Carrie Jones: Need

Zarát elhagyta az apja, a nevelőapja nemrég halt meg, az anyja pedig lepasszolta a nagyihoz a csendes kisvárosba, Maine-be, hátha ott jobban érzi majd magát. Valójában pedig azért, mert ott a lány nagyobb biztonságban van. Zarát ugyanis a nevelőapja halála óta mindenhová követi egy furcsa férfi, aki most Maine-ben is megjelenik, és úgy tűnik, hogy nagyon is jól ismeri a lányt, aki nagyobb veszélyben van, mint azt valaha is gondolná. A városkában ugyanis sorra tűnnek el az emberek, és egyre inkább úgy tűnik, hogy földöntúli lények, egészen pontosan pixik leselkednek az ártatlan lakókra, és elsősorban Zarára.

Körülbelül egy éve szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, én teljes egészében, tetőtől-talpig bele vagyok szerelmesedve a borítójába. De nem csak ebbe, hanem a folytatásokéba, a Captivate és a most megjelent Entice borítójáért is teljesen odáig vagyok. Ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha is a kezem ügyébe kerülnének a folytatások, olyan szinten untam az első részt, aminek cirka két hónap alatt sikerült a végére jutnom. Egészen pontosan egy dolgot szerettem a történetben, mégpedig Zara szenvedélyes fóbia-gyűjtését. Minden fejezet címe valamilyen fóbia, amik nagyrészt kapcsolódnak is magukhoz a fejezetekhez, illetve Zara szájából is elhangzanak időnként egyes fóbiák. Ez elsőre engem egészen megnyert, főleg mert ilyet még nem láttam, és jó ötletnek tűnt. De ezen kívül egy olyan dolgot nem tudnék mondani, ami tetszett volna.

Mert a könyv basszus úgy kezdődik, hogy Zarát követi a férfi, találnak valami aranyport, és ebből a google segítségével kikövetkeztetik, hogy ezek pixik. Egyrészt szerintem már ez maga alapból egy vicc, másrészt meg gyakorlatilag mindenki azonnal elhiszi, és senki nem kérdőjelezi meg, nem lepődnek meg rajta. Hanem mindent amit az interneten találnak, tényként kezelnek. Ugyanez vonatkozik az alakváltókra, akik tulajdonképpen Maine lakosságának igencsak jelentős részét teszik ki, és bakker ezen sem lepődik meg senki!! Olyan könnyen jegyzik meg, hogy ja, én amúgy alakváltó vagyok, a nagyanyád is az, a legjobb barátom is az, az iskolai tanárunk is az, meg a szomszédunk bácsikája is, meg a fél világ. Esküszöm mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna! Annyira idegesített, hogy a történet teljesen átlagosan indult, ennek ellenére minden természetfeletti dolgot ennyire félvállról vezetnek be, gyakorlatilag semmi magyarázattal, csak amit a google kidob, azt kell elfogadni. Ilyen egyszerűen nincs!

Klasszikusok meg a zombik

Úgy tűnik új trend van kialakulóban könyvek terén, minden ami klasszikus, abba tesznek egy kis természetfelettit. Így születnek olyan könyvek, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, illetve az Értelem és érzelem és tengeri szörnyek; amikről már tettem említést a blogon. Az egy jó kérdés, hogy mi ezeknek a haszna, azon kívül, hogy az írójuk feltehetően egy hatalmasat kaszál egy-egy klasszikus átírásával, de az is igaz, hogy baromira nem az ő érdeme. Mert az eredeti mű megmarad, csak megtűzdelik néhány teljesen oda nem illő megjegyzéssel. De ha azt nézzük, akkor manapság szerintem nagyon kevesen olvasnak klasszikusokat a fiatalok közül (még én sem, pedig kisebb koromban micsoda kedvenceim voltak!), és ha ahhoz, hogy megismerjék például a Bennet lányokat az kell, hogy az eredeti regény 10%-ban zombikat kaszaboljanak, akkor szerintem már megérte.

Éppen ezért én abszolút nem vagyok az ilyen jellegű könyvek ellen, jó példa erre, hogy már a polcomon figyel ővámpírsága Mr Darcy, és amint lesz egy kis szabad időm, el is fogom olvasni. Folyamatosan szoktam figyelni a hasonló címeket, amik közül meg is osztok néhányat, ezekből van ami már megjelent, van ami még csak előkészületben van. Ti ezekből elolvasnátok valamelyiket?

The Undead World of Oz (az Óznak élőhalottakkal teli átirata), Dracula vs Zombula (ezt egyelőre nem tudom elképzelni, egy alternatív Draculának tűnik), The War of the Worlds Plus Blood, Guts and Zombies (az eredetije H. G. Wells Világok harca), Alice in Zombieland (igazából ez az ami eddig érdekel is engem, mert az Alice-t majdnem minden formában szeretem), Adventures of Huckleberry Finn and Zombie Jim (újabb zombulás a láthatáron). És akkor még néhány Jane Austen: Persuasion... in Space! (szerencsére nem szerettem annyira a Meggyőző érvek eredetijét, hogy csekkolnom kellene az űrváltozatot), Emma and the Werewolves (erről csak annyit, hogy ugye említettem hogy az Emma a kedvenc Austen regényem?), Mansfield Park and Mummies (a Mansfield Park-ot nem túlzottan szeretem, na de múmiák!) Plusz még ezekből is jönnek a folytatások és alternatív változatok, már itt a Büszkeség és balítélet meg a zombik előzménye, sőt már Mr Darcy sem először vált vámpírrá.