Becca Fitzpatrick: Crescendo

Bár a Csitt csitt nekem valahogy nem jött be, és nem is voltam biztos abban, hogy engem egyáltalán érdekel-e a folytatás, most valamiért mégis pont erre a könyvre esett a választásom, és azt kell hogy mondjam, nagyon tetszett! Lehet hogy azért, mert én a Hush hush-tól hűdesokatvártam, és azt nem kaptam meg, itt meg úgy voltam vele, hogy na adok még egy esélyt a sorozatnak, és egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

Az igazat megvallva, én már az első kötetben sem bírtam a Nora-Patch (most már olyan furcsa, hogy magyarban Folt) szálat, és ebben a kötetben sem adnak sok lehetőséget arra, hogy megszokjam őket együtt. Ugyanis most a "szerelmespárunk" igencsak eltávolodik egymástól, annyira, hogy még szakítanak is. Patch ezután Nora ősellensége, Marcie mellett keres boldogságot, legalábbis látszólag, ami nem kicsit szúrja Nora szemét, másrészt meg egyre inkább arra utalnak a jelek, hogy a srácnak köze van Nora apjának a meggyilkolásához. Nora pedig, miután egyre gyakrabban látja felbukkanni édesapja szellemét, mindent megtesz, hogy eljusson az igazságig. Hiszen lehet hogy az apja életben van? Vagy akit eddig apjának hitt, valójában egy idegen?

Spoilerezni nem fogok, a könyv majd megválaszolja a fenti kérdéseket. Az biztos, hogy most sem mindenki az, akinek látszik. Bár én a "gonoszt" elég hamar kiszúrtam, mármint mind a kettőt is. Ami már megint bosszantott, hogy sikerült egy olyan cliffhangert összehozniuk itt is, hogy muszáj feltennem a kérdést: hol van már a következő rész?? Azt sajnálom még, hogy Foltot továbbra sem sikerült megszeretnem, mert szinte végig egy érzéketlen tuskó volt, főleg mert ugye Nora szemszögéből láttuk a dolgokat. Rajtam pedig az nem segít, hogy a végén megmagyarázza a dolgokat, meg hogy ő akart segíteni, csak Nora nem hagyta, mert az nekem kevés. A kedvenc szereplő nálam most teljesen egyértelműen Scott volt, remélem még viszontlátjuk, meg azt is remélem, hogy kap valami happy endet.