Azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert szeretem Meg Cabot könyveit, és ez éppen ott volt a könyvtárban. Amivel nem számoltam, hogy ez borzasztó rossz lesz. Pedig én azt hittem, hogy Meg Cabot csak jól tud írni, de ezek szerint tévedtem. Vagy talán az volt a baj, hogy most nem a középiskolában vagyunk, ahol egy hasonló kaliberű főszereplő még talán elfogadható lenne, hanem a felnőtt életben, ahol ez az egész mérhetetlenül gáz volt. Én nem azt mondom, hogy egy 28 éves nő már abszolút felnőtt, mert valószínűleg én sem leszek az, de ez a viselkedés amit itt produkál, körülbelül egy 14 éveshez illik. Tehát én azt mondom, hogy Meg Cabotnak inkább a középiskolában kellene maradnia. Ott sem tud sok újdonsággal előrukkolni (körülbelül minden regényében ugyanaz van), de az legalább élvezhető. Mert ezt a regényt felnőtt olvasóknak ajánlják, gyakorlatilag meg abszolút élvezhetetlen huszonéves fejjel. Vagy csak velem vannak problémák, azt már nem tudhatom.
A főszereplő, Heather Wells, az egykori tinipopsztár, körülbelül mint Britney Spears, egy hasonlóan derékbetört karrierrel. Elhagyta a vőlegénye, az anyja lelépett, az apja börtönben, felszedett néhány kilót, szóval szar az élet. De ő nem adja fel, munkát talál egy diákotthonban, beköltözik a volt vőlegénye testvéréhez, aki egyébként egy extra helyes magánnyomozó. Így amikor rejtélyes halálesetek történnek a diákotthonban, Heather nyomozásba kezd a szállásadója segítségével... Akit a fülszöveg állításával ellentétben nem Jordan-nek, hanem Coopernek hívnak. Kíváncsi vagyok, hogy ez hány embernek esett le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése