Rick Riordan: A szörnyek tengere

Sikerült viszonylag hamar belevetnem magam a szörnyek tengerébe, vagyis Percy Jackson és az Olimposziak második részébe. Mindezt Stephenie Meyer ajánlásával tettem persze, mert ez a legfontosabb a könyvborítón. Na jó, igazából nem, hanem mert borzasztóan tetszett az első rész, és szerencsére most sem kellett csalódnom. Ez a rész ugyanis teljesen ugyanolyan volt, mint az első, csak egy évvel később. És ez alatt semmi negatív dolgot nem értek, egyszerűen csak ugyanannyira élveztem ezt a részt is, mint az előzőt.

A történet ugyanis nagyjából ugyanaz, Percy ismét küldetésre indul, hogy kiszabadítsa Grovert, megmentse a táborukat, a nagyobb cél pedig az, hogy megakadályozza Luke-ot sötét tervei megvalósításában. Ismét csatlakozik hozzá Annabeth, illetve Tyson, aki egyébként egy küklopsz, ja, és egyben Percy féltestvére. Ismét rengeteg, mitológiai lényben bővelkedő kalandban lesz részük amíg átkelnek a szörnyek tengerén. Ami viszont kicsit bonyolítja a dolgokat, hogy megismerjük a Percy-re vonatkozó jóslatot, amire az előző részben még csak egy halvány utalást tettek. Percy 16. életévében fog eldőlni az olimposzi istenek sorsa, amikor is a fiú vagy megmenti, vagy elpusztítja őket. Ami viszont fontos, hogy a jóslat nem feltétlenül Percy-re vonatkozik, hanem a három főisten gyerekeire. Hádésznak nincs félvér gyermeke, Zeusznak ott volt Thália, de őt fává változtatták, így marad Poszeidón fia, Percy. De nem zárhatjuk ki, hogy másra vonatkozik a jóslat, ugyanis a kötet végére visszahozzák Tháliát, aki Luke szerint majd mellette fog állni. Ezzel a csavarral a következő kötet extra izgalmasnak fog ígérkezni, legalábbis remélem.

Villámtolvaj - Percy Jackson és az olimposziak

Nem tudom, hogy direkt azért olvastam el a könyvet hamarabb, hogy aztán mondhassam a film után, hogy a könyv mennyivel sokkal jobb. De most valahogy így sikerült. Annak ellenére, hogy a könyvben Percy csak 12 éves, tehát az abszolút egy mese, míg a filmben körülbelül 16, tehát akár idősebbeknek is szólhat. De a lényeg, hogy a könyv jobban tetszett, és igazából örülök annak, hogy a film egy egész korrekt kis történetként le lett zárva, így nem kell várni a folytatásra. Ami egyébként nem is lesz szerintem, mert ez azért annyira nem volt jó.

Azt kell hogy mondjam, hogy a könyv ismerete nélkül egy baromi szórakoztató kis filmet várhat az ember, mert tényleg az. A könyv ismerete mellett is az, csak mellette van egy kis keserű szájíz, amiért az a fránya mesekönyv sokkal jobbra sikerült, mint ez a nagyszabású film. Nekem a főszereplők egyébként is nagyon tetszettek, szóval talán jobb is, hogy nem ismeretlen kisgyerekeket nyomtak a képünkbe, hanem fiatal felnőtteket jó szöveggel. Szerintem amúgy Uma Thurman volt a legjobb, mint Em néni. Jó, hogy itt nem postázták a fejét az Olimposzra, de kár, hogy Gabe-éket nem intézték el vele. Az úgy muris lett volna.

Amit azért sajnáltam, hogy egy kicsit le volt egyszerűsítve az egész. Nekem hiányzott a jóslat az elejéről, meg nagyon vártam például az Árésszal való kavarást, de persze az is igaz, hogy akkor már bele kellett volna venni az egész Kronosz-dolgot, és akkor meg már nagyon sugallanák a folytatást. De én Árészt akkor is vártam, na. Meg azért is sajnáltam, hogy a szereplők nem 12 évesek, mert itt már tulajdonképpen mindenki vezetett, pedig a buszos nyuggeres fúriás jelenetet is nagyon szerettem volna filmen látni. Amit ugye megakadályozott a saját autó. Meg nem tudom, nekem hiányzott a köd, ami megmásítja a halandó emberek által tapasztalt dolgokat. Pedig mikor Poszeidón kijön az elején a vízből, akkor mutathattak volna valamit, hogy mit lát a szegény horgász bácsi. Enélkül mintha egy kicsit eltérő világot kaptunk volna, mint a könyvben.

Az pedig a leglogikátlanabb dolog volt az egészben, hogy itt tudták mire valók a gyöngyök, és el sem gondolkoztak azon, hogy bakker, részben azért mennek az alvilágba, hogy visszahozzák anyucit, de ha négyen akarnak visszajönni, akkor a 3 golyó rohadtul nem lesz elég. Ez egy kicsit fájt, a rendező bácsi elgondolkozhatott volna azon, hogy a könyvben nem véletlenül volt ez a dolog kicsit másként.

Rick Riordan: A villámtolvaj

Ma tervezem megnézni a filmet is, de előtte el akartam olvasni a könyvet is, szóval most villámsebességgel túl lettem ezen is. És annyira jó volt, hogy ha nem lenne ötmillió könyv, amit még el kéne olvasnom, akkor már rég belevetettem volna magam a folytatásokba. Nem mondom, hogy olyan, mint anno a Harry Potterek voltak, de simán lehetne. Mert annak ellenére, hogy a történet egy 12 éves kisfiúról szól, én 10 évvel öregebb fejjel is minden percét élveztem a könyvnek, szóval nem vicceltem azzal, hogy már nagyon várom a folytatást.

A történet főszereplője a 12 éves Percy Jackson, aki egyébként nem rossz gyerek, mégis hat év alatt már a hatodik iskoláját tapossa, és mindenhol csak a probléma van vele. Mert olvasási problémái vannak, vagyis emiatt nincsenek valami jó jegyei, meg egy kicsit figyelemzavaros is, tehát csak a baj van vele. Tehát amolyan szerencsétlennek is nevezhetnénk, ha nem lenne minderre magyarázat. Ő ugyanis nem átlagos gyerek, hanem mint ahogy megtudja, egy görög istennek a fia. És hatalmas küldetés áll még előtte, hiszen már ebben az első kötetben is meg kell akadályoznia egy kisebbfajta háború kitörését, ami Zeusz, Poszeidón és Hádész között robbanna ki, de ez még mind semmi a várható folytatásokhoz képest. Szóval a lényeg, hogy Percynek még nagy dolgokat kell véghezvinnie, de ahogy ez lenni szokott, ott vannak a barátok, akik a fiú segítségére lesznek, és az istenek is mögötte állnak.

Ami nekem kifejezetten tetszett, az az istenek és mitológiai lények ábrázolása a jelenben. Mármint nekem ez abszolút logikus, hogy a kultúra (ill. világ) központja mostanra már ugye nem Görögország, hanem Amerika, ezért az olimposzi istenek központja is most éppen Amerikában van. Szóval az nagyon jó volt, ahogy egy motoros képében megjelent Árész, vagy a fúriákat mindenki csak nyugdíjasoknak látta a buszon. Szóval tényleg teljesen olyan, mintha köztünk élnének. És arra is jó a magyarázat, hogy az átlagemberek ezt miért nem veszik észre.