Most nem is próbálkozom spoilermentesen írni, tekintve hogy az első résznél nagyjából elmondtam az alapszituációt, most a történet valahol ott jár, hogy Ash elvitte Meghan-t a királynőjéhez, ahol a lány többé-kevésbé fogságban van. Nem hivatalosan, de azért gyakorlatilag nem is tud megszökni a fagy miatt. Azt pedig végképp nem hiszi el neki senki, hogy a tündérek természetes egyensúlyát egy új, modernebb faj, a vastündérek növekvő hatalma fenyegeti.
Ami engem már megint zavart, az a könyv eleje volt. Valahogy nehezen sikerült már megint megszoknom a dolgokat, nagyon idegesített például Meghan Ash miatti nyavalygása. Főleg mivel a srác előre figyelmeztette, hogy a saját otthonában ellenségek lesznek, Meghan még így is nehezen fogta fel a dolgokat, és csak amiatt tudott szenvedni, hogy milyen rég látta Ash-t, és akkor is milyen bunkó volt vele, biztosan nem is szereti. Aztán amint ezen a bonyodalmon túl voltunk, már imádtam a könyvet, sőt még Ash-t is is egyre inkább elviseltem. Pedig róla aztán tényleg még mindig csak annyit tudni, hogy milyen helyes és sötét. Nem értem én ezeket a könyvbeli nagy szerelmeket na... Éppen ezért én egyszerűen sem Ash-nek, sem Puck-nak nem tudok szurkolni, de ez van. De nem is ők a kedvenceim, hanem Meghan (szerintem ő egy egész tűrhető női főszereplő!), Grimalkin (hiszen ő egy macska) és Ironhorse (na ezt én sem gondoltam volna :D). Kíváncsi vagyok mi minden történik még velük a következő kötetekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése