Rick Riordan: A szörnyek tengere

Sikerült viszonylag hamar belevetnem magam a szörnyek tengerébe, vagyis Percy Jackson és az Olimposziak második részébe. Mindezt Stephenie Meyer ajánlásával tettem persze, mert ez a legfontosabb a könyvborítón. Na jó, igazából nem, hanem mert borzasztóan tetszett az első rész, és szerencsére most sem kellett csalódnom. Ez a rész ugyanis teljesen ugyanolyan volt, mint az első, csak egy évvel később. És ez alatt semmi negatív dolgot nem értek, egyszerűen csak ugyanannyira élveztem ezt a részt is, mint az előzőt.

A történet ugyanis nagyjából ugyanaz, Percy ismét küldetésre indul, hogy kiszabadítsa Grovert, megmentse a táborukat, a nagyobb cél pedig az, hogy megakadályozza Luke-ot sötét tervei megvalósításában. Ismét csatlakozik hozzá Annabeth, illetve Tyson, aki egyébként egy küklopsz, ja, és egyben Percy féltestvére. Ismét rengeteg, mitológiai lényben bővelkedő kalandban lesz részük amíg átkelnek a szörnyek tengerén. Ami viszont kicsit bonyolítja a dolgokat, hogy megismerjük a Percy-re vonatkozó jóslatot, amire az előző részben még csak egy halvány utalást tettek. Percy 16. életévében fog eldőlni az olimposzi istenek sorsa, amikor is a fiú vagy megmenti, vagy elpusztítja őket. Ami viszont fontos, hogy a jóslat nem feltétlenül Percy-re vonatkozik, hanem a három főisten gyerekeire. Hádésznak nincs félvér gyermeke, Zeusznak ott volt Thália, de őt fává változtatták, így marad Poszeidón fia, Percy. De nem zárhatjuk ki, hogy másra vonatkozik a jóslat, ugyanis a kötet végére visszahozzák Tháliát, aki Luke szerint majd mellette fog állni. Ezzel a csavarral a következő kötet extra izgalmasnak fog ígérkezni, legalábbis remélem.