Natalie Babbitt: Tuck Everlasting (Örök kaland)

Mindig is az egyik kedvencem volt az Örök kaland (Tuck Everlasting) című film, és nem csak azért, mert Alexis Bledel játssza benne a főszereplőt, és egy nagyon helyes sráccal jön (majdnem) össze, hanem mert mindig is nagyon lenyűgözött a története. Van egy család, a két szülő és a két fiúk, Miles és Jesse, akik egyszer ittak az erdőben levő forrásból, és azóta nem öregednek, és nem is tudnak meghalni. Évekig senkinek sem mondhatták el a történetüket, ám most akad egy lány, a fiatal Winnie Foster, akit elég hamar maguk közé fogadnak, és elmesélik neki a titkukat. A lánynak pedig ismernie kell az öröklét árnyoldalait is, mielőtt döntene arról, hogy velük tart-e, avagy sem.

Az igazat megvallva, sokáig nem tudtam, hogy a film egy könyv alapján készült, de amióta tudok a létezéséről, már nagyon vágytam arra, hogy elolvassam. Ám amint kézhez kaptam, elég nagyot csalódtam a könyv rövidsége miatt, az egész mindössze csekély 140 oldal, az is kb másfélszeres sorközzel és hatalmas betűkkel van nyomtatva. De amint elolvastam, minden negatív érzésem elszállt, mert a történet így is teljes volt. Nekem különösen tetszettek a mondatok, a fordulatok, a leírások, amiket az írónő használt, mintha tényleg egy tündérmesébe csöppentem volna, ahol a véletleneknek tényleg óriási jelentőségük van. Imádtam minden egyes szavát.

Elsőre egy picit furcsa volt, hogy itt Winnie mindösszesen 10, majdnem 11 éves volt. Így azért annyira nem volt lehetőség annyi romantikára, mint a filmben, de nekem így jobban tetszett. Most sokkal inkább megértem, hogy Winnie miért azt választotta, amit, hiszen itt nem lehetett szerelmes Jesse-be, legalábbis nem úgy, mint a filmbeli Winnie volt. Azért még így is sikerült a végén elmorzsolnom egynéhány könnycseppet, hiába ismertem a történet végét. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy melyik változat a jobb, a film, vagy a könyv, mert mindkettőt egyformán szeretem. A filmet elsősorban Alexis Bledel és a zenéje miatt, a könyvet pedig azért, mert annyira kerek volt, és mert tényleg tökéletesen van megírva.

Post Grad

Nekem ma muszáj volt megnéznem ezt a filmet, mert körülbelül ugyanott állok, mint a filmbeli Alexis Bledel. Mármint persze kisebb-nagyobb különbségekkel, csak a lényeg, hogy pont egyetem után, de még határozott elképzelések nélkül. Vagyis Rydennek lennének elképzelései, megvan az álommunkahely, az álomlakás... de sajnos egyik sem jön össze. Így kénytelen még egy darabig a családjával maradni, amíg rendeződnek a dolgai.

A családtagok egyébként valami irtó jófejek voltak. Alexis Bledelt amúgy is nagyon szeretem a Gilmore Girls és a két szép szeme miatt, de itt most szülőként csatlakozik hozzá Michael Keaton és Jane Lynch; Bobby Coleman egy tündéri kis öcsiként és Carol Burnett, mint egy kicsit furcsa nagymama. Szóval ez a család, akik tényleg nagyon szeretnivalóak. Mondjuk Jane Lynch nem annyira, mert itt most eléggé semmilyen. Az aktuális helyes pasi pedig Zach Gilford, de nekem annyira nem tetszett. Mármint ari mosolya van, de körülbelül ennyi. Talán majd látjuk másban is. Egyébként két nagyon kedvenc jelenetem volt, az egyik mikor viszik haza a koporsót, a másik mikor temetik a macskát. Ezeken nevettem, de egy csomószor mosolyogtam, mert ez ilyen kedves cucc volt, tanulsággal a végén.

Négyen egy gatyában 2

Van négy barátnő, akik mindent megosztanak egymással. És van egy nadrág, ami különös módon mind a négyükre passzol, akármennyire különbőznek is. Ezért elhatározzák, hogy megosztják azt is a nyár során, amit mindenki máshol tölt. Mindannyiuknál egy bizonyos ideig van a nadrág, aztán küldik a következőnek. Ez volt az első részben is, és most a második részben egy újabb nyár történetét láthatjuk meg. A négy lány pedig Lena (Alexis Bledel - Gilmore Girls), Tibby (Amber Tamblyn - Joan of Arcadia), Carmen (America Ferrera - Ugly Betty) és Bridget (Blake Lively - Gossip Girl).

Amit máris le kell szögeznem, hiába második rész, ez a film is volt legalább olyan jó, mint az első. Persze nem mondom, hogy sokat kell várni tőle, egy könnyed nyári film, négy imádnivaló lánnyal. Nekem most elsősorban Tib és Carmen nyara tetszett legjobban, de mindegyikük nyara tanulságos volt most is. Amit Lenával és Kostas-szal műveltek az például annyira nem tetszett, de végülis ezt is feledtetni tudta velem Alexis Bledel szépsége. Tehát végeredményben jó kis film volt, csak ajánlani tudom (az első résszel együtt).