Klasszikusok meg a zombik

Úgy tűnik új trend van kialakulóban könyvek terén, minden ami klasszikus, abba tesznek egy kis természetfelettit. Így születnek olyan könyvek, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, illetve az Értelem és érzelem és tengeri szörnyek; amikről már tettem említést a blogon. Az egy jó kérdés, hogy mi ezeknek a haszna, azon kívül, hogy az írójuk feltehetően egy hatalmasat kaszál egy-egy klasszikus átírásával, de az is igaz, hogy baromira nem az ő érdeme. Mert az eredeti mű megmarad, csak megtűzdelik néhány teljesen oda nem illő megjegyzéssel. De ha azt nézzük, akkor manapság szerintem nagyon kevesen olvasnak klasszikusokat a fiatalok közül (még én sem, pedig kisebb koromban micsoda kedvenceim voltak!), és ha ahhoz, hogy megismerjék például a Bennet lányokat az kell, hogy az eredeti regény 10%-ban zombikat kaszaboljanak, akkor szerintem már megérte.

Éppen ezért én abszolút nem vagyok az ilyen jellegű könyvek ellen, jó példa erre, hogy már a polcomon figyel ővámpírsága Mr Darcy, és amint lesz egy kis szabad időm, el is fogom olvasni. Folyamatosan szoktam figyelni a hasonló címeket, amik közül meg is osztok néhányat, ezekből van ami már megjelent, van ami még csak előkészületben van. Ti ezekből elolvasnátok valamelyiket?

The Undead World of Oz (az Óznak élőhalottakkal teli átirata), Dracula vs Zombula (ezt egyelőre nem tudom elképzelni, egy alternatív Draculának tűnik), The War of the Worlds Plus Blood, Guts and Zombies (az eredetije H. G. Wells Világok harca), Alice in Zombieland (igazából ez az ami eddig érdekel is engem, mert az Alice-t majdnem minden formában szeretem), Adventures of Huckleberry Finn and Zombie Jim (újabb zombulás a láthatáron). És akkor még néhány Jane Austen: Persuasion... in Space! (szerencsére nem szerettem annyira a Meggyőző érvek eredetijét, hogy csekkolnom kellene az űrváltozatot), Emma and the Werewolves (erről csak annyit, hogy ugye említettem hogy az Emma a kedvenc Austen regényem?), Mansfield Park and Mummies (a Mansfield Park-ot nem túlzottan szeretem, na de múmiák!) Plusz még ezekből is jönnek a folytatások és alternatív változatok, már itt a Büszkeség és balítélet meg a zombik előzménye, sőt már Mr Darcy sem először vált vámpírrá.

Emma

A kedvenc Jane Austen-om az Emma, ezért csak idő kérdése volt, hogy mikor fogom rávetni magam a tavaly készült 4 részes BBC sorozatra. Bár meglehetősen lassan haladtam vele, mert egy kicsit unalmasra sikeredett ez a feldolgozás (legalábbis az első két rész). Arról nem is beszélve, hogy Romola Garai az eddigi legunszimpatikusabb Emma akit eddig láttam, sikerült Gwyneth Paltrow-t is alulmúlnia. Én akkor is a Kate Beckinsale - Mark Strong párosra szavazok, ők alkotják a legjobb Emma - Knightley párost.

Hát igen, tulajdonképpen a legnagyobb problémám Emmával volt, annak ellenére, hogy ő a kedvenc Austen-hősnöm, itt valahogy nem sikerült eltalálniuk a karakterét. A negyedik részben már kezdtem azt hinni, hogy talán nem is olyan rossz, de aztán mindent elrontott az utolsó 5 percben levő "nem házasodhatunk meg!" kifakadásával. Én Romola Garait még nem sok mindenben láttam, csak felnőtt Briany-ként a Vágy és vezeklésben, meg a Dirty Dancing 2-ben, de az biztos, hogy ez a szerep nagyon nem illett hozzá. Pedig az itteni Harriet Smith (Louise Dylan) és Frank Churchill (Rupert Evans) volt a legjobb a három általam látott film közül; ráadásul Jane Fairfax és Mrs Weston is nagyon aranyos volt. Mr Knightley-t pedig mindig tudom szeretni, de ez nem a színész, sokkal inkább a karakter miatt van. Azt hiszem én Mr Darcy-t is minden verzióban szerettem, ez körülbelül ugyanolyan kategória.

