Emma

A kedvenc Jane Austen-om az Emma, ezért csak idő kérdése volt, hogy mikor fogom rávetni magam a tavaly készült 4 részes BBC sorozatra. Bár meglehetősen lassan haladtam vele, mert egy kicsit unalmasra sikeredett ez a feldolgozás (legalábbis az első két rész). Arról nem is beszélve, hogy Romola Garai az eddigi legunszimpatikusabb Emma akit eddig láttam, sikerült Gwyneth Paltrow-t is alulmúlnia. Én akkor is a Kate Beckinsale - Mark Strong párosra szavazok, ők alkotják a legjobb Emma - Knightley párost.

Hát igen, tulajdonképpen a legnagyobb problémám Emmával volt, annak ellenére, hogy ő a kedvenc Austen-hősnöm, itt valahogy nem sikerült eltalálniuk a karakterét. A negyedik részben már kezdtem azt hinni, hogy talán nem is olyan rossz, de aztán mindent elrontott az utolsó 5 percben levő "nem házasodhatunk meg!" kifakadásával. Én Romola Garait még nem sok mindenben láttam, csak felnőtt Briany-ként a Vágy és vezeklésben, meg a Dirty Dancing 2-ben, de az biztos, hogy ez a szerep nagyon nem illett hozzá. Pedig az itteni Harriet Smith (Louise Dylan) és Frank Churchill (Rupert Evans) volt a legjobb a három általam látott film közül; ráadásul Jane Fairfax és Mrs Weston is nagyon aranyos volt. Mr Knightley-t pedig mindig tudom szeretni, de ez nem a színész, sokkal inkább a karakter miatt van. Azt hiszem én Mr Darcy-t is minden verzióban szerettem, ez körülbelül ugyanolyan kategória.

Szóval én azt mondanám, hogy ha valaki elvetemült Jane Austen-rajongó, akkor érdemes megpróbálkoznia ezzel a rövid sorozattal, de messze nem ez a legjobb Emma-feldolgozás. Én sokkal inkább az 1996-os Kate Beckinsale-es verzióra szavazok, de akár a szintén 1996-ban készült kicsit nagyobb sztárparádét felvonultató Gwyneth Paltrow-féle verzióval is többre megy az ember. Egyébként általában azt a verziót szokták jobban kedvelni, de szerintem az előbbi sokkal jobban visszaadja a könyv hangulatát.

I Hate Valentine's Day

Genevieve mindig boldog, mert elhatározza, hogy mindig boldog lesz. Legkevésbé a férfiak nem fogják elrontani a boldogságát, ezért szigorúan csak ötször randizik egy pasival, és ezzel a jelöltek is tisztában vannak. Ám amikor Greg lelép az ötödik randi után, ami Genevieve szerint még csak a negyedik volt, a nőnek rá kell jönnie, hogy a szerelemben márpedig nincsenek szabályok.

Akár még jó film is lehetne, de nem az. És ennek Nia Vardalos az oka. Egyrészt meglehetősen brutális belegondolni, hogy ez a nő tulajdonképpen annyi idős mint az anyukám és itt pont úgy viselkedik, mintha minimum 20 évvel fiatalabb lenne. Arról nem is beszélve, hogy a film rosszabbik fele azzal megy el, hogy az idióta fogvillantós mosolyát produkálja. A Bazi nagy görög lagziban szerintem oltári aranyos volt, itt meg annyira mű, hogy az valami elképesztő. Ettől függetlenül egyszer nézhető film. Ja, és ha már említettem a görög lagzit, még egy kapcsolat van a két film között: a partner ugyanis itt is John Corbett, aki egykoron Ian-t játszotta.

Négyen egy gatyában 2

Van négy barátnő, akik mindent megosztanak egymással. És van egy nadrág, ami különös módon mind a négyükre passzol, akármennyire különbőznek is. Ezért elhatározzák, hogy megosztják azt is a nyár során, amit mindenki máshol tölt. Mindannyiuknál egy bizonyos ideig van a nadrág, aztán küldik a következőnek. Ez volt az első részben is, és most a második részben egy újabb nyár történetét láthatjuk meg. A négy lány pedig Lena (Alexis Bledel - Gilmore Girls), Tibby (Amber Tamblyn - Joan of Arcadia), Carmen (America Ferrera - Ugly Betty) és Bridget (Blake Lively - Gossip Girl).

Amit máris le kell szögeznem, hiába második rész, ez a film is volt legalább olyan jó, mint az első. Persze nem mondom, hogy sokat kell várni tőle, egy könnyed nyári film, négy imádnivaló lánnyal. Nekem most elsősorban Tib és Carmen nyara tetszett legjobban, de mindegyikük nyara tanulságos volt most is. Amit Lenával és Kostas-szal műveltek az például annyira nem tetszett, de végülis ezt is feledtetni tudta velem Alexis Bledel szépsége. Tehát végeredményben jó kis film volt, csak ajánlani tudom (az első résszel együtt).

Napsütötte Toszkána

Nem akartam erről a filmről írni, de annyira pozitív érzést hagyott bennem, hogy egyszerűen kell írnom legalább egy rövidke bekezdést. A filmet anyukám ajánlotta, de tipikusan olyan film, ami egy elvált nőnek tetszhet, ezért is gondoltam, hogy ez nem lesz az én filmem. És mégis. A történet annyi, hogy egy frissen elvált nőt elküldenek a barátnői Toszkánába, mert remélik hogy jót fog tenni neki az utazás. Aztán hirtelen elhatározásból, vagy csak mert hisz a sorsban és a jelekben, de vesz egy házat, amit elkezdenek felújítani néhány újdonsült ismerősével. És végül nemcsak hogy új otthont, de egyben családot és rengeteg barátot is talál. Azt hiszem el fogom olvasni a könyvet is, mert ez így egynek nagyon tetszett, és azt hiszem hogy a könyv is fog.