Richelle Mead: Shadow Kiss (A halál csókja)

Végre sort kerítettem a Vámpírakadémia 3. részére, és most, hogy befejeztem felmerült bennem egy kérdés. Miért vártam vele ilyen sokat? Annyira jó volt, hogy már most nekikezdtem a folytatásnak, és el sem tudom hinni, hogy az 5. részre még olyan sokat kell várni! Ha minden igaz, a sorozat egyébként hat részes lesz, de az írónő tervez még valami spinoff sorozatot mellé. Amennyire tetszik a stílusa, nem kérdés, hogy azt is el fogom majd olvasni.

Pedig az elején még voltak kétségeim, mikor megjelent Mason szelleme. Azt hittem elég rossz irányt vet majd a sorozat, de szerencsére tévedtem. A szellemes dolog egyrészt nem is volt idegesítő, másrészt meg tényleg értelmes magyarázatot találtak rá. Lissa engem időnként idegesített, pedig szerintem nem rossz barátnő. Az hogy nem vette észre a Rose és Dimitri között lezajló dolgokat, nem feltétlenül annak a jele, hogy rossz barátnő, egyszerűen csak neki is voltak problémái. Csak engem ezek a problémák annyira nem tudtak meghatni. Adriant nagyon bírom, de egyben sajnálom is. Mindenesetre ő az egyik legpozitívabb színfolt az akadémáin, mindig vigyorgok a Rose-Adrian párbeszédeken. Mondjuk a Dimitri-Rose párbeszédeken is.

A rész vége egyébként eléggé kiszámítható volt, mármint bőven lehetett rá készülni, de azért fájdalmas volt. Ezt majd szerintem a következő rész bejegyzésénél fogom elspoilerezni, egyelőre nem írom le, hogy mi történt. Az mindenesetre biztos, hogy a következő rész egy kicsit másmilyen lesz, mint az előzőek. Azért még remélem, hogy az is lesz legalább olyan jó, mint az előzmények.