A következő címkéjű bejegyzések mutatása: misztikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: misztikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 19., szerda

Meg Cabot: Avalon High (Misztikus szerelem)

Nem vagyok teljesen otthon az Artúr-mondakörben, de imádom Tennyson-nak a Lady of Shalott című versét, azt hiszem két külön szemináriumra is sikerült belőle két külön házidolgozatot írnom belőle, ami azért nem véletlen. Főleg hogy úgy általában nem is szeretem a költészetet, de ezt a verset valamiért nagyon szeretem. Ugyanez áll erre a könyvre is, elvégre valamilyen szinten a vers köré épül. A szereplők miatt. És azért is, mert minden fejezetet a vers egy részlete vezet be.


De ami miatt elolvastam a könyvet, az egyrészt azért volt, mert megláttam egy barátnőmnél, megörültem annak, hogy Meg Cabot, és egyszerűen el kellett kunyerálnom. Aztán rájöttem, hogy már hol hallottam ennek a könyvnek a címét. A Disney Channel ugyanis tervezi a könyv filmváltozatát, amit azt hiszem még valamikor idén be is mutatnak. És nekem persze még az előtt el kellett olvasnom a könyvet, nehogy még lemaradjak valamiről.


A történet amúgy annak ellenére, hogy Artúr király meg minden, meglehetősen amerikai. Van egy átlagos gimnázium az Avalon High, ahol teljesen felborul az élet egy új lány érkezésével. Ellie-t ugyanis két professzor szülővel van megáldva, akik egy év alkotói szabadságot vettek ki, és most a lánynak új iskolát kell kezdenie, az Avalon gimit. Amiről pedig kiderül, hogy mégsem egy átlagos gimnázium, mert meglehetősen furcsa dolgok történnek, mondhatnánk, hogy a történelem éppen megismétli önmagát. Hiszen jelen van az újkori Artúr, Lancelot, Ginevra, Mordred és még mások is. És ugyan ki az, aki megállíthatja a gonoszt, hacsak nem Ellie, aki hála a középkor-kutató szüleinek, nem kevés dolgot tud a középkorról?

2009. szeptember 30., szerda

Charlaine Harris: Club Dead (Holtak klubja)


Amilyen gyors tempóban haladok, úgy tűnik, hogy a negyedik részhez már nem lesz sem magyar címem, sem magyar borítóm, de nem baj. Majd frissítek idővel. Ez a rész magyarul várhatóan december elsején fog megjelenni, viszont ami jó hír a rajongóknak, hogy a második rész magyar megjelenésére már csak kicsit több mint két hetet kell várni.



Szerencsére még mindig nem sikerült kiábrándulnom a sorozatból, sőt ez a rész még jobban is tetszett, mint az előző. Biztos azért, mert szerencsére nem volt benne semmi orgia. :D De ami a lényeg, hogy Sookie egy picit megpróbál távolságot tartani majd mostantól a vámpíroktól, és hátha egyszer majd felszed egy lélegző pasit is, olyasmit, mint az újonnan megismert Alcide Herveaux-ot. Mondjuk azt érzem, hogy vele nem fog semmi sem összejönni, de a könyvbeli Sookie megérdemel egy normális melegvérű pasit, az egyszer fix. A sorozatbeli párjával még teljesen nem békültem ki (vagyis azóta sem néztem több részt), de könyvben még mindig nagyon szeretnivaló.



Mivel sosem sikerül spoilermentesen írnom, ezért lassan abba is hagyom. A lényeg, hogy ez a sorozat még mindig nagyon jó, és hamarosan jön a folytatás. Áh, viszont az nekem ebben a részben esett le, hogy kicsoda Bubba! Mindig csak azt láttam, hogy nem szabad kimondani a valódi nevét előtte, de nekem fogalmam sem volt a valódi kilétéről, csak most vettem észre. Kicsit meglepetés volt, de vicces. 



Na végezetül, azaz inkább elöljáróban még annyit, hogy most egy picit vámpíros időszaknak nézünk elébe itt a blogon, mivel a közeljövőben írok a Megjelölve második részéről is, az Elárulva című könyvről, mert hiába mondtam, hogy nem fogom elolvasni, mégis megtettem. Illetve pár napon belül várható lesz egy Sookie Stackhouse negyedik rész is, meg talán még egyéb meglepetések is - de utóbbi még egyáltalán nem biztos.

