Körülbelül egy éve szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, én teljes egészében, tetőtől-talpig bele vagyok szerelmesedve a borítójába. De nem csak ebbe, hanem a folytatásokéba, a Captivate és a most megjelent Entice borítójáért is teljesen odáig vagyok. Ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha is a kezem ügyébe kerülnének a folytatások, olyan szinten untam az első részt, aminek cirka két hónap alatt sikerült a végére jutnom. Egészen pontosan egy dolgot szerettem a történetben, mégpedig Zara szenvedélyes fóbia-gyűjtését. Minden fejezet címe valamilyen fóbia, amik nagyrészt kapcsolódnak is magukhoz a fejezetekhez, illetve Zara szájából is elhangzanak időnként egyes fóbiák. Ez elsőre engem egészen megnyert, főleg mert ilyet még nem láttam, és jó ötletnek tűnt. De ezen kívül egy olyan dolgot nem tudnék mondani, ami tetszett volna.
Mert a könyv basszus úgy kezdődik, hogy Zarát követi a férfi, találnak valami aranyport, és ebből a google segítségével kikövetkeztetik, hogy ezek pixik. Egyrészt szerintem már ez maga alapból egy vicc, másrészt meg gyakorlatilag mindenki azonnal elhiszi, és senki nem kérdőjelezi meg, nem lepődnek meg rajta. Hanem mindent amit az interneten találnak, tényként kezelnek. Ugyanez vonatkozik az alakváltókra, akik tulajdonképpen Maine lakosságának igencsak jelentős részét teszik ki, és bakker ezen sem lepődik meg senki!! Olyan könnyen jegyzik meg, hogy ja, én amúgy alakváltó vagyok, a nagyanyád is az, a legjobb barátom is az, az iskolai tanárunk is az, meg a szomszédunk bácsikája is, meg a fél világ. Esküszöm mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna! Annyira idegesített, hogy a történet teljesen átlagosan indult, ennek ellenére minden természetfeletti dolgot ennyire félvállról vezetnek be, gyakorlatilag semmi magyarázattal, csak amit a google kidob, azt kell elfogadni. Ilyen egyszerűen nincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése