Meg Cabot: Avalon High (Misztikus szerelem)

Nem vagyok teljesen otthon az Artúr-mondakörben, de imádom Tennyson-nak a Lady of Shalott című versét, azt hiszem két külön szemináriumra is sikerült belőle két külön házidolgozatot írnom belőle, ami azért nem véletlen. Főleg hogy úgy általában nem is szeretem a költészetet, de ezt a verset valamiért nagyon szeretem. Ugyanez áll erre a könyvre is, elvégre valamilyen szinten a vers köré épül. A szereplők miatt. És azért is, mert minden fejezetet a vers egy részlete vezet be.

De ami miatt elolvastam a könyvet, az egyrészt azért volt, mert megláttam egy barátnőmnél, megörültem annak, hogy Meg Cabot, és egyszerűen el kellett kunyerálnom. Aztán rájöttem, hogy már hol hallottam ennek a könyvnek a címét. A Disney Channel ugyanis tervezi a könyv filmváltozatát, amit azt hiszem még valamikor idén be is mutatnak. És nekem persze még az előtt el kellett olvasnom a könyvet, nehogy még lemaradjak valamiről.

A történet amúgy annak ellenére, hogy Artúr király meg minden, meglehetősen amerikai. Van egy átlagos gimnázium az Avalon High, ahol teljesen felborul az élet egy új lány érkezésével. Ellie-t ugyanis két professzor szülővel van megáldva, akik egy év alkotói szabadságot vettek ki, és most a lánynak új iskolát kell kezdenie, az Avalon gimit. Amiről pedig kiderül, hogy mégsem egy átlagos gimnázium, mert meglehetősen furcsa dolgok történnek, mondhatnánk, hogy a történelem éppen megismétli önmagát. Hiszen jelen van az újkori Artúr, Lancelot, Ginevra, Mordred és még mások is. És ugyan ki az, aki megállíthatja a gonoszt, hacsak nem Ellie, aki hála a középkor-kutató szüleinek, nem kevés dolgot tud a középkorról?

Meg Cabot: Átlagméret nem akadály

Azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert szeretem Meg Cabot könyveit, és ez éppen ott volt a könyvtárban. Amivel nem számoltam, hogy ez borzasztó rossz lesz. Pedig én azt hittem, hogy Meg Cabot csak jól tud írni, de ezek szerint tévedtem. Vagy talán az volt a baj, hogy most nem a középiskolában vagyunk, ahol egy hasonló kaliberű főszereplő még talán elfogadható lenne, hanem a felnőtt életben, ahol ez az egész mérhetetlenül gáz volt. Én nem azt mondom, hogy egy 28 éves nő már abszolút felnőtt, mert valószínűleg én sem leszek az, de ez a viselkedés amit itt produkál, körülbelül egy 14 éveshez illik. Tehát én azt mondom, hogy Meg Cabotnak inkább a középiskolában kellene maradnia. Ott sem tud sok újdonsággal előrukkolni (körülbelül minden regényében ugyanaz van), de az legalább élvezhető. Mert ezt a regényt felnőtt olvasóknak ajánlják, gyakorlatilag meg abszolút élvezhetetlen huszonéves fejjel. Vagy csak velem vannak problémák, azt már nem tudhatom.

A főszereplő, Heather Wells, az egykori tinipopsztár, körülbelül mint Britney Spears, egy hasonlóan derékbetört karrierrel. Elhagyta a vőlegénye, az anyja lelépett, az apja börtönben, felszedett néhány kilót, szóval szar az élet. De ő nem adja fel, munkát talál egy diákotthonban, beköltözik a volt vőlegénye testvéréhez, aki egyébként egy extra helyes magánnyomozó. Így amikor rejtélyes halálesetek történnek a diákotthonban, Heather nyomozásba kezd a szállásadója segítségével... Akit a fülszöveg állításával ellentétben nem Jordan-nek, hanem Coopernek hívnak. Kíváncsi vagyok, hogy ez hány embernek esett le.

Meg Cabot: Jinx - A balszerencse átka

Ezt is még év végén olvastam el, csudiszép feltűnő csillogós borítóval, ami sajnos a képen nem látszik. Mindenesetre a magyar kiadás ehhez az angol borítóhoz képest nagyon gyenge. Egyébként van egy akkora sztorim ehhez a könyvhöz, el is mesélem mindjárt. Egyik este hazafelé menet olvastam a Jinx című könyvet (a jinx egyébként valami olyasmit jelent, hogy balszerencse), és látom, hogy van előttem egy kisebb pocsolya. De a sötétben nem látszott rendesen, azt hittem hogy simán át tudom ugrani. Persze a látszat csalt, és sikerült nagy ügyesen beletrappolnom egy kisebbfajta Balatonba, és térdig vizes lettem, mindkét cipőm beázott, és még háromnegyed órát buszozhattam hazafelé a hidegben. És mindeközben a JINX című könyvet olvastam. Hazafelé nem bírtam nem végig mosolyogni a hülyeségemen, ha látott volna valaki a mitolvasról, akkor biztos nagyon vicces bejegyzés született volna rólam. :D

A történet egyébként szokásosan Meg Cabot-os, akitől ha sokat olvas az ember akkor eléggé kiszámíthatóvá válik. De engem nem nagyon zavart, mert manapság egyre ritkábban kerülnek a kezembe a könyvei. Pedig aranyos a történet, van egy Jean nevű leányzó, aki mintha el lenne átkozva, annyi szerencsétlenség történik vele; ezért is hívja mindenki Jinx-nek. A balszerencséje elűzte otthonról, és most new york-i rokonoknál talált menedékre, ahol egyedül a vele egykorú unokatestvérével nem találja meg a közös hangot. De ez nem számít, ha egyszer ott van a világ leghelyesebb pasija, Zack. Nekem különösen az tetszett, hogy hiába vannak a külső bonyodalmak, amit ők ketten éreznek, az kezdettől fogva változatlanul megmarad, és nem tudja semmi sem megzavarni őket. Nekem pedig pontosan erre volt szükségem, nem pedig a bonyodalmakra és sokszögekre :)