Richelle Mead: Spirit Bound

Általában nem szeretem egymás után olvasni ugyanannak a sorozatnak a részeit, inkább hagyom leülepedni egy picit a dolgokat, mielőtt rátérek a folytatásra, de most valahogy sikerült a negyedik rész után egy igazán pici szünettel elolvasnom az ötödiket. És most felteszem a nagy kérdést, mikor lesz már végre december, hogy a kezemben tarthassam a befejező részt is??

Egyébként akármennyire is a kedvencem a sorozat, valahogy mindig olyan nehéz róla írnom. Főleg mert próbálok mindig spoilermentesen írni róla, ami mit ne mondjak, egyáltalán nem egyszerű. Ami a lényeg, hogy az előző részekben Dimitri strigoi lett, és a Blood Promise-ban ugyan Rose próbálta levadászni, és úgy is tűnt, hogy ez sikerült neki, sajnos mégsem így történt. Ezért most Dimitri kedves hangvételű levelekkel bombázza egykori(?) szerelmét, amik természetesen tele vannak jobbnál jobb fenyegetésekkel. Ha ugyanis Rose elhagyja az iskola biztonságát, Dimitri azonnal megtalálja. És természetesen pont így is fog történni, de Rose-nak mostmár új tervei vannak, és nem megölni akarja Dimitrit, hanem meg szeretné próbálni a lehetetlent, és vissza akarja hozni Dimitrit az életbe. Ám ahhoz hogy ezt megtegye, először is ki kell szabadítania legádázabb ellenségét, Victor Dashkovot az egyik legvédettebb börtönből.

Azért az vicces, hogy sikerült úgy írnom erről a részről, hogy ezt már mindet lehetett tudni a Blood Promise végén is. De ezt a könyvet tényleg csak úgy szabad olvasni, ha nem tudunk róla semmit, mert engem azért egynéhány helyen igencsak meg tudott lepni. Annak az egynek nem örülök, hogy én most már tényleg csakis egyedül Adriant szeretem, és olyan jó lett volna, hogyha Dimitri kikerülne végre a képből. Pedig épphogycsak most került vissza, és most még valamiért halál idegesítő is lett szerencsétlen. Szóval gonosz vagyok na, de ha már a következő rész címe Last Sacrifice lesz, remélem az Dimitri-re utal, és kaphatok egy szép Adrian&Rose happy endinget. Naaaaa, olyan szépen kérem....