2009. szeptember 22., kedd

Vampire Diaries


Ma még úgyis többnyire pozitívat írtam, be kell tartanom az arányokat is. Vagyis nem mondhatnám, hogy ez a cucc nagyon bejövős lenne. Ez most egy vámpíros (ki gondolta volna?) sorozat, amolyan középiskolás maszlag. Olyan merengős. Tényleg, sok benne a merengés, ugyanis ketten is naplót írnak. A főszereplő átlagcsaj, Elena, meg a főszereplő jóvámpírunk, Stefan is. Szerintem ez egy kicsit uncsi. Bár lehet hogy ezt az egysíkú szereplők miatt érzem így.



A történet szerint az iskolába új diák érkezik, ő lesz majd a vámpírcsávó, Stefan, akiért körülbelül az összes lány oda meg vissza van már az első pillanatban. De neki csak egyvalaki kell, Elena. Az érdeklődés okát már sejtjük, ugyanis annyi kiderül, hogy Stefan múltjában volt egy lány, Katherine, akinek Elena a kiköpött mása. Azonban mielőtt bármi is kibontakozhatna kettejük között, feltűnik a színen Stefan testvére, Damon (szintén vámpír), aki valószínűleg azért van itt, hogy bekavarjon, és újra rossz útra kényszerítse Stefant - mármint hogy újra együtt öljenek, vámpírkodjanak, meg a többi.



Tulajdonképpen az a hatalmas problémám, hogy ez nekem túl átlagos. Mármint történetileg sem túl nagy eresztés, de egyelőre a szereplőkkel van a legtöbb problémám. Nekem valahogy mindenki teljesen egyforma, az első, de néha még a második részben is komoly problémát okozott, hogy megkülönböztessem a szereplőket (a lányokkal nem annyira volt probléma, de a pasikkal nagyon). Körülbelül annyi volt biztos, hogy az egyik szőke, a vámpírcsávónk pedig végig ugyanolyan fejet vág. Sőt, még a második részben is. Egyedül akkor van változatosság, ha bedühödik / vér közelében van, mert olyankor befigyel a szemfesték - vagy a számítógépes technika, és akkor nagyon sötééét. És nem, szerintem Damon sem jó pasi. Ő ugyan nem játssza a középiskolást, de öreg... Mondjuk ilyen szempontból Stefan sem panaszkodhat.



Egyébként a főszereplő lány, Nina Dobrev, szerintem nagyon aranyos, hamarosan megnézem majd az egyik filmjét, a The American Mall-t. Remélem az nem ilyen unalmas.

Charlaine Harris: Living Dead in Dallas (Élőhalottak Dallasban)


Jó lenne, ha jutna heti egy True Blood-kötet is a felhozatalba, egyelőre elolvastam a második részt is, aztán pedig ki tudja mit hoz a jövő. Egyelőre még mindig tetszik, tehát folytatás mindenképpen lesz, aztán majd meglátjuk. Azért előre szólok, hogy a lenti meglehetősen sefüle-sefarka írás lesz...



Ami részemről pozitívum, hogy bár vámpíros könyv (és bár én nem lelkesedem túlságosan a vámpírokért), de itt mégsem kapnak akkora hatalmas hangsúlyt. Mármint na, oké vámpírok vannak mindenhol bőven, meg azon már igazán nem lehet segíteni, hogy a főszereplő lánykánk éppen egy vámpírral jár, és még van másik vámpírjelölt is, meg egy alakváltójelölt is, de azért az mégiscsak jót tesz nekem, hogy azért nem minden mögött a vámpírok, sokkal inkább az emberek állnak. És még csak nem is az, hogy a vámpírok jók, az emberek rosszak, hanem teljesen vegyes. És egyelőre még jók az arányok.



Aztán a negatívumok: meghalt az egyik legjobb szereplő. Elmondhatnám ki az, végülis körülbelül a legelső oldalakon annyi neki, de nem akarok nagyon spoilerezni. Aztán nekem egy kicsit logikátlan volt az a maenad-dolog (nem vagyok otthon görög mitológiában, ezért nem tudom, hogy magyarban egy micsoda), mármint az elején Eric miatt bántja Sookie-t, aztán meg találkozik is Eric-kel és semmi reakció. Meg hogy Sam-et minek belekeverni. Kicsit sefüle-sefarka volt az egész lénye. Mármint azon kívül, hogy sikerült a végén lerendezte a gyilkosokat, nem sok értelme volt szerepeltetni ezt az izét. Mert gondolom ez lett volna az egész szerepe, hogy a végén valahogy be lehessen bizonyítani a gyilkosságot, de akkor meg minek kellett Sookie-t megtámadnia?



És engem komolyan idgesít a túlzott szexualitás. Ha erre van szükségem olvasok Anita Blake-et, vagy másik Hamilton könyvet, de az már kicsit sok, hogy lassan kezdenek alakulni a sokszögek, mármint Bill-en kívül ugye ott van Eric, meg Sam is (akit ebben a kötetben egyáltalán nem értettem). Örülök, hogy Sookie-nak egyelőre még vannak elvei, remélem meg is tartja őket még egy jó darabig.



Az meg végülis nem volt rossz, hogy egyszer kirándultak Dallasba, de azért remélem többnyire maradnak a vidéken, mert ennyi erővel egész Amerikát bejárhatnák, hiszen akkor tengernyi új karakter bevonására lenne lehetőség, csak kérdés hogy erre van-e szükség. Szerintem nincs. Megmaradhatnának kisvárosi bűntényeknél, kevesebb orgiával és természetfelettivel.

2009. szeptember 15., kedd

Charlaine Harris: Dead until dark (Inni és élni hagyni)


Ha már ennyire a vámpírozás a divat mostanság, akkor gondoltam beleolvasok a mostanság igencsak népszerű (vagy csak agyonreklámozott?) True Blood könyvsorozat első részét. A történet egy picit Anita Blake-re hajaz, ugyanis van egy Sookie nevű pincérnő, aki úgy nem mellesleg gondolatolvasó (most nekromanta, vagy gondolatolvasó, igazából nekem egyre megy), aztán felfigyel rá egy vámpír, majd egy másik is, meg egy alakváltó is. És aztán lehet hogy később még lesznek jobban kifejtett sokszögek is, de egyelőre nem ez a lényeg, hanem egy sorozatgyilkosság. Valaki lelkesen öldösi és előtte/utána megerőszakolja a vámpírok barátnőit. Úgyhogy körülbelül ez a történet a mostani kötetben. És igazából ez a része a dolognak nem volt rossz.



Csak az van, hogy én egyáltalán nem értem, hogy mi olyan nagy szám a vámpírokban, meg az alakváltókban, vérfarkasokban és hasonlókban, mert ugye mostanság már a csapból is ők folynak. Mert például ezt a könyvet szerintem simán meg lehetett volna írni minden vámpírdolog nélkül is, és egy ugyanolyan történetet kapunk, csak persze az a kutyát sem érdekelné. Vagy talán engem mégis. Ugyanis nekem az kell, hogy beleéljem magam egy történetbe és együttérezzek a főszereplővel, ami jelen esetben kicsit nehezemre esik, ugyanis nem esek hasra attól, hogy egy vámpír, a vámpírom, belép a bárba. Ezek után kérdéses is, hogy vajon elolvasom-e a folytatást, de valószínűleg igen, mert azért annyira nem volt rossz. Mármint tényleg, eltekintve a vámpírságtól, egészen szórakoztató/izgalmas volt.



Egyrészt valamilyen szinten mégis átlagos, elvégre a különleges képességétől eltekintve hősnőnk egy egyszerű pincérlány, ráadásul a különleges képességét is igyekszik nem használni, tehát abszolút pozitív. Aztán a vámpírunknak sincs szerencsére mindenféle flancos neve, mint a Jean-Claude például, hanem egyszerűen csak Bill. Esküszöm, ez tetszett benne a leginkább. És még az is pluszpont, hogy a bűntények hátterében sem valami misztikus dolog áll, hanem egy viszonylag normálisabb (de azért kellőképpen morbid) megoldásra lehet számítani. Ezek miatt az apróságok miatt úgy gondolom, hogy azért egynek mégiscsak elmegy ez a sorozat is. Majd pár rész múlva megutálom, mint Anita Blake-et :)