Alyson Noel: Saving Zoë

Alyson Noel-nek egyelőre még csak egy könyve sorozata jelent meg magyarul, az Evermore és annak folytatásai. Az igazat megvallva, én a címén kívül nem tudok róluk semmit, eddig nem is nagyon érdekeltek. Persze ha egyszer szembejött volna velem a könyvtárban, akkor valószínűleg nem álltam volna nekik ellen, de egyelőre még nincs közöm hozzájuk. Vagyis csak annyi, hogy sikerült elolvasnom az írónőnek egy másik könyvét, a Saving Zoë-t. És imádtam. Nem túlzás, mert tényleg így volt. Körülbelül amint befejeztem, abban a percben adtam is tovább egy barátnőmnek, hogy ezt neki olvasnia kell.

Persze nem mindenkinek tudnám nyugodt szívvel ajánlani, mert a történet nem kicsit szomorú. Mondjuk úgy, hogy hasonlít a Leaving Paradise-hoz, persze jó példát hozok fel, mert ugye azt sem ismeri senki, tekintve, hogy (még) nem jelent meg magyarul. Ami a lényeg, és ami talán mindent elárul a könyvről, hogy a címben szereplő Zoë már nem él. Körülbelül egy évvel ezelőtt, egy brutális gyilkosság áldozata lett. A tragédiával pedig sokan, sokféleképpen próbálnak szembenézni, vagy inkább elmenekülni előle. Zoë szülei, a volt barátja, Marc, illetve a húga, Echo. Echo-nak Zoë mindig is a nyílt és vidám nővér volt, akire még most is hasonlítani szeretne, éppen ezért talán neki a legnehezebb feldolgoznia nővére elvesztését. És ebben sem a barátai, sem a szülei nem tudnak neki segíteni. Ám ekkor Marc odaadja neki Zoë naplóját, amit Echo eleinte kétségekkel fogad, de végül elkezdi olvasni, ami által nem csak nővérét, de saját magát is jobban megismeri.

Nem egy vidám olvasmány, de azért voltak olyan pillanatok, amikor tudtam rajta mosolyogni, máskor pedig legszívesebben sírtam volna, annyira megható volt. És ha már egyszer ilyen érzelmeket tud kiváltani belőlem, akkor igenis elmondhatom, hogy tényleg imádtam a könyvet. Nagyon remélem, hogy elkezdik kiadni Alyson Noel más könyveit is magyarul, mert én szívesen olvasnék többet is, és szeretném, hogy mások is megismerjék. És lehet hogy nagyobb esélyt fogok adni Evermoréknak is, bár eddig még nemigazán érdekeltek, de azt hiszem ezután jobban fogom keresni őket a könyvtárban, vagy ismerőseimnél.