Joanne Harris: Szent bolondok

Már tegnap elolvastam, de olyan nehezemre esik még most is írni erről a könyvről. Mert annak ellenére, hogy Joanne Harris, és tényleg letehetetlen volt, nekem valamiért mégsem tetszett. Vagyishát nem tetszett annyira, mint az összes többi. Nem tudom miért, talán a témaválasztás. Vagy ez a nagy vallási fanatizmus túlságosan elriaszt engem. Mert általában így vagyok az ilyen dolgokkal. Vagy csak egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Mert tényleg így vagyok vele, most valahogy egyáltalán nem tudtam átérezni, senkivel sem tudtam azonosulni, ami engem kicsit zavarni szokott.

Azt hiszem kénytelen vagyok egy fülszöveggel beérni, egyszerűen ennyire nem tudok írni róla...

Juliette-et, a Szárnyas Asszony néven ismert kötéltáncosnőt körülményei arra kényszerítik, hogy kislányával, Fleurrel együtt Sainte Marie-de-la-Mer isten háta mögötti apátságban keressen menedéket, ahol Auguste nővérként éldegél a jólelkű apátnő gyámsága alatt. Ám rövidesen új szelek fújnak: IV. Henrik meggyilkolása hatalmas zűrzavart idéz elő Franciaországban. Az apátnő halála után megérkezik Isabelle, az új rendfőnöknő, és Juliette meg az apátság békés élete szintén felbolydul. Mert a jövevény egy korrupt nemesi család tizenkét esztendős gyermeke. Isabelle ráadásul Juliette múltjának egyik kísértetét is magával hozza, aki papnak álcázza magát, és akitől Juliette jó okkal retteg...