bohóckodása végképp elüldözi a fiút, mielőtt Julie lehetőséget kapna?
Szintén a Westendből könyvsiker-kölcsönöztem, de már ezer éve szemeztem is a könyvvel. Szeretem Jane Austen-t, ígéretesnek tűnt a történet is, főleg a kérdés amit sugallt: mi a fontosabb, a szerelem vagy a barátság? De sajnos úgy érzem, hogy én ebből már kinőttem, nem is értem minek kellett bele ez a Jane Austen-ozás, tekintve, hogy egyszerűen lehetetlenség volt a Büszkeség és balítélet szereplőihez hasonlítani a szereplőket, annak ellenére, hogy saját magukat hozzájuk hasonlítgatták. Ami szerintem hiba volt.
Ashleigh szerintem ötletes volt a maga kis csapongó rajongásával, Julie viszont kezdettől fogva idegesített, mert passzív volt, és igazából nem csinált semmit. Akkor tudtam volna megbékélni vele, ha a végén mindent elmond Ash-nek. Ashleigh is elmondta, hogy mi a helyzet Ned-del, én pedig ekkor azt vártam, hogy cserébe Julie is bevallja, hogy neki végig Parr tetszett. Ha ezt tette volna, akkor komolyan elhiszem, hogy a barátságuk mindennél fontosabb, még a szerelemnél is. De így nálam Julie csak egy meghunyászkodó pincsikutya maradt. De előfordulhat, hogy ha 16 éves fejjel olvastam volna, akkor nem lennének ilyen jellegű problémáim, most viszont bőven akadnak.