Stacey Jay: You Are So Undead to Me

Már nem emlékszem, hogy ki mondta, de több helyen is olvastam, hogy míg a tavalyi év a vámpíroké volt, a 2010es év a zombik éve lesz. Úgyhogy részben emiatt is próbálom csekkolni a zombis ifjúsági irodalmat, de egyelőre még nem sikerült megnyernie a dolognak. Egyelőre még biztosra veszem, hogy a zombik nem lesznek a következő vámpírok.

Ez a mostani kötet amúgy egy sorozatnak az első része, de már januárban megjelent a folytatás is, és aztán ki tudja hogy mennyi lesz még a jövőben. Mert ez a könyv szerintem abszolút eladható, igaz hogy már az a kategória, amiből én kinőttem. De én azért látom benne a jövőt. A főszereplőnek, Megan Berrynek, amellett hogy normális középiskolai életét próbálná élni, egy másik problémával is szembe kell néznie. Ugyanis időnként felkeresi egy-egy zombi, akiknek kicsit rendezetlen volt a haláluk, és esetleg valami utolsó dolgot szeretnének megosztani az élőkkel. Ez annyira nem vészes, mert jó esetben csak este jelennek meg, és néhány mondattal, meg a sírjuk lezárásával el lehet intézni a dolgot. Azonban valaki szándékosan támasztja fel az élőhalottakat, mégpedig azzal a céllal, hogy Megan életére törjenek.

Ami engem egyébként meglehetősen zavart, az maga Megan. Az állandó sikítozásai, nyafogása, a gyerekes viselkedése minden, csak nem szimpatikus. Ahogy nyomozni kezd, az meg egyszerűen nevetséges, egy kicsit fáj nekem, hogy egy lapon emlegeti magát Nancy Drew-val. Szóval mikor ilyen dolgokra gondol, hogy lehet hogy XY használ fekete mágiát, amiért nem lett bálkirálynő, meg hasonlók... És ami a legdurvább, hogy van amiben még igaza is lesz.

Egyelőre még nem tudom, hogy csekkolom-e a folytatást, de akár még el is képzelhető. Főleg amilyen dilis vagyok, hogy folyton olyanokkal próbálkozom, amik egyébként nem is tetszenek annyira.

Klasszikusok meg a zombik

Úgy tűnik új trend van kialakulóban könyvek terén, minden ami klasszikus, abba tesznek egy kis természetfelettit. Így születnek olyan könyvek, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, illetve az Értelem és érzelem és tengeri szörnyek; amikről már tettem említést a blogon. Az egy jó kérdés, hogy mi ezeknek a haszna, azon kívül, hogy az írójuk feltehetően egy hatalmasat kaszál egy-egy klasszikus átírásával, de az is igaz, hogy baromira nem az ő érdeme. Mert az eredeti mű megmarad, csak megtűzdelik néhány teljesen oda nem illő megjegyzéssel. De ha azt nézzük, akkor manapság szerintem nagyon kevesen olvasnak klasszikusokat a fiatalok közül (még én sem, pedig kisebb koromban micsoda kedvenceim voltak!), és ha ahhoz, hogy megismerjék például a Bennet lányokat az kell, hogy az eredeti regény 10%-ban zombikat kaszaboljanak, akkor szerintem már megérte.

Éppen ezért én abszolút nem vagyok az ilyen jellegű könyvek ellen, jó példa erre, hogy már a polcomon figyel ővámpírsága Mr Darcy, és amint lesz egy kis szabad időm, el is fogom olvasni. Folyamatosan szoktam figyelni a hasonló címeket, amik közül meg is osztok néhányat, ezekből van ami már megjelent, van ami még csak előkészületben van. Ti ezekből elolvasnátok valamelyiket?

The Undead World of Oz (az Óznak élőhalottakkal teli átirata), Dracula vs Zombula (ezt egyelőre nem tudom elképzelni, egy alternatív Draculának tűnik), The War of the Worlds Plus Blood, Guts and Zombies (az eredetije H. G. Wells Világok harca), Alice in Zombieland (igazából ez az ami eddig érdekel is engem, mert az Alice-t majdnem minden formában szeretem), Adventures of Huckleberry Finn and Zombie Jim (újabb zombulás a láthatáron). És akkor még néhány Jane Austen: Persuasion... in Space! (szerencsére nem szerettem annyira a Meggyőző érvek eredetijét, hogy csekkolnom kellene az űrváltozatot), Emma and the Werewolves (erről csak annyit, hogy ugye említettem hogy az Emma a kedvenc Austen regényem?), Mansfield Park and Mummies (a Mansfield Park-ot nem túlzottan szeretem, na de múmiák!) Plusz még ezekből is jönnek a folytatások és alternatív változatok, már itt a Büszkeség és balítélet meg a zombik előzménye, sőt már Mr Darcy sem először vált vámpírrá.