Simone Elkeles: Rules of Attraction

Amikor elolvastam a Perfect Chemistry-t, már akkor teljesen biztos voltam benne, hogy mindenképpen sort kerítek folytatásra, a Rules of Attraction-re is. Pedig ez a kötet nem az első rész főszereplőiről, Alexről és Brittanyról szól, hanem Alex egyik kisöccséről, Carlos-ról, illetve egy Kiara nevű lányról. A szokásos egy fejezet a fiúnak, egy fejezet a lánynak-módon. És bár meglehetősen aggódtam a könyv milyensége miatt, hiszen ez valamilyen szinten egy második rész, amiktől én egy kicsit mindig is tartok, másrészt meg itt találkozunk egy kicsit idősebb Alex-szel és Brittel, és én egy kicsit attól is féltem, hogy mások lesznek, mint az első részben. Mondjuk tudhattam volna, hogy nincs miért aggódnom, hiszen Elkeles valahogy mindig megszeretteti velem a szereplőit, legyenek újak, vagy régiek. Ezért is várom már nagyon-nagyon a "harmadik részt" a Chain Reactiont, ami pedig a legkisebb Fuentes fiúról, Luis-ról fog szólni.

Szóval én tényleg nem tudom, hogy Elkeles hogy csinálja azt, hogy én teljesen rákattanok a könyveire, mindenesetre most is órák kérdése volt, míg a könyv végére értem, annyira imádtam. És bár annak ellenére, hogy gyakorlatilag majdnem ugyanazt kaptuk, mint a Perfect Chemistry-ben, a lázadó mexikói bandatag és a szinte tökéletes fehér lány szerelmét, azért mégiscsak teljesen más volt. Amit még imádtam, hogy nem voltak nagy konfliktusok, ami pedig mégis volt, az is gyorsan megoldódott. Az X év múlva részt pedig különösen szerettem, ugyanez volt a Perfect Chemistry végén is, egy bizonyos jelenet megismétlődése a távoli jövőben. Ez egyrészt nagyon aranyos szerintem, másrészt pedig sejteti, hogy itt tényleg "boldogan élünk amíg meg nem halunk" lesz. És ez valahogy olyan megnyugtató.

Alex Flinn: Beastly

Ha valaki nem esetleg tudja elképzelni milyen lehet a Szépség és a Szörnyeteg napjainkban, akkor olvassa el a Beastly-t. A könyv egyébként hamarosan magyarul is megjelenik, illetve már készül a filmváltozat is. Utóbbi egyébként nem tűnik rossznak, mondjuk a Kyle-t játsszó színészt annyira nem ismerem, de Lindy-t, aki úgy tűnik picit több szerepet fog kapni a filmben, Vanessa Hudgens alakítja, Kendrát meg Mary-Kate Olsen. A kedvenc szereplőmet, Willt, pedig egy még nagyobb kedvencem, Neil Patrick Harris fogja alakítani. Utóbbit már alig várom.

A történetről egyébként abszolút semmit nem szükséges mondanom, ugyanis ez tényleg egy az egyben a szépség és a szörnyeteg, csak egyrészt a jelenben, másrészt pedig a szörnyeteg oldaláról. Nekem ez utóbbi tetszett leginkább a könyvben. Mert annak ellenére, hogy csak jókat olvastam róla, nekem valahogy mégsem tetszett annyira. Pedig a szépség és a szörnyeteget imádom, az ilyen középiskolás cuccokat is nagyon, de valahogy mégsem tudott megfogni. És valamiért, talán mert tudtam a végét, valahogy alig vártam, hogy vége legyen. Pedig az alapötlet szerintem egyáltalán nem rossz, sőt nekem tényleg sokat számított, hogy most a szörny oldaláról kaptuk ugyanazt a történetet, és a lány tulajdonképpen csak jó sokára jelent meg ténylegesen Kyle életében.

Ami a fejezeteket összekötő chat-részleteket illeti, igazából az ötlet szerintem ebben az esetben is zseniális volt, de aztán valahogy mégsem az sült ki belőle, amit vártam. Az egész dolog arról szólt, hogy amolyan szörnyek, meg varázslatos lények beszélgetnek egymással egyfajta közösségi oldalon, a problémáikról, meg minden, de igazából volt néhány dolog, ami már szerintem nem kellett volna. Például mikor a grizlisrác bemutatta hófehérkét (nem *azt* a hófehérkét) a többieknek, vagy amikor a szörny is bemutatta Lindy-t. Ez szerintem azért már túlzás volt.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Nem olvastam még Cecelia Ahern-től semmit, igazából nem is nagyon hallottam róla. Vagyis már láttam az Utóirat szeretlek című filmet, de azt sem igazán tudtam átérezni, bár lehet hogy csak azért, mert abszolút nem illett Hilary Swank-hoz ez a szerep. És már sokszor gondolkoztam rajta, hogy el kéne olvasnom a könyvváltozatot, amit egyébként Cecelia Ahern írt, de még nem sikerült rávennem magam. Aztán most gyakorlatilag beleszerettem a Talált tárgyak országának a borítójába, de még a könyvtárban nem találtam bent egyszer sem. Viszont ezt a szivecskés, gagyi borítójú könyvet meg igen; a fülszöveg is egészen érdekesnek tűnt, úgyhogy gondoltam egy próbát megér.

Persze csalódnom kellett. A könyv egyetlen pozitívuma a formája, hiszen tulajdonképpen az egész levelezések, csetelések, meghívók és újságcikkek gyűjteménye, ezáltal meglehetősen gyorsan olvasható lesz a könyv. Munka mellett egy nap alatt sikerült elolvasnom, pedig még azt sem mondhatom rá, hogy különösebben tetszett. A történet két főszereplője, Alex és Rosie ötéves koruk óta elválaszthatatlan jó barátok, és mint ahogy az elég hamar kiderül, később szerelmesek is lesznek egymásba. Ám egyikőjük sem szeretné elrontani a köztük levő barátságot, ezért egyikőjük sem próbálja megvallani az érzéseit. Vagyis mikor végre valamelyikük megtenné a döntő lépést, közbejön valami a másik oldalról. Tehát amikor végre-valahára történne valamit, a sors közbeszól, és körülbelül 16 éves koruktól kezdve mást sem csinálnak, csak húzzák egymást. Amivel semmi probléma nem lenne, ha ez nem menne egészen 50 éves korukig, amikor meg már rohadtul senkit nem érdekel, hogy mi lesz velük. Pedig szerintem jól indult a történet, és még lehetett volna valami egészen jó is belőle, ha nincs ez a rétestészta-effektus.