Szóval én azt mondanám, hogy ha valaki elvetemült Jane Austen-rajongó, akkor érdemes megpróbálkoznia ezzel a rövid sorozattal, de messze nem ez a legjobb Emma-feldolgozás. Én sokkal inkább az 1996-os Kate Beckinsale-es verzióra szavazok, de akár a szintén 1996-ban készült kicsit nagyobb sztárparádét felvonultató Gwyneth Paltrow-féle verzióval is többre megy az ember. Egyébként általában azt a verziót szokták jobban kedvelni, de szerintem az előbbi sokkal jobban visszaadja a könyv hangulatát.

Sense and Sensibility and Sea Monsters

Ugye írtam már korábban a Büszkeség és balítélet meg a zombik című remekműről a blogon, és csak úgy puszta kíváncsiságból rákerestem, hogy mások mit gondolnak a könyvről. Mert azért ez mégiscsak egy klasszikus elbutítása és szerintem valamilyen szinten a tönkretétele is. Erre főként olyan véleményeket találtam, mely szerint kevés benne a zombi, meg nem gondolták volna, hogy úristen ez Jane Austen stílusában van írva, mennyire unalmas. És én még amiatt panaszkodtam, hogy nem eléggé Austen-es a stílusa. Hát ízlések és pofonok. Azért szerintem ha valamire rá van írva, hogy Jane Austen, attól nem egy pörgős fantasyt kellene várni.

Na de amit meg akartam osztani, az a következő könyv trailere (mert van neki ilyen is), vagyis ami most jön, az az Értelem és érzelem és tengeri szörnyek:

Jane Austen - Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik

Ugyan a Büszkeség és balítélet nem a kedvenc Jane Austen-om, de azért szeretem ismerni az összes feldolgozását. Ezért is vettem a kezembe ezt a könyvet, melyre először azt mondtam, hogy nem, ez túl beteg, de aztán végülis meggyőztem magam. Egyszer olvasható, mint az összes többi hasonló marhaság, és van ahol még vicces is, de körülbelül ennyi. Ami igazán sajnálatos, hogy bár a borítóra az van írva, hogy "Jane Austen modorában" íródott, tulajdonképpen nem. Bár lehet ez a magyar verziónak a hibája, a sok félrefordítással, typoval, szóismétléssel, amik az eredetiben nem biztos hogy jelen vannak. Szóval mondjuk "hódoló" helyett azt írni, hogy "bámulója valaminek", illetve Jane-re azt írni, hogy Eliza húga. Ilyen aprócska hibákkal van tele. És bár Jane Austen legjobb párbeszédei egy az egyben át vannak véve, azért van néhány olyan udvariassági formula, amit a jelenlegi író letud egyszerű "stb-stb"-vel, de egy igazi Jane Austen-utánzatban ezeket a szövegeket nem lenne szabad ennyire elhanyagolni, mert így végképp nem marad meg Austen modora, amit én mondjuk vártam volna. Zombik ide vagy oda.

Merthogy bár az alap egy az egyben a Büszkeség és balítélet, azért a világ annyival változatosabb, hogy egy újfajta járvány járja be a világot, és a halottakból agyzabáló zombik lesznek. A Bennet-lányok pedig igazi harcosok, akik próbálják megvédeni a többieket a kétlábonjáró hulláktól. Persze egyeseknek ez is okot ad arra, hogy lenézzék a testvéreket, hiszen ők csak ócska kínai parasztoktól tanultak, a tehetséges és megfizethetetlen japán mesterek helyett, de hát annyi baj legyen. Nekem ez elsőre kicsit sok(k) volt, a sok katana, meg kungfu, de a végefelé már csak nevetni tudtam rajta. A legjobb mondjuk a félzombi Charlotte volt, aki azért ment hozzá Collinshoz, mert már tudta, hogy megkapta a kórt, és csak egy kis boldogságot akart élete utolsó heteiben.

Bár a könyv stílusa hagyott némi negatív mellékízt, attól még szerintem egyszer olvasható könyv volt, és egyelőre még egyedinek nevezhető (bár nem sokáig, mert nemsokára jönnek a folytatások, és hasonlóságok). Kár, hogy valószínűleg a magyar fordítás elvett egy keveset Jane Austen stílusából, meg az is sajnálatos, hogy a könyv végére egy csomó felesleges részt is beleírtak. Zárásként még leírom, hogy kit is lenne érdemes Elizabethnek választania a félzombi Charlotte szerint, hiszen Mr Darcy előnyeit ellensúlyozza, hogy nagyobb feje volt, úgyhogy tovább lehetett volna lakmározni az agyvelejéből.