Ally Carternek nem egy könyvével szemezgetek már egy jó ideje, és pont amikor végre belevetettem volna magam az egyikbe (a Heist Society-t terveztem), jöttem rá, hogy most jelenik meg magyarul ez a kellemesen hosszú című I'd Tell You I Love You, But Then I'd Have to Kill You is. Amivel kapcsolatban abszolút vegyesek sajnos az érzelmeim. Egy ilyen alapszitu, iskola kémeknek, részemről egy valóra vált álom, valahogy imádom az ilyen különleges dolgokat, mintha ez mind létezne, és én magam is járhatnék boszorkányképzőbe, vagy jelen esetben kémsuliba. És mégis, valahogy annyira átlagosra sikeredett az egész, én helyenként kifejezetten untam is. Vagy csak már kinőttem belőle. Mert pár éve biztosan jobban szerettem volna.
Nem mondom, hogy a második rész abszolút felejtős lenne, mert nagyon sok dologra rá lehet még menni, ami felett az első részben valahogy átsiklottak, pedig végig ott volt. Ilyen Josh és Cammie bimbózó kapcsolata, ami kábé az alapja lenne az egész könyvnek, aztán valahogy mégis hiányzik. Mert mit kapunk? Hogy elmennek moziba? Sokszor? Nekem ez kevés. De a következő részekben még kisülhet valami jobb is. Aztán én vártam a nagy családi drámát is, akármelyik lány felől jöhetett volna valami, mert szerintem vannak bőven erre lehetőségek, főleg hogy pont a végén mondják is, hogy attól, hogy kémek vagyunk, még lehetnek érzelmeink. Tehát mondjuk ebben a részben jobban kijöhettek volna a Bex apjával kapcsolatos problémák, akár Cammie szemszögéből is. Mert ugyan kaptunk most is valamit, de keveset. De a következő részekben akár még ebből is lehet valami. Ami viszont tetszett is, az Joe Solomon, meg az órái. Ezekből jöhet még több is! Azt viszont nem tudom még, hogy mikor, valószínűbb hogy a második rész helyett inkább a Heist Society-vel próbálkoznék majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése