Simone Elkeles: Rules of Attraction

Amikor elolvastam a Perfect Chemistry-t, már akkor teljesen biztos voltam benne, hogy mindenképpen sort kerítek folytatásra, a Rules of Attraction-re is. Pedig ez a kötet nem az első rész főszereplőiről, Alexről és Brittanyról szól, hanem Alex egyik kisöccséről, Carlos-ról, illetve egy Kiara nevű lányról. A szokásos egy fejezet a fiúnak, egy fejezet a lánynak-módon. És bár meglehetősen aggódtam a könyv milyensége miatt, hiszen ez valamilyen szinten egy második rész, amiktől én egy kicsit mindig is tartok, másrészt meg itt találkozunk egy kicsit idősebb Alex-szel és Brittel, és én egy kicsit attól is féltem, hogy mások lesznek, mint az első részben. Mondjuk tudhattam volna, hogy nincs miért aggódnom, hiszen Elkeles valahogy mindig megszeretteti velem a szereplőit, legyenek újak, vagy régiek. Ezért is várom már nagyon-nagyon a "harmadik részt" a Chain Reactiont, ami pedig a legkisebb Fuentes fiúról, Luis-ról fog szólni.

Szóval én tényleg nem tudom, hogy Elkeles hogy csinálja azt, hogy én teljesen rákattanok a könyveire, mindenesetre most is órák kérdése volt, míg a könyv végére értem, annyira imádtam. És bár annak ellenére, hogy gyakorlatilag majdnem ugyanazt kaptuk, mint a Perfect Chemistry-ben, a lázadó mexikói bandatag és a szinte tökéletes fehér lány szerelmét, azért mégiscsak teljesen más volt. Amit még imádtam, hogy nem voltak nagy konfliktusok, ami pedig mégis volt, az is gyorsan megoldódott. Az X év múlva részt pedig különösen szerettem, ugyanez volt a Perfect Chemistry végén is, egy bizonyos jelenet megismétlődése a távoli jövőben. Ez egyrészt nagyon aranyos szerintem, másrészt pedig sejteti, hogy itt tényleg "boldogan élünk amíg meg nem halunk" lesz. És ez valahogy olyan megnyugtató.

Simone Elkeles: Perfect Chemistry

A könyv már kb év eleje óta a polcomon pihen, azután vettem meg, hogy elolvastam a Leaving Paradise-t és tetszett. Aztán a napokban észrevettem, hogy egy másik blogon az én hatásomra olvasták el a Leaving Paradise-t, aminek annyira megörültem, hogy még az is eszembe jutott, hogy van ám nekem egy másik könyvem is Elkeles-től! Amit körülbelül egy nap volt elolvasni, egyrészt mert tényleg gyorsan olvasható, másrészt pedig mert irtóra tetszett.

A történetet ismét két szereplő szemszögéből ismerhetjük meg, egyrészt ott van Brittany Ellis, a gazdag és gyönyörű lány, akinek mindene megvan, egyszóval tökéletes. Másrészt pedig ott van Alejandro Fuentes, azaz Alex, a mexikói rosszfiú, a bandatag, aki minden utcai verekedésben és drogüzletben benne van. És hála a megértőnek éppen nem nevezhető kémiatanárnak, kettejüknek egymás mellett kell ülniük, és együtt kell dolgozniuk egy közös projekten. Először ki nem állhatják egymást, de Alexet ráveszik a haverjai egy fogadásra, hogy feküdjön le Brittany-val, így a srácnak nincs más választása, mint hogy megpróbáljon közel kerülni a lányhoz. És ahogy egyre inkább megismerik egymást, rájönnek arra, hogy Brittany valójában messze nem tökéletes, Alex pedig nem is olyan rosszfiú, mint amilyennek látszik.

Tehát akárcsak a Leaving Paradise-ban, itt is egy fejezetet Brittany szemszögéből olvashatunk, egyet pedig Alexéből. Bár itt nekem az tetszett a legjobban, hogy most mindkettejüket fenntartások nélkül tudtam szeretni, míg a Leaving Paradise-nál ezt nem mindig tudtam elmondani, de azért ott is drukkoltam nekik. És ahogy az lenni szokott, már van is folytatása a könyvnek, igaz a Rules of Attraction című kötet már Alex öccséről fog szólni, de én remélem, hogy abban is szerepelnek egy picit Alexék. Mert az már most biztos, hogy valamikor arra is sort fogok keríteni.

The Ramen Girl

Már egy ideje sort akartam keríteni erre a filmre, mert Brittany Murphy-t szeretem, a japános filmeket szeretem, a rament nagyon szeretem, szóval ez egyszerűen kellett. Igazából teljesen ugyanilyet vártam, szóval nem okozott csalódást, de igazából pozitív élményt sem nagyon. Azt hiszem ennek az oka pont Brittany Murphy volt, aki szerintem teljesen jó olyan szerepekben, amikor Dakota Fanning-el kell bohóckodnia, de itt nagyon nyögvenyelősen alakított.

A történet körülbelül annyi, hogy Abby kimegy Japánba a barátjához, aki másnap reggel elhagyja, és ő pedig ott marad egyedül, miközben egy szót nem ért a nyelvből. És egy különös érzés miatt úgy határoz, hogy meg akarja tanulni a ramenkészítést a szomszédos ramen bárban, a kissé mogorva szakácstól. Ami azt illeti, meglehetősen sokáig tart, míg a sok kiabálás és don't understand után eljutnak arra a szintre, hogy 'wakaru ka?' 'sukoshi' (azaz: 'érted?' 'egy kicsit'). Hadnemondjam, kicsit gázos, hogy a csaj 1 év után sem tud sokkal jobban japánul, mint az elején. Ja, és az sem volt furcsa, hogy a nagyi nagyjából teljesen ugyanazt mondja a csajnak amit a szakács, de a nagyit érti, a férfit meg nem. Erre mondják, hogy a nők félszavakból is megértik egymást, bár szerintem ez egyazon nyelvre igaz, nem pedig olyanra, amiből a csaj 1 év után sem tud egy kukkot sem megjegyezni. Vagyis én nem láttam fejlődést.

Na jó, a történetből nem akarok többet elmondani, szerintem mindenki nézze végig, akinek van egy kis kedve a japán hangulathoz. A befejezést ugyan kicsit elrontották azzal, hogy így aztán abszolút semmi értelme nem lett az egésznek, de talán ez nem is fontos. Toshiyuki Nishidát pedig jó volt viszontlátni a Kurosagi után, úgy látszik ez a fickó mást sem csinál a filmekben, csak eszik. Na de azt mindig nagyon művészien teszi (legalábbis az alkotók próbálják valami olyasminek beállítani).